Movatterモバイル変換


[0]ホーム

URL:


Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia
Keresés

Tunézia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez aközzétett változat,ellenőrizve:2025. augusztus 1.

Pontosságellenőrzött

Tunéziai Köztársaság
الجمهورية التونسية
(El-joumhouriyya et-Tounisiyya)
République tunisienne
Tunézia zászlaja
Tunézia zászlaja
Tunézia címere
Tunézia címere
Nemzeti himnusz:Himat Al Hima

FővárosaTunisz
é. sz. 34°,k. h. 10°34,1034.000000°N 10.000000°EKoordináták:é. sz. 34°,k. h. 10°34,1034.000000°N 10.000000°E
Államformaköztársaság
Vezetők
ElnökKaisz Szaíd
KormányfőSara Zaafarani
Hivatalos nyelvarab
Beszélt nyelvekfrancia
függetlenségFranciaországtól
kikiáltása1956.március 20.
Tagság
Lista
Népesség
Népesség11 565 204(2018)[1]
Rangsorban80.
Becsült12,3 millió[2] fő (2025)
Rangsorban80.
Népsűrűség79[3] fő/km²
GDP2023 (nominális)
Összes48,5 milliárdUSD[4] (kb. 90.)
Egy főre jutó3978 USD[4] (kb. 122.)
HDI (2023)0,746[5] (105.) – magas
Földrajzi adatok
Terület163 610 km²
Rangsorban89
Víz6,04%
IdőzónaCET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
PénznemTunéziai dinár (TND)
Nemzetközi gépkocsijelTN
Hívószám216
Segélyhívó telefonszám
  • 190
  • 198
  • 193
  • 197
Internet TLD.tn
Villamos hálózat230 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type E
Közlekedés irányajobb
AWikimédia Commons tartalmazTunéziai Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Tunézia (arabul تونس), hivatalosan aTunéziai Köztársaság (الجمهورية التونسية)Észak-Afrika egy országa; aMagreb régió része. NyugatrólAlgéria, délkeletrőlLíbia határolja.

163 610 km²-es területével az ország körülbelül kétszer akkora, mintAusztria, de területének mintegy 45%-át aSzahara homokja borítja. Fővárosa és legnagyobb városaTunisz, amely az ország nevét is adta. A legnagyobb szigeteDzserba (514 km²).

A koraiókor óta aberberek lakták. Aföníciaiak aKr. e. 12. században kezdtek érkezni, és számos települést alapítottak, amelyek közülKarthágó aKr. e. 7. századra vált a leghatalmasabbá. A terület később aRómai Birodalom része lett. A7. század végére a régiót azarabok hódították meg és azóta aziszlám vallás ésművészet a jellemző.

AThe Economist magazin által közzétettdemokrácia index szerint 2014 és 2020 között Tunézia volt azarab világ egyetlen demokratikus országa.[6] A demokratikus visszaesés után a2020-as évek elején viszonthibrid rezsimnek minősítik.[7]

Tagja többek közt azENSZ-nek, afrankofón államoknak, azArab Ligának, aMediterrán Uniónak és azAfrikai Uniónak. Szoros gazdasági és politikai kapcsolatokat ápol néhány európai országgal, különösenFranciaországgal[8] ésOlaszországgal.[9][10]Társulási megállapodást(wd) kötött azEurópai Unióval[11] és azAmerikai Egyesült ÁllamokNATO-n kívüli szövetségese.

Földrajz

[szerkesztés]

TunéziaÉszak-Afrikában található, Líbia és Algéria között. A Kis-Szirtisz vagy Gabeszi-öböl partján terül el.

Az ország területének fele amediterrán tengerparti sávba sorolható (250–500 mm éves csapadékkal), míg a maradék a Szahara része.

Hegyvidékeket általában északon találhatunk; ezt a részt a Tell- és a Szaharai-Atlasz láncai ágazzák be. A klíma itt mérsékelt, enyhe, esős telekkel, és forró, meleg nyarakkal. Tunézia területén mindkét hegység lealacsonyodik, de legmagasabb csúcsa még így is 1544 méter (Dzsebel Sambi). A két hegységet aMedzserda széles és jól megművelt völgye választja el egymástól. Nyáron csak öntözéssel lehet itt a földet művelni.

Az ország középső,Sousse (Szúsza) városától aGabeszi-öböl közepéig tartó része minden tekintetben más, mint az északi rész. A széles parti síkságot fokozatosan emelkedő platószerű hegyvidék, aSzaharai-Atlasz keleti nyúlványai váltják fel. A csapadék rohamos csökkenése folytán nyoma sincs itt erdőségnek. A legtöbb helyen még a fű is csak kínlódva nő meg. Mégsem kietlen ez a vidék, főleg nem a parti síkság, amelyet az arabokSzahelnek neveznek. Ez az ország gyümölcsöskertje. Olajfák sorakoznak sok kilométer hosszúságban. A vidék száraz ugyan, de atalajvíz olyan magasan van, hogy azolajfák gyökerei elérik. Másik fontos növény amandulafa.

A sűrűn lakottDzserba-sziget egy üde pont a déli országrészben. Kútjai bőven ontják az édesvizet. Dúsan termődatolyaligetek és olajfaültetvények jellemzik.

Homoksivatag Dél-Tunéziában található. Sottok egész láncolata választja el az ország többi részétől.

  • Domborzati térképe
    Domborzati térképe
  • Műholdas kép
    Műholdas kép
  • Főbb települések
    Főbb települések

Vízrajz

[szerkesztés]

Jellegzetes képződmény a sott(chott). A szó olyantavat jelöl, amelyik az év legnagyobb részében, vagy akár több éven át is száraz. A mederben földutakat is kijárhatnak az arra járók. Néha viszont jön az eső és a meder megtelik vízzel – rövid időre, míg elpárolog. Ilyen nagy, száraz tavak láncolata húzódik a Szahara északi peremén Algériától a tengerig. Legnagyobb közülük aSott el-Dzseríd. Környékén sok a források vizéből táplálkozóoázis. A legnagyobb oázis aTozeur.

Éghajlata

[szerkesztés]
Éghajlati térképKöppen osztályozásán. Apiros trópusi sivatagi éghajlat

Meleg nyarúmediterrán, szubtrópusi sztyepp éssivatagi éghajlat a jellemző. A leghidegebb hónap középhőmérséklete 9-11 °C, a legmelegebbé 26-32 °C között változik. A hőmérséklet abszolút maximuma a sivatagos területeken meghaladja az 50 °C-ot, de másutt is 44-50 °C-ig emelkedik. A hőmérséklet abszolút minimumai mindenütt fagypont alá süllyednek, -1, -7 °C között változnak. Az évi csapadék aFöldközi-tenger partvidékén 400–700 mm, az ország déli, sivatagi vidékén nem éri el a 100 mm-t. A csapadék legnagyobb része a téli félévben hull le. A nyár száraz,Tuniszban például csupán 4 mm a júliusi átlagos csapadék.[12] ASzahara északi peremén fekvőKebili oázisban 55,0 °C-ot mértek 1931. július 7-én, amely Tunézia és egyben Afrika legmagasabb hivatalosan mért hőmérséklete.[13]

Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés]

Tunézia északi részén, a tengerparton és az Atlasz-hegység nyúlványainparatölgy,olajfa és örökzöldpisztácia jellemeztekeménylombú erdők, magasabbanaleppóifenyő alkotta mediterrántűlevelű erdők nőnek. A hegyvidék déli oldalán föníciaiborókából álló száraz cserjések ésalfafű alkotta gyepek vezetnek át asivatagba.[14]

A keleti partvidék természetes növénytakaróját csaknem teljesen kiirtották, helyén száraz,cserjés, gyéren füves növényzet alakult ki. A sivatag jellemző törpecserjéi akeserűfűfélék, akarfiolcserje és anapvirág. A sós talajú területeken, asottok vidékén sótűrő növényzet van,ballagófű, sóballa,sóvirág fajokkal.[14]

Avádikattamariskacserjések kísérik. A sivatagotdatolyapálmásoázisok szakítják meg.

Állatvilága jellegzetesen mediterrán, beszűrődő afrikai elemekkel.

Lásd még:Kategória:Tunézia állatvilága
Képek az élővilágról
Kaméleon
Kaméleon
sivatagi róka
sivatagi róka
Fügekaktusz
Fügekaktusz
Dzsebel Orbata Nemzeti Park
Dzsebel Orbata Nemzeti Park
Tátkép az ország északnyugati részén
Tátkép az ország északnyugati részén
Tájkép az ország déli felén
Tájkép az ország déli felén

Nemzeti parkjai

[szerkesztés]
Zembra
  • Bouhedma Nemzeti Park
  • Boukornine Nemzeti Park
  • Chambi Nemzeti Park
  • El Feidzsa Nemzeti Park
  • Iskul Nemzeti Park
  • Dzsebel Chitana-Cap Négro Nemzeti Park
  • Dzsebel Orbata Nemzeti Park
  • Dzsebel Serj Nemzeti Park
  • Dzsebil Nemzeti Park
  • Szidi Toui Nemzeti Park
  • Zembra és a Zembretta-szigetek Nemzeti Park

A következő parkok abioszféra-rezervátum részei is: Bouhedma, Chambi, Ichkeul, Zembra és a Zembretta-szigetek.

Természeti világörökségei

[szerkesztés]

AzUNESCOvilágörökséggé nyilvánította azIskul Nemzeti Parkot 1980-ban.

Történelem

[szerkesztés]

Ókor

[szerkesztés]
Hannibál Barkasz karthágói politikus, hadvezér. Amásodik pun háborúban átkelt seregével azAlpokon.Itáliában sorra tönkreverte az ellene támadó rómaiakat, míg végül Karthágó védelmére vissza kellett térnie Afrikába, ahol vereséget szenvedettScipio Africanus Maiortól
Rómaiamfiteátrum El Djem-ben (2016)

Tunézia első lakói aberber törzsek voltak, akik mára már csupán a lakosság töredékét képezik. A Krisztus előtti tizedik században föníciaiak telepedtek le.Karthágót a Kr. e. 8. században alapította a maiLibanon területéről érkezett nép. A vallásuk és kultúrájukföníciai éskánaánita eredetű.

A legenda szerintDido királynő alapította a várost. Karthágó lakói a közép-keleti isteneket tisztelték, mint példáulBaált ésTanitot.

A város a Kr. e. 6. században a térség központjává vált. Noha a rómaiak a településre egyszerűen csak punként vagy föníciaiként hivatkoztak, valójában világosan látható, hogy a Földközi-tenger nyugati medencéjének más föníciai települései függetlenek voltak Karthágótól. AzItália elleni nevezetes inváziót a karthágóiHannibál vezette amásodik pun háború során. Ez kis híján megakadályozta aRómai Birodalom további terjeszkedését. A várost aharmadik pun háború során Róma leigázta, az időszámításunk előtti második évszázadban. Ettől fogva Róma éléskamrája volt. Az5. században egy időre avandálok tartották uralmuk alatt, majd visszakerült immáron aBizánci Birodalom kötelékébe (Afrikai Exarchátus).

Középkor

[szerkesztés]
Al-Zaytunamecsete

A7. századbanarabmuszlimok hódították meg Tunéziát. Ettől fogva egymást követő muszlim dinasztiák irányították az országot, amely életének nyugalmát berber lázadások zavarták meg. AzAglabidák ésZírida-dinasztia uralkodása alatt Tunézia virágzott. A partokat ideiglenesen aszicíliainormannok tartották uralmuk alatt a12. században.1159-ben az országot meghódították azAlmohádok. Őket a berberHafsida-dinasztia (kb.12301574) követte. Az ő uralkodásuk végén a part menti városokatSpanyolország szerezte meg, de atörökök hamar visszahódították. Török kori vezetői – abejek vagy bégek – alatt Tunézia gyakorlatilag független volt.

Újkor és legújabb kor

[szerkesztés]

AHusseintől származóbejek dinasztiája1705-től1957-ig vezette az országot. A késői16. századtól a partvidék életében fontos szerepe volt akalózkodásnak.

Francia protektorátus

[szerkesztés]

Az1800-as évek derekán az állam meggyengült. A bejek sorozatosan hoztak hibás döntéseket, amik a katasztrófa felé vezették Tunéziát.Franciaországban már felvetődött Tunézia meghódításának lehetősége, amikor a bej – modernizációs célokkal – hatalmas kölcsönt vett fel tőle. Nem sokkal később TunéziábólAlgéria ellenportyákat indítottak, ami meggyorsította a francia döntést.

