Tunézia (arabul تونس), hivatalosan aTunéziai Köztársaság (الجمهورية التونسية)Észak-Afrika egy országa; aMagreb régió része. NyugatrólAlgéria, délkeletrőlLíbia határolja.
163 610 km²-es területével az ország körülbelül kétszer akkora, mintAusztria, de területének mintegy 45%-át aSzahara homokja borítja. Fővárosa és legnagyobb városaTunisz, amely az ország nevét is adta. A legnagyobb szigeteDzserba (514 km²).
AThe Economist magazin által közzétettdemokrácia index szerint 2014 és 2020 között Tunézia volt azarab világ egyetlen demokratikus országa.[6] A demokratikus visszaesés után a2020-as évek elején viszonthibrid rezsimnek minősítik.[7]
TunéziaÉszak-Afrikában található, Líbia és Algéria között. A Kis-Szirtisz vagy Gabeszi-öböl partján terül el.
Az ország területének fele amediterrán tengerparti sávba sorolható (250–500 mm éves csapadékkal), míg a maradék a Szahara része.
Hegyvidékeket általában északon találhatunk; ezt a részt a Tell- és a Szaharai-Atlasz láncai ágazzák be. A klíma itt mérsékelt, enyhe, esős telekkel, és forró, meleg nyarakkal. Tunézia területén mindkét hegység lealacsonyodik, de legmagasabb csúcsa még így is 1544 méter (Dzsebel Sambi). A két hegységet aMedzserda széles és jól megművelt völgye választja el egymástól. Nyáron csak öntözéssel lehet itt a földet művelni.
Az ország középső,Sousse (Szúsza) városától aGabeszi-öböl közepéig tartó része minden tekintetben más, mint az északi rész. A széles parti síkságot fokozatosan emelkedő platószerű hegyvidék, aSzaharai-Atlasz keleti nyúlványai váltják fel. A csapadék rohamos csökkenése folytán nyoma sincs itt erdőségnek. A legtöbb helyen még a fű is csak kínlódva nő meg. Mégsem kietlen ez a vidék, főleg nem a parti síkság, amelyet az arabokSzahelnek neveznek. Ez az ország gyümölcsöskertje. Olajfák sorakoznak sok kilométer hosszúságban. A vidék száraz ugyan, de atalajvíz olyan magasan van, hogy azolajfák gyökerei elérik. Másik fontos növény amandulafa.
A sűrűn lakottDzserba-sziget egy üde pont a déli országrészben. Kútjai bőven ontják az édesvizet. Dúsan termődatolyaligetek és olajfaültetvények jellemzik.
Homoksivatag Dél-Tunéziában található. Sottok egész láncolata választja el az ország többi részétől.
Jellegzetes képződmény a sott(chott). A szó olyantavat jelöl, amelyik az év legnagyobb részében, vagy akár több éven át is száraz. A mederben földutakat is kijárhatnak az arra járók. Néha viszont jön az eső és a meder megtelik vízzel – rövid időre, míg elpárolog. Ilyen nagy, száraz tavak láncolata húzódik a Szahara északi peremén Algériától a tengerig. Legnagyobb közülük aSott el-Dzseríd. Környékén sok a források vizéből táplálkozóoázis. A legnagyobb oázis aTozeur.
