Tikrit alapítását az arab és a perzsa hagyományI. Sápúrszászánida királynak (i. sz. 241–272) tulajdonítja. Tikrit lakossága hamar kereszténnyé lett: a4. század végén püspöke a jakobia egyház feje volt. A8. században a városbanesztoriánusok is költöztek, később neves püspökségük volt itt. A város keresztény lakosait, templomait, kolostorait arab szerzők is gyakran említették; a7. századi muszlim hódítást követően a történelmi Irak tartomány legészakibb településének számított. A városon haladt keresztül aMoszulba és a rajta keresztül a bizánci határra vezető fontos útvonal. A település gyapjúszöveteiről, valamintszezám- ésgörögdinnye-termeléséről volt nevezetes, piacain élénk kereskedelmi tevékenység folyt. Tikrit erős várral is rendelkezett.[2] A bevehetetlennek hitt erődítésétTimur Lenk csapatai pusztították el a várossal együtt1394-ben. Ettől kezdve Tikrit elvesztette jelentőségét, csupán kis falucskaként élt tovább. A19. század óta nincsenek keresztény lakói sem. A város a20. században újra növekedni kezdett.
A negyvenek szentélye - Itt körítőfallal övezték kisebb-nagyobb síremlékek együttesét, melyek közül a legjobb állapotban a délnyugati sarokban álló kétkupolás mauzóleum maradt meg.
Városfal - néhol több mint két méter magassan megmaradt.
Erőd - a város északi oldalán, mintegy 30 méter magas dombon, a folyóparton épült.
↑Guy Le Strange:The Lands of the Eastern Caliphate: Mesopotamia, Persia, and Central Asia from the Moslem conquest to the time of Timur. New York: Barnes & Noble. 1905. 57. o.
