Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Tommaso Grossi | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1791.január 24. Belluno |
| Elhunyt | 1853.október 10. (62 évesen) Milánó |
| Sírhely | Cimitero Monumentale |
| Nemzetiség | olasz |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers,próza |
 AWikimédia Commons tartalmazTommaso Grossi témájú médiaállományokat. | |
Tommaso Grossi (Belluno,1791.január 24. –Milánó,1853.október 10.) olasz író.
Papnak nevelték, de megszökött a szemináriumból és ügyvéd lett. Eleinte barátja,Carlo Porta példájára milanói dialektusban írt egyPrineide című szatirikus költeményt az osztrák uralom ellen és egyFuggitiva című verses novellát, de aztán rátért az irodalmi nyelv használatára. A romantikus iskolához csatlakozott, mely akkorAlessandro Manzoni vezérsége alatt küzdött a klasszicisták ellen és az olasz történelemből vett hazafias szellemi munkáival ő is nagy hatással volt korára.
Rövidebb verses elbeszélései (az említettFuggitiva és azIldegonda) nagy sikert arattak, de már aLombardi alla prima Crociata című 15-énekes éposz, tele a vad-romanticizmus mindenféle túlhajtásával, már az ő közönségének sem igen tetszett. Utolsó költői műve azUlrico e Lida című novella volt. Írt egy történeti regényt is(Marco Visconti), Manzoni nyomán járva, aki nagyon szerette őt és akinek házában 15 évig lakott is. Egy dala(Rondinella pellgrina)Olaszországban rendkívül népszerű lett.