The Rolling Stones 1965: Brian Jones, Charlie Watts, Mick Jagger, Keith Richards, Bill Wyman
AThe Rolling Stonesbritrockegyüttes az 1960-as évek britblues hullámának vezető zenekara volt, az1960-as évek elején részt vett az úgynevezettbrit invázióban.1969-es amerikai turnéjuk idején „a világ legjobb rock and roll-együttese” néven hivatkoztak rájuk. Nevük fordítása:Gördülő Kövek, jelentése pedig "Nyughatatlan emberek" (agördülő kövek kifejezést a szleng átvitt értelemben anyughatatlan emberek szinonimájaként használja).[1]
A Rolling Stones ma a világ egyik legrégebben működő rockzenekara, még ma is készítenek felvételeket és turnéznak. Gyakran a Stones turnéja az adott év anyagilag legsikeresebb koncertkörútja, új albumaik pedig rendre az amerikaiBillboard 200 slágerlista első öt helyezettje között vannak.
A Stones ötvenéves pályafutása során Mick Jagger, Keith Richards ésCharlie Watts mindvégig az együttes tagja volt. Lemezeikből világszerte több mint 200 milliót adtak el, ígyminden idők egyik legsikeresebb zenekara.
2021-ben Charlie Watts dobos elhunyt. A Hackney Diamonds, a zenekar első új, saját anyaggal rendelkező albuma 18 év után, 2023 októberében jelent meg, ezzel a tizennegyedik listavezető albumuk lett az Egyesült Királyságban.
Keith Richards ésMick Jagger 1950-ben lettek osztálytársak és gyerekkori barátok a kentiDartfordgban. A Jagger család 1954-ben a 8 km-re fekvő kenti Wilmingtonba költözött. Az 1950-es évek közepén Jaggergarázszenekart alapított barátjával, Dick Taylorral. A zenekar főkéntMuddy Waters,Chuck Berry,Little Richard, Howlin' Wolf ésBo Diddley dalait játszotta. Jagger 1961. október 17-én találkozott ismét Richardsszal adartfordi vasútállomás második vágányán. Jagger Chuck Berry és Muddy Waters lemezeit vitte magával; ezek felfedték Richards számára a közös érdeklődést. Röviddel ezután elkezdődött zenei partnerségük. Richards és Taylor gyakran találkoztak Jaggerrel a házában. A találkozók 1961 végén Taylor házába költöztek, ahol Alan Etherington és Bob Beckwith csatlakozott a trióhoz; A kvintett Blues Boysnak nevezte magát.
1962 márciusában a Blues Boys olvasott azEaling Jazz Clubról a Jazz News újságban, amely megemlítetteAlexis Kornerrhythm and blues zenekarát, az Alexis Korner's Blues Incorporated-et. A Blues Boys elküldte legjobb felvételeik kazettáját Kornernek, akit lenyűgözött a hír. Április 7-én ellátogattak azEaling Jazz Clubba, ahol találkoztak a Blues Incorporated tagjaival, köztük Brian Jones slide gitárossal,Ian Stewart billentyűssel és Charlie Watts dobossal. Miután találkoztak Kornerrel, Jagger és Richards elkezdtek jammelni a zenekarral.
Miután kilépett a Blues Incorporatedből, Jones 1962. május 2-án, a Jazz Newsban hirdette meg magát zenekartársakért. Ian Stewart az elsők között válaszolt a hirdetésre. Júniusban Jagger, Taylor és Richards elhagyta a Blues Incorporatedet, hogy csatlakozzon Joneshoz és Stewarthoz. Az első próbánGeoff Bradford gitáros ésBrian Knight énekes is részt vett, akik mindketten úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak a zenekarhoz. Kifogásolták, hogy a Jagger és Richards által preferált Chuck Berry és Bo Diddley dalokat játsszák. Ugyanebben a hónapban Tony Chapman dobos érkezésével teljessé vált a Jagger, Richards, Jones, Stewart és Taylor felállás. Richards szerint Jones egy, a Jazz Newsnak küldött telefonhívás során nevezte el a zenekart . Amikor egy újságíró megkérdezte a zenekar nevét, Jones egy Muddy Waters LP-t látott a padlón heverni; az egyik szám a " Rollin' Stone " volt. Jones volt a zenekar „vitathatatlan vezetője” a korai években és kulcsfontosságú szerepet játszott a zenekar korai sikereiben.
A Rolling Stones1962-ben alakult, amikor két korábbi iskolatárs,Mick Jagger ésKeith Richards találkozottBrian Jonesszal, aki ekkorAlexis KornerBlues Incorporated zenekarában játszott, Elmo Lewis művésznéven.[3] Ez idő tájt a későbbi Stones tag, Charlie Watts is fellépett Kornerrel. Az első próbát Brian és Stewart szervezte, ahova Jagger magával hívta Richardsot is. Az eredeti felállás a következő volt: Mick Jagger (ének, szájharmonika), Brian Jones (gitár, szájharmonika, vokál), Keith Richards (gitár, vokál),Ian Stewart (zongora),Dick Taylor (basszusgitár); több dobos is játszott velük:Mick Avory (később aThe Kinks tagja),Tony Chapman ésCarlo Little.Az új formációtMuddy WatersRollin' Stone című dala után Brian nevezte el.[4] Néhány próbán 1962 júniusában Geoff Bradford gitáros is jelen volt, de ő még az első hivatalos fellépés (1962.július 12-én a Marquee Klubban) előtt kivált a zenekarból. Taylor hamarosan visszatért a művészeti iskolába, később pedig megalapította aPretty Things zenekart. HelyéreBill Wyman került (egy anekdota szerint csak azért, mert neki volt jó erősítője).[5]1963 januárjában Avory is kiszállt, az ő helyétCharlie Watts vette át.
Az első menedzser Giorgio Gomelsky volt, aki lefoglalta az együttest a Crawdaddy Clubba.[6] Nyolc hónap alatt a Stones lettLondon első számú koncertzenekara, műsoraikat aThe Beatles is megnézte. Annak ellenére, hogy a koncerteken Jagger volt a főszereplő, művészileg ekkor Jones volt a zenekar vezetője (szinte minden keze ügyébe kerülő hangszeren tudott játszani). Rövid idő leforgása alatt – a régi rhythm and blues-dalok energikus feldolgozásainak köszönhetően – lelkes rajongótáborra tettek szert. Új menedzserük,Andrew Loog Oldham közbenjárására az aDecca Records kötött velük szerződést, amely 1962 januárjában elutasította a Beatlest.[7]
1963.június 7-én jelent meg első kislemezük,Chuck BerryCome On című dalának feldolgozása. Oldham tanácsára Ian Stewart nem lett hivatalos tagja a zenekarnak, bár a stúdióban és a koncerteken együtt játszott velük.
