Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: késő kréta, 77,5–76,5 Ma | ||||||||||||||||||
 Troodon fogak aChildren's Museum of Indianapolis gyűjteményéből | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 AWikimédia Commons tartalmazTroodon témájú médiaállományokat ésTroodon témájú kategóriát. |
ATroodon (avagy a régebbi források szerintTroödon) (jelentése 'sebző fog') a kis méretű,madárszerűdinoszauruszok egyik kétségesneme, amely akéső krétakorban, 77,5-76,5 millió évvel ezelőtt élt. 1855-ben fedezték fel, az elsőészak-amerikai dinoszauruszok között.
Ógörög eredetű neve a fogazatára utal, ami eltért a legtöbbtheropodáétól. A fogain feltűnő, a hegy felé irányuló recék találhatók. Ezek a „sebző” recék azonbanmorfometriailag jobban hasonlítanak anövényevőhüllőkére, és felvetik annak lehetőségét, hogy az állatmindenevőként élt.[1]
ATroodon kis méretű, körülbelül 4-6 méter hosszú 1–2 m magas és nagyjából 50 kilogramm tömegű dinoszaurusz volt.[2][3] Nagyon hosszú, karcsú lábakkal rendelkezett, ami arra utal, hogy gyors mozgásra volt képes. Hosszú karjait a madarakhoz hasonlóan a mellkas felé hajlította. A második lábujjain nagy, visszahúzható, sarló alakúkarmok nőttek, amiket futás közben felemelt a talajról.
E jellemzők miatt a tudósok szerint aTroodon aManiraptora csoportba tartozott. A szemei nagyok voltak (talán az éjszakai életmód miatt) és kissé előrefelé irányultak, ami aTroodonnak bizonyos mértékű mélységérzékelést tett lehetővé. A legtöbb rekonstrukción aTroodon szemei még inkább előrefelé néznek, mint szinte bármely más dinoszauruszé, ami arra utal, hogy jobbbinokuláris látással rendelkezett, mint a legtöbb dinoszaurusz. Könnyű felépítésűkoponyája a struccszerűornithomimosaurusokéhoz hasonlóan egy kapszulát tartalmazott.
ATroodonnak a testtömegéhez viszonyítva a többi dinoszauruszénál nagyobb (a madarakéhoz hasonló méretű)agya volt.[4] Emiatt úgy gondolják, hogy a legintelligensebb dinoszauruszok egyike lehetett, amely értelmesebb volt koraemlőseinél is.
ATroodon amontanai Judith River-formációból és a Two Medicine-formáció felső részéről, azalbertai Judith River Csoportból, az albertai Horseshoe Canyon-formációból, azalaszkai Északi Lejtőről, valamint azegyesült államokbeli Lance és Hell Creek-formációkból ismert. Létezik bizonyíték arra vonatkozóan, hogy aTroodon jobban kedvelte a hűvösebb éghajlatot, mivel úgy tűnik, hogy főként az északi területeken volt gyakori a kevésbé meleg időszakokban, például a koramaastrichti korszakban.
Valószínűtlennek tűnik, hogy az egymástól több száz vagy ezer kilométerre előkerült, és évmilliók által elválasztottfosszíliák mindegyike aTroodon egyetlenfaját képviseli. Azonban további tanulmányok és fosszíliák szükségesek annak meghatározásához, hogy hányTroodon faj létezett.
ATroodont a többi theropodához hasonlóanragadozónak gondolják. Ezt a nézetet támogatják a maniraptora jellemzők (a sarló alakú lábkarom) és a jó binokuláris látás.
ATroodon fogai azonban eltérnek a legtöbb theropodáétól. A táplálkozó mechanizmusról szóló egyik összehasonlító tanulmány szerint aTroodon mindenevő volt.[1] Azállcsontok egy széles U alakú porcos összekapcsolódásban (symphysisben) találkoznak, ami hasonlít egyiguanáéhoz, egy növényevéshez alkalmazkodott gyíkneméhez. Emellett aTroodon fogain fogacskáknak nevezett nagy méretű, a fog hegye, illetve csúcsa felé irányuló recék találhatók. A fogak oldalain csiszolt részek láthatók. Holtz (1998-ban) azt is feljegyezte, hogy a jellemzői elősegítették aTroodont a zsákmányejtésben – a fogó kezek, a nagy agy és a sztereoszkóp látás a növényevő/mindenevőfőemlősök és a mindenevőProcyon (mosómedve) jellemzői is egyben.