Éghajlati térképKöppen osztályozásán. Apiros trópusi sivatagi éghajlat
Meleg nyarúmediterrán, szubtrópusi sztyepp éssivatagi éghajlat a jellemző. A leghidegebb hónap középhőmérséklete 9-11 °C, a legmelegebbé 26-32 °C között változik. A hőmérséklet abszolút maximuma a sivatagos területeken meghaladja az 50 °C-ot, de másutt is 44-50 °C-ig emelkedik. A hőmérséklet abszolút minimumai mindenütt fagypont alá süllyednek, -1, -7 °C között változnak. Az évi csapadék aFöldközi-tenger partvidékén 400–700 mm, az ország déli, sivatagi vidékén nem éri el a 100 mm-t. A csapadék legnagyobb része a téli félévben hull le. A nyár száraz,Tuniszban például csupán 4 mm a júliusi átlagos csapadék.[12] ASzahara északi peremén fekvőKebili oázisban 55,0 °C-ot mértek 1931. július 7-én, amely Tunézia és egyben Afrika legmagasabb hivatalosan mért hőmérséklete.[13]
A keleti partvidék természetes növénytakaróját csaknem teljesen kiirtották, helyén száraz,cserjés, gyéren füves növényzet alakult ki. A sivatag jellemző törpecserjéi akeserűfűfélék, akarfiolcserje és anapvirág. A sós talajú területeken, asottok vidékén sótűrő növényzet van,ballagófű, sóballa,sóvirág fajokkal.[14]
Tunézia első lakói aberber törzsek voltak, akik mára már csupán a lakosság töredékét képezik. A Krisztus előtti tizedik században föníciaiak telepedtek le.Karthágót a Kr. e. 8. században alapította a maiLibanon területéről érkezett nép. A vallásuk és kultúrájukföníciai éskánaánita eredetű.
A legenda szerintDido királynő alapította a várost. Karthágó lakói a közép-keleti isteneket tisztelték, mint példáulBaált ésTanitot.
A város a Kr. e. 6. században a térség központjává vált. Noha a rómaiak a településre egyszerűen csak punként vagy föníciaiként hivatkoztak, valójában világosan látható, hogy a Földközi-tenger nyugati medencéjének más föníciai települései függetlenek voltak Karthágótól. AzItália elleni nevezetes inváziót a karthágóiHannibál vezette amásodik pun háború során. Ez kis híján megakadályozta aRómai Birodalom további terjeszkedését. A várost aharmadik pun háború során Róma leigázta, az időszámításunk előtti második évszázadban. Ettől fogva Róma éléskamrája volt. Az5. században egy időre avandálok tartották uralmuk alatt, majd visszakerült immáron aBizánci Birodalom kötelékébe (Afrikai Exarchátus).
A7. századbanarabmuszlimok hódították meg Tunéziát. Ettől fogva egymást követő muszlim dinasztiák irányították az országot, amely életének nyugalmát berber lázadások zavarták meg. AzAglabidák ésZírida-dinasztia uralkodása alatt Tunézia virágzott. A partokat ideiglenesen aszicíliainormannok tartották uralmuk alatt a12. században.1159-ben az országot meghódították azAlmohádok. Őket a berberHafsida-dinasztia (kb.1230–1574) követte. Az ő uralkodásuk végén a part menti városokatSpanyolország szerezte meg, de atörökök hamar visszahódították. Török kori vezetői – abejek vagy bégek – alatt Tunézia gyakorlatilag független volt.
Az1800-as évek derekán az állam meggyengült. A bejek sorozatosan hoztak hibás döntéseket, amik a katasztrófa felé vezették Tunéziát.Franciaországban már felvetődött Tunézia meghódításának lehetősége, amikor a bej – modernizációs célokkal – hatalmas kölcsönt vett fel tőle. Nem sokkal később TunéziábólAlgéria ellenportyákat indítottak, ami meggyorsította a francia döntést.
1878-ban titkos megállapodás jött létreNagy-Britannia és Franciaország között, amely eldöntötte az afrikai állam további sorsát. Annak ellenében, hogy Franciaország belenyugodottCiprus angol meghódításába, a brit kormány hozzájárult, hogy Tunézia francia fennhatóság alá kerüljön. Franciaország1880-ban támadott, és Tunézia1881. május 12-én francia protektorátus lett.
Az ország a függetlenségét1956-ban szerezte vissza. Abej rövid időre újfent hatalomhoz jutott, azonbanHabib Burgiba vezetésével lemondásra kényszerítették. Az új elnök (aki korábbanminiszterelnök volt) mély politikai és társadalmi változásokat indított el.
