ATokaji borvidék névadó települése, amiben nemcsak a bortermelésben és -kereskedelemben játszott szerepe, hanem stratégiai, közlekedési csomóponti fekvése is szerepet játszik.
A megye székhelyétől,Miskolctól mintegy 54 kilométerre keletre fekszik, aTokaji borvidéken, aTisza és aBodrog folyók találkozásánál, aKopasz-hegy lábánál. Fejlődésében nemcsak abortermelésben és borforgalmazásban játszott szerepe, hanem közlekedési csomóponti fekvése is közrejátszott, hiszen itt volt a Kelet-Felvidék és a Kelet-Alföld között zajló szekérforgalom legfontosabb kapuja. A tokajihoz mérhető jelentőségű és szerepkörű átkelőhely a Tiszán csakSzolnokon ésSzegeden volt.
A hazai vasútvonalak közül aSzerencs–Nyíregyháza-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt.Tokaj vasútállomás a belterület nyugati szélén helyezkedik el, közúti elérését a 36 308-as számú mellékút biztosítja. Az állomáson[6]InterCity járatok is megállnak.
A város megközelítésében szerepet játszik a vízi közlekedés is – sok tiszai vízitúra-útvonalnak van Tokajban a kezdő-vagy végpontja, illetve pihenőhelye –, ezzel függ össze, hogy itt létesült aKözlekedési HatóságTokaji Hajózási Hatósági Szolgálati És Ellenőrzési (HHSZE) Pontja.[8][9]
Gabriel Bodenehr: Tokaj 1684-benGeorg Hoefnagel:Tokaj a 16. század végén
Árpád fejedelemnek Tarcal nevű vezére kapta adományba azt a földet, mely a tokaji hegy tövében a Bodrog és Tisza összefolyásánál elterül.[10] Ezen helyen épített Tarcal vezér a honfoglaláskor egyföldvárat, melyetAnonymus„Hymesudvarnak” nevezett.[10]
Tokajt, mint a környék nevét először1067-ben említi ismert, írott forrás, ekkor már szőlőtermesztő vidék volt. Majd (talán) 1074-ben említik, amidőnSalamon király akemeji csata után Cothoydnál menekült át a Tiszán, amely nevet sok történetíró Tokajnak véli.[11]
1450 után Tokaj aHunyadiaké, majd a Szapolyaiaké volt.Szapolyai János egy időre elveszítette a birtokot, de fia,János Zsigmond idejében már ismét a családé volt, így királyi uradalommá vált. Aborvidék bevételének köszönhetően Tokajmezővárossá fejlődött, népessége növekedett.1705-benII. Rákóczi Ferenc leromboltatta a várat nehogy idegen kézre kerüljön.
Leírás a településről a 18. század végén:
"Elegyes lakosú Magyar Mezőváros, és hajdani Vár Zemplén Várm. földes Ura a’ Királyi Kamara, lakosai külömbfélék, fekszik B. Keresztúrhoz 1 mértföldnyire, a’ híres Tokaji hegy alatt, Bodrog vizének, a’ Tisza vizébe való folyásánál. Eredete bizonytalan; külömbféle ostromlásokat szenvedett 1523, 1563, 1566. 1605-dikben Bocskainak bírtokába jutott, majd Turzóé is vólt. 1645. Rákóczié vala; 1682. Tökölyié; 1685. ismét a’ Tsászáré leve. 1697 Tokai Ferentz foglalta-el magának, de a’ Harangodi pusztán torkára forrott ragadozása. 1705-dikben Rákóczi elrontatta, hogy Patak Várának lerontatásáért a’ Tsászáron boszszút állhasson. Melly viszontagságokban a’ Városnak lakosai is részesek vóltak. Díszesíti a’ városnak Szentegyháza, a’ Kaputzinusoknak, Piáristáknak Szentegyházaik, de a’ több Lakosoknak is vagynak itten tulajdon Templomaik, és számos Uraságoknak szabad udvaraik. Terézia hegyén Kápolnát építtetett itten néhai M. TERÉZIA. Lakosai nem olly tehetősek, mint hajdan; szántóföldgye, és legelője is szűk; igen híres szőlőhgye tágas, és jó, de nem mindenütt; piatza, és eladásra módgya van helyben, országos vásárjai meglehetősek; a’ Tiszán is van módgya a’ keresetre." (Vályi András:Magyar országnak leírása,1796–1799)
Akiegyezés utáni békés évtizedekben Tokaj fejlődött, polgárosodott, a két világháború azonban ezt félbeszakította.1944-ben először a német, majd a szovjet hadsereg foglalta el Tokajt.
Amásodik világháború után Tokaj csak lassan fejlődött, még a borkereskedelemben betöltött központi szerepét is egyre inkább Sátoraljaújhely vette át.1952.február 1-jén elveszítettejárási székhely szerepét. Városi rangját csak1986-ban kapta vissza. Ekkortól újra dinamikus fejlődésnek indult. Tokaj a turisták kedvelt úticélja. Aborvidék aVilágörökség része.