Az első, a csapat nevét viselőEP-jük anyagát a koncerteken sikert aratott dalok alkották.1964.április 16-án jelent meg első albumuk, aThe Rolling Stones (az USA-banEngland’s Newest Hitmakers) (UK #1; US #11), ami olyan klasszikusokat tartalmazott, mint aRoute 66 (Nat King Cole), aMona (Bo Diddley), aCarol (Chuck Berry) és egyik legkorábbi saját szerzeményük, aTell Me (első amerikai top 40 slágerük #24 ). (A lemez amerikai kiadásán aMona helyett aNot Fade Away szerepelt.) Az albumnak kulcsszerepe volt abban, hogy a brit fiatalok megismerték arhythm and bluest, és ezzel az Amerikába irányulóBrit Inváziót is erősítette. De ami még fontosabb: a Beatles akkoriban öltönyt hordott, jól fésült, ápolt volt, a Stones viszont épp az ellenkezője: szándékosan ápolatlanok voltak, a fényképeken pedig egy csapat bűnözőre hasonlítottak. A fiatal lányok megőrültek értük, a tizenévesek egyik kedvenc együttesévé váltak. Ekkor fedezte fel egy partin Oldham a fiatalMarianne Faithfullt és azonnal a szárnyai alá vette. A későbbiekben írt is neki számokat a Jagger/Richards szerzőpáros (As Tears Go By,Sister Morphine), és Faithfull több éven át Mick Jagger barátnője volt.
Második albumuk az1964-es év végi12x5. Az ezt követő,1965-ösThe Rolling Stones No.2 (az USA-banThe Rolling Stones, Now!) (UK #1; US #5) szintén több feldolgozást tartalmazott, ám Mick Jagger és Keith Richards is írt rá néhány dalt. Ebben Andrew Loog Oldhamnek is szerepe volt, aki állítólag egy szobába zárta és addig nem engedte ki őket, amíg nem írtak olyan dalt, amit ki lehetne adni.[5] A fiúkLittle Red Rooster verziója elérte az első helyet Angliában, míg Amerikában betiltották „kifogásolható” szövege miatt. Európa- és Amerika-szerte turnéba kezdtek. Első angliai turnéjukon olyan amerikai sztárokkal léptek fel együtt, mintIke és Tina Turner,Bo Diddley, aThe Ronettes, aThe Everly Brothers ésLittle Richard.[5]
Eközben időt szakítottak arra, hogy meglátogassanak kedvenc zenei stílusuk, ablues történetéhez fűződő fontos helyszíneket; ezen helyszínek egyikén, achicagóiChess Records stúdióban vették felFive by Five című EP-jüket.
Ez idő tájt olyan amerikai revüműsorokban léptek fel, mint azEd Sullivan Show, ami után Sullivan megfogadta, hogy a felfordulás miatt nem hívja többet műsorába a Stones-t, amit később nem tudott betartani.[4]Dean Martin, tv-revüjén aThe Hollywood Palace-on kigúnyolta a fiúk haját a fellépés alatt.[8] 1964 októberébenJames Brownt követték a teátrálisThe T.A.M.I. Show-ban, ahol amerikai zenészek és aBrit Invázió zenészei léptek fel. Jagger 2003-ban az alábbiakat mondta erről:
Tulajdonképpen nem közvetlenül James Brown után léptünk fel, mert volt néhány óra szünet a felvételek közt. James kiborult ettől…[5]
Az első amerikai turné nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A nézők helyfoglalás miatti alacsony száma is elrontotta pár előadás hangulatát.[5]
1965.július 26-án jelent meg azOut of Our Heads című album (UK #2; US #1). Az amerikai kiadáson helyet kapott(I Can’t Get No) Satisfaction című daluk, melynek riffjét Keith Richards „álmodta meg”. Különböző dallamokat vett fel, és egyszer csak elaludt; amikor felébredt, majdnem letörölte a szalagot, de úgy döntött, hogy visszahallgatja. Később azt mondta, hogy „két perc 'Satisfaction' és negyven perc horkolás” volt rajta.[5] A „Satisfaction” mára a Rolling Stones legismertebb dalává vált.
Soha máskor nem volt a tagok kapcsolata annyira kiegyensúlyozott, mint ekkor.1963-ban Jagger, Richards és Jones egy barátjuk, James Phelge társaságában élt egy nyomorúságoslondoni lakásban. Annyira kedvelték Phelge-t, hogy felhasználták a nevét a zenekar korai kompozícióit jegyzőNanker Phelge álnévhez. Két évvel később Brian Jones megismerkedettAnita Pallenberg modell-színésznővel, aki bevezette a Stonest a társadalom magasabb köreibe: fiatal művészek, zenészek és filmesek társaságába. Oldham ösztönzésére Jagger és Richards egyre több dalt írt, azOut of Our Heads amerikai kiadásán hét saját daluk szerepelt. A brit kiadáson azonban csak négy volt, mivel a „Satisfaction” és a „The Last Time” nem került fel rá. A korabeli brit gyakorlat szerint kislemezdalok nem kerülhettek fel az albumra, mert azt a vásárlók megrövidítésének tartották.
A Stones Amerikában később futott be, mint más brit együttesek (The Beatles,The Dave Clark Five...), akik1964-ben lettek híresek ott. Első „nagy” slágerük a „Time is on My Side” volt 1964 szeptemberében. Nagy erőkkel folytatták, ám a végső sikert a „Satisfaction” hozta meg1965 nyarán.