Burgiba az iszlám vallásban visszatartó erőt látott. A vallási vezetők társadalmi súlyát csökkentette, hogy eltávolította őket az oktatásból és az igazságszolgáltatásból. Felszámolták asaría bíróságokat, atemplomokat és avallási intézményeket támogató személyek vagyonát elkobozták. Ez a politika végül a vallásos lakosság zavargásait váltotta ki.1987-benZín el-Ábidín ben Ali belügyminiszter kijelentette, hogy Burgiba mentálisan alkalmatlan feladatára, és nyugalomba vonultatta egy palotábaMonasztir városán kívül.
Ben Ali gyorsan lecsendesítette aziszlám ellenzéket azzal, hogyMekkába zarándokolt, és aRamadán ünnepét szigorúan betartandónak rendelte el. Hirtelen megszerzett hatalmát saját pártja is ellenezte. A fő ellenzéki párt távol maradt az1994-es parlamenti választásoktól, így a szavazatok 1%-át kapta Ben Ali 97,7%-ával szemben. Ezzel a Nemzetgyűlésben 10 képviselői helyet szerzett az ellenzék.
Ben Ali nyugatbarát, de diktatórikus hatalma megosztotta a tunéziaiakat, míg a magas munkanélküliség és a korrupció következményeként lakosságitüntetéssorozat kezdődött, amely aztánarab tavasz néven vonult be atörténelembe és végigsöpört az arab világon. Ben Ali 2011. január 14-én lemondott, és Tunéziában békés úton demokratikus kormány alakult.
2014 és 2020 között azEconomist Intelligence Unit alapján azarab világ egyetlen demokratikus államának számított,[16] a 2021-es indexben viszont már hibrid rezsimnek minősítették.[17]
A tunéziaijogrendszert erősen befolyásolja a francia polgári jog, míg a személyi jog az iszlám jogon alapul.[18] Asaría bíróságokat megszüntették.[18]
A 2014-esalkotmánya értelmében Tunézia politikai intézményeifélelnöki rendszerben működnek. Aköztársasági elnök és a kormány elnöke (miniszterelnöke) megosztja a végrehajtó hatalmat. A miniszterelnöki tárca a belpolitikára fókuszál, a közvetlenül választott elnök pedig külpolitikával, védelemmel és nemzetbiztonsággal foglalkozik. Az összetett hatalommegosztási rendszerben az elnöknek konzultálnia kell a kormánnyal szakpolitikai területein. A törvényhozó hatalom a parlamenté, a Népi Képviselők Gyűlésé (Assemblée des Représentants du Peuple, ARP).[19]
Zín el-Ábidín ben Ali elnök 1987 és 2011 között volt hivatalban, miután a korábbi elnök,Habib Burgiba visszavonulásra kényszerült. Az alkotmányt kétszer is módosították maradásának érdekében: először kettőről három ciklusra, majd háromról öt ciklusra emelték meg az elnök újraválaszthatóságát. A kormányzó párt a Demokrata Alkotmányos Gyűlés volt, amely az egyetlen legális párt volt 25 évig.
Az elnököt ötéves ciklusra választották – gyakorlatilag erős ellenfél nélkül rendszerintBen Ali győzött –, majd pedig az ő feladata volt a miniszterelnök és a kormány kijelölése. A regionális helytartókat és helyi adminisztrátorokat szintén központilag határozták meg.
