TrondheimNorvégia harmadik legnagyobb városa,Sør-Trøndelag megye székhelye. A997-ben alapított város ma az oktatás, a technikai és gyógyászati kutatás központja, több mint 30 000 tanulóval. A város lakossága 198 777 fő(2024. jan. 1.)[6], mígTrondheim régióé 246 751 fő.
A város aNid-folyó (Nidelva) torkolatánál, aTrondheim-fjord(Trondheimsfjorden) partján fekszik. Anyári napforduló idején a Nap 03:00 és 23:40 között látható az égen, és éjszaka is igen kevéssel ereszkedik a horizont alá, tehátmájus 20. ésjúlius 20. között nem beszélhetünk valódi éjszakai sötétségről. Atéli napforduló idején a Nap csupán 10:00 és 14:30 között látható az égen, és ekkor is csak kevéssel emelkedik a horizont fölé.Trondheim község legmagasabb pontja az 565 m magasStorheia hegy.
Trondheim éghajlata túlnyomórésztóceáni, de a környező hegyek takarják az erős partmenti szelektől. Az eddig mért legmagasabb hőmérséklet +35 °C (1901.július 22.), a leghidegebb érték -26,1 °C (1899-ben).
A régióban már több ezer éve élnek emberek. Az ősi időkben a norvég királyokat a Trondheimben tartott népgyűlés(Øretinget) választotta meg. ANid-folyó torkolatánál tartott gyűlésen minden szabad férfi részt vehetett.I. (Széphajú) Haraldot (860 k. –930 k.) és fiát,I. (Jóságos) Haakont is itt választották meg.Olaf Tryggvason király997-benKaupangennek nevezte el („piachely”, vagy „kereskedelmi hely”). Hamarosan azonbanNidarosnak (Nid-torkolat) kezdték hívni. Eleinte csak királyi székhely volt, későbbNorvégia fővárosa, egészen1217-ig.
Trondheim városa a Nid-folyó torkolatánál helyezkedik el, annak kiváló hajózási adottságai, és védett helyzetének következtében. A folyó elég mély volt aközépkori hajók számára, a17. század közepén azonban egy sár- és kőlavina lerontotta hajózhatóságát, és a kikötőt is részben megsemmisítette.
Trondheim1152-től volt székhelye a norvég (katolikus) érsekségnek.1537-ben alutheránus vallás terjedése következtében az utolsó érseknek menekülnie kellett a városból.
A város több nagy tűzvészt is átélt. Mivel főként fából építkeztek, a tüzek súlyos károkat okoztak. Jelentősebb tűzvészek: 1598, 1651, 1681, 1708, 1717 (kétszer is), 1742, 1788, 1841 és 1842. Emellett számos kisebb tűzvész is sújtotta a várost. Az1651-es tűzvész során a város határain belül az épületek 90%-a megsemmisült. Az1681-es tűzvészt a város majdnem teljes átépítése követte,Johan Caspar von Cicignon (luxemburgi származású katonatiszt) irányítása mellett. Széles sugárutak épültek, mint például aMunkegaten, a telekhatárokat figyelmen kívül hagyva, a tűzesetek megállításának céljából.
Amásodik világháború alatt az ország területenémet megszállás alá került1940 áprilisától egészen a háború végéig,1945 májusáig. A németek a várostDrontheimnek nevezték, kikötőjét tengeralattjáró-támaszpontnak használták, és tervbe vették egy 250 000 fős új városrész(Neu-Drontheim) építését a várostól 15 km távolságban délkeletre.
Trondheim két legfontosabb idegenforgalmi látványossága anidarosi katedrális(Nidarosdom) és az érseki palota(Kongsgaarden). Ezek az épületek egymás mellett állnak az óváros közepén. Az1070-ben elkezdett hatalmas katedrális Norvégia legjelentősebbgótikus épülete és Észak-Európa legjelentősebb zarándokhelye volt aközépkorban. Zarándokutak vezettek ide Dél-Norvégiából,Oslóból és a közeli svéd régiókból is. A középkorban, majd Norvégia függetlenségének1905-ös visszaállítása óta ismét a nidarosi katedrális lett anorvég királyok koronázó temploma. Mellette található a püspöki palota, a Erkebispegården, szó szerinti fordításban a püspök kertje. Az épület alapjai a XII. századból származnak. Említésre érdemesek még a város hídjai is, köztük a Gamle Bybro.[8]
A várossal szemben, a Trondheim-fjordban található kisMunkholmen sziget kellemes kirándulóhely. Ősibencés-rendikolostor romjai találhatók itt, és egy középkori erődítmény és börtön, melynek leghíresebb foglyaPeder Schumacher Griffenfelddán gróf és államférfi volt, aki1680-99 között sínylődött itt.Victor Hugo erről a korszakról írtaIzlandi Han („Han d'Islande”) c. romantikus regényét.