2001-ben a település lakosságának 99%-amagyar, 1%-acigány nemzetiségűnek vallotta magát.[22]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,3%-a magyarnak, 1,3% cigánynak, 0,6% németnek, 0,2% szlováknak mondta magát (14,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).
2022-ben a lakosság 93,1%-a vallotta magát magyarnak, 0,5% németnek, 0,2% ukránnak, 0,2% görögnek, 0,2% cigánynak, 0,1-0,1% horvátnak, románnak, ruszinnak és szlováknak, 3,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).
A vallási megoszlás 2011-ben a következő volt: római katolikus 29%, református 20%, görögkatolikus 10,1%, evangélikus 0,6%, felekezeten kívüli 8,6% (31% nem nyilatkozott).[23]
2022-ben vallásuk szerint 24,1% volt római katolikus, 19,9% református, 8,2% görög katolikus, 1% egyéb keresztény, 0,6% evangélikus, 0,1% izraelita, 0,1% ortodox, 8,5% felekezeten kívüli (37% nem válaszolt).[24]
ASerház utcában találhatóTokaji Kulturális és Konferencia Központ két létesítményből áll: a régiTokaji zsinagóga felújított történelmi épületéből, valamint a modern épületben helyet kapóPaulay Ede Színházból. Ugyancsak itt áll, de az intézménynek nem része az egykoriSerház.[26][27] A kulturális épületegyüttes három ütemben megvalósult beruházásán belül a központ kialakítása – melyet az tett szükségessé, hogy a rossz állapotú művelődési ház kicsinek bizonyult a helyi kulturális rendezvényekhez – két ütemben valósult meg, harmadik ütemnek pedig a Serház felújítása tekinthető. Elsőként a zsinagóga helyreállítása történt meg2006-ra, az eredeti térrendszer és tömegforma visszaadásával, ahhoz illeszkedő funkciókkal.[28]
A több mint egymilliárd forintos beruházással,Farkas Pál építész tervei alapján felépült színház, mely nevét a város szülöttéről,Paulay Ede színész–rendezőről kapta,2008 óta működik. A 300 fő befogadására alkalmas, önálló társulat nélküli (befogadó) kamaraszínház az előadóművészetek mellett nemzetközi konferenciáknak és rendezvényeknek is helyet ad.[26][27][28] A Serházzal egy kiállítótérként működő épületszárny köti össze.[27]
Harmadik, záró ütemként2015-ben aSerház felújítása készült el 600 millió forintos költséggel, mely aTokaji Múzeum részeként működőVilágörökségi Bormúzeumnak ad otthont. Ezzel párhuzamosan aTokaj Alapítvány kezdeményezésére szoborpark létrehozásába fogtak a színház udvarán; elsőként aTokaj-hegyalja első földtani térképét megrajzolóSzabó József mellszobrát avatták fel 2015 szeptemberében.[29]
1985 óta működik a belvárosi,1790 körül épültKarátsony-házban aTokaji Múzeum, mely Tokaj és Tokaj-Hegyalja történetét mutatja be régészeti, a néprajzi és helytörténeti szempontból.2016-ban az intézmény és az állandó tárlat felújításon esett át.2015 óta működő telephelye aVilágörökségi Bormúzeum,[31] mely az európai világörökségi borvidékeket mutatja be interaktív tárlatokkal.[32]
AFesztiválkatlan, mely egy használaton kívüli, külszíni bányában került kialakításra, 2580 fő befogadására alkalmas, szezonálisan működő nagyszínházzal, valamint a nézőtér alatt 1000 m²-es rendezvénytérrel rendelkezik. Áprilistól szeptemberig különböző műfajú előadásokat (musical, tánc, koncert, kamaraelőadás, humorest) tartanak.[33]
Nikolaus Lenau költő gyermekkorának egy részét Tokajban töltötte 1815–1816 között, életének 15. és 16. évében. E két év kitörülhetetlen nyomokat hagyott életén és költészetén. Itt vésődtek lelkébe a magyar föld, a magyar puszta, a magyar élet képei és a magyar népdalok ritmusa, melyek később költészetének olyan különös hatást és olyan elragadó varázst kölcsönöztek.
Itt született 1821-benPrámer Alajos sátoraljaújhelyi plébános, a kassai püspöki szentszék tagja
Itt születettUrházy György (1823–1873) újságíró, író, országgyűlési képviselő, honvédtiszt, az MTA tagja
Itt születettPaulay Ede (1836–1894) színész, rendező
Többször említésre kerül TokajKoltai RóbertCsocsó, avagy éljen május elseje! című filmvígjátékában, ide vágyik visszatérni az egyik főszereplő apósa a film színhelyéül szolgáló újonnan épülő szocialista ipari központból,Acélvárosból.
↑Szabó Károly: Márk krónikájának fordítása. A magyarok viselt dolgairól az ősidőktől MCCCXXX. évig. «Az ő kibékülésük» 58. fejezet, LXVII. lapon és Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alattI. 162; lásd továbbá Rónai Horváth Jenő: Magyar hadi krónika, I. 51., 52. és Tudományos gyűjtemény 1823. éviIV. köt. 5. lap