Bill WymanRolling with the Stones című könyve szerintTom Wolfe így foglalta össze 1965-öt: „A Beatles meg akarja fogni a kezedet, a Stones fel akarja gyújtani a városodat”. Dalszerzői tehetségük kezdett nyilvánvalóvá válni, Jagger és Richards fokozatosan átvette a vezetést. Jones – háttérbe kerülésének tudatában – egyre inkább elmerült adrogokban, elidegenedett Richardstól és Pallenbergtől, akik egy több mint tíz évig tartó kapcsolatba kezdtek. Ebben az időszakban Pallenberg nagy hatást gyakorolt zenéjükre, mindannyian megbíztak benne; erre enged következtetni a komorPaint It, Black és aHave You Seen Your Mother, Baby, Standing in the Shadow? promóciós filmje (női ruhákban szerepeltek). Következő albumuk, az1966-osAftermath (UK #1; US #2) újabb mérföldkő a zenekar történetében: ez az első albumuk, amin kizárólag Jagger-Richards szerzemények találhatók: aMother’s Little Helper a gyógyszerfüggőségről, azUnder My Thumb a férfi nő feletti hatalmáról szól. Jones sokat hozzátett ehhez az albumhoz, az egzotikus hangszerek használata is az ő nevéhez köthető, amivel nagyban növelte a Stones hangzásvilágát. AzAftermath amerikai verziója tartalmazza aközel-keleti hatásúPaint It Blacket, aLady Jane című balladát és a majdnem 12 percesGoing Home-ot. Utóbbi az első kiadott jammelés, ami top eladású rock & roll albumon szerepel. KésőbbJimi Hendrix, aCream és sok más hatvanas-hetvenes évekbeli zenekar is kiadott hosszú jammeléseket.
Jaggerre, Richardsra és Jonesra hirtelen elkezdtek vadászni az illegális drogfogyasztás miatt. 1967-ben a sussexi rendőrség kapott egy fülest aNews of the Worldtől és megrohamozták Richards otthonát, Redlandet. Jaggert és Richardsot drogbirtoklás vádjával lecsukták. 2003-ban Richards ezt mesélte a történtekről:
A mulatság akkor szakadt félbe, amikor letartóztattak minket Redlandsben, és hirtelen rádöbbentünk, hogy egy teljesen más pályán játszunk. London számunkra egy gyönyörű hely volt, ahol azt tettünk, amit csak akartunk, de a kalapács lecsapott, és visszatértünk a valóságba.[5]
Az1967-esBetween the Buttons (UK #3; US #2) több kortárs zenekar (The Who,The Kinks) hatását mutatja. Két legismertebb dala aRuby Tuesday és aLet’s Spend the Night Together. Utóbbinak ki kellett cenzúrázni a szövegét„Let's Spend Some Time Together”-re azEd Sullivan Show-ban. Ez az első alkalom, amikor a Stones „eladta” magát.[6] Az album után Andrew Loog Oldham otthagyta az együttest.2003-ban Jagger az alábbiakat mondta:
Andrew Oldham távozásának oka az volt, hogy szerinte nem koncentráltunk eléggé, és úgy viselkedtünk, mint a gyerekek. Nem volt valami felemelő pillanat, és azt hiszem, Andrew számára sem. Mindig rengeteg volt a zavaró tényező, és olyankor szükség van valakire, aki segít összpontosítani. Ez volt Andrew feladata.[5]
Oldham később életrajzában azt állította, hogy a Stones háza táján jelentkező pénzhiány annak volt köszönhető, hogy ő kiadta a kezéből a zenekar menedzselését.
1967 májusában, nem sokkal a Jagger és Richards perei előtt, letartóztatták Brian Jonestmarihuána birtoklása miatt.[6] Óvadék ellenében ejtették a letöltendő büntetést. Június 27-én Jaggert és Richards-ot elítélték és börtönbüntetést kaptak. Ezen felbuzdulva jelent meg„Ki törne kerékbe egy lepkét?” címmel, vezércikk aThe Times-ban. Richards ítéletét fellebbezés után megsemmisítették, Jaggerét csökkentették feltételes szabadlábra helyezésre. Az együttes felvett egy új kislemezt,We Love You címmel, amivel köszönetet mondtak a rajongók hűségéért, amit a pereik alatt tanúsítottak.[9] A dalbanJohn Lennon ésPaul McCartney vokálozik.1967 decembere magával hozta aTheir Satanic Majesties Request(UK #3; US #2) megjelenését, amit aBeatlesSgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band-jére adott válasznak szánnak. Elejétől a végéig pszichedelikus rockot tartalmaz, amint azt leghíresebb dalai, a2000 Light Years From Home és a bravúros hangszerelésűShe's a Rainbow is bizonyítják. Elég nehéz körülmények közt vették fel, hiszen eközben indultak a kábítószer-birtoklás miatti eljárások hármójuk ellen. Szokatlan módon Bill Wyman írta és énekelte az albumIn Another Land című számát. Másik érdekesség, hogy az elülső borító egy 3 dimenziós kép, melyen el van rejtve a négy Beatles-tag portréja (viszonzásképp a Sergant Pepper borítóján látható, "Welcome the Rolling Stones" feliratú babáért). Jagger az album pszichedelikus hangzásának erős szószólója volt. Bár már azAftermath és aBetween the Buttons is tartalmazott pszichedelikus hatásokat, ezt a lemezt sokan kakukktojásnak tartják. Azért is, mert ez az első album, aminek a Stones maga volt a producere. Az együttes utolsó pszichedelikus dala az egy évvel később, aJumpin' Jack Flash B-oldalaként megjelentChild Of The Moon volt.
Jones távozása és halála, Mick Taylor csatlakozik, "A világ legnagyobb rock and roll zenekara" 1968–1972
1968 elején megszerezték új menedzserüknek Allen Kleint. Az év első pár hónapját az új albumukhoz való anyaggyűjtéssel töltötték. Ezen hónapok terméke aJumpin' Jack Flash, májusban kislemez készült belőle. Ez a dal és az év későbbi részében kiadottBeggars Banquet (UK #3; US #5) mutatja a visszatérést a blues-gyökerekhez. Részben az új producernek, Jimmy Millernek köszönhetően. Az album jellemző darabja a (kislemezként is kiadott)Street Fighting Man és az album nyitózenéje, aSympathy For The Devil. ABeggars Banquet hangzásacountry ésblues keveréke. Bár a Stones új zenei korszaka kezdetének tartják, félakusztikus hangzásával, és a még nyomokban fel-feltűnő pszichedelikus ízekkel csaknem annyira eltér a későbbi lemezek hangzásától, mint a Their Satanic. Remek fogadtatást kapott az album és valódi zenei evolúció aSatanic Majesties óta. Richards az alábbit nyilatkozta 2003-ban:
Különbség van aSatanic Majesties és aBeggars Banquet zenei anyagai között. Torkig voltam az egész Maharishi guru szarsággal, a gyöngyökkel és a csengőkkel. Ki tudja honnét szedtük elő őket - az egészet a sok szabad idő hozta ki, de hirtelen kaptunk egy jó nagy adag realitást. A wormwoodi börtönben ülve elég idő maradt a gondolkodásra. Kurvára idegesített, hogy elkaptak minket. Elhatároztuk, hogy szétszedjük a világot. Abban az időszakban a haragunkat a zenénken keresztül tápláltuk.[5]
Eztán Richards elkezdett egy egyedibb, 5 húros nyitott g-hangolást használni. (az alacsonyabb 6. húrt kiszedve). Ez hallható a '69-esHonky Tonk Woman kislemezen, aBrown Sugar-on (Sticky Fingers, 1971),Tumbling Dice-on,Happy-n, (Exile on Main St., 1972), és aStart Me Upon (Tattoo You, 1981) is. Ez a hangolás a Stones és Richards védjegyévé vált azóta.
ABeggars Banquet alatt Jones szinte teljesen eltávolodott a zenekartól. Drogproblémái is lehetetlenné tették az együttműködést vele. Jagger 2003-as nyilatkozata szerint:
Őt igazán nem érdekelte már, hogy benne van-e az együttesben. Csak csinálta a dolgát. Az emberek különbözőek és nem akar mindenki negyven évet lehúzni egy rockbandában. Te tudod, mit akarsz. Néhány ember pszichikailag nem alkalmas az életnek erre az ösvényére és Brian volt az egyik ilyen közülünk. Őt tényleg nem erre szabták.[5]
Brian utolsó együttműködése az együttessel az1968 végén felvettRock And Roll Circus volt. Június 8-án Jagger, Richards és Watts ellátogattak Brianhez. 1971-ben Keith az alábbiakat mondta:
Leutaztunk hozzá és azt mondta, 'Nem akarom tovább csinálni, nem akarom újrakezdeni és nem akarok újabb turnékat.' és mi azt mondtuk, 'Oké, Brian, megértjük. Majd jövünk megint és megnézzük, hogy vagy, időközben hogy döntöttél. Hivatalosan is távozol?' és ő azt mondta' Igen, tegyük ezt, jelentsétek be, hogy távoztam és ha úgy érzem, majd visszatérek.[5]
Két nappal Jones halála után tartották a Mick Taylor bemutatására szántHyde Park-i koncertjüket. Azonban a sajnálatos fordulat miatt emlékkoncertté szervezték át az eseményt, ami mintegy 250 000 rajongót mozgatott meg.[6] Brian halálával szintén egybeesett, a halála napján, július 3-án kiadottHonky Tonk Woman kislemez. AGranada Television emlékkoncertről készített felvételeiből később a brit televízió bemutatta aStones in the Park című filmet. Jagger memoárjábanPercy Bysshe Shelley elégiáját, azAdonais-t olvasta fel, miközben több ezer pillangót engedtek szabadon.[6] A koncertet megnézte aznapEric Clapton,Donovan,Paul és Linda McCartney,Cass Elliot ésDavid Gilmour.
ALet It Bleedet 1969 novemberében adták ki, ez a Stones utolsó1960-as évekbeli lemeze. Híres dalai:Midnight Rambler,Gimme Shelter,You Can't Always Get What You Want ésRobert JohnsonLove In Vain-je. Ezen dalok többsége részévé váltamerikai körútjuk élő showjainak. Miközben utaztakNew YorkbólKaliforniába, megtartották a híres ingyenesAltamont Free Concert-et az altamonti autópálya mentén, amiSan Franciscotól kb. 50 kilométerre van keletre. A koncert káoszba és katasztrófába fulladt, nagyrészt a rendért felelősHells Angels szervezet tagjainak tevékenysége miatt.Meredith Hunter, egy fekete fiatalember a Hells Angels-tagok szerint pisztolyt emelt Mick Jaggerre, mire azok leszúrták.[10] A közhiedelemmel ellentétben a Stones nem aSympathy For The Devil-t hanem azUnder My Thumb-ot játszotta, mikor a gyilkosság megtörtént. Ennek a turnénak és az altamonti koncertnek az emlékét őrzi Albert és David Maysles filmje, aGimme Shelter, a katasztrófát állítva annak középpontjába. Ugyanennek a turnénak a korábbi, New York-i koncertjét őrzi a kalózfelvételek rohamos fogyására való tekintettel az1970-ben kiadottGet Yer Ya-Ya's Out (UK #1; US #6) élő album, amit Lester Bangs kritikus a valaha volt legjobb koncertalbumnak titulált.[11] 1970-ben, mikor már teljesen elegük lett a kiadóból, a zenekar bosszúból bemutatta azanális szexet erőteljesen taglaló szerzeményüket, a "Cocksucker Blues"-t, amit persze a kiadó azonnal visszautasított. A kalózfelvételek azóta keresetté váltak a gyűjtők körében.[12]1970-re az1963-ban aDecca Recordsszal kötött szerződésük a végéhez közeledett, és a fiúk megalapították saját márkájukat, aRolling Stones Recordsot. Szintén 1970-ben Mick Jagger, logó hiányában megkérteJohn Pasche-t, a londoniRoyal College Of Art fiatal tanulóját, hogy készítsen a zenekar számára az indiaiKáli istennőt tanulmányozva egy emblémát, s így keletkezett a híres „nyelvkiöltő logó”, amit későbbAndy Warhol felhasznált aSticky Fingers borítójának tervezésekor.[13] Az1971 márciusiSticky Fingers (UK #1; US #1) volt az első, saját gondozásban kiadott albumuk. Az album tartalmazza két dalukat a legismertebbek közül; aBrown Sugart és acountry-hatásúWild Horsest.ASticky Fingers folytatta a keményebbblues hatású albumok sorát. Néhány dalt (köztükBrown Sugar,You Gotta Move) azalabamaiMuscle Shoals Sound Studio-ban vettek fel a '69-es turné alatt. Az album jól visszaadja az akkori „laza, vesztes, nemtörődöm” légkört[14] és megmutatkoznak rajta Mick Taylor első igazi megnyilvánulásai a zenekarban. Taylornak több szerzeménye van Jaggerrel(Sway,Moonlight Mile). Leginkább Richards akkori komolyabb drogfüggősége és megbízhatatlansága miatt Richards nem vett részt a dalok megírásában, ám az albumra Jagger/Richards felirat került ezen szerzemények alá is.