1878-ban titkos megállapodás jött létreNagy-Britannia és Franciaország között, amely eldöntötte az afrikai állam további sorsát. Annak ellenében, hogy Franciaország belenyugodottCiprus angol meghódításába, a brit kormány hozzájárult, hogy Tunézia francia fennhatóság alá kerüljön. Franciaország1880-ban támadott, és Tunézia1881. május 12-én francia protektorátus lett.

A második világháború

[szerkesztés]

Amásodik világháborúban Tunézia aVichy-Franciaország gyarmata volt. A német és olasz csapatok felvonulási területe lett alíbiai hadjáratban. 1942–43-ban az ellentámadás során Tunéziában találkoztak azEgyesült Királyság és azAmerikai Egyesült Államok hadműveletei. A szövetségesek legyőztékRommel német és olasz csapatait, és kiszorították őket Tunéziából.

Függetlenség

[szerkesztés]

Az ország a függetlenségét1956-ban szerezte vissza. Abej rövid időre újfent hatalomhoz jutott, azonbanHabib Burgiba vezetésével lemondásra kényszerítették. Az új elnök (aki korábbanminiszterelnök volt) mély politikai és társadalmi változásokat indított el.

Burgiba az iszlám vallásban visszatartó erőt látott. A vallási vezetők társadalmi súlyát csökkentette, hogy eltávolította őket az oktatásból és az igazságszolgáltatásból. Felszámolták asaría bíróságokat, atemplomokat és avallási intézményeket támogató személyek vagyonát elkobozták. Ez a politika végül a vallásos lakosság zavargásait váltotta ki.1987-benZín el-Ábidín ben Ali belügyminiszter kijelentette, hogy Burgiba mentálisan alkalmatlan feladatára, és nyugalomba vonultatta egy palotábaMonasztir városán kívül.

Ben Ali gyorsan lecsendesítette aziszlám ellenzéket azzal, hogyMekkába zarándokolt, és aRamadán ünnepét szigorúan betartandónak rendelte el. Hirtelen megszerzett hatalmát saját pártja is ellenezte. A fő ellenzéki párt távol maradt az1994-es parlamenti választásoktól, így a szavazatok 1%-át kapta Ben Ali 97,7%-ával szemben. Ezzel a Nemzetgyűlésben 10 képviselői helyet szerzett az ellenzék.

Ben Ali nyugatbarát, de diktatórikus hatalma megosztotta a tunéziaiakat, míg a magas munkanélküliség és a korrupció következményeként lakosságitüntetéssorozat kezdődött, amely aztánarab tavasz néven vonult be atörténelembe és végigsöpört az arab világon. Ben Ali 2011. január 14-én lemondott, és Tunéziában békés úton demokratikus kormány alakult.

Politika és közigazgatás

[szerkesztés]
Képviselők az alkotmányozó nemzetgyűlés épületében, Bardo palota, Tunisz

Tunéziaparlamentárisköztársaság.[15]

2014 és 2020 között azEconomist Intelligence Unit alapján azarab világ egyetlen demokratikus államának számított,[16] a 2021-es indexben viszont már hibrid rezsimnek minősítették.[17]

A tunéziaijogrendszert erősen befolyásolja a francia polgári jog, míg a személyi jog az iszlám jogon alapul.[18] Asaría bíróságokat megszüntették.[18]

A 2014-esalkotmánya értelmében Tunézia politikai intézményeifélelnöki rendszerben működnek. Aköztársasági elnök és a kormány elnöke (miniszterelnöke) megosztja a végrehajtó hatalmat. A miniszterelnöki tárca a belpolitikára fókuszál, a közvetlenül választott elnök pedig külpolitikával, védelemmel és nemzetbiztonsággal foglalkozik. Az összetett hatalommegosztási rendszerben az elnöknek konzultálnia kell a kormánnyal szakpolitikai területein. A törvényhozó hatalom a parlamenté, a Népi Képviselők Gyűlésé (Assemblée des Représentants du Peuple, ARP).[19]

A 2011-es forradalom előtt

[szerkesztés]
A Pénzügyminisztérium épülete Tuniszban

Zín el-Ábidín ben Ali elnök 1987 és 2011 között volt hivatalban, miután a korábbi elnök,Habib Burgiba visszavonulásra kényszerült. Az alkotmányt kétszer is módosították maradásának érdekében: először kettőről három ciklusra, majd háromról öt ciklusra emelték meg az elnök újraválaszthatóságát. A kormányzó párt a Demokrata Alkotmányos Gyűlés volt, amely az egyetlen legális párt volt 25 évig.

Az elnököt ötéves ciklusra választották – gyakorlatilag erős ellenfél nélkül rendszerintBen Ali győzött –, majd pedig az ő feladata volt a miniszterelnök és a kormány kijelölése. A regionális helytartókat és helyi adminisztrátorokat szintén központilag határozták meg.

Zín el-Ábidín ben Ali volt tunéziai köztársasági elnök

Tunéziatörvényhozó testülete 2005-ig egykamarás, 2005–2011 között kétkamarás volt.[20] Az alsóház 182 képviselő számára kínált helyet. Ebből húsz százalék volt az ellenzék számára fenntartva. Az utóbbi jelentős szerepet játszott, ha egy terület tanácskozott, soha nem indított új törvényjavaslatot, és gyakorlatilag kisebb változtatásokkal mindig elfogadta a kormányzó párt által előterjesztett javaslatokat. Hat olyan ellenzéki párt is létezett, aminek gyakorlati jelentősége nem volt. A tunéziai demokrácia legnagyobb hiányossága a szabad ellenzéki vélemény jogának hiánya volt. A más véleményen lévő embereket rutinosan gátolták: elegendő volt látogatást tenniük egy tiltott weblapon, és máris bűncselekményt követtek el. Az ország csak és kizárólag cenzúrázottinternet-hozzáférést engedélyezett a lakói számára. Ez a cenzúra is az ellenzék meggátolására szolgált: a hatalommal szemben álló, vagy éppenséggel a kormányt kritizáló francia weboldalak megtekintése tiltott (akárcsak apornográf oldalaké).

