Apja jómódú földbérlő, 14 éves korában azedinburghi egyetemre küldte fiát, ahol az ateológia helyett, amihez semmi vonzalmat nem érzett, mennyiségtani és nyelvészeti tanulmányokkal foglalkozott. Ezek befejeztével mint tanító igen sanyarú viszonyok közt működött előbbSkóciában, azutánLondonban, mígnem házassága lehetségessé tette, hogy előbb skóciai kis birtokán, majd 1833-tólChelsea-ben, London mellett, teljesen az irodalomnak éljen.
1823-tól munkatársa volt azEdinburgh Encyclopedia és azEdinburgh Review lapoknak. Tanulmányokat írtMontesquieu, Montaigne, Nelson, a két Pitt ésGoetheFaustjáról. Elsősorban azonban a német irodalom kötötte le, melynek megismertetéseAngliában jórészt az ő érdeme. Lefordította GoetheWilhelm Meister című művét (William Meister's apprenticeship, Edinburgh, 1825, 3 kötet), megírtaSchiller életrajzát (Life of Schiller, an examination of his works, London, 1825) és szemelvényeket adott ki Goethe, Fouqué, Tieck, Jean Paul stb. műveiből (German romances. Edinburgh, 1827, 4 kötet). Ezen írásai révén jutott összeköttetésbe és lépett levelezésbe Goethével, akinek mindvégig lelkes tisztelője maradt.
Első nagyobb saját műve:Sartor resartus, or, life and opinions of Herr Teufelsdroeckh (németül Fischertől, 1882) Jean Paul hatása alatt keletkezett és kímélet nélkül ostorozza a kor hibáit; de sokkal nagyobb hatást ért el első nagyobb történelmi műve, a megható közvetlenséggel, eleven és ragyogó stílussal megírt történelme afrancia forradalomnak (The French revolution, a history, London, 1837, 3 kötet, magyarra fordítottaBaráth Ferenc, kiadta az Akadémia). Ez korrajz éppen úgy, mint az 1839-ben megjelent tanulmánya (a Chartismus) a dolgok egyoldalú megítélése és a bizarr forma mellett szellemessége és gondolatainak mélységével tűnik ki. 1837-től 1840-ig Londonban több felolvasást tartott, amelyek közül egy sorozat a hősökről és a hősök tiszteletéről a történelemben (On heroes, heroworship and the heroic in history, London, 1846) nyomtatásban is megjelent. Ez előadások tisztán feltüntetik Carlyle világnézetét és politikai hitvallását. A hősiességnek öt típusát állítja fel, úgy mint a költőt, (Dante ésShakespeare), a papot (Luther és Knox), a prófétát (Mohamed), az írót (Johnson,Rousseau,Burns) és az uralkodót (Cromwell ésNapóleon). A legnagyobb nyomatékkal emeli ki a lángész azon jogát, hogy korát új irányba és új kerékvágásba terelje és azt átalakítsa.
1845-ben jelent meg legkiválóbb történelmi műve, aCromwell levelei és életrajza (Letters and speeches of Oliver Cromwell, London, 1845, 5 kötet). Ebben először mutatta be a sokat ócsárolt puritán hadvezért és államférfiút teljes nagyságában. Kevésbé kiváló, bár a legterjedelmesebb művei közé tartozik aII. Frigyes élete (The history of Friedrich II., called Frederick the Great, London, 1858-65, 6 kötet), melyben már-már túllépi a festői előadás határait. A legjobb angol életrajzok közé tartozik: aThe life of John Sterling (London, 1851). Utolsó történelmi műve: aTanulmányok Norvégia régi történelméről és Knox Jánosról (The early kings of Norway and an essay on the portraits of John Knox, uo., 1875).
Egykor és most c. műve
Carlyle állandóan foglalkozott a napi kérdésekkel is és bár politikai nézetét illetőleg buzgó konzervatív volt, kereken kimondta véleményét, mit sem törődve a közvéleménnyel avagy divatos jeligékkel.The past and the present (London, 1845) című művében hevesen megtámadta a modern társaság ürességét és hazugságait, s hasonló irányú az 1848. évi forradalom hatása alatt írt műve:Latterday-pamphlets (uo., 1850).
1867-ben megtámadta a parlament demokratikus átalakítására megindított mozgalmat(Shooting Niagara and after?); 1871-ben az angol közvéleménnyel ellentétbenNémetország mellett szállott síkraFranciaországgal szemben(Letters on the war between Germany and France) és végül a keleti zavargások alattOroszország védelmében írt egy röpiratot.
Anélkül, hogy a szó teljes mértékében népszerű lett volna, Carlyle hazájának szellemi fejlődésére mégis rendkívül mély befolyást gyakorolt, s szellemileg magasan álló tisztelőinek száma aggkorának napjaiban mindinkább gyarapodott. 1865-benBenjamin Disraeli ellenében az edinburghi egyetem rektorává választották; 1875-ben 80. születésnapja alkalmából aranyérmet vertek és az angol tudomány legelső képviselői siettek őt üdvözölni. A kitüntetések elől igénytelen chelsea-i házába zárkózott, ahol később el is hunyt. Földi maradványait – kívánsága szerint – szülővárosába vitték.
Munkáinak összes kiadása 37 kötetben jelent meg Londonban, 1872-74-ben. Nagy feltűnést keltő irodalmi hagyatékátJames Anthony Froude-ra bízta, aki aztReminiscences cím alatt (London, 1881, 2 kötet) adta ki. 1821-től 1826-ig levelezését(Early letters) Norton adta ki (1886, 2. kötet), szintúgy 1826 és 1836 közötti levelezését (Letters (1889, 2. kötet). Goethével folytatott levelezése megjelent angolul és németül (1887). Emerson amerikai költővel váltott levelei is megjelentek (1834-1872, 2 kötet, 1886). NortonReminiscences of Carlyle cím alatt külön munkában is méltatta Carlyle-t. (1887, 2. kötet).
Scott Walter; ford. Baráth Ferenc; Franklin, Bp., 1895(Olcsó Könyvtár)
Hősökről / Gyémánt-nyakláncz; ford. Végh Arthur, átnézték Baráth Ferenc, Hegedűs István; Akadémia, Bp., 1900(A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. U. F.)
A Hős mint Költő – Dante. Shakespeare; ford. Réz Ádám; in:Hagyomány és egyéniség. Az angol esszé klasszikusai; vál.Európa Könyvkiadó munkaközössége, közrem. Ruttkay Kálmán, Ungvári Tamás, utószó Abody Béla, jegyz. Abádi Nagy Zoltán; Európa, Bp., 1967
Egykor és most; bev. Ralph Waldo Emerson, bev., ford. Katona Gábor, utószó Bárány Attila; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2010