Egy tanulmány az észak-alaszkai késő kréta időszaki üledékekből származóTroodon fogakról szól. Ezek a fogak jóval nagyobbak a délebbi lelőhelyeken fellelteknél, és azt bizonyítják, hogy az észak-alaszkaiTroodon populációk átlagos mérete nagyobb volt. A tanulmány szerint az alaszkaiTroodon nagyobb zsákmányállatokat is képes volt elejteni, mivel az élőhelyén nem voltaktyrannosauridák, melyekkel versenyeznie kellett volna az erőforrásokért. A tanulmány tartalmaz egy elemzést is a nagy mennyiségűTroodon fog arányaira és kopási mintáira vonatkozóan. Kijelenti, hogy az összesTroodon fog kopási mintája a csontok rágásával szemben, lágy étellel, gerinctelenek kültakarójával vagy kemény növényekkel való táplálkozásra utal. A szerzők azt feltételezik, hogy a táplálék főként húsból állt.[5]
ATroodon fosszilizálódott maradványain a növekedési gyűrűk vizsgálatával végzett kormeghatározás szerint ez a dinoszaurusz átlagosan 3–5 évig élt.[6]
Varriccho és mások (2002-ben) leírást készítettek nyolcTroodon fészekről. A fészkek a montanai Two Medicine-formációból származnak. Mindegyikük a Museum of the Rockies gyűjteményébe tartozik MOR 246, 299, 393, 675, 676, 750, 963, és 1139 jelzéssel ellátva. Az elsőtJack Horner fedezte fel 1983-ban. Horner a fészkeket ugyanazon a rétegszinten a találta meg, amin ahypsilophodontidák közé tartozóOrodromeus különálló csontjai és részleges csontváza is előkerültek, ezért (1984-ben) azOrodromeustojásaiként készített róluk leírást.[7] Horner és Weishampel (1996-ban) újra megvizsgálta a tojásokban megőrződött embriókat, és megállapította, hogy aTroodonhoz és nem azOrodromeushoz tartoznak.[8]
Varricchio és szerzőtársai (1997-ben) megerősítették ezt az állítást, amikor leírást készítettek egy felnőttTroodon (a MOR 748 jelzésű lelet) részleges csontvázáról, melyet egy legalább öt tojásból álló fészekaljjal (a MOR 750 jelzésű lelettel) együtt találtak meg, valószínűleg költő helyzetben.[9]
Részletes leírást készítettek aTroodon fészkek szerkezetéről is. Üledékből épültek, az alakjuk tál formájú és átlagosan körülbelül 100 centiméter átmérőjű volt, a tojásokat pedig egy határozottan kiemelkedő perem vette körül. A teljesebb fészkek tojásainak száma 16 (a MOR 246 esetében) és 24 (a MOR 963 esetében) között változott. A tojások formája megnyúlt könnycseppre hasonlított, és a hegyes végükkel lefelé helyezkedtek el, félig az üledékbe temetve. Általában olyan szögben dőltek meg, amitől a felső felük a fészek középpontja felé állt. Nem találtak bizonyítékot arra, hogy a fészekben növény anyag is volt.