ASticky Fingers kiadása után a hatalmasjövedelemadó elől elszöktek Dél-Franciaországba. Ahol a legtöbb időt Richards Villa Nellcôte-jában, aRolling Stones Mobile Studio-ban töltötték a felvételekkel. Mick Jagger 1971 májusában feleségül vetteSt. Tropezban akkori barátnőjét, Biancát.
Kritikus ingadozások és Ronnie Wood váltja Taylort 1972–1977
Ismét 1969-ből visszatérő régebbi témákat dolgoztak fel, majd a kész felvételeken JaggerLos Angelesben elvégezte a finomításokat. A végeredmény az 1972 májusában megjelent dupla album, azExile on Main St. (UK #1; US #1) lett. A mai napig az egyik legjobb albumukként tartják számon.[15] A következő, nagyon beharangozott,1972-es észak-amerikai turnéról készült, soha hivatalosan ki nem adott film aCocksucker Blues.1973 elejénCsendes-óceáni turnéba fogtak.Japánban be is tiltották őket, ésAusztráliában is majdnem.
1972 novemberében elkezdték következő albumuk felvételeit ajamaicaiKingstonban,ami1973-ban meg is jelent,Goats Head Soup (UK #1; US #1) néven. Az elmúlt évek hatalmas kereskedelmi sikereit folytató lemezen a blues-hatás háttérbe szorul, a hangzást az aktuális brit zenei trend, a glam-rock határozza meg. Fő szerzeménye azAngie, ami világslágerré vált.[16] Ennek egy korai változatát(Waiting On A Friend) felvették még Kingstonban, ám csak a 8 évvel későbbiTattoo You-n adták ki. A felvételek alatt számtalan, drog miatti csatát vívtak meg a törvénnyel, ami még afranciaországi tartózkodásukig nyúlik vissza.
Következő,1974-esIt's Only Rock 'n Roll (UK #2; US #1) című albumukat amüncheniMusicland stúdiókban vették fel. Jimmy Millernek drogvisszaesési problémái voltak, így hosszú távon nem volt megbízható producer. Helyette Jagger és Richards vették át ezt a feladatot the „Glimmer Twins” álnéven. Az album és azonos című kislemeze siker volt, és jól promotálta a következő turnét.
1974 végére Taylor elkezdett idegeskedni, hogy1973 októbere óta nem koncerteztek.[17] A zenekar tagjai a felvételi szünetekben inkább töltötték az idejüket külföldön. Jaggert idegesítette Richards egyre súlyosabb kiszámíthatatlansága. Eközben mindenki fizette Richards helyett a rá kiszabott büntetéseket, hogy egyáltalán működni tudjanak. Ami úgy felhalmozódott, hogy bizonyos országokban megtagadták a belépésüket. Taylor ideje nagy részét Jagger mellett töltötte, dalszerzői és stúdiómunkálataiban segítve, amíg Richards távol maradt. Jagger megígérte Taylornak, hogy nevét hivatalosan is feltünteti az ominózus dalokban, ám amikor ez nem történt meg, koncert sem volt kilátásban az1974-es év végén, és már megvoltak a következő lemez előkészületeiMünchenben, Taylor egyszerűen távozott a Rolling Stones-ból.[18] Bár Taylor az alábbiakat mondta 1980-ban;
Ki akartam lépni. Szélesíteni akartam a pályámat gitárosként és valami mást szerettem volna csinálni… igazán nem alkottam akkoriban zenéket, vagy írtam szövegeket. Éppen csak belekezdtem saját témák írásába, és ez befolyásolta a döntésemet… van néhány ember, aki meglovagolja a hullámokat; végig csúcson tudnak maradni valaki más sikere mentén. És van néhány ember, akinek az nem elég. Ez nem igazán volt elég nekem.[19]
A Stones az új gitárosok meghallgatására használta a stúdióbeli üléseketMünchenben. Olyan zenészek jelentkeztek, mint aHumble Pie-os Peter Frampton, vagy az ex-Yardbirds virtuózJeff Beck. AmerikábólWayne Perkins ésHarvey Mandel. Azonban ők a már ismertRon Wood-ot választották, aki már részt vett azIt's Only Rock 'n Roll írási és felvételi munkálataiban és Richards-szal is lépett már fel. A következőreggae-sBlack and Blue (UK #2; US #1) (1976) felvételeiben mindannyian részt vettek. Wood 1974-ben elhagyta aThe Faces-t a Stones-ért. A következő, 1975-ösTour of the Americas-ra jellemzőek a bizarr tárgyak. Olyanok, mint a felfújható gigantikus fallosz és a kötél, amelyen Jagger ki tudott lengeni a közönség feje fölé.
Bár a Rolling Stones népszerű maradt az1970-es évek második felében is, mégis a zenekritikusok egyre elmarasztalóbbá váltak. Mindazonáltal Richards komolyabb érdeklődést kezdett el mutatni a koncertezés felé1977-ben. Mick Jagger lefoglalt egy élő felvételhez helyszínt, atorontóiEl Mocambo klubban, hogy ellensúlyozzák az élő albumok hiányát. Végül ebből lett az 1977-esLove You Live (UK #3; US #5). Az első élő album aGet Yer Ya-Ya's Out óta. Richards érkezése késett, súlyosheroinfüggősége miatt, miközben a többiek már régTorontóban vártak.1977.február 24-én táviratot küldtek neki. Majd családjával együtt elindultLondonból egy közvetlenBOAC járaton. Azonban megérkezésekor őrizetbe vette a kanadai vámügy, miután egy megégett kanalat éshasismaradékot találtak nála. Március 4-én Anita Pallenberg gyorsan bűnösnek vallotta magát a repülőtéri incidensben.[20] Február 27-én egy házkutatás alatt 22 gramm heroint találtak Richards szobájában.[21] Richards-ot azzal vádolták, hogy narkotikumokat hozott beKanadába, ami hét év börtönbüntetést vont volna maga után.[22] Később az ügyész elismerte, hogy érkezés után szerezhették be adrogokat.[23] A letartóztatás ellenére a Stones két koncertet játszottTorontóban. Több vitát és hatalmas felháborodást keltett, amikor láttákPierre Trudeau kanadaiminiszterelnök feleségét,Margaret Trudeau-t a koncert utáni partiban a zenekar tagjaival.
