Atitkosítás vagyrejtjelezés akriptográfiának az az eljárása, amellyel az információt(nyílt szöveg) egyalgoritmus(titkosító eljárás) segítségével olyankódolt szöveggé alakítjuk, amely értelmezhetetlen olyan ember számára, aki nem rendelkezik a visszafejtéshez (kikódoláshoz) szükséges speciális tudással, amit általábankulcsnak nevezünk. A titkosított információ(kódolt szöveg) előállítására szolgáló úgynevezett „szimmetrikus” eljárásokegy az egyben (vagy egyszerű átalakítással) használható a megfejtésre is, azaz, hogy a titkosított szöveget újra olvashatóvá alakítsa.
A titkosítás bár meg tudja védeni az üzenetbizalmasságát, de szükség van más technológiákra is, hogy biztosítani tudjuk az üzenetsérthetetlenségét éshitelességét.
A legtöbb titkosítási módszer alapvetően ugyanazt az eljárást használjatitkosításra ésmegfejtésre egyaránt. Ezeknél az eljárásoknál a küldőnek és a fogadónak is ismernie kell a művelethez használt kulcsot. Az ilyen módszerekettitkos, vagyszimmetrikus kulcsú titkosításnak,szimmetrikus kulcsú rejtjelezésnek nevezzük. Gyakranhagyományos titkosításnak is nevezik mivel az elmúlt évszázadok eszközei is mind ezen alapultak.
Gyenge pontja maga akulcs, amelyet el kell juttatni a címzetthez, és mind a feladónak, mind a címzettnek vigyáznia kell arra, hogy senki meg ne ismerje azt. A kulcs eljuttatását egy másik csatornán célszerű elvégezni. aszimmetrikus kulcsú titkosítást használ.
A szimmetrikus kulcsú titkosítás kiválóan alkalmazható olyan megoldásokban, ahol a küldés és fogadás egy helyen történik, jellemzően ilyen megoldás atitkosító fájlrendszer.
A20. század végéig nem is tudták elképzelni akriptográfusok, hogy lehetséges legyen közöstitok nélkül, egy nyilvános és egy titkos kulcs segítségével biztonságosan adatokat továbbítani. A két kulcs matematikailag összefügg, de a titkos kulcsot gyakorlatilag lehetetlen előállítani a nyilvános kulcs ismeretében. A nyilvános kulcsot használó rejtjelezési eljárásokataszimmetrikus kulcsú titkosításoknak vagynyílt kulcsú titkosításoknak,nyilvános kulcsú rejtjelezésnek is szokás nevezni. Általában nehezen megoldható matematikai problémákra alapulnak, pl. nagy számokprímfaktorizációja, diszkrétlogaritmus. Az aszimmetrikus titkosítás egyik vezető felhasználási területe manapság ablokklánc technológia és az arra épülőkriptovaluták, mint pl. aBitcoin, ahol minden felhasználónak van egy nyilvános kulcsa, amely kvázi a felhasználó azonosítót jelenti. Ez bárki számára elérhető, de kevés, hogy módosítsuk a lánc adatait. A privát kulcs jelenti a jelszót, amely ismerete nélkül nem lehet értéktranszfert végrehajtani.
Az ilyen rendszerek azonban igényelnek egy kulcsadatbázist, ahol a nyilvános kulcsok kerülnek tárolásra. Ha „A” üzenetet akar küldeni „B”-nek, akkor lekéri „B” nyilvános kulcsát az adatbázisból, és azzal titkosítja az üzenetet, amit csak „B” tud megfejteni a titkos kódjával.
Az aszimmetrikus kulcsú titkosítás lehetőséget nyújtdigitális aláírás használatára is. Ilyenkor a két kulcs felcserélődik. A titkos kulccsal titkosítják az üzenetet, amit ezután csak a küldő nyilvános kulcsával lehet megfejteni. Azonban ez bárki számára elérhető, így az üzenet (az aláíró szonosítókja) is megfejthető, ám ebben az esetben nem is a titkosítás volt a cél, hanem az aláíró azonosságának igazolása. Az aláíráshoz és a titkosításhoz különböző kulcspárokat használnak.