Tunéziatörvényhozó testülete 2005-ig egykamarás, 2005–2011 között kétkamarás volt.[20] Az alsóház 182 képviselő számára kínált helyet. Ebből húsz százalék volt az ellenzék számára fenntartva. Az utóbbi jelentős szerepet játszott, ha egy terület tanácskozott, soha nem indított új törvényjavaslatot, és gyakorlatilag kisebb változtatásokkal mindig elfogadta a kormányzó párt által előterjesztett javaslatokat. Hat olyan ellenzéki párt is létezett, aminek gyakorlati jelentősége nem volt. A tunéziai demokrácia legnagyobb hiányossága a szabad ellenzéki vélemény jogának hiánya volt. A más véleményen lévő embereket rutinosan gátolták: elegendő volt látogatást tenniük egy tiltott weblapon, és máris bűncselekményt követtek el. Az ország csak és kizárólag cenzúrázottinternet-hozzáférést engedélyezett a lakói számára. Ez a cenzúra is az ellenzék meggátolására szolgált: a hatalommal szemben álló, vagy éppenséggel a kormányt kritizáló francia weboldalak megtekintése tiltott (akárcsak apornográf oldalaké).
1987-ben az Iszlám Irányzat Mozgalmából származó fenyegetés adta az ürügyet Zín el-Ábidín ben Ali számára, hogy vérontás nélküli módon kerüljön hatalomra(Lásd:Története/Legutóbbi történelem). Ettől kezdve Ben Ali igen erőszakos politikát folytatott a fundamentalistákkal szemben, de nehéz meghatározni a siker mértékét egy olyan nemzetben, ahol sok minden titkosnak tekinthető.
Ben Ali elnök vezetése alatt Tunézia hosszú távú politikájának többek közt fontos pontja volt a nyugati világgal, illetve Európával való jó kapcsolatok ápolása, és azarab valamintafrikai területi csoportosulásokban való aktív szerepvállalása.
Habib Burgiba volt az első arab vezető, akit felszólítottak arra, hogy ismerje elIzrael állam jogos létezését (1965-ben, egyJerikóban elhangzott beszéd során.) Az ország azArab Liga központja volt 1979 és 1990 között. Az ország következetesen higgadt módon vett részt a nyugodt légkörű Közép-Keletért folytatott tárgyaláson. 1993-ban Tunézia – az első arab államként – vendégül látott egy hivatalos izraeli delegációt ennek eredményeként, és az izraeli állampolgárok szabadon utazhatnak be Tunéziába (izraeliútlevéllel). Ezzel Tunézia elismerteIzraelt.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás a 2011-es forradalom után
Azarab tavasz elsöpörte a diktatúrát. A tiltakozáshullámot az váltotta ki, hogy egy utcai árus 2010-ben felgyújtotta magát. Az első szabad választásokonMoncef Marzoukit választották elnöknek. Asaríán alapuló jogrendet eltörölték, megteremtve ezzel a szekuláris államot. 2013-ban meggyilkolták az egyik vezető politikust,Chokri Belaidot. A szélsőségesek ezt követően több terrortámadást is elkövettek, de a demokratikus átalakulást nem tudták visszafordítani.
A választásokon mindenhúszéves kor feletti[forrás?] tunéziai állampolgár részt vehet. Apolgármestereket és a települési tanácsokat helyinépszavazások útján választják. Az igazságszolgáltatás független. A hadsereg hivatásos, és politikai célokat nem szolgál.
A 2011-es első szabad választásokat követően törvényhozó hatalommal azalkotmányozó nemzetgyűlés bírt, amelynek fő feladata az új tunéziai alkotmány kidolgozása és megszavazása volt. Az alkotmány elfogadása után az alkotmányozó nemzetgyűlést 2014. október 26-án anépi közgyűlés váltotta. ATuniszban ülésező egykamarás közgyűlésnek 217 képviselője van, akiket öt évre választanak meg. Tunéziábanáltalános választójog van érvényben, minden 18. életévét betöltött tunéziai állampolgár szavazhat.[21]
Avégrehajtó hatalom az alkotmány értelmében aköztársasági elnök és akormányfő által vezetettkormány között oszlik meg. Az elnök az állam feje és az ország egységének jelképe. Az elnököt a nép ötévente közvetlenül választja meg. Az elnök határozza meg az ország kül- és védelmi politikáját és ő ahadsereg főparancsnoka. A kormányfő hatásköre Tunézia belpolitikájára terjed ki, az elnökkel együtt képviseli Tunéziát belföldön és külföldön is. Az előző elnök,Bedzsi Kaid esz-Szebszi 2019-es halála óta az ideiglenes elnökMohamed Ennaszer,[22] a kormányfő 2016 ótaJusszef Sahíd.[21][23]
Tunézia vitatja a líbiai felségterületet tőle elválasztó tengeri határt.Málta és Tunézia egyezkedik a tengeri területek gazdasági kihasználásának jogán, részben az ott megtalálható olaj miatt.