A drogügy egy évig tartott és végül (egy vak lány segítségével) Richards megúszta egy felfüggesztettel, annak a fejében, hogy azontarióiOshawában kell egy segélykoncertet adnia a vakoknak.[23] Ez beindította a Stones-on kívüli zenei életét. Wood-dal megalapította aThe New Barbarians-t, és elkezdtek koncertezni. Jagger is többet foglalkozott szólókarrierjével az1980-as évek hajnalán. Az események motiválták Richards-ot a szerek lerakására, ami nagyrészt össze is jött neki.[6] Ez szintén egybeesett Anita Pallenberggel való kapcsolata végével, ami a harmadik gyermekük halálától (egy Tara nevű fiúgyermek) egyre feszültebbé vált és Anita alkalmatlanságától, hogy megfékezze heroinfüggőségét, amíg Keith küszködött a tisztán maradással.[24]
Míg Richards magánéleti és törvényes problémáit rendezgette, addig Jagger folytatta „sugárhajtású” életmódját. Gyakran megfordult aNew York-iStudio 54 diszkóklubban, kapcsolatot kezdett Jerry Hall modellel. Házassága Biancával 1977-ben véget ért. Ekkorra apunk lett a meghatározó műfaj, és a Stonest egyre inkább kritizálták. Mondván,dekadens, öregedő milliomosok, unalmas és stagnáló zenével.[6][25]1978-ban kiadták aSome Girlst, amely a legnagyobb példányszámban elkelt sorlemezük lett, az USA-ban hatszoros platina státuszt ért el. Az albumról aMiss You jelent meg először kislemezen, ami, köszönhetően erősen diszkós hangzásának, amerikai listavezető lett. További ismert dalok aFar Away Eyes country ballada, aBeast of Burden és aShattered. Részben egy válasz a punkra, gyors, erős dalokkal,rock 'n roll gitártémákkal.[25] Meghívták a zenekart aSaturday Night Live tv műsor negyedik szezonjának nyitóadására.1978-banUSA-beli turnén voltak, azonban a következő évben nem tartottak európai turnét. Ezzel megtörték az1967 óta fennálló hagyományt, hogy minden harmadik évben beutazzákEurópát.
1980 közepén aSome Girls kereskedelmi sikerén felbuzdulva kiadták következő,Emotional Rescue (UK #1; US #1) című albumukat. A felvételek elég kellemetlenül zajlottak, mivel Jagger és Richards kapcsolata akkor mélyponton volt. Richards abban az időben többet volt tiszta, mint előtte bármikor, jobban kivette részét a stúdiómunkálatokból, és jobban ellenőrzése alá vonta a dolgokat. Ezért kezdődött Jagger és közte egyfajta hatalmi harc. Az album a csúcsokat járta azAtlanti-óceán mindkét partján, azonban a kritikusok mégis egy összecsapott erőfeszítésnek könyvelték el. A sajtótájékoztatón, amit az új album megjelenésére (egy nagyon részeg Richards-szal) tartottak, kijelentették, hogy nem áll szándékukban turnézni az új kiadvánnyal.
1981 elején elhatározta a zenekar, hogy azUSA-beli turné alatt egy kis időre elvonulnak a stúdióba, összehozni egy új albumot. ATattoo You (UK #2; US #1) többségében régebbi, ki nem adott felvételeket tartalmazott, ez azonban nem érződik rajta. Leghíresebb dala kétségtelenül aStart Me Up. Két dalon (Waiting on a Friend ésTops) játszik Mick Taylor is. ASlawe-ben és aWaiting on a Friend-ben Sonny Rollins, a híresjazz-szaxofonista is zenél. ARolling Stones American Tour 1981 bizonyult a legnagyobb, leghosszabb és legszínesebb produkciójuknak akkor, az egész szeptember 25-től december 19-ig tartott. Ez volt abban az évben a legtöbb bevételt hozó turnéjuk. Néhány showt felvettek, amiből aztán az1982-esStill Life(American Concert 1981) (UK 4 / US 5) élő lemezük és az1983-asHal Ashby-féle koncertfilm, aLet's Spend the Night Together kerekedett ki. Amit a Sun Devil Stadium-ban,Phoenixben,Arizonában és a Brendan Byrne Arena-ban,Meadowlandsban,New Jerseyben filmeztek.
1982 közepén, 20. évfordulójuk alkalmából, Európába vitték az amerikai színpadi showjukat. AEuropean Tour 1982 hat év óta az első európai körútjuk volt. A turné lényegében a '81-es amerikai turné másolata volt. A turnéra csatlakozottChuck Leavell, korábbiAllman Brothers Band zongorista, aki azóta játszik és felvételeket készít a Stonesszal. Az év végén az együttes aláírt egy négy albumra szóló, 28 millió dolláros szerződést aCBS Recordsszal.
Mielőtt távoztak az Atlantictől kiadták azUndercover-t (UK 3; US 4),1983 végén. A kedvező bírálatok ellenére az eladásokban nem volt túl sikeres az album és turné se követte. A Rolling Stones új disztribútora aCBS Records uralta jogokat az összes Atlantic Stones kiadás fölött.
