1983-ban megválasztották az amerikai művészeti és tudományos akadémia tagjának.[9] 1987 óta a Stanford Egyetemen belül működőHoover Institution kutatója.
Elsősorban makroökonómiai, monetáris gazdasági ésökonometriai kérdésekkel foglalkozik, az ún. racionális várakozások elméletének egyik úttörője. Az elmélet szerint a politikusok nem tudják hatásosan befolyásolni a gazdaságot előre megjósolható intézkedések révén, mert azokat a gazdasági szereplők racionálisan beépítik tevékenységükbe. Sargent elsősorban új matematikai eljárásokkal járult hozzá az elmélet fejlődéséhez, amelyek segítették az elmélet ökonometriai modelljeinek pontosítását.[10]
Neil Wallace-al közösen fejlesztették ki a racionális elvárások egyensúlyi elméletének egyik specifikus modelljét (saddle path stability characterization.
2011-en a legtöbbet hivatkozott közgazdászok listáján a 17. helyet foglalta el.[11]
2011-ben megkapta az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának egyik diját, amiért könnyen hozzáférhető formában foglalta össze a szakterületén folyó kutatásokat(NAS Award for Scientific Reviewing).[12] Ugyanazon év szeptemberében megkapta aCME Group-MSRI díját innovatív kvantitatív kutatásaiért(Innovative Quantitative Applications).[13] 2011. október 10-én jelentette be a svéd központi bank, hogyChristopher A. Sims-el közösen neki ítélte aközgazdasági Nobel-emlékdíjat. A közlemény szerint ezzel akarták elismerni "a makroökonómiai ok-okozatok területén folytatott empirikus kutatásait".[14]
Sargent, Thomas J. and Neil Wallace (1981). „Some Unpleasant Monetarist Arithmetic”.Federal Reserve Bank of Minneapolis Quarterly Review5 (3), 1–17. o.
Sargent, Thomas J. (1983). “The Ends of Four Big Inflations” in:Inflation: Causes and Effects, ed. by Robert E. Hall, University of Chicago Press, for the NBER, 1983, p. 41–97.
Sargent, Thomas J. and Albert Marcet (1989). „Convergence of Least Squares Learning Mechanisms in Self-Referential Linear Stochastic Models”.Journal of Economic Theory48 (2), 337-368. o.DOI:10.1016/0022-0531(89)90032-X.
Sargent, Thomas J. and Albert Marcet (1989). „Convergence of Least Squares Learning in Environments with Hidden State Variables and Private Information”.Journal of Political Economy97 (6), 251. o.DOI:10.1086/261603.
Sargent, Thomas J. and Lars Ljungqvist.Recursive Macroeconomic Theory. MIT Press (2000, 2004).ISBN 0-262-12274-X
Ez a szócikk részben vagy egészben aThomas J. Sargent című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
