Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Ujfalussy József | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1920.február 13.[1] Debrecen |
| Elhunyt | 2010.január 22.(89 évesen) Budapest[2] |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Pályafutás | |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
 AWikimédia Commons tartalmazUjfalussy József témájú médiaállományokat. | |
Ujfalussy József (Debrecen,1920.február 13. –Budapest,2010.január 22.[3])Kossuth- ésSzéchenyi-díjas magyar zenetörténész, zeneesztéta, egyetemi tanár, aMagyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Azeneesztétika és a20. századi zenetörténet, ezen belülBartók Béla,Claude Debussy ésLiszt Ferenc zenéje neves tudósa. 1973 és 1980 között azMTA Zenetudományi Intézet igazgatója, majd 1988-ig aLiszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 1995 és 1998 között aKároli Gáspár Református Egyetem rektora. 1985 és 1993 között az MTA alelnöke.
1938-ban érettségizett, majd felvették aDebreceni Tudományegyetem görög–latin ésművészettörténet szakára, ahol 1943-ban szerzett tanári diplomát. 1946-ban felvették aZeneművészeti Főiskolára, ahol zeneszerzés-, illetve karnagyképzésre járt. 1949-ben szerzett diplomát. MestereiBartha Dénes,Ferencsik János,Szabolcsi Bence ésVeress Sándor voltak.
Tanári diplomájának megszerzése után a Debreceni Református Kollégiumban kezdett el tanítani, zenei tanulmányai megkezdéséig dolgozott itt. 1948 és 1955 között a Vallás- és Közoktatásügyi, majd a Népművelési Minisztérium előadója, később osztályvezetője és főosztályvezetője volt.
1955-ben a Zeneművészeti Főiskola tanára lett, zeneelméletet és zeneesztétikát kezdett el oktatni. Végigjárta az oktatói ranglétrát,egyetemi tanári kinevezést is kapott. 1980-ban az egyetemmé átalakított Zeneakadémia rektorává választották. Az intézményt nyolc éven keresztül vezette. 1990-benprofessor emeritusi címet kapott. 1995 és 1998 között aKároli Gáspár Református Egyetem rektora volt (ahol az egyetemen alapítása óta tanított, egy ideig a Himnológiai Intézetet is vezette). Egyetemi munkája mellett azMTA Bartók Archívumában is dolgozott, később azMTA Zenetudományi Intézet munkatársa lett. 1973-ban, Szabolcsi Bence halála után vette át az intézet igazgatói posztját, melyet rektorrá választásáig viselt. 1980-ban tudományos tanácsadói, később osztályvezetői, 1987-ben pedig kutatóprofesszori megbízást kapott.
1962-ben szerezte meg a zenetudományok kandidátusi, 1973-ban doktori értekezését. Az MTA Zenetudományi Bizottságának tagja lett. 1973-ban megválasztották aMagyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává és alelnökévé. Alelnöki tisztségét 1993-ig viselte. 1994 és 1997 között azOrszágos Akkreditációs Bizottság tagja, 1995 és 1996 között az MTA Doktori Tanács elnöke volt. AStudia Musicologia címűszakfolyóirat főszerkesztőjeként is tevékenykedett. Emellett 1992-ben a Magyar Esztétikai Társaság elnökévé is megválasztották.
Fő kutatási területe azeneesztétika, a zeneelmélet és a 20. századi zenetörténet. Kutatásaiban sokat foglalkozott zenei közlő közegjelentéstani szerkezetének és logikájának kérdéskörével. Kutatásaiban ötvözte többek között a zenetudományok, aklasszika-filológia és azesztétika módszerét, ezzel megteremtve a magyar zeneesztétika alapját.Tipológiai tematikájú tanulmányokat írt azenei klasszicizmus és a kortárs, 20. századi zenetörténettel kapcsolatban. Sokat foglalkozottBartók Béla,Claude Debussy ésLiszt Ferenc zenéjénekesztétikai, zeneelméleti és történeti kérdéseivel is. Bartók Béláról írt kétkötetes monográfiáját háromszor adták ki, valamint megjelent többek között angol, német, orosz és litván nyelven is. Összesen hat könyve jelent meg.
Jelentős volt oktatói munkássága is, számos zenetudósra volt hatással előadásmódjával és zeneesztétikai munkásságával. Egyetemi vezetőként a Zeneakadémián fejlesztette a zenészoktatást, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem rektoraként megszilárdította az intézmény helyét a magyar felsőoktatásban.
Komolyzeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap