Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Tizenhét Tartomány | |||||||
| 1482 –1556 | |||||||
| |||||||
 | |||||||
| Németalföld 1477-ben | |||||||
| Általános adatok | |||||||
| Fővárosa | Brüsszel | ||||||
| Hivatalos nyelvek | latin. francia, holland, spanyol | ||||||
| Vallás | katolikus,protestáns | ||||||
| Kormányzat | |||||||
| Államforma | Örökletesmonarchia | ||||||
| Dinasztia | Habsburg-ház | ||||||
| Államfő | V. Károly német-római császár ésII. Fülöp spanyol király | ||||||
| |||||||
 AWikimédia Commons tartalmazTizenhét Tartomány témájú médiaállományokat. | |||||||
.jpg)
ATizenhét Tartomány néven ismert történelmi állam a 15–16. században alakult kiNémetalföld rendi államainak perszonáluniójával. A Tartományok területe a maiHollandia,Belgium,Luxemburg,Franciaország északi részére (Artois ésNord), valamintNémetország nyugati részére terjedt ki.
A tizenhét, korábban önálló államot először aValois-házburgundi hercegei egyesítették uralmuk alatt. A család férfiágának kihalása (Merész Károly, 1477) után a tartományokBurgundi Mária hozományaként aHabsburg-ház uralma alá kerültek. Először a spanyol Habsburgok (Miksa ésV. Károly), majd aspanyol örökösödési háború után az osztrák Habsburgok uralták a tartományokat.1512 után a Tizenhét Tartomány aNémet-római BirodalomBurgundiai Körzetébe tartozott.
A Tizenhét Tartomány a következő, korábban önálló, rendi államokból alakult meg:
A Tizenhét Tartomány képviselői a hollandul „Staten-Generaal”-nak nevezett parlamenti gyűlésen találkoztak. A tartományok összetétele nem volt változatlan az idők során: például Zutpen idővel beleolvadtGuelders grófságába, Limburg függő helyzetbe került Brabanttól, illetve aFlamand Grófság francia ajkú városait időnként önálló tartománynak tekintették. Ezen felül a történelmi Németalföld területén, a Tizenhét Tartomány közé ékelődve, számos, a Tartományokhoz nem csatlakozott rendi állam is létezett. Ezek közül a két legjelentősebb aLiège-i Püspökség ésHorne Grófsága volt. A ma Hollandiához tartozó területen is léteztek kisebb, önálló államok egészen 1795-ig: így példáulAmeland szigetei nem is a Burgundi Körzethez tartoztak.
A Tizenhét Tartomány megnevezést csak a 17. században kezdték használni, holott a tartományok már a 15. századtól közös uralom alatt álltak. A „17”-es szám nem jelöli pontosan az egyesült tartományok számát és a mai történészeknek nagy nehézséget okozott az elnevezés és a tartományok tényleges összetételének összhangba hozása. Legvalószínűbb, hogy misztikus jellege miatt használták: már a 15. században a burgundi hercegek használták az uralmuk alatt álló területek megnevezésére, de a 9. századi Fríziát is 17 részre osztották.
A kereszténységben a 17-es számot, 10 és 7 összegét különleges jelentéssel ruházták fel: a keresztények egységét, az Új- és az Ótestamentum egységét, a törvény és a szeretet egyesülését szimbolizálja. Feltehetően ez inspirálta a tartományok nevének kialakulását is.[1]
| Németalföld történelme | ||||
|---|---|---|---|---|
| Belgium | Hollandia | Luxembourg | ||
| A Karoling-dinasztia birodalma 800–843 között | ||||
| Lotaringia 843–977 között | ||||
| A feudális kor 10–14. század. Lásd még: | ||||
 Liège-i Püspökség 985–1790 + Stavelot-Malmedy Fejedelemség + Bouilloni Fejedelemség 985–1795 között | ||||
 Burgundi Hercegség | Luxemburgi Hercegség 1441-től Burgundia része | |||
| 1384/1473–1482 | ||||
 Tizenhét Tartomány1482–1556 | ||||
| Spanyol-Németalföld |  Egyesült Holland Tartományok 1581–1795 | 1581–1713 | ||
Osztrák-Németalföld | 1713–1790 | |||
 Belgiumi Egyesült Államok | 1790 | |||
| Osztrák-Németalföld | 1790–1794 | |||
 Francia forradalom – az első köztársaság | Batáviai Köztársaság 1795–1806 | 1795–1804 | ||
Franciaország – az első császárság | 1804–1815 | |||
| Hollandi Királyság 1806–1810 | ||||
 Egyesült Holland Királyság 1815–1830 |  Luxemburgi Nagyhercegség (1890-ig perszonálunióban a Holland Királysággal) | |||
 Belga Királyság 1830-tól | Holland királyság 1830-tól | |||
A Tizenhét Tartomány a kora középkortól önálló, rendi állam volt, részben a francia királyok, részben a Német-Római Birodalom befolyása alatt. A tartományokat mindig is szoros dinasztikus kapcsolatok fűzték egymáshoz és a Valois-házból származó burgundi hercegek alatt egy uralkodó alatt egyesültek. A burgundi hercegek a meglehetősen eltérő kultúrájú, nyelvű és pénzrendszerű tartományokban igyekeztek egységes, „burgundi” identitást elterjeszteni. Egységesítették a pénzrendszert, a vallásos ünnepeket és bizonyos mértékig az oktatást: aLeuveni Egyetem, Németalföld legrégebbi oktatási intézményének tanulóinak 95%-a a tizenhét tartományból jött.[2]
A burgundi hercegek férfiágának kihalása után (1477-ben)Burgundi Mária hercegnő leányágon örökölte a tartományokat. Az ő elhunytával,1482-ben ezek a Habsburg-házból származó férjéhez,I. Miksa német-római császárhoz kerültek át. Miksa unokája és utódja,V. Károly német-római császár egyesítette uralma alatt az összes németalföldi Habsburg-uradalmat (az utolsóGuelders grófsága volt), és1543-ban a család spanyol ágának adta azokat.
