A18. század előtt a modern ukrán nyelv elődjevernakuláris nyelvnek számított, nagyrészt a parasztok és kispolgárok használták, és mellette létezett egy idegen eredetű irodalmi nyelv is, azegyházi szláv, ami abulgáriaiegyházi ószlávból alakult ki. Bár a beszélt ukrán nyelvet nem fenyegette a kihalás veszélye, csak úgy emelkedhetett az irodalom, filozófia és tudomány nyelvére, hogy az „előkelőbb” körökben használt nyelvek (görög, egyházi szláv, lengyel, latin, orosz) rovására fejlesztették.
Ivan Kotljarevszkij1794-ben kiadtaEnejida című eposzát, egy ukrán nyelvű paródiát, mely VergiliusAeneasán alapult. Ez lett az első vernakuláris ukrán nyelven megjelent könyv, ma az ukrán irodalom klasszikusa. Az ukrán nyelv híven tükrözi Ukrajna gazdag történelmét, az idegen elnyomást és az örök ellenállást. Az ukrán nyelv eredete a14. század közepén keresendő, mikor aLitván Nagyfejedelemség egyik hivatalos nyelve volt, illetve a10. századiKijevi Rusz idejéből fennmaradt írott dokumentumokban.
A 18. század végéig az írott ukrán nyelv nagyban különbözött a beszélttől, ezért nincs közvetlen adatunk a nyelv eredetéről. Emiatt közvetett módokra lehet hagyatkozni: régi kéziratokban ejtett tipikus hibák elemzésére, a nyelvészeti adatok és a történelmi, antropológiai, régészeti leletek egybevetésére. A kérdés eldöntésének nehézsége miatt több elmélet is létezik a nyelv eredetéről. Némelyiket a modern nyelvészet már megcáfolta, másokat még vitatnak a tudósok.
Az eredetről szóló első elméletetMihail Vasziljevics Lomonoszov vetette fel a 18. század közepén, amikor modern nyelvészeti tanulmányok még nem álltak rendelkezésre. Lomonoszov feltételezte, hogy a Kijevi Rusz idején létezett egy közös nyelv, amit minden keleti szláv beszélt; ezt a nyelvetruszinak (Русский) nevezte el (azorosz nyelvben ez a szó egyszerre jelenti a modern Oroszországgal és a régi Russzal kapcsolatos dolgokat).Lomonoszov szerint az orosz (nagyorosz) és ukrán (akkori nevén: kisorosz) nyelv közti különbségeket a lengyel hatása eredményezte – aKijevi Rusz felbomlása után ugyanis Ukrajna területe aLengyel-Litván Államszövetséghez tartozott. Ez az elmélet igen elterjedtté vált azOrosz Birodalom tudósai körében, főként mert politikai szempontból is megfelelőnek számított. A „lengyelesedés” elméletét támogatta azOrosz Birodalom akkor is, amikor 1863-ban korlátozásokat vezettek be az ukrán nyelv nyilvános használatát illetően (lásdvalujevi körlevél) , illetve 1876-ban megtiltották, hogy ukrán nyelven bármit is kiadjanak a birodalom területén (lásdemsi rendelet).
A „lengyelesedés” elméletétMihajlo Makszimovics már a 19. század elején is kritizálta. Az ukrán nyelv legjellemzőbb sajátosságai sem az orosz, sem a lengyel nyelvben nincsenek jelen. Az ukránban és a lengyelben sok közös szó található, de ez a többi szláv nyelvre is igaz, mert sok szó átkerült a kihaltősszláv nyelvből utódaiba, a modern szláv nyelvekbe. A két nyelv későbbi egymásra hatása sokkal kevesebb megegyezést okozott. A „lengyelesedés” elméletét a tudósok már a 20. század eleje óta nem veszik komolyan, de több ukránellenes szervezet és politikus még támogatja.
Az ukrán nyelv elterjedése a 20. század első felében
A 19. és a 20. század folyamán kialakult egy újabb nézőpont, melyet azOrosz Birodalom és aSzovjetunió támogatott. Lomonoszovéhoz hasonlóan ez az elmélet is feltételez egy korábbi közös nyelvet, melyet a keleti szlávok beszéltek, de Lomonoszov feltevésével ellentétben a három utódnyelv (ukrán, orosz ésbelarusz) kialakulásának okaként nem külső hatást (lengyelek) tételeznek fel, és az elmélet támogatói nem értenek egyet abban, mikor váltak külön a nyelvek.