1987-ben az Iszlám Irányzat Mozgalmából származó fenyegetés adta az ürügyet Zín el-Ábidín ben Ali számára, hogy vérontás nélküli módon kerüljön hatalomra(Lásd:Története/Legutóbbi történelem). Ettől kezdve Ben Ali igen erőszakos politikát folytatott a fundamentalistákkal szemben, de nehéz meghatározni a siker mértékét egy olyan nemzetben, ahol sok minden titkosnak tekinthető.

Ben Ali elnök vezetése alatt Tunézia hosszú távú politikájának többek közt fontos pontja volt a nyugati világgal, illetve Európával való jó kapcsolatok ápolása, és azarab valamintafrikai területi csoportosulásokban való aktív szerepvállalása.

Habib Burgiba volt az első arab vezető, akit felszólítottak arra, hogy ismerje elIzrael állam jogos létezését (1965-ben, egyJerikóban elhangzott beszéd során.) Az ország azArab Liga központja volt 1979 és 1990 között. Az ország következetesen higgadt módon vett részt a nyugodt légkörű Közép-Keletért folytatott tárgyaláson. 1993-ban Tunézia – az első arab államként – vendégül látott egy hivatalos izraeli delegációt ennek eredményeként, és az izraeli állampolgárok szabadon utazhatnak be Tunéziába (izraeliútlevéllel). Ezzel Tunézia elismerteIzraelt.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás a 2011-es forradalom után

[szerkesztés]

Azarab tavasz elsöpörte a diktatúrát. A tiltakozáshullámot az váltotta ki, hogy egy utcai árus 2010-ben felgyújtotta magát. Az első szabad választásokonMoncef Marzoukit választották elnöknek. Asaríán alapuló jogrendet eltörölték, megteremtve ezzel a szekuláris államot. 2013-ban meggyilkolták az egyik vezető politikust,Chokri Belaidot. A szélsőségesek ezt követően több terrortámadást is elkövettek, de a demokratikus átalakulást nem tudták visszafordítani.

A választásokon mindenhúszéves kor feletti[forrás?] tunéziai állampolgár részt vehet. Apolgármestereket és a települési tanácsokat helyinépszavazások útján választják. Az igazságszolgáltatás független. A hadsereg hivatásos, és politikai célokat nem szolgál.

A 2011-es első szabad választásokat követően törvényhozó hatalommal azalkotmányozó nemzetgyűlés bírt, amelynek fő feladata az új tunéziai alkotmány kidolgozása és megszavazása volt. Az alkotmány elfogadása után az alkotmányozó nemzetgyűlést 2014. október 26-án anépi közgyűlés váltotta. ATuniszban ülésező egykamarás közgyűlésnek 217 képviselője van, akiket öt évre választanak meg. Tunéziábanáltalános választójog van érvényben, minden 18. életévét betöltött tunéziai állampolgár szavazhat.[21]

Avégrehajtó hatalom az alkotmány értelmében aköztársasági elnök és akormányfő által vezetettkormány között oszlik meg. Az elnök az állam feje és az ország egységének jelképe. Az elnököt a nép ötévente közvetlenül választja meg. Az elnök határozza meg az ország kül- és védelmi politikáját és ő ahadsereg főparancsnoka. A kormányfő hatásköre Tunézia belpolitikájára terjed ki, az elnökkel együtt képviseli Tunéziát belföldön és külföldön is. Az előző elnök,Bedzsi Kaid esz-Szebszi 2019-es halála óta az ideiglenes elnökMohamed Ennaszer,[22] a kormányfő 2016 ótaJusszef Sahíd.[21][23]

Nemzetközi kapcsolatok

[szerkesztés]

Tunézia vitatja a líbiai felségterületet tőle elválasztó tengeri határt.Málta és Tunézia egyezkedik a tengeri területek gazdasági kihasználásának jogán, részben az ott megtalálható olaj miatt.

Politikai pártok

[szerkesztés]

Tunéziában a tunéziai alkotmány értelmébentöbbpártrendszer van.[21] A2019-es parlamenti választáson 220 regisztráltpolitikai párt indult.[24]

A 2019-es választások óta a legnagyobb párt a mérsékeltiszlamistaEnnahda Mozgalom (Újjászületés Mozgalom), ezt követi aKalb Túnisz (Tunézia szíve).[25]

Közigazgatási beosztás

[szerkesztés]
Bővebben:Tunézia kormányzóságai

Tunézia 24 kormányzóságra van osztva. Ezek az alábbiak:

Tunézia kormányzóságai
KeyKormányzóságNépesség
(2014)[26]
Terület
(km²)[27]
Népsűrűség
1Arjána576,0884821,195
2Béja303,0323,74081
3Ben Arúsz631,842761830
4Bizerte568,2193,750151
5Gabès374,3007,16652
6Gafsza337,3317,80743
7Jendouba401,4773,102129
8Kairouan570,5596,71285
9Kasserine4398,26053
10Kebili156,96122,4547
11Kef243,1564,96549
12Mahdia410,8122,966138
13Manouba379,5181,137334
14Medenine479,5209,16752
15Monastir548,8281,019538
16Nabeul787,9202,788282
17Szfax955,4217,545126
18Sidi Bouzid429,9127,40558
19Siliana223,0874,64248
20Sousse674,9712,669253
21Tataouine149,45338,8894
22Tozeur107,9125,59323
23Tunis1,056,2472883,052
24Zaghouan176,9452,82063

Védelmi rendszer

[szerkesztés]
Bővebben:Tunézia hadereje

Népesség

[szerkesztés]

Népességének változása

[szerkesztés]
A népesség alakulása 2014 és 2024 között:
Lakosok száma
10 982 754
11 304 500
11 532 127
11 565 204
11 972 169
20142016201720182024
Adatok:Wikidata
Tunézia népsűrűsége 2014-ben
Tunisz éjszaka
Kairouan Nagy Mecsete

Általános adatok

[szerkesztés]
  • A népesség megoszlása kor szerint(2006-os becslés):
    • 0-14 éves: 24,6% (férfi 1,29 M / nő 1,21 M)
    • 15-64 éves: 68,6% (férfi 3,5 M / nő 3,47 M)
    • 65 éves vagy idősebb: 6,7% (férfi 327 e / nő 358 e)
  • Átlag életkor:
    • Teljes népesség: 27,8 év
    • Férfi: 27,3 év
    • Nő: 28,3 év
  • Természetes szaporulat: 0,99%

Népesebb települések

[szerkesztés]
Bővebben:Tunézia városai

Etnikai megoszlás

[szerkesztés]
Tunéziai fiatalok

Habár a lakosság nagy többsége önmagátarabnak tekinti, agenetikai állomány csupán 20%-a ilyen eredetű, jelentőseuropid vérvonal van a tunéziaiakban. Az elmúlt évezredek során számos nép hagyta nyomát Tunézián: aberberek, aföníciaiak, arómaiak, avandálok, azarabok, azoszmánok, afranciák, amórok és azsidók.

