Atengerszint feletti magasság vagyabszolút magasság a földrajzi pontok magasságának méréséhez meghatározott mérték. Alapja általában egy egyezményben rögzített tenger középvízszintje.
Ehhez mérten határoznak meg egyes földrajzi fogalmakat, például a magyarországiAlföld egy olyan síkság, ami 200 méter tengerszint feletti magasságnál alacsonyabban fekszik.
Az első országos szintezést a bécsi Katonai Földrajzi Intézet végezte 1873–1913 között. Alapszintfelületnek azAdriai-tenger középszintjét választották, amelyet atrieszti Molo Sartorio mércéjén 1875-ben határoztak meg. A szintezés összekapcsolása az Adriai-tenger szintjévelVásárhelyi Pál nevéhez fűződik.[1] A szintezés során a következő helyeken határoztak meg magassági főalappontokat:Maria Rast a Dráva völgyében,Franzensfeste Tirolban,Lisov Csehországban,Vöröstoronyi-szoros,Terebesfejérpatak a Felső-Tiszánál,Ruttka a Vág völgyében ésNadap a Velencei-hegységben. A nagyobb pontossági igények kielégítésére 1921–1944 között újabb méréseket végeztek.[2]
Azősjegyek közül a mai Magyarország területére csak a nadapi esik, ezért mind az 1921-es, mind pedig az újabb, 1949-ben kezdődött felmérésnél ebből kellett kiindulni. ANadap főalappont tengerszint feletti magasságát 1888-ban végzett mérés alapján 173,8385 m-ben állapítottak meg (mAf, méter Adria felett). Mivel az Adria középvízszint ismételt mérése 9 cm-rel eltért az 1875. évi méréstől, ezért az Adria középtengerszint helyett bevezették anadapi alapszintet. Ez azt jelenti, hogy a magasság nem a tengerhez képest, hanem egy képzeletbeli felülethez képest értendő, amely 173,8385 méterrel van a nadapi jel alatt.
Ez a pont az országgeológiai szempontból legállandóbb pontja.
1949-ben egy új hálózatmérés kezdődött, ennek során a Nadap főalapponttól kb. 100 m-re új főpontot helyeztek el, valamint az ország más részein további hat új főalappontot határoztak meg (Diszel,Mórágy,Cák,Szarvaskő,Sátoraljaújhely,Máriaremete). A hálózat kialakítása és mérése – melyetBendefy Lászlóról, a főalappontok és a hálózat tervezőjéről Bendefy-hálózatnak is nevezünk – 1964-ig tartott.
1960-ban rendelték el, hogy a kelet-európai szocialista országokban az adriai alapszintről a balti alapszintre kell áttérni. Ekkor a nadapi alapszintről áttértünk a kelet-európai alapszintre, az ún. balti (kronstadti) alapszintre, amely 67,47 cm-rel feljebb van, mint a nadapi alapszint. A Nadap főalappont magassága így 173,1638 m a balti alapszinthez viszonyítva (173,1638 mBf).
Az IAG (International Association of Geodesy) EUREF albizottsága (Regional Reference Frame Sub-Commission for Europe) 1994-ben hozott határozata értelmében egységes magassági rendszert hoztak létre Európában. Az újonnan csatlakozott közép- és kelet-európai országok (Csehország,Magyarország,Lengyelország,Szlovákia,Szlovénia,Horvátország ésBosznia-Hercegovina) szintezési hálózatát, azUELN-95 egységes alapszintfelületéhez, az amszterdami vízmagasságmérő nullpontjához kell igazítani. Az amszterdami középtengerszint mintegy 14 cm-rel van mélyebben a balti középtengerszint magasságánál.
A magyar szintezési hálózatnak az UELN-95-hoz történő kiegyenlítése folyamatban van, jelenleg még hivatalosan a balti alapszintnek megfelelőEOMA-t kell Magyarországon használni.