A szovjet tudósok jóval későbbi időre tették a különbség kialakulását az orosz és az ukrán között (14.–16. század). Eszerint az elmélet szerint a keleti szláv nyelv a 15. és 18. század közt vált szét ukrán és belarusz nyelvre (közös nevükön:rutén nyelv) nyugaton, és óorosz nyelvre északkeleten, miután aKijevi Rusz határai a 14. században átalakultak. AmikorRuténia (Ukrajna ésFehéroroszország) a Lengyel-Litván Unió részei lettek, az ukrán és belarusz jól megkülönböztethető nyelvekre vált szét.Ezt azonban megcáfolta az a tény, hogyNovgorod vidékén a9. században keletkezett írások kerültek elő, amelyek azt mutatják, hogy nem lehetett egységes keleti szláv nyelv, mert a Novgorodban beszélt nyelv rendkívül nagyfokú önállóságot mutatott, ami miatt az sem kizárt, hogy akár egy külön szláv nyelvcsalád egyik nyelve lehetett (ezt több tudós északi szláv nyelvnek nevezi).[1]
A cári Oroszországban az ukrán nyelv használata az irodalomban, vagy nyilvános helyen szigorúan tilos volt. Az orosz nacionalizmus felfogása szerint ez csupáncsak nyelvjárás, amely nem lehet irodalmi nyelv, de a többi szláv nyelvet is „szakadárnak” tekintették az orosz nacionalisták és pánszlavisták, míg az orosz nyelvet az igazi szláv nyelvnek.
Az ukrán tannyelvű iskolák tanulóinak százalékos aránya az 1991/92-es tanévben.
Az 1991/92-es tanévben az ukrán tannyelvű iskolákban tanulók százalékos aránya osztva az 1989-es népszámlálás során az ukrán nyelvet anyanyelvként megjelölő lakosság arányával.
Ukrajna oroszosítása, amely az ukrán etnikumú területek Orosz Birodalomba való beolvasztásával kezdődött, és a második világháború vége után különösen erőteljesen terjedt el a Szovjetunióban, az ukrán nyelvű lakosság arányának jelentős csökkenéséhez vezetett Ukrajnában, különösen az urbanizált déli és keleti régiókban, és kisebb mértékben az ország központi régióiban. Csak néhány nyugati régióban nőtt az ukrán nyelvű lakosság aránya.[2][3]
Ukrán nyelv Ukrajna városaiban és járásaiban a 2001-es népszámlálás szerint.Ukrán nyelv Ukrajna régióiban a 2001-es népszámlálás szerint.
Ukrán nemzetiségűek körülbelül 36 894 000-en vannak a világon, főként szovjet utódállamokban illetve Kanadában és az Egyesült Államokban. A beszélők száma országok szerinti felbontásban:
Ukrajna 31 058 000
Oroszország 4 363 000 (1 815 000 a 2002-es népszámlálás adatai alapján[1]Archiválva2011. december 3-i dátummal aWayback Machine-ben)
Ukrajnában az ukrán nyelvnek háromnyelvjárás-csoportja van:[5]
északi, a Volodimir –Luck –Rivne – Novohrad-Volinszkij –Zsitomir – Fasztyiv –Perejaszlav – Priluki –Szumi vonaltól északra, három nyelvjárással;
dél-nyugati, a Fasztyiv – Bila Cerkva – Sztaviscse – Talne – Pervomajszk –Tiraspol vonaltol nyugatra, nyolc nyelvjárással;
dél-keleti, három nyelvjárással.
A nyelvjárások között nincsenek határok, hanemdialektuskontinuumot alkotnak, beleértve a nyugati határon túl is terjedőruszin nyelv nyelvjárásaival és a szomszédos szláv nyelvekéivel.
A keleti ószláv és az orosz nyelvо betűje az ukránban több esetbenі-nek felel meg, például aпод →під, azaz „alatt” szóban. A történelmiо bizonyos ragozott alakokban megmaradt, példáulрік (alanyeset) →році (lokatív eset); „év”. (Ez a hangzóváltozás egyébként megegyezik a lengyel "ó" → "o" hangzóváltozással.) AГ betű különböző mássalhangzót jelöl a keleti ószlávban és az ukránban, lásd aCirill ábécé nyelvi jegyzeteit. Az ukránГ a keleti ószlávХ zöngés változata (gyakranh-nak írják latin betűs átírásban), míg az orosz (és a keleti ószláv)Г kiejtése a magyarg betűnek felel meg. Az oroszul beszélő ukránok gyakran a lágyan ejtett ukrán változatot használják a keményen ejtett keleti ószláv eredetű hang helyett.
Az ukrán eseti végződések némileg különböznek a keleti ószlávétól, a szókincsben pedig nagy az átfedés a lengyellel. Az oroszна первом этаже, „az első szinten” a prepozíciós eset. Az ennek megfelelő ukrán kifejezés:на першому поверсі. Az-ому a hivatalos lokatív eset, de nyelvjárásokban és a költészeben gyakori az-ім végződés is, és ez a változat is hivatalosan elismert. Az ukránповерх-ből azх a lágyі magánhangzó hatásáraс-szé változott (a szóvégiк hasonló helyzetbenц-vé változhat, példáulрiк – в році). A modern keleti szláv nyelvek közül az ukrán az egyetlen, amiben megmaradt avokatív (megszólító) eset.
Az ukrán nyelvben hat magánhangzó van:[a], [e], [i], [ɪ], [o], [u], és két félmagánhangzó[j], [ʋ].
