Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Tu–104 | |
 | |
| Egy Tu–104B változatú gép | |
| Funkció | utasszállító repülőgép |
| Gyártó | Harkovi Repülőgépgyár,Omszki Repülőgépgyár,Kazanyi Repülőgépgyár |
| Tervező | Tupoljev tervezőiroda |
| Sorozatgyártás | 1955–1960 |
| Gyártási darabszám | 201 |
| Fő üzemeltetők | Szovjetunió,Csehszlovákia |
| Első felszállás | 1955.június 17. |
| Szolgálatból kivonva | 1979(polgári forgalomból),1986(katonai szolgálatból) |
| Hatótávolság | 2650 km |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| A Tu–104 háromnézeti rajza | |
 AWikimédia Commons tartalmazTu–104 témájú médiaállományokat. | |
ATu–104 (NATO-kódja:Camel) aszovjetTupoljev tervezőiroda kéthajtóműves, közepes hatótávolságú, sugárhajtású utasszállító repülőgépe. Az első szovjet sugárhajtású utasszállító repülőgép (a britde Havilland Comet, a kanadaiAvro Jetliner és a franciaSud Aviation Caravelle után a világ negyedik sugárhajtású utasszállító repülőgépe), a világ második sugárhajtású gépe, amelyet utasforgalomba is állítottak.
Az1950-es évek elején a szovjet polgári légi forgalom csak kis kapacitású, légcsavaros meghajtású utasszállító repülőgépekkel rendelkezett. Az ország vezetésének a választása a Tupoljev tervezőirodára (OKB–156) esett, hogy megbízza egy modern utasszállító létrehozásával.
A Szovjetunió Minisztertanácsa az 1954. június 11-ei határozatában adott utasítást a Tupoljevnek a gép kifejlesztésére, de a gyakorlati munka már korábban elkezdődött. ATu–16 bombázóból indultak ki, így az új repülő kezdetben arra hasonlított. Négyszögletes ablakokat kapott, mint amilyenek a Comet korai változatán voltak, de mivel szilárdságtani szempontból kedvezőtlen képet mutattak, amikor a gépet nyomáspróbának vetették alá, még az első felszállás előtt kerekre cserélték azokat. Szélesebb, túlnyomásos törzset alakítottak ki, mely 50 utas elhelyezésére volt alkalmas. A szárnyakat, a hajtómű- és futóműgondolákat, valamint a vezérsíkokat és a futóműveket a Tu–16-tól vették át, de a középszárnyas elrendezést az utaskabin miatt megváltoztatták: a szárnyak a Tu–104-esen a törzs alsó részéhez csatlakoztak. AHarkovi Repülőgépgyárban (GAZ–135) építették meg a prototípust, ami az első felszállását 1955. június 17-én hajtotta végre helyben,Harkovban (ma Harkiv,Ukrajnában). Ez a példány mégfékernyővel is fel volt szerelve, aminek a segítségével 400 m-en belül képes volt megállni.
Bár egyes típusváltozatok akazanyi (GAZ–22) és azomszki (GAZ–166) repülőgépgyárban készültek, a sorozatgyártás is a harkovi gyárban indult el. Az első elkészült gép 1955. november 5-én emelkedett először a levegőbe, szintén Harkovban; a következő évben, 1956-ban állt szolgálatba a Szovjetunióban. A harkovi és az omszki gyár 1957-ben kezdte el gyártani a nagyobb szállítási kapacitású, 70 személyes Tu–104A változatot, a kazanyi gyár pedig a 100 személyes Tu–104B-t készítette. A sorozatgyártás 1960-as befejezéséig összesen 201 db Tu–104-es gépet építettek.
A sorozatgyártás során többször modernizálták. Az eredetileg beépítettMikulin AM–3gázturbinás sugárhajtóműveket a nagyobb tolóerő miatt előbb RD–3M, majd RD–3M–500 típusúakra cserélték. A változtatások érintették a navigációs berendezéseket is.
A gép első külföldi bemutatkozására 1956-ban került sor, amikorNyikita Hruscsov egy Tu–104-esen utazott anagy-britanniai látogatására. A szovjet repülőtechnika e terméke általános meglepetést váltott ki Nyugaton.
1956. szeptember 15-én állt szolgálatba azAeroflotnál, amely a típus legnagyobb üzemeltetője volt. Első menetrend szerint útját aMoszkva–Omszk–Irkutszk vonalon teljesítette. Az Aeroflot a belföldi és nemzetközi járatain egyaránt üzemeltette. A gépet aSzovjet Hadsereg légiereje is alkalmazta személyszállítási feladatokra. Az Aeroflot 1979-ig, aszovjet légierő 1986-ig üzemeltette a típust. A polgári használatból kivont gépek egy részét a légierő kapta meg. Egyes gépeketűrhajós kiképzésre (zérógravitáció) és egyéb speciális feladatokra (kiképzés, légi tesztelés) is használtak.
A Tu–104-es repülőgépek egyetlen külföldi üzemeltetőjeCsehszlovákia volt. A CSA csehszlovák légitársaság hat darab, 81 személyesre alakított Tu–104A változatú repülőgépet állított üzembe. Ebből négy új gyártású, kettő használt gép volt. A hat gépből később három megsemmisült balesetben.
A sugárhajtású repülőgépek üzemeltetésének hiányzó tapasztalatai, az új gép konstrukciós hiányosságai miatt a típussal sok baleset történt. Összesen 37 db, az összes megépített példány 18%-a szenvedett katasztrófát.[1]