A CIA 2010-es évekbeli adatai alapján az etnikai megoszlás:[28]

  • arab 98%
  • európai 1%
  • más 1%

A19. század végétől a második világháború utáni időszakig Tunéziában nagyszámú francia ésolasz populáció élt,[29] bár szinte mindegyikük, a zsidó lakossággal együtt, Tunézia függetlenné válása után távozott. A tunéziai zsidók története mintegy 2000 évre nyúlik vissza. 1948-ban a zsidó népességet 105 ezer főre becsülték, 2013-ra azonban csak körülbelül ezren maradtak.[30]

Nyelvi megoszlás

[szerkesztés]

A hivatalos nyelv azarab, azon belül is a tunéziai arab, amely az arab nemzeti, népi változata, amelyet az itteniek használnak.[31] Aberber nyelveket beszélők is vannak.[32][33]

Afrancia a tunéziai társadalomban is nagy szerepet játszik, annak ellenére, hogy nincs hivatalos státusza. Széles körben használják az oktatásban (pl. a középiskolákban a természettudomány tannyelveként), a sajtóban és az üzleti életben.[34] Azolaszt a tunéziai lakosság kis része érti és beszéli.[35]

Vallási megoszlás

[szerkesztés]

A lakosság zöme (99%)szunnita iszlám vallású.[36] Vallási eredetű háborúra, megkülönböztetésre nincs példa. A délen találhatóDzserba-szigeten 2000 éve megtalálható egyizraelita csoport, de ennek létszáma erősen lecsökkent. Napjainkban a zsidókat főleg a fővárosban találhatjuk meg. Nem jelentős csoportot képeznek még a keresztények.

Szociális rendszer

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Gazdaság

[szerkesztés]
Tunisz az ország gazdasági központja

Általános adatok

[szerkesztés]
Olajfaliget, Sfax
Radés kikötője a főváros közelében

Tunézia gazdasága változatos, egyaránt megtalálható benne a mezőgazdaság, a bányászat, az ipar és a szolgáltatás is. Az utóbbi időben aprivatizáció növekedett, a magánszféra jelentősége nőtt. A kormányzat egyszerűsítette az adózási rendszert, és barátságosabb a hozzáállása az adósságokhoz. A szilárd gazdaságban akereskedelem és aturizmus jelentősége nagy. 1998. március 1-jén hatályba lépett egy olyan egyezmény Tunézia és azEurópai Unió között, amelynek értelmében az országnak a következő évtizedben fokozatosan meg kellett szüntetni a kereskedelmi akadályokat közte és az EU között. A szélesebb körű privatizáció elősegíti a külföldi beruházások megjelenését. Minthogy az Európai Unióval bonyolítja külkereskedelme zömét,2008-ban szabadkereskedelmi megállapodást kötött vele.[37]

Gazdasági ágazatok

[szerkesztés]

Mezőgazdaság

[szerkesztés]

Tunézia mezőgazdaságának vezető ága a földművelés, mely nagyjából fedezi az itteni szükségleteket. Legfontosabb terményei abúza,árpa,burgonya,szőlő,narancs és a zöldségfélék valamint azolajbogyó, a sivatagioázisokban pedig adatolya.Az állattartás: a csapadékosabb területeken aszarvasmarha, míg a szárazabb területeken ajuhok és akecskék legeltetése.

Ipar

[szerkesztés]

Az ország ásványkincsekben gazdag, amelyek közül afoszfát világgazdasági jelentőségű, de található ittkőolaj,földgáz ésvasérc is. Az itt bányászott termékek egy részét a helyi ipar használja fel (például aműtrágya-,kénsavgyártás,kohászat,acélgyártás), míg másik részét exportálják. A feldolgozóipart főként atextilipar, valamint az összeszerelő üzemek (hajógyártás, autóösszeszerelés) képviselik, de fejlődik az elektronikai és az elektrotechnikai ipara is. Emellett keresettek a hagyományos kézműipari termékei is;kerámia, bőráru és a szőnyegek.

Külkereskedelem

[szerkesztés]

Főbb külkereskedelmi partnerek 2019-ben[28]

Főbb árucikkek:[28]

  • Export: szigetelt vezetékek, ruházat, nyersolaj, olívaolaj, járműalkatrészek
  • Import: finomított kőolaj, földgáz, járművek stb.

Turizmus

[szerkesztés]
Dzserbai szálloda udvara
Bővebben:Tunézia turizmusa

Tunézia az1970-es években nyitott a turizmus előtt. Az észak-afrikai méretekben kis ország a legjelentősebb turizmussal rendelkezőafrikai országok közé emelkedett.

Az idegenforgalom túlnyomó része a tengerpartra koncentrálódik. A Földközi-tenger partjainak teljes hosszában turisztikai zónákat alakítottak ki. A tömegturizmusra alapozva szállodaláncok épültek.

Közlekedés

[szerkesztés]
A4-es autópálya, Tunisz-Beja
Vidéki út, Hathermine
Tunisz nemzetközi repülőtere

Közút

[szerkesztés]

A tunéziai közlekedési hálózat központja a főváros,Tunisz. 2004-ben 18 997 km közúthálózat volt Tunéziában, amiből 12 310 km szilárd burkolatú volt. Az ország közúton megközelíthetőAlgériából,Marokkóból,Egyiptomból ésLíbiából. A fontosabb városok között jó utak húzódnak.

Autópálya a főváros, Tunisz és Sousse között húzódik, továbbá ez folytatódni fog Sfaxig.

