Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Tyrrell | |
| Teljes név | Tyrrell Racing Organisation |
| Székhely | Ockham,Surrey,Egyesült Királyság |
| Alapító(k) | |
| Jelentős versenyzők | |
| Motorok | Ford,Renault,Honda,Ilmor,Yamaha |
| Gumik | Dunlop,Goodyear,Michelin,Pirelli |
| Jogutód | British American Racing |
| Formula–1-es szereplése | |
| Első verseny | |
| Utolsó verseny | |
| Versenyek száma | 463 |
| Konstruktőri világbajnoki címek | 1 (1971) |
| Versenyzői világbajnoki címek | 3 (1969,1971,1973) |
| Győzelmek | 33 |
| Első rajtkockák | 19 |
| Leggyorsabb körök | 27 |
ATyrrell Racing Organisation (rövidenTyrrell) egy voltFormula–1-es csapat, amelyetKen Tyrrell alapított1958-ban. Kezdetben alacsonyabb osztályokban szerepeltek, majd1968-tól1998-ig a Formula–1-ben vettek részt, saját építésű autókkal az1970-es kanadai nagydíj óta voltak jelen a sportágban. A legnagyobb sikereket az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején érték el, amikorJackie Stewart három versenyzői- (1969,1971 és1973) és egy konstruktőri világbajnoki (1971) címet szerzett csapatának. A későbbiekben már nem szerepeltek ilyen eredményesen, utolsó győzelmüket az1983-as kelet-amerikai nagydíjon szerezték meg. Leghíresebb versenyzőiJackie Stewart,Jody Scheckter ésJean Alesi volt. A csapat 1998-ban szűnt meg, miután aBAR felvásárolta őket.
A Tyrrell Racing először aFormula–3-ban mutatkozott be,1958-ban. Ekkor még az alapító,Ken Tyrrell is versenyzett. Miután Tyrrell rájött, hogy nem igazán megy neki a versenyzés, aFormula–Junior nevű kategóriában indított egy csapatot, ahol már nem mint versenyző, hanem csapatvezető volt a csapat tagja. Tyrrell már ezekben az években leszerződtette a csapathozJackie Stewartot, aki később, szintén az istálló színeiben, háromszoros világbajnok tudott lenni.1965-ben,1966-ban és1967-ben aBRM-mel együttműködve aFormula–2-ben indultak, ekkor határozták el, hogy1968-banFormula–1-es csapatot fognak indítani.

Tyrrell 1968-ban végre megvalósította álmát, azElf és aFord segítségével beléphetett csapatával a Formula–1-be. A csapat kasztniját aMatra nevű francia cég gyártotta.
1969-ben a Matra úgy döntött, hogy nem marad tovább az F1-ben. Ennek ellenére Jackie Stewart könnyedén nyerte meg ebben az évben a VB-t aCosworth-motorral hajtott autójával. Egyébként ez volt az első világbajnokság, hogy francia érdekeltségű csapat nyerni tudott az F1-ben. Nagyszerű kezdés volt, rögtön a 2. évükben megnyerték a VB-t.

Az1970-es szezonra a Tyrrell egyesült a francia-amerikai céggel, aSimca-val, ami támogatójuk, aFord riválisának, aChryslernek egy leányvállalata. Ekkor a Matra megkérte őket, hogy inkább az ő motorjukat használják a Cosworth helyett. Ám miután Stewart tesztelte azt, arra a megállapításra jutott, hogy a Matra motorja nagyságrendekkel gyengébb a Cosworth-motornál.
A Tyrrell költségvetésének nagy részét a Ford és a francia olajcég, az Elf támogatása tette ki. Ez utóbbinak volt egy megállapítása aRenault-val, miszerint nem támogathat Simca-partnert, emiatt Ken Tyrrellnek kevés lehetősége volt, végül a March kasztniját vásárolta meg, ám ez csak ideiglenes megoldás volt, miközben a csapat, nagy titokban, elkezdte első saját autóját tervezni.

A csapatot továbbra is támogatta a francia olajipari óriás, az Elf. Tyrrell szerette volna megtartani a tradicionálisan francia, kék versenyautó-színeket a csapat létének nagy része alatt. A March-Ford, ami végül is Tyrrell volt, 1970-ben közepes sikerrel futott, miközbenDerek Gardnerrel még mindig dolgoztak a csapat első teljesen saját autóján azangliaiOckham városában.
1970 végén felbukkant aTyrrell 001-es, ami nagyban hasonlított az MS80-asra, amivel anno mindkét VB-t megnyerték Stewarttal ésFrançois Cevert-rel. Stewart1972-bengyomorfekéllyel küszködött, de1973-ban teljesen egészségesen tért vissza a versenypályákra.