Bár a tartományok többsége aNémet-római Birodalomhoz tartozott, két jelentős grófság,Flandria ésArtois-i Grófság eredetileg afrancia királyok hűbérese volt. Ezeket a grófságokata cognaci liga háborúját lezáró,1529-ben megkötöttcambrai-i békeszerződésben engedték át Károlynak. V. Károly1549-ben kiadottPragmatica sanctiója kimondta, hogy a tartományok összességét egy uralkodó örökölheti. Ezzel Károly bevezetett egy új címet, a Németalföld urát(Heer der Nederlanden), amit csak ő és fia,II. Fülöp spanyol király használt.
Károly uralkodói politikája a burgundi hagyománynak megfelelően a kormányhatalom centralizálását célozta. Egész sor, valamennyi németalföldi területre érvényes rendszabályt vezetett be, többek között a szegények kötelező gondozásáról.
Birodalmának méretei miatt a gyakorlati megvalósítást a legtöbbször át kellett engednie valamelyik képviselőjének. Először nagynénje,Habsburg Margit savoyai hercegné volt a helytartó; ő a körülmények kényszerítő hatására meglehetősen sok engedményt tett a tartományoknak.
1531-ben a császár nővére, a rátermett és befolyásosMagyarországi Máriát,II. Lajos magyar király özvegyét nevezte ki a tartományok főkormányzójává (régensévé). Ezt a méltóságot Mária, akinek székhelyeMechelen városában volt, csaknem 25 éven át töltötte be;1555-ben mondott le. Ő arra az egészen új kormányszervezetre támaszkodhatott, amit maga Károly vezetett be abban az évben, amit szinte megszakítás nélkülBrüsszelben töltött.
AzÁllamtanács tagjai Németalföld legtekintélyesebb nemes urai voltak. A cél az volt, hogy ezek az előkelőségek minél szorosabban kötődjenek az uralkodó kormányzati politikájához. Az emellett létrejöttTitkos Tanács viszont képzett, az uralkodó szerepét és az állam jellegét modern felfogással értelmező jogászokból állt, akik nem sok szimpátiával nézték a tartományok önállósági törekvéset. Ezt a tanácsot széles körű jogosítványokkal ruházták fel. A szervezetet aPénzügyi Tanács tette teljessé.
V. Károly1556-ban lemondott a trónról és a birodalmat felosztotta fia, II. Fülöp, és öccse,I. Ferdinánd osztrák főherceg között. A német-római császári címet Ferdinánd kapta, a Tizenhét Tartományokat II. Fülöp örökölte. Azonban a Fülöp és a (túlnyomórésztprotestáns vallású) holland alattvalói közötti konfliktus hamarosanpolgárháborúba torkollott, amely1568-ban kezdődött és közel nyolcvan évig tartott. A háború eredményeként a hét északi tartomány elnyerte függetlenségét és kikiáltották aHolland Köztársaságot.
A16. században areformáció lendületesen terjedt Észak-Európában. A németalföldi tartományokban – elsősorban északon – hamar teret nyertek aprotestánsok, és az 1560-as évekre jelentős kisebbséggé váltak. Németalföld kormányzói – elsősorban gazdasági megfontolásokból – nem üldözték őket.[3]
A holland protestánsok eközben sikeresen állították szembe az általuk képviselt értékeket: az egyszerűséget, a kemény munkát, a tisztaságot és a takarékosságot a katolikus világi és egyházi elit mértéktelen fényűzésével, pazarló életmódjával.[4][5]
Kormányzóiktól eltérően Károly és utóda,II. Fülöp spanyol király is kötelességének érezte, hogy a katolikus egyház védelmezőjeként fellépjen azeretnekségnek tartott protestantizmus ellen.[6] Kikényszerített intézkedéseik egyre inkább egymás ellen hangolták a katolikusokat és a protestánsokat. A két tábor ellentéte hamarosan fegyveres összecsapásokba torkollott. Olaj volt a tűzre, hogy1565-ben Németalföldre is kiterjesztették az inkvizíció működését.
