Tu Ju-ju(Tu Youyou) 1930. december 30-án született a KínaCsöcsiang(Zhejiang) tartományában fekvő kikötővárosban,Ningpóban(Ningbóban). Apja banktisztviselő volt, anyja pedig négy gyereküket (akik közülJu-ju(Youyou) volt az egyetlen lány) nevelte. A városi magániskolákban folytatta tanulmányait egy kétéves időszakot kivéve 16 és 18 éves kora között, amikor elkapta agümőkórt és ápolásra szorult. Betegsége miatt döntött úgy, hogy egészségügyi pályát választ és 1951-ben beiratkozott aPekingi Egyetem gyógyszerészeti szakára. Az egyetemen jó fitokémiai képzést is kapott, megtanulta a gyógynövények hatóanyagainak kivonását és felhasználását. 1955-ben megszerezte diplomáját és a Hagyományos Kínai Orvoslás Akadémiájának Materia Medica Intézetéhez küldték.
Tu Ju-ju(Tu Youyou) első munkája akínai lobélia(Lobelia chinensis) farmakológiai vizsgálata volt, a növényt akínai orvoslás régóta alkalmaztabilharzia, egy laposféreg okozta megbetegedés kúrálására. Ebből írta első tudományos közleményét is 1958-ban. Még elvégezte aRadix stellariae gyógynövény analízisét, majd az egészségügyi minisztérium szervezésében 1959–1962 között hároméves továbbképzésen vett részt a nyugati stílusú gyógyszerészetből. Lehetősége nyílt a hagyományos kínai és a nyugati orvostudomány összehasonlítására; ezt egyébként az állam is ösztönözte.
Az 1950-60-as években világszerte elterjedt amaláriának egy új változata, amit az addigi gyógyszerekre (klorokin) rezisztensPlasmodium falciparum okozott. A betegség Dél-Kínában is számos áldozatot követelt, de az új maláriagyógyszerek kutatásának különösen nagy lendületet adott avietnámi háború. A kínai kormány 1964-ben titkos maláriakutató programot indított, 1967-ben pedig felállították az ún. 523-as programot a kutatások koordinálására. 1969-ig több ezer hatóanyagot teszteltek, de jelentősebb eredmény nem született. Ebben az évben kapcsolatba léptek a Hagyományos Orvoslás Akadémiájával, aholTu Ju-ju(Tu Youyou)t bízták meg egy kisebb kutatócsoport vezetésével.
Mindez akulturális forradalom közepette zajlott, amikor a tudományok központi támogatását jelentősen visszafogták és a kínai társadalom – különösen az értelmiségiek – nagy megpróbáltatásokon ment keresztül.Tu Ju-ju(Tu Youyou) kohómérnök férjét vidékre küldték fizikai munkára, ő pedig, hogy a munkájára koncentrálhasson, egyéves kisebbik lányát a szüleihez Ningpóba küldte, a nagyobbik négyévest pedig egy bentlakásos nevelőotthonba adta. Kisebbik lánya meg sem ismerte, mikor három évvel később újra találkozhatott vele.
Munkája első három hónapja alatt összegyűjtötte mindazokat a gyógymódokat és recepteket, amelyeket malária kezelésére javasolt a hagyományos és népi orvoslás: összesen kb. kétezret, köztük növényi, állati és ásványi eredetű hatóanyagokkal. Ezek számát sikerült 640-re redukálnia, majd nekifogtak a növényi kivonatok módszeres tesztelésének a laboratóriumi egereken. Sok kudarc után enyhe pozitív eredményt kaptak azArtemisia annua növény esetében, de az eredmények bizonytalanok voltak. Tu Ju-ju végülKe Hung(Ge Hong) i.sz. 340-ben írt könyvében talált egy receptet: „egy marékcsinghaót(qinghaót)(Artemisiát) meríts két liter vízbe, csavard ki a nedvét és idd meg mind”. Ez abban különbözött a többitől, hogy nem a növény főzetét ajánlotta, hanem nedvének hideg kivonását. Tu Ju-ju arra gondolt, hogy a hatóanyag talán lebomlik hevítés hatására, így hidegen vonta ki a növény anyagait víz, etanol és etil-éter segítségével. 1971 októberében a 191. számú minta kimondottan hatékonynak bizonyult a rágcsálók, majd a megismételt kísérletben a majmok maláriája ellen. 1972 márciusától a csapat elkezdte nagy mennyiségben előállítani a növényi kivonatot, bár leginkább kézi módszerekkel, mert kormányzati segítséget alig kaptak; a kulturális forradalom lerombolta a gyógyszerkutatási infrastruktúrát. Hogy ne veszítsenek időt, Tu Ju-ju és két munkatársa magán végezte el az első humán toxicitási kísérleteket, majd nyár végén elkezdték az első klinikai tesztelést. Emellett novemberre sikerült kristályosítani a hatóanyagot, amely azartemizinin nevet kapta. 1973 őszére kifejlesztették a még hatásosabb, ezért kisebb dózisban adható dihidroartemizint. 1974-ben a sanghaji Szerves Kémiai Intézet segítségével meghatározták a molekula szerkezetét. Az egészségügyi minisztérium 1986-ban törzskönyvezte gyógyszerhatóanyagként az artemizinint, 1992-ben pedig a dihidroartemizint.
Mivel a kutatás titkos volt, a világ közvéleménye csak az 1980-as évek elején szerzett tudomást az új maláriaellenes szerről. A 2000-es évek elején aWHO elsőként javasolta, hogy a malária esetén artemizinin-alapú gyógyszereket adjanak.
2015-ben azartemizinin felfedezéséért Tu Ju-ju megkapta az orvostudományi Nobel-díjat (megosztva az amerikaiWilliam C. Campbell-lel és a japánÓmura Szatosival a fonálféreg-ellenesivermektin hatóanyag felfedezéséért). Ő volt az első kínai orvosi Nobel-díjas és az első női díjazott, aki a Kínai Népköztársaságból származott.
.jpg)
.svg)