Ekkorra felütötte a fejét egy újabb Jagger/Richards ellentét. Jagger kötött egy alkut a CBS-szel, hogy a készülő szólóalbumot aColumbiánál adja ki, Richards nagy megdöbbenésére. A '84-es év nagy részében Jagger első szólólemezére írta dalait és beismerte, elkezdett zavart érezni az együttes szerkezetén belül.1985-ben a másik alapító tag, zongorista, road menedzser és régi barátIan Stewart meghaltszívrohamban. Richards szerint Stewart halálával elhagyta a zenekart az a visszaszorító erő, amely segítette őket abban az időszakban, mikor Jagger és Richards közt a „Harmadik Világháború” dúlt. 1985-ben Jagger ismét legtöbb idejét a szólólemeze készítésével töltötte. Míg az1986-osDirty Work-re (UK 4; US 4) a legtöbb anyagot Richards Ron Wood segítségével írta, többet, mint bármelyik előző Stones albumra. Richards megpróbálta összetartani a zenekart. Jagger nem vállalta az albumot népszerűsítő turnét, és az együttes többi tagján is érződött, hogy nem alkalmasak most a koncertezésre.[5] A visszajelzések vegyesek, bár a legtöbb Stones rajongó érzi, hogy akkor volt a zenekar mélypontja. A zenekar kapott egyGrammy-díjat, aLifetime Achievement kategóriában. Jagger felvette szólólemezeit, aShe's The Boss-t (UK 6; US 13) (1985), és aPrimitive Cool-t (UK 26; US #41) (1987), amik közül az utóbbi már mérsékelt sikert ért el, Richards pedig mindkettőt becsmérlő kritikával illette. Az együttes inaktivitása, Jagger szólókarrierje, és az egy helyben való toporgás érzése miatt, Richards is kiadta első szólóalbumát1988-ban,Talk Is Cheap (UK 37; US 24) néven, amit a kritikusok és a rajongók is jól fogadtak, az USA-banaranylemez lett. Az album egyik dala,You Don't Move Me, döfést jelentett dalszövegíró partnerének.
Visszatérés, rekorddöntő turnék és Wyman távozása 1989–1999
1989 elején az amerikaiRock and Roll Hall of Fame felírta a tagok közé a Rolling Stonest, Mick Taylorral, Ronnie Wooddal és Ian Stewarttal (posztumusz). Jagger és Richards egy időre félretette ellentéteit, és felvették a következő Stones albumot, aSteel Wheels-t (UK 2; US 3). Az újult erővel készített album beharangozó kisalbumán aMixed Emotions, aRock and a Hard Place és azAlmost Hear You Sigh dalok találhatók. Az album „kontinentális vihar”t aratott, amit aBachir Attar and the Master Musicians of Jajouka-val vettek fel,Tanger-ben, 1989-ben.
Nekiláttak USA-beli turnéjuknak aSteel Wheelsnek. Hét év után az első és mindezidáig a legnagyobb színpadi produkciójuk volt (az előző az „Európa 1982”). A nyitóelőadáson aLiving Colour és aGuns N’ Roses is fellépett. Mire a turné1990-ben elérte Európát, a nevét megváltoztattákUrban Jungle Tour-ra. A koncerteken készült felvételekből lett az1991-ben kiadottFlashpoint (UK 6; US 16) élő album. Az album tartalmazott két '91-es kislemez felvételt, aHighwire-t és aSex Drive-ot. Ez volt az utolsó turnéja Bill Wymannek, aki több éves gondolkodás után úgy döntött, nem koncertezik többet és kilép a zenekarból, azonban nyugdíjazását1993-ig nem jelentették be hivatalosan. MegírtaStone Alone című könyvét, olyan jegyzetei alapján, amelyeket a londoni kezdetek óta írt. Majd pár évvel később megalapította aBill Wyman's Rhythm Kings-et, és újból nekilátott felvételeket készíteni és turnézni.
A Steel Wheels/Urban Jungle körút sikerei után a zenekar szünetelt egy darabig. Charlie Watts csinált kétjazz albumot, Ronnie Wood1992-ben, 11 év után felvette ötödik szólóalbumát(Slide On This), Keith Richards kiadta '92 végén második szólóalbumát, aMain Offender-t (UK 45; US 99), és tartott egy kisebb turnét, aminek a nagyobb koncertjeiSpanyolországban ésArgentínában voltak. Mick Jagger jó visszajelzéseket kapott harmadik,Wandering Spirit (UK 12; US 11) című szólóalbumára. Az albumból világszerte több mint kétmillió példány fogyott, Amerikában aranylemez lett.
Miután Wyman elhagyta a zenekart, új kiadójuk, aVirgin Records újrakeverte aSticky Fingers-től aSteel Wheels-ig kiadott anyagokat (a három élő albumot kivéve), és kiadott egy válogatás albumot, a '93-asJump Back (UK 16; US 30) formájában.1993-ban nekiláttak új stúdióalbumuknak. Az1994-esVoodoo Lounge (UK 1; US 2) munkálataihoz végülDarryl Jones basszusgitárosra,Miles Davis ésSting korábbi segítőjére esett a választás. Az album remek visszajelzéseket kapott, magas eladási számot produkált, és duplaplatinalemez lett Amerikában. A kritikusok kiemelték az album "tradicionális" hangzását, amit a Stones új producerének,Don Was-nak tulajdonítottak.[26]1995-ben az új kiadványGrammy-díjat kapott aBest Rock Album kategóriában.
1994-ben belekezdtek aVoodoo Lounge Tour koncertturnéba, amely 1995-ben Magyarországot is érintette, egy fergeteges koncert erejéig. Előzenekaruk a világ egyik vezető blues-és rock gitárosaGary Moore és együttese lett volna, de a Stones és annak menedzsmentje fukarkodott mikor az anyagi elosztás jött szóba, ezért Gary Moore nem lépett fel. Különböző próbák és koncertek felvételeiből kiadták aStripped (UK 9; US 9) című albumukat (javarészt akusztikus dalokból áll), amelyBob Dylan szerzeményét, aLike A Rolling Stone-t, és olyan ritkán játszott felvételeket, mint aShine a Light-ot, aSweet Virginia-t és aThe Spider and the Fly-t is tartalmazta. Következő turnéjuk volt az, aholLisa Fischer először megvillanthatta tehetségét Mick Jagger oldalán, aBrown Sugar-ban, és ugyancsak itt tűnt fel előszörBernard Fowler is. Mindketten olyan erős háttérénekesnek bizonyultak, hogy azóta a turnék állandó résztvevőivé váltak.
