Movatterモバイル変換

[0]ホーム
URL:

Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia
Keresés

Umberto Eco

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez aközzétett változat,ellenőrizve:2024. december 18.

Pontosságellenőrzött

Umberto Eco
Született1932.január 5.[1][2][3][4][5]
Alessandria[3][6][7]
Elhunyt2016.február 19.(84 évesen)[8][2][9][10][11]
Milánó[3][7]
ÁlneveDedalus
Állampolgársága
  • olasz(1946. június 18. – 2016. február 19.)[12]
  • olasz(1932. január 5. – 1946. június 18.)
HázastársaRenate Ramge(1962. szeptember 24. – )
Foglalkozása
  • filozófus
  • regényíró
  • esszéíró
  • neveléstudós
  • forgatókönyvíró
  • fordító
  • egyetemi oktató
  • szemiotikus
  • író
  • irodalomkritikus
  • középkortörténész
  • irodalomtudós
  • történész
IskoláiTorinói Egyetem(–1954, laurea, filozófia)
Kitüntetései
Lista
  • a francia Becsületrend tisztje
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Strega Prize(A rózsa neve, 1981)
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja(1996)
  • Princess of Asturias Award for Communications and Humanities(2000)[2]
  • Osztrák Állami Díj az európai irodalomért(2001)[13]
  • Cesare Pavese Prize(2011)
Halál okahasnyálmirigyrák
Umberto Eco aláírása
Umberto Eco aláírása
AWikimédia Commons tartalmazUmberto Eco témájú médiaállományokat.

Umberto Eco (Alessandria,1932.január 5. –Milánó,2016.február 19.)olasz író,szemiotikus,történész, irodalomkritikus és filozófus, a moderneurópai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere.

Élete

[szerkesztés]

Piemont régióban, Alessandriában, egyészak-olaszországi kisvárosban született, melynek megalapításáról szeretetteljesen mesélBaudolino (2000) című regényében. Itt töltött gyermekéveit meséli elalteregója, a naiv-cinikus kiadói szerkesztő Jacopo Belbo írásain és emlékezésein keresztülA Foucault-inga (1988) c. regényében. Édesapja, Giulio könyvelő volt, mielőtt katonai szolgálatot kellett vállalnia három háborúban is. Umberto és édesanyja, Giovanna amásodik világháború alatt egy kis faluba költözött a piemonti hegyoldalban. Édesapja azt szerette volna, ha ügyvéd lesz a fiából, de ő inkább aTorinói Egyetem irodalom ésközépkori filozófia szakát választotta. Egyetemi tanulmányai alatt elveszítette Istenben való hitét, és kilépett a katolikus egyházból. Ezután aRadiotelevisione Italiana (RAI) alkalmazásában dolgozott mint kulturális szerkesztő. Az itt megismert avantgárd művészek nagy hatással voltak Eco későbbi írói karrierjére. 1954-ben BA diplomát szerzett filozófiából, két évvel később pedig megírta Aquinói Szent Tamásról szóló doktori disszertációját, ami a BA diplomamunkájának kibővítése volt, és egyetemi előadói karrierjének kezdetét is jelentette.

1962-ben feleségül vette Renate Ramge német grafikust, két gyermekük született, Stefano és Carlotta. Életét főként milánói lakásában és urbinói nyaralójában töltötte. Előbbiben 30 000 kötetes, utóbbiban pedig 20 000 kötetes könyvtára volt. Számos alkalommal látogatott a Columbia Egyetemre, 1993. május 8-án pedig tiszteletbeli Doktor of Humane Letters címet kapott az Indianai Egyetemtől, az egyetemmel való több, mint 15 éves együttműködésének elismeréséért. 2008-tól aBolognai Egyetem professor emeritusa volt, ezt a címét egészen 84 éves korában bekövetkezett halálig viselte is. Két évig küzdött hasnyálmirigyrákkal, 2016. február 19-én hunyt el milánói otthonában.

