Helyén egykor adákDierna, majd arómaiPotaissa állott. Már a rómaiak is bányásztak ittsót. AMagyar Királyság megalakulásának elején Torda sóbányászata előtérbe kerül. Az első oklevél, amelyben említésre kerül az erdélyi só I. Géza király 1075-ből származó oklevele, ahol név szerint említik az erdélyi Turda [Torda] várához tartozó sóvámot, mely azAranas [Aranyos] folyó mellett van. Az oklevél érdekessége, hogy Torda város és azAranyos folyó szavak is magyarul szerepelnek alatin nyelvű iratban. Később Torda lesz az összes erdélyi sóbánya adminisztratív, irányító központja, melyet sókamarának, később sóhivatalnak neveztek. Torda vára a11. század elején már megvolt, és a maiVárfalva feletti magaslaton állott. Maradványai ma is láthatók. Atatárok1241-ben elpusztították. A vár valószínűleg1285-ben, a második tatár betöréskor pusztult el.1289-benIV. László a kézdiszékelyeknek adományozta a várAranyos nevű földjét, és ezzel megalapítottaAranyosszéket.
Ótorda nyugati részén egykor egy Szentmiklós nevű helység állott, ahol Mikud ispán1275 körül várat épített, melyet1285-ben a tatárok leromboltak. A15. század elején újra felépítették, utoljára1508-ban említik, ma már nyoma sincsen.
1463-ban tartották itt az első országgyűlést, majd1505-ös országgyűlésen itt újították meg a három nemzet unióját.1542.december 20-án az itt tartott országgyűlés ismerte elJános Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. Az1557-es országgyűlésen ismerték el a protestáns egyházakat, majd az1568-as a országgyűlésen hirdették ki – Európában elsőként – avallásszabadságot. Újtorda gótikus református templomába menekültek a lakosok1601-benBasta serege elől, de az a falakat ágyúkkal szétlőve lemészárolta őket. A város mellett verte meg a császári seregVitéz Mihály vajda seregét, az eseményre a csata helyén1974-ben felállított monumentális Vitéz Mihály-emlékmű és emlékpark hívja fel a figyelmet.
1614-benBethlen Gábor sóvágóknak adományozta az elnéptelenedett települést, ekkor kezdődött el újra a sókitermelés.
1665-ben Torda ésDés városokat a gyulafehérvári országgyűlésnemes városokká nyilvánította. A tordaiak sajátos jogállásukat1711-ig őrizték meg sértetlenül, attól kezdve kiváltságaikat rendre elveszítették.1848-ban hivatalosan is megszűnt a nemes városok intézménye Erdélyben.
1910-ben 13 455 lakosából 9674 magyar, 3389 román és 100 német volt. Magyar lakosságának nagy része amásodik bécsi döntés után Kolozsvárra költözött.
1944-benvéres csata zajlott le a magyar-német és szovjet-román seregek között, melyben a magyar-német csapatok egy hónapra megakadályozták a szovjetek előrenyomulását.
2002-ben 55 887 lakosából 47 442 román, 5618 magyar, 2703 cigány és 83 német volt.
2011-ben 47 744 lakosából 36 785 román, 3905 magyar, 2603 cigány és 35 német volt. 4416 fő nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról.[4]
Református parókia, aholPetőfi Sándor utoljára találkozott feleségével és fiával, mielőtt elindult volna asegesvári csatábaAz emléktábla szövegeA sóbánya bejárata
Az egykoriPotaissa nevű római városban tartózkodó V. makedón légió számára épített katonai erődítmény romjai ma is láthatóak.
A város híressóbányájával is büszkélkedhet. A bánya a 17. századtól 1932-ig működött. A második világháborúban légvédelmi búvóhelyként használták, később pedig sajtot érleltek a járatokban. Az 1990-es évek eleje óta látogatható turisztikai nevezetesség. Levegője jótékony hatású légúti betegségekben szenvedők számára.
Az egykori Jósika Miklós utcában (ma Ion Rațiu utca) az ótordai református papilakon emléktábla hirdeti, hogy itt szállt meg Petőfi Sándor 1849. július 21-én. Itt találkozott utoljára családjával, mielőtt eltűnt volna a segesvári csatában. Az udvaron találhatóSuba László szobra Petőfiről ésSzendrey Júliáról.