Toszkána (olaszul:ToscanaIPA:[tosˈkaːna])régióOlaszország középső részén, amely elsősorban művészetéről, gazdag kulturális örökségéről és lenyűgöző tájairól híres. Emellett gyönyörű dombvidékeiről, szőlőültetvényeiről és kiváló borairól, különösen a Chianti-ról, valamint történelmi városairól, mint Siena és Pisa, ismert. A régió híres a gasztronómiájáról is, ahol az egyszerű, természetes alapanyagok dominálnak. 22 987 km²-es területével Olaszország ötödik legnagyobb régiója, ezzel az ország területének mintegy 6,1%-át fedi le. Közel 3,7 millió fős lakosságával pedig az ország kilencedik legnépesebb része, ezzel az Olaszország népességének 8,27%-ával rendelkezik. Népsűrűsége az országos felett van. A régióhoz több sziget is tartozik(Arcipelago toscano), ezek nagyrésztLivorno megye, kisebb részbenGrosseto megye részét képezik.
Nyugatról aTirrén-tenger ésLiguria, északrólEmilia-Romagna, keletrőlMarche ésUmbria, délről pedigLazio határolja. Székhelye"areneszánsz bölcsőjének" is nevezettFirenze, amely elsősorban a reneszánsz művészet és építészet fellegváraként híres, itt születtek és alkottak olyan nagyságok, mintMichelangelo,Leonardo da Vinci ésBotticelli. A város ikonikus épületei közé tartozik a dóm kupolája (Santa Maria del Fiore), azUffizi képtár, aPonte Vecchio és aPalazzo Vecchio. Firenze fontos kulturális központ volt, amely jelentős hatással volt Európa művészeti és tudományos fejlődésére, ma pedig világszerte a művészet szerelmeseinek egyik legfontosabb úti célja. De nevezetesebb települései közé tartozikSiena középkori hangulatú városa, mely híres történelmi városmagjáról illetve aPalio lóversenyről,Pisa, a világörökségi Csodák terével és a híresferde toronnyal, valamintLucca, amely városfalakkal övezett bájos kisváros reneszánsz épületekkel és szűk utcákkal.
Közép-Olaszország egyik legváltozatosabb régiója, melyet délen azAppenninek hegyvonulatai, nyugaton pedig azLigur-tenger és azTirrén-tenger partvidéke határol. Tájai között dombvidékek, zöldellő szőlőültetvények, olajfaligetek és termékeny síkságok váltakoznak. A régió folyói, mint azArno, meghatározó szerepet játszanak a mezőgazdaságban és a városok életében. Toszkána éghajlatamediterrán, enyhe telekkel és meleg nyarakkal, ami ideális a bor- és olívatermeléshez. A régióban találhatók természeti parkok és védett területek is, amelyek gazdag növény- és állatvilágot rejtenek. Ez a változatos földrajz és éghajlat tette Toszkánát Olaszország egyik legismertebb és legkedveltebb régiójává.
Történelme azókorietruszk civilizációval kezdődött, amely virágzó kultúrát épített ki a régióban azi. e. 8–3. század között. Ezt követőenRóma uralta a területet, amely fontos gazdasági és kulturális központtá vált. Aközépkorban Toszkána számos önálló városállamra bomlott, amelyek gyakran rivalizáltak egymással, közülükFirenze vált a leggazdagabbá és kulturális vezetővé areneszánsz idején. AMedici család uralma alatt Firenze és egész Toszkána virágzott, művészet, tudomány és politika terén egyaránt. A19. században Toszkána azOlasz Királyság része lett, és azóta is fontos kulturális és gazdasági régió.
Mivel Toszkána azAppenninek völgyeiben terül el, a hegyvonulat védi az északi szelek elől. A Tirrén part meleg mediterrán klímát ad neki. A magasabb hegyek, a völgyek, amelyek északnyugatról délkeleti irányba metszik, és a domborzat fokozatos emelkedése számos eltérő mikroklímát alkot.
A mai Toszkána földje nagyjából megfelel az egykori etruszk városállamok által uralt területnek. Az etruszkokat a rómaiak igázták le, akik a földet lakóiról, az ún. Tuszikról vagyetruszkokról Tusciának hívtak. ARómai Birodalom bukása után a vidék keleti gót, bizánci és longobárd uralom alá került.Nagy Károly aFrank Birodalom számára elhódította a longobárdok királyságát.1030-banII. Bonifác lett a hercegség ura. Meggyilkolása után felesége, Beatrice uralkodott a toszkán vidékek felett. Tőle aztán leányára,Matilda grófnőre szállt örökségként. Azinvesztitúraharcok idején a grófnő a pápa oldalára állt. De aNémet-római Birodalom uraV. Henrik császár igényt tartott a toszkánai földekre, így az örökség száz évre konfliktust okozott a pápák és a német-római császárok között. Ebben az időszakban a nagyobb települések, városok kivívták függetlenségüket.Pisa erőteljes hatalommal rendelkező köztársasággá alakult.