 | Bővebben:németalföldi szabadságharc |
A társadalmi, gazdasági, politikai és vallási feszültségek Károly utóda,II. Fülöp spanyol király uralkodása alatt érték el feszültségüket. FülöpSpanyolországban nőtt fel, a Németalföldet alig ismerte,1559 után többé nem is járt ott. Károly politikáját szerette volna követni a hatalom központosításával és akatolikus egyház tekintélyének fenntartásával. A kálvinistaeretnekséget azonban már nem tudta megfékezni, és a tartományi nemesek is egyre inkább ellenálltak a centralizációnak. 1566-ban a kálvinisták erőszakkal elfoglaltak néhány katolikus templomot, és lerombolták bennük a „bálványokat”. VálaszulAlba hercege, ahelytartó elfogattaEgmont grófját ésHorne grófját, akiket egy évvel később Brüsszel főterén, aGrand-Place-on lefejeztetett.[7] Egmont és Horne is katolikus és királyhű nemes volt, de támogatták a tartományok önállóságát, ésAlba hercege szerint nem léptek fel kellő eréllyel az eretnekek ellen – mindenesetre a kivégzések felkorbácsolták az indulatokat. A kibontakozó felkelés éléreOrániai Vilmos állt.
A lázadók térnyerésétől és katonai sikereitől megrémülve,1579.január 6-án az új királyi kormányzó,Alessandro Farnese pármai herceg ösztökélésére a déli tartományok aláírták azarrasi unió néven ismert szerződést, amiben megerősítették hűségüket a spanyol koronához. A szerződéssel lényegében véget ért a tizenhét tartomány közössége.
A déli, túlnyomórészt katolikus tartományokat elsősorban a vallási közösség és a németalföldi kormányzóPárma hercegének katonai sikerei – elsősorbanAntwerpen elfoglalása – tartották a spanyol korona befolyása alatt. Ezek a tartományok a herceg ösztökélésére1579-ben aláírták azarrasi unió néven ismert szerződést, amelyben hűséget esküdtek Fülöpnek és örököseinek; ezutánSpanyol-Németalföld néven voltak ismertek.
A hét önállósult, északi tartomány:
erre válaszul aláírta azutrechti unió szerződését, amely hivatalosan kimondta a spanyol király trónfosztását. Az Uniót leggazdagabb tartományáról hamarosanHollandiának kezdték nevezni. Az északi tartományok megszálltákFlandria,Limburg ésBrabant egyes részeit, és ezeket anyolcvanéves háborút lezáró1648-asvesztfáliai békeszerződés Hollandiának ítélte.
A kora középkorbanNémetalföld volt Európa gazdaságilag legfejlettebb régiója, elsősorban atextilfeldolgozásnak és –kereskedelemnek köszönhetően. A flamand városok,Brugge,Antwerpen,Gent,Mechelen ésBrüsszel, jelentős vagyonra és politikai befolyásra tettek szert ennek köszönhetően és hamarosan egyedülálló kiváltságokra tettek szert.
A 16. századra azonban a helyzet némileg megváltozott: Brugge elvesztette korábban jelentős pozícióját (elsősorban tengeri kikötőjének elhomokosodása miatt) és Németalföld politikai, gazdasági és kulturális központja Antwerpen lett (bár Mechelen megtartotta vallási fontosságát, amecheleni érsekség 1559-es megalakításával). Emellett az északi Hollandia tartomány is kezdett egyre nagyobb gazdasági jelentőségre szert tenni, elsősorban a tengerentúli kereskedelemnek köszönhetően.
Anyolcvanéves háború, az északi tartományok elszakadása és aSchelde folyó lezárása miatt sokan kivándoroltak a déli tartományokból. Ezek elsősorban északra, a független Hollandiába települtek át és felvirágoztatták az északi városok,Amszterdam,Hága ésRotterdam gazdaságát. A gazdasági mellett vallási oka is volt a kivándorlásnak: a déli tartományokzsidó ésprotestáns vallású lakosait a spanyolok üldözték és hátrányosan megkülönböztették, míg északon (akatolikus vallás kivételével) jelentős vallási szabadság érvényesült.
A mostani és a történelmiNémetalföld közötti megkülönböztetésre aholland nyelv speciális kifejezést használ: amikor a mai németalföldi régióra, illetveHollandiára gondolnak, akkor egyes számban használják aNederland kifejezést. Viszont a történelmiNémetalföldet, illetve a Tizenhét Tartományt mindig a többes számúde Nederlanden kifejezés jelöli. A többi nyelvben ez nem terjedt el, például azangol nyelv csak aThe Netherlands v.Low Countries kifejezést használja, a történelmi és a mai Hollandiára egyaránt.
A két kifejezés időnként problémát okoz egyes történelmi kifejezések értelmezésében is, mint például a 16. századi németalföldi zeneszerzők esetében, akiket aNederlandse School-ba, azaz a holland iskolához sorolnak, a kifejezés téves fordítása miatt, holott elsősorban a déli tartományokból, azaz a maiBelgium területéről származott legtöbbjük.
_coa.svg)
.svg)
Történelemportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