2007-ben aBudapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként vehette át a Budapest Nagydíjat.[14]

Tudományos pályán

[szerkesztés]

Tudományos pályafutásátközépkor-kutatóként kezdte,1954-benAquinói Szent Tamásról írtfilozófiaidoktori disszertációt atorinói egyetemen. Későbbvizuális kommunikációt ésesztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban,Milánóban ésBolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (1959–1975).

A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talánA nyitott mű poétikája (1962). Aszemiotika nagy tekintélyű tudósa lett, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak.

Az irodalomban

[szerkesztés]

IsmertségreA rózsa neve (1980) c. regényével tett szert.„Meg akartam ölni egy szerzetest." – nyilatkozta szerényen Eco, amikor motivációiról kérdezték. Következő regénye,A Foucault-inga 1988-ban jelent meg.A tegnap szigete (1994) már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, briliánsan véghez vitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból.

ABaudolino (2000) egy kedves-ravaszpikareszk regény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akitBarbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak. Rafinált narratíva és elbeszélői egyszerűség jellemzi a regényt. Amilyen nehezen olvashatóA tegnap szigete vagyA Foucault-inga, olyan olvasmányos és szórakoztató aBaudolino.

Egyéb művei

[szerkesztés]

Egyéb művei között meg kell említeni aHogyan írjunk szakdolgozatot? (1977) c. könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták,doktoranduszok és mások számára, ha dolgozatírás a feladatuk.

Mindemellett jelentőspublicisztikai tevékenységet fejtett ki, napi- és hetilapokban rendszeresen jelentek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is, többek között aBábeli beszélgetés (1992) c. kötetben.