Ebben az évben ő és Cevert végeztek a VB első két helyen.1973.október 6-án beárnyékolta a csapatot egy tragédia. Az ez éviamerikai nagydíjon,Watkins Glenben François Cevert elhunyt egy gyakorláson. Stewart a szezon végén visszavonult, valamint az istálló is hirtelen visszalépett, tálcán kínálva a konstruktőri elsőséget a Lotusnak. Stewart a szezon végén hivatalosan is bejelentette visszavonulását, és a Tyrrell, sztárversenyzőjük és francia támogatója nélkül többé sohasem tudtak hasonló magasságokba emelkedni.

Ennek ellenére az istálló egy erős középcsapat maradt, és a 70-es években továbbra is tudtak versenyeket nyerniScheckterrel ésDepailler-vel. A legemlékezetesebb győzelmük az1976-os svéd nagydíjon volt, amikor kettős győzelmet arattak, aDerek Gardner tervezteP34-essel. A P34-es volt az első (és egyetlen) sikeres hatkerekű F1-es autó.

1977-től kezdődően, egészen az1980-as évek közepéig szinte az összes csapat lecserélte a korábban használt szívómotorokat turbómotorokra, ám a megfelelő anyagi háttér nélkül a Tyrrellnek maradnia kellett a korábban használt Cosworth DFV-nél. Két évtized technikája ötvöződött az istállónál, amely ekkoriban már sokat küzdött pénzügyi nehézségekkel. Ekkor a régi motor megtartása tűnt a legészszerűbbnek. Az utolsó győzelmüket a klasszikus turbómotorral az1983-as kelet-amerikai nagydíjon szereztékMichele Alboreto révén. Ezzel együtt ez volt a csapat utolsó győzelme is. A csapatot utólag kizárták az1984-es szezonból, miután ólmot találtak az autóik benzintartályában akelet-amerikai nagydíjon. Ezek után nem keltett meglepetést, hogy miután a Tyrrellt kizárták, egyhangúlag megszavazták a maximum benzinmennyiség megváltoztatását, ezzel együtt szinte az egész, a turbó-motoroknak kedvező szabálykönyvet is átírták.
A Tyrrell a 80-as, 90-es években már csak szenvedett, egyre nagyobb pénzügyi nehézségek jelentkeztek az istállónál, és a klub fokozatosan tönkrement. Az, hogy Ken Tyrrell még ilyen nehézségek és a sikeres éveket meg sem közelítő eredmények ellenére is kitartott, mélyen elismert emberré tették őt a bokszutca berkeiben.
A 90-es évek elején még a franciaJean Alesi vezetésével, aHarvey Postlethwaite által tervezettTyrrell 019-essel még párszor borsot törtek a nagyok orra alá, ugyanis például1990-ben Alesi két második helyezést is elkönyvelhetettPhoenixben ésMonacóban - előbbin a győzelemhez is nagyon közel került az istálló, Alesi ugyanis 30 körön keresztül vezette is a versenyt. A francia a következő idényt már aFerrarinál kezdte, ám egy nagyobb szponzori segítséggel mégStefano Modenának sikerült egy első soros rajthelyet elérnie amonacói nagydíjon, ahol a 2. helyre kvalifikálta magát,Ayrton Senna mögé/mellé és a következő futamonKanadában 2. lett a futamon. Ezután már semmi komoly eredményt nem sikerült produkálnia a csapatnak, visszaestek a középmezőnybe.

1998 végén Ken Tyrrell eladta az istállót aBritish American Tobacco amerikai dohányipari cégnek, és később, a Tyrrell jogutódjaként, megalakult aBAR, az1999-es VB-n már ezen a néven indultak. A BAR nem igazán tudta megismételni elődje sikereit, bár 2004-ben több dobogós helyezést is sikerült elérniük, főleg a britJenson Buttonnal, a japánSzató Takuma egyszer lett dobogós, ám futamot a megalakulásuk óta egyszer sem tudtak nyerni. A BAR jogutódja 2005-ben a Honda gyári csapat lett, ahol Button meg tudta nyerni a 2006-os magyar nagydíjat. Később a Honda kiszállásával Brawn GP néven (2009), majd 2010-től gyári Mercedes csapatként él a jogfolytonosság.
A Tyrrell utolsó versenye ajapán nagydíj volt, aholRicardo Rosset nem tudta magát kvalifikálni, a csapat másik tagja,Takagi Toranoszuke pedig a 28. körben kiesett, miután ütközöttEsteban TueroMinardijával.
Ken Tyrrell2001.augusztus 25-én rákban hunyt el.
| Bővebben:A Tyrrell Racing Formula–1-es eredménysorozata |
Jelmagyarázat:D =Dunlop,A =Avon,G =Goodyear,P =Pirelli
Afélkövérrel jelzett versenyző abban az évben világbajnok lett.
| Előző világbajnok: Lotus | Formula–1-es világbajnok 1971 | Következő világbajnok: Lotus |