Azték felfogás szerint jóságos isten, deárvízzel,aszállyal, jégesővel, faggyal és villámcsapással kárt is tud okozni. Hegytetők vagy aMexikói-öböl felett lévő felhőkben lakozik a palotájában. E palotájának belső udvarában, annak négy sarkában egy-egy óriásiamfora áll, ezekben van a termékenyítő eső, az aszály, a növénybetegségek és a pusztító záporok. Ezek miatt néha amforának vagy korsónak is ábrázolták.
A pap-varázslók egyetlen istennek tartották, de régebbi népi hiedelmek szerint rengeteg apró méretű önálló Tlalok létezett, ezek funkciójukat tekintve megegyeztek a nagy, egységes Tlalok-ábrázolással. Szoros kapcsolatban álltak velük a békák és a kígyók.
Tlalok sújtotta az embereketreumával ésvízkórral. Ezért a reumások és a vízkórosok, valamint a villámcsapás és vízbe fulladás által meghaltakTlalokanba vagyis Tlalok égi palotájába kerültek. Ott nagy bőségben állt rendelkezésükre víz, étel és virág.
Tlalok első feleségétSocsiketzalnak, a másodikatCsalcsiutlikve-nek hívták (egyes források szerint testvérek voltak).
A tiszteletére végzett szertartások színhelye aTexcoco-tó mély örvényeinél volt. Csecsemőket és kisgyerekeket áldoztak a tiszteletére. Ha a gyermek felsírt, az annak a jele volt, hogy közel az esős évszak.
Tenochtitlan közelében a Tlalok-hegyen hatalmas szobra állt fehérlávakőből, melynek feje felülről nyitott volt, ahova az esős évszakban táplálékadó növények magvait szórták áldozatként. A főterén, a NagyTeokalli tetején állt az ő szentélye,Vitzilopocstlié mellett; ezt alakította át1519-ben katolikus szentéllyéCortez.