Művei magyarul

[szerkesztés]
  1. A nyitott mű. Válogatott tanulmányok; ford. Berényi Gábor et al., utószó Kelemen János; Gondolat, Budapest, 1976
  2. A rózsa neve; ford., utószóBarna Imre, jegyz.Klaniczay Gábor; Árkádia, Budapest, 1988
  3. Hogyan írjunk szakdolgozatot?; ford. Klukon Beatrix; Gondolat, Budapest, 1991
  4. A Foucault-inga; ford., utószó, jegyz. Barna Imre; Európa, Budapest, 1992
  5. Az új középkor; ford. Barna Imre, Schéry András, Szénási Ferenc;Európa Kiadó, Budapest, 1992Mérleg)
  6. Bábeli beszélgetés. Minimálnapló; vál., ford. Barna Imre; Európa, Budapest, 1994
  7. Hat séta a fikció erdejében; ford. Schéry András, Gy. Horváth László; Európa, Budapest, 1995
  8. A tökéletes nyelv keresése; ford.Gál Judit,Kelemen János,Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1998ISBN 9637978860
  9. A tegnap szigete; ford. Barna Imre; Európa, Budapest, 1998
  10. Öt írás az erkölcsről; ford. Dorogi Katalin; Európa, Budapest, 1998
  11. Nyitott mű; ford. Dobolán Katalin, bev. ford. Mártonffy Marcell; Európa, Budapest, 1998
  12. Kant és a kacsacsőrű emlős; ford.Gál Judit; Európa Kiadó, Budapest, 1999
  13. Miben hisz, aki nem hisz? Vita Carlo Maria Martini bíborossal; ford. Dorogi Katalin és Gál Judit; Európa Kiadó, Budapest, 2000
  14. Gyufalevelek; vál. és ford. Barna Imre, Európa Kiadó, Budapest, 2001
  15. Művészet és szépség a középkori esztétikában; ford. Sz. Marton Ibolya, Európa Kiadó, Budapest, 2002
  16. Baudolino; ford. Barna Imre; Európa, Budapest, 2003
  17. La Mancha és Bábel között. Irodalomról; ford. Barna Imre, Gecser Ottó; Európa, Budapest, 2004
  18. A rútság története; szerk. Umberto Eco; Európa, Budapest, 2007
  19. Loana királynő titokzatos tüze. Képes regény; ford. Barna Imre, Európa Kiadó, Budapest, 2007
  20. A lista mámora; ford. Sajó Tamás; Európa, Budapest, 2009
  21. Jean-Claude Carrière–Umberto Eco:Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől; beszélgetések Jean-Philippe de Tonnac, ford. Sajó Tamás; Európa, Budapest, 2010
  22. A szépség története (ford. Sajó Tamás, Európa Kiadó, 2010ISBN 978 963 07 8968 4)
  23. Ellenséget alkotni és más alkalmi írások; ford. Sajó Tamás; Európa, Budapest, 2011
  24. A prágai temető (ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 2012)
  25. Az értelmezés határai (ford. Nádor Zsófia, Európa Kiadó, Budapest, 2013ISBN 978 963 07 9506 7)
  26. A legendás földek és helyek története; ford. Sajó Tamás; Európa, Budapest, 2013ISBN 978 963 07 9660 6
  27. A jegyesek; újrameséli Umberto Eco; Kolibri, Budapest, 2013(Meséld újra!)
  28. A rózsa neve; a szerző új előszavával, ford. Barna Imre; átdolg. kiad.; Európa, Budapest, 2015
  29. A Foucault-inga; átdolg. kiad.; ford. Barna Imre; Európa, Budapest, 2015
  30. Mutatványszám; ford. Barna Imre; Európa, Budapest, 2016
  31. A tökéletes nyelv keresése; ford. Gál Judit, Kelemen János; jav. kiad.; Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2016(Európa születése)ISBN 9789639777408
  32. Pape Satan. Hírek egy folyékony társadalomból; ford. Barna Imre; Európa, Budapest, 2018
  33. Óriások vállán. Milanesiana-előadások, 2001–2015; ford. Barna Imre, Sajó Tamás, bibliográfia Bogdanov Edit, Kisantal Tamás; Kossuth, Budapest, 2019
  34. Az ősfasizmus szaga. Öt írás az erkölcsről; ford. Dorogi Katalin; Európa, Budapest, 2022 (Kapszula könyvtár)
  35. A rózsa neve; ford. Barna Imre; bőv. kiad.; Európa, Budapest, 2023

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑abcThe Washington Post (angol nyelven). The Washington Post. Fred Ryan. (Hozzáférés: 2016. február 20.)
  3. ↑abcThe New York Times (angol nyelven). The New York Times. The New York Times Company. (Hozzáférés: 2016. február 20.)
  4. ↑RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑Wikimedia community: Wikihírek. Wikihírek. (Hozzáférés: 2016. február 29.)
  7. ↑abArchivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  8. ↑http://www.repubblica.it/cultura/2016/02/20/news/morto_lo_scrittore_umberto_eco-133816061/. (Hozzáférés: 2016. február 20.)
  9. ↑ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. ↑NooSFere (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. ↑filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  12. ↑http://www.nytimes.com/1986/09/24/movies/film-medieval-mystery-in-name-of-the-rose.html
  13. ↑https://www.kunstkultur.bka.gv.at/staatspreis-fur-europaische-literatur (német nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  14. ↑ekultura.hu/2007/04/14/xiv-budapesti-nemzetkozi-konyvfesztival-1-2-nap

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyarWikidézetben további idézetek találhatóakUmberto Eco témában.
  • Eco visszhang. Kelemen János tanulmányai Umberto Ecóról; Tudástársadalom Alapítvány, Csömör, 2007(Világosság könyvek)
  • Köves Gábor:Mi az, hogy nagymenők? Sztárinterjúk Umberto Ecótól Kate Winsletig; Scolar, Budapest, 2016
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Umberto_Eco&oldid=27695824”
Kategória:
Rejtett kategóriák:
[8]ページ先頭
©2009-2025 Movatter.jp