Wildhausban, a toggenburgi grófság egyik hegyi községében született, ahol édesapja bíró volt. Bölcsészeti és humanisztikus tanulmányait aberni akadémián és 1498-tól aBécsi Egyetemen végezte, a teológiát pedig 1502 után aBázeli Egyetemen, ahol a kiváló tudós,Wyttenbach Tamás tanítványa volt. 1506-tól 1516-igGlarusban volt lelkész, de 1512 és 1515 között két hadjáratban is részt vett. Tábori lelkészként elkísérte aII. Gyula pápa zsoldjában álló híveit a franciák ellenLombardiában folytatott hadjáratra. E szolgálatáért a pápától 1517-ig évi 50 forint díjat kapott.
Már glarusipap korában sokat foglalkozott azÚjszövetséggel, megérlelődött benne a meggyőződés, hogy az egyház tana nincs teljes összhangban aSzentírással. Amikor pedig1516-ban a messze földön híresbúcsújáróhelyre, Maria-Einsiedelnbe nevezték ki, és ott egész közelről tapasztalhatta az oda zarándokoló tömegeknek az ilyen búcsújáróhelyeken levő szentképek iránti babonás tiszteletét, nyilvánosan kikelt a búcsújárások s más visszaélések, többek közt a bűnbocsátólevelek árusítása ellen is, amellyel Svájcban Sámson BernátFerences rendi szerzetest bízták meg 1518-ban; sőtpüspökét (akonstanzi) is felhívta az egyháznak az Isten igéje szerint való reformálására.
Zwingli bátor fellépésének híre csakhamar messze földre eljutott. Azürichiek meghívták főtemplomuk lelkészéül, amely állását Zwingli1519.január 1-jén foglalta el. Mindjárt beköszöntő beszédében kijelentette, hogy ő a szentírást fogja prédikálni. Úgy is cselekedett, és egy-két év leforgása alatt a reformáció ügye nemcsak Zürichben, de a német határokhoz közelebb eső többi német ajkúkantonban is, ezenkívülBernben is nagy lendületet vett. A reformációt több lelkes hittudós lelkész és szerzetes, mintOecolampadius,Berchtold Haller és Kolb is támogatta. De a vallási reformokkal együtt a politikai téren is sokakat igen közelről érdeklő reformmozgalmat indított Zwingli.
Nagy veszélyt látott hazájára, de honfitársainak erkölcsi életére nézve is a svájciak azon szokásában, hogy ezek jó pénzért zsoldosnak beállottak idegen fejedelmeknek, főként a pápának, a francia királyoknak,Milánónak szolgálatába, s csupán anyagi haszonért készek voltak embertársaikat, sokszor az ellenfél táborában zsoldosként harcoló saját testvéreiket is gyilkolni. A vallási visszaélésekkel együtt ő ezen visszaélést is erős támadás alá vette, ami növelte híveinek is, de az évi zsold elveszítését féltő ellenségeinek a számát is. A zürichiek őt támogatták; a kanton hatósága1520-ban egyfelől megtiltotta a bűnbocsátóleveleknek akanton területén való árusítását, másrészt a papoknak meghagyta, hogy csupán azevangéliumot prédikálják.
Pár évvel később megjelent Zwinglinek az első reformátori irata anagyböjt ellen; ugyanekkor ő és tíz társa a konstanzi püspökhöz egy szerény, de határozott hangon írt levelet intézett, amelyben kijelentették szilárd elhatározásukat Isten segedelmével az evangélium prédikálására, és egyszersmind kérték a papi nőtlenségi törvény megszüntetését.
Miután ezekért Zwingliteretneknek nyilvánították, a zürichi főtanács vitát hirdetett (1523.január 29.), mindenkit felhívott a Zwingli által hirdetett tételek megcáfolására. A vitán mintegy 600 egyházi és világi személy jelent meg, köztük a konstanzi püspök helyettese, Faber is; minthogy azonban Zwingli tételei ellenében csupán a hagyományt és a zsinatok tekintélyét állította, a főtanács Zwinglit nyilvánította győztesnek.
Ulrich Zwingli emlékműve
Ugyanez év őszén mintegy 900 tag és községi küldöttek jelenlétében a képek tiszteletéről és a miséről tartottak egy másik vitát, amelynek eredményeként a templomokból a képeket, szobrokat, oltárokat eltávolították, majd a misét eltörölték, s helyette1524karácsonyán az úrvacsorát fatányérokról és fakupákból két szín alatt szolgáltatták ki. Zwingli ugyanezen évben megnősült. A következő évben kiadta fő művétCommentarius de vera et falsa religione („Kommentár az igaz és hamis hitről”) címen, ezáltal megteremtette az általa indított reformáció szilárd alapjait.
Zwingli reformátori tana anémetországi reformátorok tanaival jórészt egyeztek, azonban egyes pontokban voltak közöttük eltérések is. Így példáulLuther Márton és társai az eredendő bűnről, a szabad akaratról, a megigazulásrólSzent Ágoston nézeteit vallották, míg Zwingli erősen hajlottPelagius felé; de a fő eltérés azúrvacsorai tanra nézve, de volt ezenkívül eltérés a külsőségeket és szertartásokat, valamint az egyházkormányzatot illetően is. Zwingli kiküszöbölt az egyházból minden külsőséget, kezdetben még azorgonát is, az egyház legfőbb kormányzó hatóságaként pedig a nép szabad választása folytán létrejött, világi hatóságot ismerte el.
A gazdagabb és műveltebb kantonok Zwinglihez csatlakoztak, míg az öt „őskanton” (Schwyz,Zug,Luzern,Uri,Unterwalden), amelyek szegény lakossága a külföldről húzott zsoldra inkább rá volt szorulva, és amely inkább a papok és szerzetesek befolyása alatt állt, határozottan ellenzett minden újítást. Az ellentétek már1529-ben majdnem háborút idéztek elő, de ekkor az ún. első kappeli békével az összeütközést megelőzték.1531.október 11-én azonban ismét ellenségként találkoztak egymással Kappel mellett a katolikus és a reformokat befogadott kantonok; az ütközetben az előbbiek győztek, Zwingli is elesett a csatatéren, holttestét másnap máglyán megégették, porait szélnek eresztették.
Zwingli összes művei először 1545-ben, majd 1581-ben jelentek meg ívrét alakban, Schuler és Schultes adták ki azokat (1828–1842, 8 kötet, azokhoz Toldalék, 1861).
Commentarius vagyis Az igaz és a hamis vallás magyarázata; ford.Tüdős István, Pruzsinszky Pál; Hornyánszky Ny., Bp., 1905(Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai); hasonmás kiadás: 1999