Vasút

[szerkesztés]
Bővebben:Tunézia vasúti közlekedése

Tunéziában összesen 2152 km vasútvonal van; ebből 468 km normál nyomtávú (1435 mm-es), valamint 1674 km keskeny nyomtávú (1000 mm-es). Az ország vasúthálózata nem jelentékeny, inkább a magyar HÉV-hez hasonló jellegű. Vasúton Algériából és Marokkóból közelíthető meg Tunézia.

A vonalakat az SNFCT, a tunéziai vasúttársaság üzemelteti.

Vízi

[szerkesztés]

Az ország legfontosabb kikötőjeTuniszban található. Ezen kívül fontos kikötővárosok: Bizerte, Gabès,La Goulette,Szfaksz,Szúsza ésDzsardzsísz.

A tunéziai kereskedelmi flotta 7 (legalább 1000bruttó regisztertonnás) hajóból áll.[38]

Légi

[szerkesztés]

Tunézia 30 repülőtérrel rendelkezik, melyek számos nemzetközi járatot is fogadnak. A legfontosabb a tunisziTunisz-Karthágó nemzetközi repülőtér, de fontosak Sfax, Houmt Essouk, Monastir, Touzeur és Tabarka repterei is. A nemzeti légitársaság aTunisAir.

Egyéb

[szerkesztés]

Tunézia egy kiterjedt vezetékrendszerrel rendelkezik: az országban 3059 km földgázvezeték, 1203 km olajvezeték és 345 km finomított szénhidrogén vezeték húzódik.

Telekommunikáció

[szerkesztés]
Hívójel prefixTS, 3V
ITU zóna37
CQ zóna33

Kultúra

[szerkesztés]
Képek a kultúráról
Népzenészek
Népzenészek
Dzserbai zenészek
Dzserbai zenészek
Hagyományos zene és öltözet - múzeumi kiállításon
Hagyományos zene és öltözet - múzeumi kiállításon
Készül a hagyományos tunéziai kenyér
Készül a hagyományos tunéziai kenyér
Asszony hagyományosan öltözve
Asszony hagyományosan öltözve
Zitouna-mecset Tuniszban
Zitouna-mecset Tuniszban
Kairouan mecsetjének belső udvara
Kairouan mecsetjének belső udvara
Hagyományos tunéziai kapu
Hagyományos tunéziai kapu
Tozeur óvárosa
Tozeur óvárosa
Színházépület Tuniszban
Színházépület Tuniszban
Palais de la municipalité Tuniszban
Palais de la municipalité Tuniszban
Az állami tv székháza
Az állami tv székháza
Bardo Nemzeti Múzeum
Bardo Nemzeti Múzeum
Dugga ókori romjai
Dugga ókori romjai
Kuszkusz hallal tálalva
Kuszkusz hallal tálalva
Tunéziai édesség
Tunéziai édesség

AzEncyclopédie 360 azt írja, hogy Tunézia "nem fejlesztett ki igazán sajátos művészetet", hanem "különböző erős hatások jellemzik".[39]A régió a civilizációk találkozásának középpontjában állt, és kultúrája tükrözi a pun, arab, török, afrikai, európai és muszlim hatások nyomait, valamint az országot uraló egymást követő dinasztiák befolyását. Azarab hódítással, különösen azAglabidák dinasztiájának uralkodása alattKairuán neves szellemi központtá vált, amely sok tudóst vonzott.

Kulturális intézmények

[szerkesztés]

Kulturális világörökség

[szerkesztés]
Bővebben:Tunézia világörökségi helyszínei

Tunéziában azUNESCO a következő helyszíneket nyilvánította kulturálisvilágörökséggé:

Művészetek

[szerkesztés]
Lásd még:Az iszlám művészete

Azalloucha, az ország leghíresebb, kiváló minőségű szőnyegeKairuánban készül.[40]

Zene, tánc

[szerkesztés]

A helyi zenében gyakranarab, andalúz éstörök ritmusok hallhatók.[40]

A tunéziai tánc az egyiptomihoz hasonlít, de minden régiónak megvan a maga "stílusa",[41] ezért nehéz tunéziai táncról beszélni.

Építészet

[szerkesztés]

Az arabok aziszlám építészetére jellemző épületeket emeltek. A 16. századi török hódítás során amecseteket, –például a tuniszi Sidi Mahrez mecsetet, – akonstantinápolyi stílushoz hasonló módon építették, bár a zaviják általában megőrizték az észak-afrikai stílust Kairuánban.[39]

A francia protektorátus is rányomta bélyegét a helyi építészetre egy új városi stílus hozzáadásával, amely a Tunisz régi medinája melletti új városterv építészetében látható.

Tunisz medinája az UNESCOvilágörökség része, és az iszlám építészet tipikus példája. A Bizerte és Ghar El Melh kikötők közötti területeken a korábbanAndalúziából menekülőmórok által alapított településeket a katolikus uralkodók visszahódították, és inkább keresztény befolyásuk van.

Tekintettel a tunéziai városok kozmopolita jellegére, megőrizték a stílusok sokféleségét és egymás mellettiségét.

Számos történelmi építménye közül a legjelentősebb a 8. századi,tunisziAl-Zaytūnah mecset, a valamivel régebbi kairuániʿUqbah ibn Nāfiʿ nagymecset, valamintKarthágó ősi városának maradványai.[42]

DélenGafsza,Tozeur és Nefta oázisvárosai, valamintMatmátakszarjai és barlanglakásai sajátosak a sivatag vagy félsivatag barátságtalan klímájára való reagálásukként.

Hagyományok, szokások

[szerkesztés]

Általánosságban elmondható, hogy bár a tunéziaiak liberálisabbnak és toleránsabbnak tartják magukat, mint szomszédaik (Algéria, Líbia) – a legtöbb városi nő például nyugati ruhákba öltözik, és nem fedi be a fejét, és (bár ezt egyes tunéziai muszlimok nem tartják megfelelőnek) helyben készített borokat és szeszes italokat fogyasztanak – továbbra is megőrzik erősiszlám identitásukat.[42] Új kulturális hatásokat szívnak magukba külföldről, miközben ragaszkodnak saját értékeik fenntartásához, ugyanakkor éberen figyelik a nyugati hatások életmódjukra gyakorolt hatását. Még a nyugati életmódot átvevő tunéziaiak is ragaszkodnak bizonyos hagyományos értékekhez; ezek között a legfontosabb a család, mint a társadalmi élet központja.[42]

  • Az iszlám vallási helyek meglátogatásakor a térdeket és a vállakat mindig fedni kell.[40]
  • Az esküvők több napon át zajlanak.[41]

Gasztronómia

[szerkesztés]

A főzési technika megőrzött elemeket az ősipun ésberber konyháról. Az idők során ötvöződtek a tunéziai konyhán itáliai, andalúz, török, szicíliai, francia és arab hatások is.[43] Nagyon fontos szerep jut az olívaolajnak, a fűszereknek, a paradicsomnak, a tenger gyümölcseinek és a húsnak.