Mindazonáltal képesek voltak elég bizonyítékot kivonni a fészkekből ahhoz, hogy következtetni tudjanak aTroodon szaporodásbiológiájának jellemzőire. Az eredmények alapján aTroodon szaporodása akrokodilok és a madarak között helyezhető el, ahogy azt a törzsfejlődésük előre jelezte. A tojások statisztikailag párokat alkotnak, ami arra utal, hogy az állat a krokodilokhoz hasonlóan két működő tojócsővel rendelkezett, eltérően az egy tojócsöves madaraktól. A krokodilok a felnőtt testméretükhöz viszonyítva kis tojásokat raknak le. A madarak kevesebb, de nagyobb méretű tojásokat tojnak. ATroodon a kettejük között helyezkedett el, a körülbelül 50 kilogrammos felnőtt tojása 0,5 kilogramm volt. Ez tízszer meghaladja, a hasonló tömegű hüllőkét, de aTroodon tojása így is csak feleakkora méretű, mint egy 50 kilogrammos madáré, melynél 1,1 kilogrammos tojások valószínűsíthetők.
Varricchio és kollégái bizonyítékot találtak az ismétlődő tojásrakásra is, melynél a nőstény egy vagy két pár tojást rakott le naponta, és a költés késleltetésével biztosította azt, hogy az utódok egyszerre keljenek ki. A MOR 363 jelzésű lelet 22 üres (kikelt) tojást tartalmaz, a MOR 246 tojásaiban levő embriók pedig nagyon hasonló fejlődési állapotban voltak, ami arra utal, hogy az összes utód egyszerre kelt ki. Az embriók csontváza fejlett állapotban volt, amiből arra lehet következtetni, hogy normál vagy inkább extrém (nagyon fejlett állapotban kikelő) fészekhagyók voltak. A szerzők becslése szerint 45–65 napra lehetett szükség a tojásrakáshoz, a költéshez és az utódok kikeléséhez. Nem találtak bizonyítékot arra, hogy a fiókák a fészek mellett maradtak a kikelés után, ehelyett inkább azon a véleményem voltak, hogy a krokodilokhoz és aásótyúkfélékhez hasonlóan szétrajzottak.[10]
Varricchio és szerzőtársai (2008-ban)csont hisztológiai vizsgálatot végeztek a MOR 748 jelzésűTroodon példányon, és megállapították, hogy nincs meg benne az a csontfelszívódási minta, ami a tojásrakó nőstényekre utal. Emellett összehasonlították a fészkekben talált tojások össztömegét a felnőttek testtömegével. Felvázolták az arányt a mai madarakra és a krokodilokra jellemző értékekkel együtt, és úgy találták, hogy aTroodon aránya megegyezik azon madarakéval, amelyeknél a felnőtt hímek költik ki a tojásokat. Ebből arra következtettek, hogy aTroodonnál nem a nőstények, hanem a hímek költötték ki a tojásokat, és hogy ez közös jellemző lehet a maniraptora dinoszauruszoknál és abazális madaraknál.[11]
Az 1856-ban, a Joseph Leidy által az eredeti írásmód szerintTroödonnak nevezett dinoszauruszt Sauvage nevezte átTroodonra, 1876-ban. ATroodon fogát Leidy először „lacerti” gyíkként osztályozta,Nopcsa Ferenc pedig 1901-ben áthelyezte amegalosaurida dinoszauruszok közé (ekkoriban a Megalosauridaecsaládszemétkosár-taxonként szolgált a legtöbb húsevő dinoszaurusz számára). 1924-ben Gilmore kijelentette, hogy a fog a növényevőpachycephalosaurushoz, aStegocerashoz tartozik, ezért aStegoceras valójában aTroodonfiatalabb szinonimája (a troodontidák és a növényevő dinoszauruszok fogainak hasonlósága miatt sokőslénykutató hiszi azt, hogy ezek az állatok mindenevők voltak). 1945-ben Charles Mortram Sternberg elvetette annak lehetőségét, hogy aTroodon pachycephalosaurus volt, amiatt, hogy a fogai nagyon hasonlítanak más húsevő dinoszauruszokéra.
