Ez a szócikk a középkori költőről szól. Hasonló címmel lásd még:A trubadúr.
Középkori trubadúr és a szíve hölgye aCodex Manesse (Nagy Heidelbergi Daloskönyv) illusztrációja
Trubadúr volt a neve a középkoriprovanszál irodalomban az olyan költőnek, aki ellentétben a fizetésért éneklő dalosokkal, ajongleurökkel, a költészetet csupán kedvtelésből művelte. Az elnevezés az okcitán (régen: provanszál)trobar azaz ’találni’ szóból származik, minthogy a trubadúr „kitalálta” a költeményeket. Esetenként a trubadúrnak jongleurök is álltak szolgálatában vagy maga a trubadúr is rászorulhatott arra, hogy szerzeményeit értékesítse. Legtöbbjük az alsóbb nemességhez tartozott és a hercegek és nagyurak jóvoltából éldegéltek, akik maguk is művelték a költészetet. Azalbigens háborúk (1210) a trubadúrköltészet végét jelentették, mivel aSimon de Montfort által vezetett keresztesek feldúlták egész Dél-Franciaországot és a trubadúrok pártfogói vagyonukat vesztették.
A trubadúrok költészete főképp dalokból (cazno, chanson, canzone) állott, amelyben a költő szíve hölgye iránti hódolatát, szerelmét adta elő. A hódolat tárgya előkelő férjezett hölgy, akinek szépsége mellett rendszerint tudását és udvari finomságát dicsérték. A lovag felajánlja szolgálatait a hölgynek, és feltétlen hűséggel tartozik neki; a hölgy nem tartozik a lovagnak viszonzással, de nagylelkűségből megjutalmazhatja.
A trubadúrköltészet mintájára szintén trubadúrnak nevezik a modern tánczenében a szerelmi témájú, főkéntspanyol nyelvűballadákat (maga aballada szó is az okcitánbalar ’táncolni’igéből származik); e műfaj egyik jeles képviselője a világhírűspanyol énekes,Julio Iglesias, akit „spanyol trubadúr”-nak is neveznek.
Rescigno, Eduardo – Renato Garavaglia:A keresztény egyházi és a világi ének a középkorban. Ford. Tallián Tibor. Budapest, 1987. ZeneműkiadóISBN 9633306345
