Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Tommaso Tittoni | |
| AzOlasz Királyság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1905.március 12. – 1905.március 28. | |
| Előd | Giovanni Giolitti |
| Utód | Alessandro Fortis |
| Született | 1855.november 16. Róma |
| Elhunyt | 1931.február 7. (75 évesen) Róma |
| Párt | DS |
| Szülei | Vincenzo Tittoni |
| Foglalkozás |
|
| Díjak |
|
AWikimédia Commons tartalmazTommaso Tittoni témájú médiaállományokat. | |
Tommaso Tittoni (Róma,1855.november 16. –Róma,1931.február 7.) olasz politikus, diplomata, ügyvéd,Nápoly ésPerugia prefektusa és azOlasz Királyság miniszterelnöke volt.
Tommaso Tittoni 1855. november 16-án született Rómában. Tanulmányai végeztével jogi végzettséget szerzett. 1886-tól 1897-ig jobboldali képviselő volt. 1898-ban kinevezték Perugia, 1900-ban pedig Nápoly prefektusának. 1902-ben szenátor lett. 1903-tól 1905-ig ő töltötte be a külügyminiszteri tisztséget. Ebben a pozícióban megpróbálta enyhíteni az olaszirredenta propaganda által azOsztrák–Magyar Monarchiával szemben szított feszültségeket. Mindemellett megpróbálta erősíteni aBalkánon való olasz jelenlétet és befolyást. A belpolitikában ő játszotta az összekötő szerepét akonzervatívok és a klerikálisok között, amellyel akatolikus szavazókat kívánta megnyerni a választásokra.[1][2]
1906-ban kinevezték londoni nagykövetnek, és újból külügyminiszter lett (az 1906 és 1909 közötti időszakban). Utóbbi tisztségében szembesültBosznia-Hercegovina Osztrák–Magyar Monarchia általi annektálásával (1908) és az ennek következtében előállt nehéz nemzetközi helyzettel. 1910 és 1916 közöttpárizsi nagykövetként tevékenykedett. 1919-ben az olasz küldöttség vezetőjeként részt vett apárizsi béketárgyalásokon, ahol sikertelenül próbálta érvényesíteni az olasz érdekeket. 1920-tól 1929-ig a szenátus, 1929 és 1930 között pedig az olasz akadémia elnöki tisztségét látta el. 1931. február 7-én hunyt el Rómában.[1]
| Elődje: Giovanni Giolitti | Utódja: Alessandro Fortis |