Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Thurzó Gábor | |
 | |
| Az 1971-esKörkép antológiában megjelent portréja | |
| Született | Rutterschmidt Károly 1912.március 26.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1979.február 7.(66 évesen)[3][4][5][6] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | József Attila-díj (1953,1958,1967) |
| Sírhelye | Óbudai temető(30-1-48) |
 | |
| Thurzó Gábor aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazThurzó Gábor témájú médiaállományokat. | |
Thurzó Gábor (születettRutterschmidt Károly) (Budapest,1912.március 26. – Budapest,1979.február 7.) háromszorosJózsef Attila-díjas (1953, 1958, 1967)magyar író, kritikus, műfordító, forgatókönyvíró.
Gyermekkorát Pesten töltötte, ahol özvegy édesanyjának péküzeme volt aVáci utcában. Gimnáziumi tanulmányait abudapesti piarista gimnáziumban végezte 1922 és 1931 között (betegsége miatt a VI. osztályt kétszer járta). Ezalatt közel másfél évig, 1928/1929-ben, majd 1929 decemberéigSík Sándor volt az osztályfőnöke és magyartanára, mielőtt aszegedi egyetemi katedrájára távozott.
Az érettségi után Thurzó 1931-ben kezdte meg tanulmányait aPázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakán, és már akkor, 1931–32-ben a Perspektíva című folyóirat alapítója volt. Az egyetemet nem fejezte be, hanem 1933-banNémetországba ment. Hazatérve 1935-től aVigilia folyóirat munkaközösségének tagja, 1945–1949 között szerkesztőbizottsági tagja volt. 1938-tól az Élet című folyóirat irodalmi szerkesztőjeként dolgozott. 1939–1944 között azOrszágos Magyar Sajtókamara újságírói szakosztályának tagja volt. 1942-benLovass Gyulával,Rónay Györggyel ésSőtér Istvánnal együtt megalapította azEzüstkor című folyóiratot. 1944-ben a Fővárosi Könyvkiadó Kft.-t vezette.
1945 után egyre inkább a színház és a forgatókönyvírás felé fordult. 1945–1949 között aMűvész Színház, 1951-től aHunnia Filmgyár, 1961-től aMagyar Televízió dramaturgja volt.
1962-ben svéd nőt vett feleségül, és néhány évigSvédországban élt. (Germanista bölcsészként már korábban megtanult angolul, hollandul éssvédül is.) Hazatérve, 1966-ban jelent meg egyik legfontosabb regényeA szent, amely kritikus módon dolgozza felKaszap István kultuszát.[7]
1976-ban rákos betegséget diagnosztizáltak rajta. Utolsó műveiben fiatalkori emlékeit (Belváros és vidéke, 1977) és a halálra készülő ember magárahagyatottságát írta meg.
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként:13; fordítóként:53.[8]
Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap