Movatterモバイル変換


[0]ホーム

URL:


Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia
Keresés

Tyrrell Racing

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez aközzétett változat,ellenőrizve:2025. november 1.

Pontosságellenőrzött

Tyrrell
Teljes névTyrrell Racing Organisation
SzékhelyOckham,Surrey,Egyesült Királyság
Alapító(k)UKKen Tyrrell
Jelentős versenyzőkUKJackie Stewart
Jody Scheckter
FranciaPatrick Depailler
FranciaDidier Pironi
OlaszMichele Alboreto
franciaJean Alesi
MotorokFord,Renault,Honda,Ilmor,Yamaha
GumikDunlop,Goodyear,Michelin,Pirelli
JogutódBritish American Racing
Formula–1-es szereplése
Első verseny1968-as dél-afrikai nagydíj
Utolsó versenyjapán1998-as japán nagydíj
Versenyek száma463
Konstruktőri világbajnoki címek1 (1971)
Versenyzői világbajnoki címek3 (1969,1971,1973)
Győzelmek33
Első rajtkockák19
Leggyorsabb körök27

ATyrrell Racing Organisation (rövidenTyrrell) egy voltFormula–1-es csapat, amelyetKen Tyrrell alapított1958-ban. Kezdetben alacsonyabb osztályokban szerepeltek, majd1968-tól1998-ig a Formula–1-ben vettek részt, saját építésű autókkal az1970-es kanadai nagydíj óta voltak jelen a sportágban. A legnagyobb sikereket az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején érték el, amikorJackie Stewart három versenyzői- (1969,1971 és1973) és egy konstruktőri világbajnoki (1971) címet szerzett csapatának. A későbbiekben már nem szerepeltek ilyen eredményesen, utolsó győzelmüket az1983-as kelet-amerikai nagydíjon szerezték meg. Leghíresebb versenyzőiJackie Stewart,Jody Scheckter ésJean Alesi volt. A csapat 1998-ban szűnt meg, miután aBAR felvásárolta őket.

A csapat története

[szerkesztés]

Alacsonyabb osztályokban (1958–1967)

[szerkesztés]

A Tyrrell Racing először aFormula–3-ban mutatkozott be,1958-ban. Ekkor még az alapító,Ken Tyrrell is versenyzett. Miután Tyrrell rájött, hogy nem igazán megy neki a versenyzés, aFormula–Junior nevű kategóriában indított egy csapatot, ahol már nem mint versenyző, hanem csapatvezető volt a csapat tagja. Tyrrell már ezekben az években leszerződtette a csapathozJackie Stewartot, aki később, szintén az istálló színeiben, háromszoros világbajnok tudott lenni.1965-ben,1966-ban és1967-ben aBRM-mel együttműködve aFormula–2-ben indultak, ekkor határozták el, hogy1968-banFormula–1-es csapatot fognak indítani.

A Formula–1-ben

[szerkesztés]

60-as évek

[szerkesztés]
Jackie Stewart 1969-ben

Tyrrell 1968-ban végre megvalósította álmát, azElf és aFord segítségével beléphetett csapatával a Formula–1-be. A csapat kasztniját aMatra nevű francia cég gyártotta.

1969-ben a Matra úgy döntött, hogy nem marad tovább az F1-ben. Ennek ellenére Jackie Stewart könnyedén nyerte meg ebben az évben a VB-t aCosworth-motorral hajtott autójával. Egyébként ez volt az első világbajnokság, hogy francia érdekeltségű csapat nyerni tudott az F1-ben. Nagyszerű kezdés volt, rögtön a 2. évükben megnyerték a VB-t.

70-es évek

[szerkesztés]
ATyrrell 003-as, amivel Jackie Stewart vezetésével 1971-ben az istálló mindkét VB-t megnyerte

Az1970-es szezonra a Tyrrell egyesült a francia-amerikai céggel, aSimca-val, ami támogatójuk, aFord riválisának, aChryslernek egy leányvállalata. Ekkor a Matra megkérte őket, hogy inkább az ő motorjukat használják a Cosworth helyett. Ám miután Stewart tesztelte azt, arra a megállapításra jutott, hogy a Matra motorja nagyságrendekkel gyengébb a Cosworth-motornál.

A Tyrrell költségvetésének nagy részét a Ford és a francia olajcég, az Elf támogatása tette ki. Ez utóbbinak volt egy megállapítása aRenault-val, miszerint nem támogathat Simca-partnert, emiatt Ken Tyrrellnek kevés lehetősége volt, végül a March kasztniját vásárolta meg, ám ez csak ideiglenes megoldás volt, miközben a csapat, nagy titokban, elkezdte első saját autóját tervezni.

ATyrrell 006-os, amivel Jackie Stewart 1973-ban ismét megnyerte az egyéni VB-t

A csapatot továbbra is támogatta a francia olajipari óriás, az Elf. Tyrrell szerette volna megtartani a tradicionálisan francia, kék versenyautó-színeket a csapat létének nagy része alatt. A March-Ford, ami végül is Tyrrell volt, 1970-ben közepes sikerrel futott, miközbenDerek Gardnerrel még mindig dolgoztak a csapat első teljesen saját autóján azangliaiOckham városában.

1970 végén felbukkant aTyrrell 001-es, ami nagyban hasonlított az MS80-asra, amivel anno mindkét VB-t megnyerték Stewarttal ésFrançois Cevert-rel. Stewart1972-bengyomorfekéllyel küszködött, de1973-ban teljesen egészségesen tért vissza a versenypályákra.

Az 1976-ban bevetett, hatkerekűP34-es, alighanem a legradikálisabb F1-es autó

Ebben az évben ő és Cevert végeztek a VB első két helyen.1973.október 6-án beárnyékolta a csapatot egy tragédia. Az ez éviamerikai nagydíjon,Watkins Glenben François Cevert elhunyt egy gyakorláson. Stewart a szezon végén visszavonult, valamint az istálló is hirtelen visszalépett, tálcán kínálva a konstruktőri elsőséget a Lotusnak. Stewart a szezon végén hivatalosan is bejelentette visszavonulását, és a Tyrrell, sztárversenyzőjük és francia támogatója nélkül többé sohasem tudtak hasonló magasságokba emelkedni.

A P34-es 1977-es változata

Ennek ellenére az istálló egy erős középcsapat maradt, és a 70-es években továbbra is tudtak versenyeket nyerniScheckterrel ésDepailler-vel. A legemlékezetesebb győzelmük az1976-os svéd nagydíjon volt, amikor kettős győzelmet arattak, aDerek Gardner tervezteP34-essel. A P34-es volt az első (és egyetlen) sikeres hatkerekű F1-es autó.

80-as évek

[szerkesztés]
Az 1983-ban használtTyrrell 011-es

1977-től kezdődően, egészen az1980-as évek közepéig szinte az összes csapat lecserélte a korábban használt szívómotorokat turbómotorokra, ám a megfelelő anyagi háttér nélkül a Tyrrellnek maradnia kellett a korábban használt Cosworth DFV-nél. Két évtized technikája ötvöződött az istállónál, amely ekkoriban már sokat küzdött pénzügyi nehézségekkel. Ekkor a régi motor megtartása tűnt a legészszerűbbnek. Az utolsó győzelmüket a klasszikus turbómotorral az1983-as kelet-amerikai nagydíjon szereztékMichele Alboreto révén. Ezzel együtt ez volt a csapat utolsó győzelme is. A csapatot utólag kizárták az1984-es szezonból, miután ólmot találtak az autóik benzintartályában akelet-amerikai nagydíjon. Ezek után nem keltett meglepetést, hogy miután a Tyrrellt kizárták, egyhangúlag megszavazták a maximum benzinmennyiség megváltoztatását, ezzel együtt szinte az egész, a turbó-motoroknak kedvező szabálykönyvet is átírták.

A Tyrrell a 80-as, 90-es években már csak szenvedett, egyre nagyobb pénzügyi nehézségek jelentkeztek az istállónál, és a klub fokozatosan tönkrement. Az, hogy Ken Tyrrell még ilyen nehézségek és a sikeres éveket meg sem közelítő eredmények ellenére is kitartott, mélyen elismert emberré tették őt a bokszutca berkeiben.

90-es évek

[szerkesztés]

A 90-es évek elején még a franciaJean Alesi vezetésével, aHarvey Postlethwaite által tervezettTyrrell 019-essel még párszor borsot törtek a nagyok orra alá, ugyanis például1990-ben Alesi két második helyezést is elkönyvelhetettPhoenixben ésMonacóban - előbbin a győzelemhez is nagyon közel került az istálló, Alesi ugyanis 30 körön keresztül vezette is a versenyt. A francia a következő idényt már aFerrarinál kezdte, ám egy nagyobb szponzori segítséggel mégStefano Modenának sikerült egy első soros rajthelyet elérnie amonacói nagydíjon, ahol a 2. helyre kvalifikálta magát,Ayrton Senna mögé/mellé és a következő futamonKanadában 2. lett a futamon. Ezután már semmi komoly eredményt nem sikerült produkálnia a csapatnak, visszaestek a középmezőnybe.

Azutolsó Tyrrell az1998-as spanyol nagydíjonTakagival

1998 végén Ken Tyrrell eladta az istállót aBritish American Tobacco amerikai dohányipari cégnek, és később, a Tyrrell jogutódjaként, megalakult aBAR, az1999-es VB-n már ezen a néven indultak. A BAR nem igazán tudta megismételni elődje sikereit, bár 2004-ben több dobogós helyezést is sikerült elérniük, főleg a britJenson Buttonnal, a japánSzató Takuma egyszer lett dobogós, ám futamot a megalakulásuk óta egyszer sem tudtak nyerni. A BAR jogutódja 2005-ben a Honda gyári csapat lett, ahol Button meg tudta nyerni a 2006-os magyar nagydíjat. Később a Honda kiszállásával Brawn GP néven (2009), majd 2010-től gyári Mercedes csapatként él a jogfolytonosság.

A Tyrrell utolsó versenye ajapán nagydíj volt, aholRicardo Rosset nem tudta magát kvalifikálni, a csapat másik tagja,Takagi Toranoszuke pedig a 28. körben kiesett, miután ütközöttEsteban TueroMinardijával.

Ken Tyrrell2001.augusztus 25-én rákban hunyt el.

Teljes eredménylista

[szerkesztés]
Bővebben:A Tyrrell Racing Formula–1-es eredménysorozata

Jelmagyarázat:D =Dunlop,A =Avon,G =Goodyear,P =Pirelli
Afélkövérrel jelzett versenyző abban az évben világbajnok lett.

ÉvadModellGumiMotorVersenyzőkHelyezés
1998026GFord V10BrazilRicardo Rosset
JapánTakagi Toranoszuke
– (0 pont)
1997025GFord V8HollandJos Verstappen
FinnMika Salo
10. (2 pont)
1996024GYamaha V10JapánKatajama Ukjó
FinnMika Salo
8. (5 pont)
1995023GYamaha V10JapánKatajama Ukjó
OlaszGabriele Tarquini
FinnMika Salo
9. (5 pont)
1994022GYamaha V10JapánKatajama Ukjó
UKMark Blundell
7. (13 pont)
1993020C, 021GYamaha V10JapánKatajama Ukjó
OlaszAndrea de Cesaris
– (0 pont)
1992020BGIlmor V10FranciaOlivier Grouillard
OlaszAndrea de Cesaris
6. (8 pont)
1991020PHonda V10JapánNakadzsima Szatoru
OlaszStefano Modena
6. (12 pont)
1990018, 019PFord V8JapánNakadzsima Szatoru
FranciaJean Alesi
5. (16 pont)
1989017B, 018GFord V8UKJonathan Palmer
OlaszMichele Alboreto
FranciaJean Alesi
UKJohnny Herbert
5. (16 pont)
1988017GFord V8UKJonathan Palmer
UKJulian Bailey
8. (5 pont)
1987DG016GFord V8UKJonathan Palmer
FranciaPhilippe Streiff
6. (11 pont)
1986014, 015GRenault (turbó)UKMartin Brundle
FranciaPhilippe Streiff
7. (11 pont)
1985012, 014GRenault (turbó)
Ford V8
UKMartin Brundle
SvédStefan Johansson
NémetStefan Bellof
OlaszIvan Capelli
FranciaPhilippe Streiff
9. (7 pont)
1984012GFord V8UKMartin Brundle
SvédStefan Johansson
NémetStefan Bellof
Új-ZélandMike Thackwell
Kizárva
1983011, 012GFord V8USADanny Sullivan
OlaszMichele Alboreto
7. (12 pont)
1982011GFord V8SvédSlim Borgudd
UKBrian Hanton
OlaszMichele Alboreto
7. (25 pont)
1981010, 011M
A
Ford V8USAEddie Cheever
USAKevin Cogan
ArgentínaRicardo Zuniño
OlaszMichele Alboreto
8. (10 pont)
1980009, 010GFord V8ÍrDerek Daly
FranciaJean-Pierre Jarier
Új-ZélandMike Thackwell
6. (12 pont)
1979009GFord V8FranciaDidier Pironi
FranciaJean-Pierre Jarier
UKGeoff Lees
ÍrDerek Daly
5. (28 pont)
1978008GFord V8FranciaDidier Pironi
FranciaPatrick Depailler
4. (38 pont)
1977P34GFord V8SvédországRonnie Peterson
FranciaPatrick Depailler
5. (27 pont)
1976007, P34GFord V8Dél-Afrika 1928-1994Jody Scheckter
FranciaPatrick Depailler
3. (71 pont)
1975007GFord V8Dél-Afrika 1928-1994Jody Scheckter
FranciaPatrick Depailler
FranciaJean-Pierre Jabouille
FranciaMichel Leclère
5. (25 pont)
1974005, 006, 007GFord V8Dél-Afrika 1928-1994Jody Scheckter
FranciaPatrick Depailler
3. (52 pont)
1973005, 006GFord V8UKJackie Stewart
FranciaFrançois Cevert
Új-ZélandChris Amon
2. (82 pont)
1972002, 003, 004, 005, 006GFord V8UKJackie Stewart
FranciaFrançois Cevert
FranciaPatrick Depailler
2. (51 pont)
1971001, 002, 003GFord V8UKJackie Stewart
FranciaFrançois Cevert
USAPeter Revson
Világbajnok (73 pont)
1970March 701, 001DFord V8UKJackie Stewart
FranciaJohnny Servoz-Gavin
FranciaFrançois Cevert
3. (28 pont)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Tyrrell Racing
AWikimédia Commons tartalmazTyrrell Racing témájú médiaállományokat.


Előző világbajnok:
Lotus
Formula–1-es világbajnok
1971
Formula–1-logóKövetkező világbajnok:
Lotus
Alapító
Személyek
Világbajnok versenyző
Fontosabb versenyzők
Egyéni világbajnoki címek
Konstruktőri bajnoki címek
Autók
2025
Korábbi
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tyrrell_Racing&oldid=28502879
Kategória:

[8]ページ先頭

©2009-2025 Movatter.jp