A CIA 2010-es évekbeli adatai alapján az etnikai megoszlás:[28]
arab 98%
európai 1%
más 1%
A19. század végétől a második világháború utáni időszakig Tunéziában nagyszámú francia ésolasz populáció élt,[29] bár szinte mindegyikük, a zsidó lakossággal együtt, Tunézia függetlenné válása után távozott. A tunéziai zsidók története mintegy 2000 évre nyúlik vissza. 1948-ban a zsidó népességet 105 ezer főre becsülték, 2013-ra azonban csak körülbelül ezren maradtak.[30]
A hivatalos nyelv azarab, azon belül is a tunéziai arab, amely az arab nemzeti, népi változata, amelyet az itteniek használnak.[31] Aberber nyelveket beszélők is vannak.[32][33]
Afrancia a tunéziai társadalomban is nagy szerepet játszik, annak ellenére, hogy nincs hivatalos státusza. Széles körben használják az oktatásban (pl. a középiskolákban a természettudomány tannyelveként), a sajtóban és az üzleti életben.[34] Azolaszt a tunéziai lakosság kis része érti és beszéli.[35]
A lakosság zöme (99%)szunnita iszlám vallású.[36] Vallási eredetű háborúra, megkülönböztetésre nincs példa. A délen találhatóDzserba-szigeten 2000 éve megtalálható egyizraelita csoport, de ennek létszáma erősen lecsökkent. Napjainkban a zsidókat főleg a fővárosban találhatjuk meg. Nem jelentős csoportot képeznek még a keresztények.
Olajfaliget, SfaxRadés kikötője a főváros közelében
Tunézia gazdasága változatos, egyaránt megtalálható benne a mezőgazdaság, a bányászat, az ipar és a szolgáltatás is. Az utóbbi időben aprivatizáció növekedett, a magánszféra jelentősége nőtt. A kormányzat egyszerűsítette az adózási rendszert, és barátságosabb a hozzáállása az adósságokhoz. A szilárd gazdaságban akereskedelem és aturizmus jelentősége nagy. 1998. március 1-jén hatályba lépett egy olyan egyezmény Tunézia és azEurópai Unió között, amelynek értelmében az országnak a következő évtizedben fokozatosan meg kellett szüntetni a kereskedelmi akadályokat közte és az EU között. A szélesebb körű privatizáció elősegíti a külföldi beruházások megjelenését. Minthogy az Európai Unióval bonyolítja külkereskedelme zömét,2008-ban szabadkereskedelmi megállapodást kötött vele.[37]
Tunézia mezőgazdaságának vezető ága a földművelés, mely nagyjából fedezi az itteni szükségleteket. Legfontosabb terményei abúza,árpa,burgonya,szőlő,narancs és a zöldségfélék valamint azolajbogyó, a sivatagioázisokban pedig adatolya.Az állattartás: a csapadékosabb területeken aszarvasmarha, míg a szárazabb területeken ajuhok és akecskék legeltetése.
Az ország ásványkincsekben gazdag, amelyek közül afoszfát világgazdasági jelentőségű, de található ittkőolaj,földgáz ésvasérc is. Az itt bányászott termékek egy részét a helyi ipar használja fel (például aműtrágya-,kénsavgyártás,kohászat,acélgyártás), míg másik részét exportálják. A feldolgozóipart főként atextilipar, valamint az összeszerelő üzemek (hajógyártás, autóösszeszerelés) képviselik, de fejlődik az elektronikai és az elektrotechnikai ipara is. Emellett keresettek a hagyományos kézműipari termékei is;kerámia, bőráru és a szőnyegek.
