Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Tripartitum | |
 | |
| A Hármaskönyv címlapja (1545) | |
| Szerző | Werbőczy István |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1517 |
 AWikimédia Commons tartalmazTripartitum témájú médiaállományokat. | |
Tripartitum (magyarulHármaskönyv) néven ismeretes az a szokásjogi gyűjtemény, amelyet azországbírói ítélőmesterbőlnádorrá lettWerbőczy István1504-ben kezdett el összeállítaniAlsópetényben, és1514-ben fejezett be. Eredeti latin címe:„Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae”, magyarul:„Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve”. Lényege: a korabeli Magyarország jogi szabályainak ésszokásjogának összegyűjtése, rendszerezése és írásba foglalása.
A joggyűjteménynek rendkívül negatív társadalmi hatása is volt, mivel elvette a jobbágyság szabad költözési jogát.[1]
A15. században a feudális széttagoltság és a központosítási kísérletek a jogalkotás terén is jelentkeztek. Az oklevelekbe foglalt jogforrások bizonytalanok voltak, városonként eltérő jogi szabályok érvényesültek. Német, cseh és lengyel előzmények után így Magyarországon is szükség mutatkozott egy egységes jogkönyvre. A jogszabályok összegyűjtésével, rendszerezésével márMátyás király is megpróbálkozott,1486. évi dekrétumát akodifikáció első magyar kísérletének tartják.
II. Ulászló király Werbőczy Istvánországbírói ítélőmestert bízta meg„az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak s rendeleteinek egybeszedésével, címekre és fejezetekre osztásával”. Az elkészült munkát az1514. évi országgyűlés tíz jogtudós által átvizsgáltatta. Miután a bizottság a munkát helyeselte és„abban az ország törvényeit s jóváhagyott szokásait jó renddel és kellő módon összeírottaknak megismerte”, a munkát az 1514. évi LXIII. törvénycikk helyeselte, és a király is megerősítette. Azonban az 1514. éviDózsa György-féle parasztfelkelés miatt hirtelen megváltozott a helyzet, a királyi jóváhagyást tartalmazó okmányra nem került pecsét és nem hirdették ki, így nem is emelkedett törvényerőre. Miután a király a hiány pótlása nélkül1516-ban meghalt, Werbőczy a munkát1517-benBécsben saját költségén,Johann Singriener nyomdájában kinyomatta. A pecsét hiánya ellenére a Hármaskönyvet más jogszabálygyűjtemény hiányában alkalmazni kezdték a bíróságokon, és a későbbiekben mint szokásjog érvényesült.Erdélyben a Tripartitumot több fejedelem is a beiktatási eskütétel során megerősítette:Báthory András 1599-ben,Rákóczi Zsigmond 1607-ben,Báthory Gábor 1608-ban,Barcsay Ákos 1658-ban,Kemény János ésI. Apafi Mihály 1661-ben. ADiploma Leopoldinum 3. pontja Erdély törvényei közé sorolta.
„ELŐBESZÉD
Nemes Magyarországnak törvényeit és törvényerőre emelkedett szokásait készülvén leírni, elhatároztam, az előttem álló tárgyra nézve némely megjegyzésre méltó dolgokat röviden előrebocsátani. Először is: az igazságról. Másodszor meg: a jogról és a jognak felosztásáról. Harmadszor pedig: a törvényről és a törvénynek nemeiről. Negyedszer: a szokásról és ennek feltételeiről: Ötödször és utoljára: a jó biró kellékeiről és egyéb, az igazságos törvényszolgáltatásra tartozó dolgokról, föltevén azt a kérdést: vajjon a birónak a perben előadottak és bizonyítottak alapján kell-e ítélnie, vagy pedig lelkiismerete szerint úgy, a mint a dolgot maga tudja.”
– Werbőczy István: Tripartitum
A mű előszóra (Prologus) és három részre (Partes) tagolódik. A részek címekre (tituli) vannak felosztva. Az első részben van a híres„Partis primae titulus nonus”, a nemeseknek négy kiváltságos és fő szabadságáról, mely a magyar nemesség sarkalatos szabadságainak alaptörvényét képezte.
Az első magyar fordításátWeres Balázs készítette,1565-ben.
* Sarkalatos nemesi jogok:
Ezeket a jogokat az Aranybullából és az 1351-es törvényekből vette át (az első kötetben találhatók).
Az 1514-es országgyűlés elfogadta, a király aláírta, de a királyi tanácsban ülő bárók nem akarták a köznemeseket is bevonni a kormányzásba, ezért a törvénnyé emelését és bevezetését szabotálták. Werbőczy ezután saját költségén Bécsben kiadatta és eljuttatta a vármegyékhez, ahol a bíróságok használni kezdték. A Tripartitum a magyar szokásjog meghatározó gyűjteménye, és egészen1848-ig használatban volt. Egyes passzusai amásodik világháború végéig érvényben voltak.
A Tripartitum a három részre szakadt országban az egység szimbóluma lett.„A politikai nemzetet összetartotta, ez a Hármaskönyv nagy érdeme; a népet kettészakította, ez nagy vétke, melyet Verbőczi akkor követett el, mikor munkáját az 1514. évi országgyűlésre benyújtva, az utolsó pillanatban beleillesztette ez országgyűlés jobbágyellenes határozatait.[2]” (Hóman Bálint) A jobbágyok jogfosztásának egyenes következménye lett hogy, az nem volt érdekelté téve a haza megvédésében. A "haza" tulajdonképpen a földesúr(ak) földje lett. A földesúr viszont félt fegyvert adni a jobbágyának. A török udvarba is eljutó hármaskönyvből nem volt nehéz felismerni ezt a hódításhoz kiváló alkalmat.