ATroodon első példánya nem egy fog volt, hanem eredetileg egy másik nemként (Stenonychosaurus néven) hivatkoztak rá, melyet Sternberg hozott létre 1932-ben egy lábfej, egy kéz töredékei és néhány farokcsigolya alapján, melyeket Albertában fedeztek fel. E maradványok egyedi jellemzője a második lábujj megnagyobbodott karma volt, ami jelenleg aDeinonychosauria csoport jellemzőjeként ismert. Sternberg aStenonychosaurust aCoeluridae családba sorolta be. Később (1951-ben) arra a megállapításra jutott, hogy aStenonychosaurus „nagyon egyedi lábbal”, aTroodon pedig „ugyanolyan különös foggal” rendelkezett, ezért közeli rokonságban állhatnak egymással. Sajnos ekkoriban nem álltak rendelkezésre összehasonlítható példányok az elmélet teszteléséhez.
Dale Russell 1969-ben egy jóval teljesebbStenonychosaurus csontvázról készített leírást, ami tudományos alapként szolgált a híres életnagyságúStenonychosaurus szobor számára, ami a fiktív emberszerű leszármazotthoz, a „dinoszauroidhoz” kapcsolódik.
AStenonychosaurus az 1980-as évekre jól ismert theropodává vált, miután részletes leírás készült a lábfejéről és a koponyájáról. Phil Currie 1987-ben áttekintette a Troodontidae családot és aStenonychosaurus inequalist aTroodon formosus fiatalabb szinonimájává tette. Ez a szinonímia széles körben elfogadottá vált az őslénykutatók között, ezért jelenleg a szakirodalomban valamennyi, egykorStenonychosaurusnak nevezett példányraTroodon néven hivatkoznak.
ATroodontípuspéldánya problémát okozott az osztályozásnál, mivel az egész nem egy, a Judith River-formációból származó fogon alapult. A fog felfedezése után előkerült koponya alatti (posztkraniális) csontváz maradványok rokon nemként aStenonychosaurus nevet kapták. AStenonychosaurus jóval teljesebb maradványai azonban a legtöbb őslénykutatót meggyőzték arról, hogy ez az állat azonos az eredeti fog tulajdonosával, így aStenonychosaurus nevet felváltotta annak idősebb szinonimája, aTroodon. Az olyan nemek, mint aPolyodontosaurus és aPectinodon szintén aTroodonhoz kapcsolódnak azon feltételezés miatt, ami szerint ez a fogtípus egyetlen dinoszauruszra korlátozódik. Emiatt a jövőben aTroodon név kétségessé válhat az olyan helyzetekhez hasonlóan, amikor a fogakon alapuló nemeket elvetik azokkal szemben, amelyek jobb állapotú maradványokon alapulnak. A jól ismertDeinodon ésTrachodon nevek használatát hasonló módon hagyták el, így a további kutatások során aTroodont felválthatja aStenonychosaurus. A 2005-ösDinosaur Provincial Park című könyvben, Phil Currie (az egyik vezető észak-amerikai troodontidaszakértő) visszatért aStenonychosaurus (S. inequalis nevű) típusfajának használatához aTroodon nemen belül,Troodon inequalis néven.[12]
1982-ben, Dale Russell őslénykutató, azottawai Kanadai Nemzeti Múzeum (National Museum of Canada) gerinces fosszíliáinak kurátora elképzelte, hogyan ment volna végbe a troodontidák fejlődése, ha túlélték volna a dinoszauruszok kihalását. Russell szerint egy olyan faj, mint aTroodon ügyesebbé és emberi külsejűvé vált volna. Az állatkitömő és képzőművész Ron Sequin közreműködésével létrehozták a fejlett, intelligensTroodon modelljét és fantázialényüknek a „Dinoszauroid” nevet adták.[13] Az eredményt egyes őslénykutatók, köztük David Norman (1985-ben) és Cristiano dal Sasso (2004-ben) lehetségesnek tartották, míg mások, például Gregory S. Paul (1988-ban) és Thomas R. Holtz Jr. úgy ítélték meg, hogy „gyanúsan emberi”, és kijelentették, hogy a nagyméretű aggyal rendelkező, magas intelligenciájú troodontida esetében a test sokkal jobban hasonlítana a szokványos theropodákéra. Darren Naish szerint aszarvasvarjúfélék jobb modellként szolgálnának egy emberutánzó szárazföldi theropoda számára.[14][15]
.jpg)
Média:
Az irodalomban:
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