Tunézia az1970-es években nyitott a turizmus előtt. Az észak-afrikai méretekben kis ország a legjelentősebb turizmussal rendelkezőafrikai országok közé emelkedett.
Az idegenforgalom túlnyomó része a tengerpartra koncentrálódik. A Földközi-tenger partjainak teljes hosszában turisztikai zónákat alakítottak ki. A tömegturizmusra alapozva szállodaláncok épültek.
A tunéziai közlekedési hálózat központja a főváros,Tunisz. 2004-ben 18 997 km közúthálózat volt Tunéziában, amiből 12 310 km szilárd burkolatú volt. Az ország közúton megközelíthetőAlgériából,Marokkóból,Egyiptomból ésLíbiából. A fontosabb városok között jó utak húzódnak.
Autópálya a főváros, Tunisz és Sousse között húzódik, továbbá ez folytatódni fog Sfaxig.
Tunéziában összesen 2152 km vasútvonal van; ebből 468 km normál nyomtávú (1435 mm-es), valamint 1674 km keskeny nyomtávú (1000 mm-es). Az ország vasúthálózata nem jelentékeny, inkább a magyar HÉV-hez hasonló jellegű. Vasúton Algériából és Marokkóból közelíthető meg Tunézia.
A vonalakat az SNFCT, a tunéziai vasúttársaság üzemelteti.
Tunézia 30 repülőtérrel rendelkezik, melyek számos nemzetközi járatot is fogadnak. A legfontosabb a tunisziTunisz-Karthágó nemzetközi repülőtér, de fontosak Sfax, Houmt Essouk, Monastir, Touzeur és Tabarka repterei is. A nemzeti légitársaság aTunisAir.
Tunézia egy kiterjedt vezetékrendszerrel rendelkezik: az országban 3059 km földgázvezeték, 1203 km olajvezeték és 345 km finomított szénhidrogén vezeték húzódik.
NépzenészekDzserbai zenészekHagyományos zene és öltözet - múzeumi kiállításonKészül a hagyományos tunéziai kenyérAsszony hagyományosan öltözveZitouna-mecset TuniszbanKairouan mecsetjének belső udvaraHagyományos tunéziai kapuTozeur óvárosaSzínházépület TuniszbanPalais de la municipalité TuniszbanAz állami tv székházaBardo Nemzeti MúzeumDugga ókori romjaiKuszkusz hallal tálalvaTunéziai édesség
AzEncyclopédie 360 azt írja, hogy Tunézia "nem fejlesztett ki igazán sajátos művészetet", hanem "különböző erős hatások jellemzik".[39]A régió a civilizációk találkozásának középpontjában állt, és kultúrája tükrözi a pun, arab, török, afrikai, európai és muszlim hatások nyomait, valamint az országot uraló egymást követő dinasztiák befolyását. Azarab hódítással, különösen azAglabidák dinasztiájának uralkodása alattKairuán neves szellemi központtá vált, amely sok tudóst vonzott.
Az arabok aziszlám építészetére jellemző épületeket emeltek. A 16. századi török hódítás során amecseteket, –például a tuniszi Sidi Mahrez mecsetet, – akonstantinápolyi stílushoz hasonló módon építették, bár a zaviják általában megőrizték az észak-afrikai stílust Kairuánban.[39]
A francia protektorátus is rányomta bélyegét a helyi építészetre egy új városi stílus hozzáadásával, amely a Tunisz régi medinája melletti új városterv építészetében látható.
Tunisz medinája az UNESCOvilágörökség része, és az iszlám építészet tipikus példája. A Bizerte és Ghar El Melh kikötők közötti területeken a korábbanAndalúziából menekülőmórok által alapított településeket a katolikus uralkodók visszahódították, és inkább keresztény befolyásuk van.