Számos mássalhangzó három formában létezik: kemény, lágy és hosszú, például:[l],[lʲ] és[ll] vagy[n],[nʲ] és[nn]. Az ukránok gyakran ejtenek hosszú hangot más nyelvekben is, ahol egy betűt duplán látnak.
Az ukrán[ɦ] és az orosz[g] (cirillг) hangok különbségét már tárgyaltuk. Egy másik fonetikus különbség a két nyelv közt a/v/ (cirillв) ejtése. Míg az oroszok[v]-nek ejtik, az ukránok[ʋ]-nek
Azukrán nyelvben az egyes tájszólási variánsok használatosak. Ezek esetében főként alengyel és azorosz hatások érvényesülnek. Aruszinra (a magyar mellett akárpátaljai lakosság anyanyelve) egyrészt az ukrán egyik dialektusaként, másrészt pedig mint önálló nyelvre tekintenek.
Az ukránban eltérő, mozgó hangsúlyozást használnak, amelyik azonban nem annyira markáns, mint az orosz nyelvben, ezért nem szükséges a hangsúlytalan magánhangzók redukálása.
Azukrán nyelv ábécéje 33 betűből áll, acirill írásból származik. A modern ukrán ábécé a19. századi és20. század eleji reformtervezetek eredménye. Hivatalosan 1927-ben vezették be a Nemzetközi Ortográfiai KonferenciánHarkovban (bár az ukrán „ge” betű használatát –ґ – a Szovjetunióban 1933 és 1990 között tiltották, de ma már újra használatban van, bár keveset használják).
A 33 betűvel és azaposztróffal 38fonémát fejeznek ki. Az ukrán nyelv fonetikus, egy betű többnyire egy fonémának felel meg, bár kivételek vannak. A szemantikai, történelmi és morfológiai elveket is alkalmazzák helyenként.
A "щ" betű két mássalhangzót is jelöl[Scs]. A[j] hang és egyes magánhangzók kombinációját szintén egy-egy betű mutatja ([ja]=я,[je]=є,[ji]=ї,[ju]=ю), míg a[jo]=йо és a ritkább, regionális[jɪ]=йи két különböző jellel írandó. Ezek a jésített magánhangzók előtt és egy speciálislágyjel (ь - ukránul: м'який знак ) előtt a mássalhangzó keményről lággyá válik (az ukrán helyesírás szerint, ha a szó lágy mássalhangzóra végződik és megragozzák egy kemény magánhangzóva, akkor aь eltünik és a keményből lágy magánhangzó lesz pl. камінь+у=каміню). Ahol mégis keményen kell ejteni a hangot, ott ezt aposztróf ( ' ) jelzi.
Ha egy hangot hosszabban kell ejteni, a betűt megkettőzik.
Az[Dz] és[Dzs] fonémáknak nincs külön betűjük az ábécében, a дз és джkettős betűk jelölik őket. A[d͡z] jelzi adz, a[d͡ʒ] adzs hangot.
Az ukránszókészlet legnagyobb része, mint a szláv nyelveké általában, aprotoszláv nyelvből örökölt, de ezeken kívül számosjövevényszava is van, főleg két szomszédos másik szláv nyelvből, alengyelből és azoroszból, amelyekbőltükörfordítások is vannak. Ezeken kívül nyugati nyelvekből is átvett szavakat, főleg orosz közvetítéssel. Az1990-es évek óta az ukrán nyelv legfontosabb jövevényforrása azangol nyelv.
Luckyj, George S.N. ([1956] 1990).Literary Politics in the Soviet Ukraine, 1917–1934, revised and updated edition, Durham and London: Duke University Press.ISBN 0-8223-1099-6.. Luckyj-1956
G.Y. Shevelov.A Historical Phonology of the Ukrainian Language.. Heidelberg: Carl Winter Verlag (1979).ISBN 3-533-02787-2. Ukrainian translation is partially availableonline.
Григорій Петрович Півторак (Hryhoriy Pivtorak).Походження українців, росіян, білорусів та їхніх мов (The origin of Ukrainians, Belarusians, Russians and their languages). Kijev: Akademia (1998).ISBN 966-580-082-5, (in Ukrainian). Availableonline.
Orest Subtelny.Ukraine: A History. Toronto: University of Toronto Press, (1988).ISBN 0-8020-5808-6
Василь Німчук. Періодизація як напрямок дослідження генези та історії української мови. Мовознавство. 1997.- Ч.6.-С.3-14; 1998.
↑Jacob Ornstein. Soviet Language Policy: Theory and Practice//The Slavic and East European Journal. – Vol. 3. – No. 1 (Spring 1959). – P. 13-14, 23 (n. 52).
↑Zsovtobrjuh, M. A. – Moldovan, A. M.: Украинский язык (Ukrán nyelv). In Moldovan, A. M.et al. (szerk.):Языки мира: Славянские языки (A világ nyelvei: Szláv nyelvek). Moszkva: Academia, 2005, 515. o. nyomán szerkesztett szakasz.
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