Az ételek erősen fűszeresek, az egyik legnépszerűbb fűszerkeverék aharissa, amely őrölt erőspaprikából, fokhagymából, köményből és egyéb fűszeradalékokból áll,[44] s gyakori alapanyag mártásokhoz.

Sport

[szerkesztés]

Tunézia két fontos sportja alabdarúgás és akézilabda.

Fontosabb egyesületek: Espérance Sportive de Tunis, Club Africain, Étoile sportive du Sahel, Club sportif Sfaxien.

Kézilabda terén a férfiak 2005-ben a 4. legjobbak lettek a világon.

Labdarúgás

[szerkesztés]

2004-ben az ország rendezte azafrikai kupát, amelyen aranyérmes lett.

Lásd még:Tunéziai labdarúgó-válogatott

Olimpia

[szerkesztés]
Bővebben:Tunézia az olimpiai játékokon

Ünnepek

[szerkesztés]

Hivatalos ünnepek

[szerkesztés]
dátum (gregorián naptár)névhelyi névmegjegyzés
Jan 1.Újévرأس العام
Jan 14.A Forradalom és Ifjúság Napjaعيد الثورة و الشبابZine el-Abidine Ben Ali elnök hatalmának megdöntése aforradalom idején (2011)
Márc 20.A függetlenség napjaعيد الإستقلال1956
Ápr 9.A mártírok napjaعيد الشهداءA nacionalista tüntetések elnyomása francia csapatok által (1938)
Máj 1.A munka ünnepeعيد الشغل
Júl 25.A köztársaság napjaعيد الجمهوريةKöztársaság kikiáltása (1957)
Aug 13.Nőnap és a családok napja[45]عيد المرأة
Okt. 15.Kivonulás ünnepe[46]عيد الجلاءAz utolsó francia csapatok távozása Bizertéről (1963)
dátum (iszlám naptár)NévHelyi névMegjegyzés
Muharram 1.Rasz el-Am el-Hidzsriرأس العام الهجريÚjév
Rabí al-Avval 12.Maulidالمولد النبويMohamed születésének évfordulója
Savvál 1.Aid el-Fitr vagy Aïd el-Saghirالعيد الصغير vagyعيد الفطرRamadán hónapjának vége
Dzú l-Hiddzsat 10.Aid al-Adha vagy Aïd el-Kebirالعيد الكبير vagyعيد الأضحىÁbrahám áldozata

Fesztiválok

[szerkesztés]

A tunéziai fesztiválok többsége nyáron zajlik.[47]

Medina fesztivál

AMedina Fesztivált minden évben aramadán szent hónapjában tartják. A szokásos vallási szertartásokon kívül ez a fesztivál zenei előadásokat is tartalmaz, utcai műsorokkal és középkori jelmezekbe öltözött emberekkel.[47]

Karthágói Nemzetközi Fesztivál

Karthágó ókori rómaiamfiteátrumában megrendezett fesztivál július közepén kezdődik és augusztusig tart.[47]

Dzserbai Nemzetközi Ulysse Fesztivál

Ez a fesztivál júliusban kezdődik és augusztusig tart. AdzserbaiHoumt Souk tele van helyi színészek, zenészek és képzőművészek előadásaival.[47]

Hammamet nemzetközi fesztiválja

Hammamet éves nemzetközi fesztiválja a zene, a tánc és más előadóművészetek ünnepe. Július és augusztus között több mint egy hónapig több tucat jazz- és más zenésznek ad otthont a világ minden tájáról.[47]