Toszkána az olaszreneszánsz szülőföldje, kiemelkedő alkotásokkal azépítészet, festészet és szobrászat területén.
Az etruszk időszakból az egész régióban igen értékes kincsekre bukkanhatunk. Ősi települések falai, templomok, tornyok, síremlékek tanúskodnak a kultúra egykori gazdagságárólFiesole,Cortona,Chiusi,Volterra,Pupolonia,Vetulonia,Sovana területén.
Kevesebb emlék maradt fenn a római korból: Cosa falaiAnsedonia mellett, Pisa termái,Luni,Lucca ésArezzo amfiteátrumai, Volterra arénája és termái, Fiésole temploma illetve színháza és fürdője.
A firenzei művészetek kiemelkedő korszaka a 13–16. századra tehető. Az ekkor alkotó szobrászok, festők gyűjtőneveként alkalmazzák afirenzei iskola elnevezést. Kialakulása a város gyors ipari és kereskedelmi fejlődésével függött össze. A többi itáliai iskolától megkülönbözteti a firenzeiekét a nagyvonalú szerkesztésmód, a perspektíva tanulmányozása és a vonalas ábrázolás. Kezdete Giotto (1266–1336) nevéhez köthető, de kiváló mesterek sokaságát mutatta fel. Többek között Masaccio (1401–1429?), Leonardo da Vinci (1452–1519), Michelangelo (1475–1564), Raffaello Santi (1483–1520), Cimabue (1240–1302), Fra Angelico (1387–1455), Fra Filippo Lippi (1406–1469), Sandro Botticelli (1445–1510), Paolo Ucello (1397–1475), Fra Bartolomeo (1472–1517), Pisano (1290–1349), Luca della Robbia (1399–1482), Andrea del Vecchio (1436–1488) alkotásainak sokszínűségében gyönyörködhetünk Firenzében és szerte Itáliában.
A mesés szépségű táj, a Földközi-tenger partvidéke, a számos történelmi és művészettörténeti látnivalóban bővelkedő város, – mint Firenze, Siena, Lucca, Pisa, San Gimignano,Cortona, Volterra – egész évben vonzóvá teszik Toszkánát a turisták számára.
Üdülőturizmus
Tengerpartja 330 km-en homokos strandokkal és enyhe klímával csábítja a fürdőzni vágyó vendégek sokaságát, néhány jellegzetes üdülőtelepülése: Marina di Massa, Marina di Pietrasanta, Marina di Cécina, Follónica, Punta Ala, Principina a Mare, illetve kedvelt úticél mégElba szigete.
Az ország agroturisztikai létesítményeinek 20%-a e tartományban található (2001-es adat). A tartomány egyik jellegzetessége hogy szinte minden dombon áll egy kisebb vagy nagyobb kőház, vagyis tanyaféle. Ezek nagy részét felújították meghagyva a rusztikus fagerendákat, kőfalakat és szépen gondozott kertjében ma már medencével várja az üdülni vágyókat. Ideális minden korosztálynak, a természet közelsége miatt igazi pihenést jelent a városnéző túrákról visszatérőknek is. A kis falvakban szinte ismerősként üdvözölnek mindenkit és meg lehet kóstolni a helyi finomságokat, olívaolajat, bort.
Porto di Marina di Carrara Porto del Cinquale Porto di Viareggio Porto di Bocca d'Arno Porto di Livorno Porto di Ardenza Porto di Antignano Porto di Quercianella Porto del Chioma Porto nord di Castiglioncello Porto sud di Castiglioncello Porto di Rosignano Solvay Porto di Marina di Cecina Porto di San Vincenzo Porto di Baratti
Porto di Gorgona Porto di Capraia Porto di Portoferraio Porto di Marciana Marina Porto di Cavo Porto di Rio Marina
Porto di Porto Azzurro Porto di Marina di Campo Porto di Pianosa Porto di Montecristo Porto di Giglio Campese Porto di Giglio Porto Porto di Giannutri
Porto di Marina di Salivoli Porto di Piombino Porto di Carbonifera Porto del Puntone di Scarlino Porto di Punta Ala Porto di Castiglione della Pescaia Porto di Marina di Grosseto Porto di Talamone Porto di Santa Liberata Porto del Valle di Porto Santo Stefano Porto Vecchio di Porto Santo Stefano Porto Vecchio di Porto Ercole Porto di Cala Galera
.jpg)
_crop.JPG)
