Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Tom Gehrels | |
 | |
| Gehrels 1974-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1925.február 21. Haarlemmermeer,Hollandia |
| Elhunyt | 2011.július 11. (86 évesen) Tucson,Arizona |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | holland-amerikai |
| Gyermekek |
|
| Iskolái | |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | |
| Pályafutása | |
| Szakterület | csillagászat |
| Szakmai kitüntetések | |
| Harold Masursky Award for Meritorious Service to Planetary Science(2007) | |
 AWikimédia Commons tartalmazTom Gehrels témájú médiaállományokat. | |
Anton M.J. "Tom" Gehrels[1] (1925. február 21. – 2011. július 11.) holland-amerikai[2] csillagász. A csillagászat és a bolygókutatás professzora az Arizonai Egyetemen,Tucsonban.
Gehrels ahollandiai Haarlemmermeerben született 1925. február 21-én. Amásodik világháború alatt tinédzserként a holland ellenállásban tevékenykedett.[1]Angliába menekülése után visszaküldték ejtőernyővel mint különleges műveleti szervezőt, hogy szabotázsokat szervezzen a német csapatok ellen.[1]A háború után jelentkezett aLeideni Egyetemre, ahol fizikából és csillagászatból diplomázott 1951-ben. Tanulmányait aChicagói Egyetemen folytatta, ahol 1956-ban doktori címet szerzett csillagászatból és asztrofizikából. 1960-ban átköltözött Gerald Kuiperrel együtt az Arizonai Egyetemre, ahol 50 évig maradt.[3]
Gehrelsnek úttörő munkája volt az elsőaszteroida-rendszerekfotometriájában az1950-es években, a csillagok és a bolygók polarizációjának hullámhossz-függőségének vizsgálatában az1960-as években. Mindkét munka hosszabb sorozatot eredményezett azAstronomical Journal csillagászati folyóiratban.
Közösen fedeztek fel (a férj és feleség)Cornelis Johannes van Houten ésIngrid van Houten-Groeneveld teammel közösen több mint 4000 aszteroidát, köztük az Apollo aszteroidákat, az Amor aszteroidákat, valamint több tucat trójai kisbolygót. Mindezt aPalomar Obszervatórium 122 cm-estávcsövével készített felvételekkel, melyeket a van Houten házaspárnak továbbított aLeideni Csillagvizsgálóba, akik új kisbolygókat kerestek rajtuk. A trió több ezer felfedezést tett és Gehrels maga is felfedezett számos üstököst.
Ő volt a kutatásvezető aPioneer–10 ésPioneer–11 képalkotó fotopolariméterének kísérletében aJupiter és aSzaturnusz első közelrepülésénél az 1970-es években.
Gehrels indította útjára aSpace Science tankönyvsorozatot, melynek első 30 kötetét magas szinten szerkesztette és határozta meg stílusát az Arizonai Egyetemen.[3] Ő kezdeményezte aSpacewatch programot 1980-ban, melyben aszteroidák és üstökösök (beleértve a Föld-közeli kisbolygók) elektromos statisztikai felméréseinek vezető kutatója volt. Bob McMillan volt a társ-kutatója és menedzsere, és lett vezető kutató 1997-ben.
Gehrels tanított egy egyetemi kurzus nem tudományos őszi szakán Tucsonban, a tavaszi szakokon pedig rövid előadásokat tartott nemzetközi posztgraduális csoportoknak az indiaiAhmadábád fizikai kutató laboratóriumában.
| 64P/Swift-Gehrels* | |
| 78P/Gehrels 2 | |
| 82P/Gehrels 3 | |
| 90P/Gehrels 1 | |
*Swift (1889.), újra felfedezve | |
A legutóbbi kutatási területe az egyetemes evolúció volt, melyet vezérfonalként szőtt keresztül ezeken a kurzusokon. Ő volt a 2007-esMasursky-díj megnevezett győztese a csillagász tudományban végzett kiemelkedő munkájáért.
Gehrelset megkérték aNature Journaltól, hogy írja meg kritikáját aWernher von Braunról szóló könyvről, amelyben aMittelbau-Dora koncentrációs táborban fogvatartottakat idéz. Ő ezért azzal vádolta von Braunt, hogy nagyobb felelősség terheli, mint azt a hivatalos életrajza mutatja.[4] A könyv vége felé egy értékelés olvasható a következő szöveggel: Von Braun nem igényel hamis védelmet, mert egy nagy ember volt a saját tudományos területén... Amire szükség volna, kifinomultabb történelmi megvilágítás....
Tom Gehrelsnek három gyereke született: Neil Gehrels, George Gehrels és Jo-Ann Gehrels. Az arizonai Tucsonban halt meg.
| 1979 Sakharov |
| 2247 Hiroshima |
| 4065 Meinel |
| 11184 Postma |