Tekintettel a tunéziai városok kozmopolita jellegére, megőrizték a stílusok sokféleségét és egymás mellettiségét.
Számos történelmi építménye közül a legjelentősebb a 8. századi,tunisziAl-Zaytūnah mecset, a valamivel régebbi kairuániʿUqbah ibn Nāfiʿ nagymecset, valamintKarthágó ősi városának maradványai.[42]
DélenGafsza,Tozeur és Nefta oázisvárosai, valamintMatmátakszarjai és barlanglakásai sajátosak a sivatag vagy félsivatag barátságtalan klímájára való reagálásukként.
Általánosságban elmondható, hogy bár a tunéziaiak liberálisabbnak és toleránsabbnak tartják magukat, mint szomszédaik (Algéria, Líbia) – a legtöbb városi nő például nyugati ruhákba öltözik, és nem fedi be a fejét, és (bár ezt egyes tunéziai muszlimok nem tartják megfelelőnek) helyben készített borokat és szeszes italokat fogyasztanak – továbbra is megőrzik erősiszlám identitásukat.[42] Új kulturális hatásokat szívnak magukba külföldről, miközben ragaszkodnak saját értékeik fenntartásához, ugyanakkor éberen figyelik a nyugati hatások életmódjukra gyakorolt hatását. Még a nyugati életmódot átvevő tunéziaiak is ragaszkodnak bizonyos hagyományos értékekhez; ezek között a legfontosabb a család, mint a társadalmi élet központja.[42]
Az iszlám vallási helyek meglátogatásakor a térdeket és a vállakat mindig fedni kell.[40]
A főzési technika megőrzött elemeket az ősipun ésberber konyháról. Az idők során ötvöződtek a tunéziai konyhán itáliai, andalúz, török, szicíliai, francia és arab hatások is.[43] Nagyon fontos szerep jut az olívaolajnak, a fűszereknek, a paradicsomnak, a tenger gyümölcseinek és a húsnak.
Az ételek erősen fűszeresek, az egyik legnépszerűbb fűszerkeverék aharissa, amely őrölt erőspaprikából, fokhagymából, köményből és egyéb fűszeradalékokból áll,[44] s gyakori alapanyag mártásokhoz.
A tunéziai fesztiválok többsége nyáron zajlik.[47]
Medina fesztivál
AMedina Fesztivált minden évben aramadán szent hónapjában tartják. A szokásos vallási szertartásokon kívül ez a fesztivál zenei előadásokat is tartalmaz, utcai műsorokkal és középkori jelmezekbe öltözött emberekkel.[47]
Ez a fesztivál júliusban kezdődik és augusztusig tart. AdzserbaiHoumt Souk tele van helyi színészek, zenészek és képzőművészek előadásaival.[47]
Hammamet nemzetközi fesztiválja
Hammamet éves nemzetközi fesztiválja a zene, a tánc és más előadóművészetek ünnepe. Július és augusztus között több mint egy hónapig több tucat jazz- és más zenésznek ad otthont a világ minden tájáról.[47]
Tozeur Oasis Fesztivál
Dél-Tunézia legnagyobb kulturális fesztiválján tíz különböző ország előadói vesznek részt. November végén kezdődik és decemberig tart.[47]
↑Maltese. Routledge, 13. o. (1997).ISBN 978-0-415-02243-9 „The immediate source for the Arabic vernacular spoken in Malta was Muslim Sicily, but its ultimate origin appears to have been Tunisia. In fact, Maltese displays some areal traits typical of Maghrebine Arabic, although during the past eight hundred years of independent evolution it has drifted apart from Tunisian Arabic.”
↑« Décret du 26 mars 2011, fixant les jours fériés donnant lieu à congé au profit des personnels de l'État, des collectivités locales et des établissements publics à caractère administratif »,Journal officiel de la République tunisienne, n°21, 29 mars 2011, p. 389
.JPG)
.jpg)
.svg)