Tozeur Oasis Fesztivál

Dél-Tunézia legnagyobb kulturális fesztiválján tíz különböző ország előadói vesznek részt. November végén kezdődik és decemberig tart.[47]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. július 27.)
  2. Worldometers
  3. Worldometers 2025
  4. abhttps://www.worldometers.info/gdp/gdp-by-country/
  5. https://hdr.undp.org/data-center/country-insights#/ranks
  6. Democracy Index, 2021
  7. Democracy Index 2021: the China challenge (brit angol nyelven). Economist Intelligence Unit. (Hozzáférés: 2024. június 28.)
  8. Tunisie – France-Diplomatie – Ministère des Affaires étrangères et du Développement international. Diplomatie.gouv.fr. Retrieved on 5 September 2015.
  9. (franciául)Pourquoi l'Italie de Matteo Renzi se tourne vers la Tunisie avant l'Europe | JOL Journalism Online PressArchiválva 2018. augusztus 10-i dátummal aWayback Machine-ben.. Jolpress.com (28 February 2014). Retrieved on 5 September 2015.
  10. Ghanmi, Monia (12 September 2014)"La Tunisie renforce ses relations avec l'Italie".Magharebia
  11. Agreement details. Council of the European Union. (Hozzáférés: 2013. augusztus 7.)
  12. Péczely György: A Föld éghajlata. 1984., 403. és 431. old.
  13. http://owww.met.hu/omsz.php?almenu_id=misc&pid=met_rekordok&pri=1&mpx=1&stt=homerseklet
  14. abOrszágok lexikona A–Z, 2007
  15. Tunézia (országismertető). (Hozzáférés: 2022)
  16. Democracy Index 2021”,The Economist (Hozzáférés: 2022. február 22.) 
  17. Democracy Index 2021: The China challenge. Economist Intelligence Unit pp. 6–7. (Hozzáférés: 2022. március 2.)
  18. abTunisia. Reunite International. [2014. április 29-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  19. BTI 2022 Tunisia Country Report (angol nyelven). BTI 2022. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
  20. Interparlamentáris Unió:Parliamentary developments. (angolul) World of Parliaments – The IPU Quarterly Review, 19. sz. (2005. november)arch Hozzáférés: 2019. október 13.
  21. abcTunisia’s Constitution of 2014.Az ENSZ Fejlesztési Programja és International IDEA Constitute Project (angolul) (2019. augusztus 13.) (Hozzáférés: 2019. október 13.) (PDF)arch
  22. Tarek Amara – Lisa Barrington:Tunisia parliament speaker Ennaceur to serve as temporary president. Alison Williams (szerk.) www.reuters.com. (angolul)Reuters (2019. július 25.) (Hozzáférés: 2019. október 13.)arch
  23. Tunisian parliament approves government of Prime Minister Youssef Chahed. Agence France-Presse www.france24.com. (angolul)France 24 (2016. augusztus 27.) (Hozzáférés: 2019. október 13.)arch
  24. Tunisia's parliamentary elections at a glance. www.aljazeera.com. (angolul)Al-Dzsazíra (2019. október 5.) (Hozzáférés: 2019. október 13.)arch
  25. Tunisia election: Preliminary results show Ennahda in the lead. www.aljazeera.com. (angolul)Al-Dzsazíra (2019. október 10.) (Hozzáférés: 2019. október 13.)arch
  26. Archivált másolat. [2015. május 18-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 22.)
  27. http://www.tunisieindustrie.nat.tn/fr/doc.asp?mcat=12&mrub=105&msrub=205Archiválva2014. december 17-i dátummal aWayback Machine-ben title=tunisieindustrie.nat.tn
  28. abcCIA World Factbook
  29. Angus Maddison.Contours of the World Economy 1–2030 AD: Essays in Macro-Economic History: Essays in Macro-Economic History. OUP Oxford, 214. o. (2007. november 20.).ISBN 978-0-19-922721-1 
  30. The Jews of Tunisia,Jewish Virtual Library 
  31. Maltese. Routledge, 13. o. (1997).ISBN 978-0-415-02243-9 „The immediate source for the Arabic vernacular spoken in Malta was Muslim Sicily, but its ultimate origin appears to have been Tunisia. In fact, Maltese displays some areal traits typical of Maghrebine Arabic, although during the past eight hundred years of independent evolution it has drifted apart from Tunisian Arabic.” 
  32. An outline of the Shilha (Berber) vernacular of Douiret (Southern Tunisia). Australian Digital Theses Program, 2008. május 26. [2008. május 26-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 19.)
  33. Volk, Lucia.The Middle East in the World: An Introduction. Routledge, 473. o. (2015. november 20.).ISBN 978-1-317-50173-2 
  34. Le dénombrement des francophones. Organisation internationale de la Francophonie. [2013. április 7-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 8.)
  35. McGuinness, Justin.Footprint Tunisia Handbook: The Travel Guide. Globe Pequot Press (2002).ISBN 978-1-903471-28-9 
  36. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ts.html
  37. Bilateral relations Tunisia EU. europa.eu. (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  38. Field listing: Merchant marine. CIA World Factbook. [2010. március 26-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 1.)
  39. abEncyclopedia 360, szerk. Rombaldi / Paris Match, 1970, vol. 12. o. 161-2
  40. abcTunisia — History and Culture. www.iexplore.com. (Hozzáférés: 2023. április 22.)
  41. abNicolas, Maud (2000. szeptember 1.). „Ce que « danser » veut dire” (francia nyelven).Terrain. Anthropologie & sciences humaines (35), 41–56. o.DOI:10.4000/terrain.1065.ISSN0760-5668. 
  42. abcTunisia - Daily life and social customs | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2023. április 22.)
  43. Alan Davidson; Tom Jaine (2014): The Oxford Companion to Food. Oxford: Oxford University Press.ISBN 978-0-19-967733-7, 835. o.
  44. Kouki, Mohamed (2000): Tunisian Gastronomy. Tunis: El Wafa. 22. o.
  45. Sophie Bessis, « Le féminisme institutionnel en Tunisie »,CLIO HFS, n°9/1999, 22 mai 2006
  46. « Décret du 26 mars 2011, fixant les jours fériés donnant lieu à congé au profit des personnels de l'État, des collectivités locales et des établissements publics à caractère administratif »,Journal officiel de la République tunisienne, n°21, 29 mars 2011, p. 389
  47. abcdefTunisia Holidays and Festivals. www.iexplore.com. (Hozzáférés: 2023. április 22.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Tunisia
AWikimédia Commons tartalmazTunézia témájú médiaállományokat.
  Dél-Afrika
  Észak-Afrika
  Kelet-Afrika
  Közép-Afrika
  Nyugat-Afrika
Függő területek
Vitatott státusú területek
  • 1 Az Egyesült Királyság külbirtoka   2 Franciaország külbirtoka   3 Spanyolország külbirtoka   4 Portugália külbirtoka
Afrikai országok történelme
Országok
Tengerek
Szigetek
Öblök
Szorosok
AzAfrikai Unió tagállamai
AFrankofónia (La Francophonie)
Tagok
 Albánia ·  Andorra ·  Belgium ·  Benin ·  Bissau-Guinea ·  Bulgária ·  Burkina Faso ·  Burundi ·  Comore-szigetek ·  Csád ·  Dominikai Közösség ·  Dzsibuti ·  Egyenlítői-Guinea ·  Egyiptom ·  Elefántcsontpart ·  Észak-Macedónia ·  Franciaország ·  Gabon ·  Ghána ·  Görögország ·  Guinea ·  Haiti ·  Kambodzsa ·  Kamerun ·  Kanada ·  Kongói Demokratikus Köztársaság ·  Kongói Köztársaság ·  Közép-afrikai Köztársaság ·  Laosz ·  Libanon ·  Luxemburg ·  Madagaszkár ·  Mali ·  Marokkó ·  Mauritánia ·  Mauritius ·  Moldova ·  Monaco ·  Niger ·  Örményország ·  Románia ·  Ruanda ·  Saint Lucia ·  São Tomé és Príncipe ·  Szenegál ·  Seychelle-szigetek ·  Svájc ·  Togo ·  Tunézia ·  Vanuatu ·  Vietnám ·  Zöld-foki Köztársaság
Részt vevő államok
Megfigyelők
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tunézia&oldid=28297676
Kategóriák:
Rejtett kategóriák:

[8]ページ先頭

©2009-2025 Movatter.jp