A zenekar stúdióalbumok tekintetében az1997-es, vegyes kritikákat kapottBridges To Babylon-nal (UK 6; US 3) zárta akilencvenes éveket. A kislemez dalból, azAnybody Seen My Baby?-ből,Angelina Jolie szereplésével klipet forgattak, amit azMTV és aVH1 zenei televíziós csatornák rendszeresen játszottak. Az eladások körülbelül egyenértékűek voltak az előző albuméval (1,2 millió eladott lemez Amerikában), és a következőBridges to Babylon Tour elnevezésű körútjuk, ami érintette Észak-Amerikát, Európát és más helyszíneket, bebizonyította, hogy ismét megerősödött a koncertezésre való hajlamuk. Erről a turnéról is összeválogattak egy koncertalbumot,No Security (UK 67; US 34) címmel, amelyen minden dal ekkortájt került felvételre, kettőt kivéve (Live With Me ésThe Last Time), amik nem kerültek fel eddig egyetlen élő albumukra sem.1999-ben színpadra vitték aNo Security Tour-t Amerikában, és folytatták, majd befejezték a Babylon turnét Európában. A No Security Tour eddig nem látottpirotechnikai elemeket és óriási színpadokat vonultatott fel.
40. évforduló, Egy nagyobb bumm és folyamatos siker 2000–2011
2001 végén Mick Jagger kiadta negyedik szólóalbumát,Goddess in the Doorway (UK 44; US 39) címmel, ami vegyes fogadtatást kapott. Keith Richards egyszerűenDogshit in the Doorway-nek („kutyaszar a kapualjban”) nevezte.[27] Jagger és Richards részt vettek aThe Concert for New York City rendezvényen, ahol egy kísérőzenekarral eljátszották aSalt of the Earthöt és aMiss Yout.
2002-ben a zenekar kiadtaForty Licks (UK 2; US 2) című, dupla lemezes „greatest hits” albumukat, az együttes negyvenedik születésnapja alkalmából. Az album tartalmazott négy új dalt is, amiket az utolsó napokban vettek fel. Az alapzenekart Jagger, Richards, Watts, Wood, Leavell és Jones alkotta. Az albumból világszerte több mint hétmillió példány fogyott. Ugyanebben az évben aQ magazin beválasztotta a Stonest a „50 Bands To See Before You Die” („50 zenekar, akiket látnod kell halálod előtt”) listájára,[28] és a 2002-2003-as Licks Tour alkalmat is adott erre az embereknek. 2003.július 30-án a zenekar fellépett aMolson Canadian Rocks for Toronto rendezvényen, akanadaiOntario városában – amit a Steel Wheels turné idején a próbák helyszínéül használtak – ahol 2003-ban ismét felütötte fejét aSARS járvány. Becslések szerint mintegy 490 000 ember volt jelen a koncerten.
2003.november 9-én felléptek szintén a SARS járvánnyal kapcsolatban aHarbour Festen, és ezzel letudhatták elsőhongkongi koncertjüket is. 2003 novemberében a zenekar kiadta négylemezesFour Flicks DVD-jét a legutóbbi turné felvételeivel, amit kezdetben kizárólag az amerikaiBest Buy üzletláncban kezdtek el forgalmazni. Válaszul egyre több kanadai és amerikai zeneárusító lánc (mint a HMV Canada és Circuit City) kezdte el bojkottálni a Rolling Stones termékeket.[29]
2003.december 12-én pénteken lovaggá ütötték a 60 éves Mick Jaggert, 40 éves munkája révén, a londoniBuckingham-palotában. A lovagi címet kivételesenKároly walesi herceg adta át, mivelII. Erzsébet brit királynőn akkor műtétet hajtottak végre. Jagger lovaggá ütéséhezTony Blair, akkori miniszterelnök ragaszkodott a leginkább. A frontember lovaggá ütésére 92 éves édesapjával és két lányával, a 19 éves Elizabethtel és a 32 éves Karisszal érkezett. A hónap elején a másik Stones-veterán, a nem kevésbé viharvert gitáros-zeneszerző, Keith Richards azUncut magazinban frontális támadást intézett Jagger ellen, amiért az elfogadta a királyi kitüntetést, mondván: nem fog olyasvalakivel színpadra lépni, „aki ezt a nyomorúságos kitüntetést lobogtatja”.Richards szerint „az egésznek nagyon rossz üzenete van … a Rolling Stones éppen nem erről szól”.
Jagger erre úgy reagált:
Azt hiszem, ő is nagyon szeretett volna egy ilyen elismerésben részesülni. Ez egy kicsit olyan, mikor valakinek egy fagyit vesznek, hirtelen mindenki szeretne kapni egyet. Keith világ életében ilyen volt, nem csodálkozom rajta.
A kitüntetés után az alábbiakkal konstatálta a helyzetet:
Addig jó ilyen elismerésben részesülni, amíg az ember tudja, hogy ezt nem szabad túl komolyan venni.[30][31]
A2004-esLick Tour egy dupla albumot, aLive Lickset (UK 38; US 50) hozta magával, ami az USA-ban aranylemez lett.2005.július 26-án, Jagger születésnapján a zenekar bejelentette új albumát, azA Bigger Banget (UK 2; US 3), az első albumot közel nyolc év óta. Az albumotszeptember 6-án adták ki. A Stones pályafutásának egyik legellentmondásosabb dalát is tartalmazza, aSweet Neo Cont, ami Jagger kritikája azamerikai neokonzervatívizmusról.[32]
A dal Richards ellenvetése miatt majdnem lekerült az albumról. Mikor megkérdezték tőle, fél-e politikai ellenhatástól, mint aDixie Chicks esetében is, amikor hangot adtak aIraki háború ellen, azt válaszolta, az az album volt az első, és azt:
Nem akarom, hogy mellékvágányra toljon valami kis politikai vihar a teáscsészében.[33]
KövetkezőA Bigger Bang Tour koncertkörútjuk2005 augusztusában vette kezdetét.Észak-Amerikában,Dél-Amerikában ésKelet-Ázsiában voltak láthatók.2006 februárjában játszottak adetroitiSuper Bowl XL félidejében.2005 végére a körút 162 millió dolláros bevételével nagyobbnak bizonyult az1994-es rekordnál. Még abban a hónapban 1,5 millió embernek adtak ingyen koncertet aRio de Janeiró-iCopacabana-strandon. Az előadások után,2006 májusában Keith Richardsot kórházba kellett szállítaniÚj-Zélandon, miután leesett egy pálmafáról. Koponyasérülése miatt csúszott hat hetet a turné európai szárnya.[34][35]
A következő hónap Ron Wood rehabilitálásával telt, mivel visszaesettalkoholizmusába. A 2006 szeptemberi koncertek miatt visszatértek Észak-Amerikába, és 2007. június 5-én visszautaztak Európába. 2006 novemberére a Bigger Bang turnét nevezték „minden idők legjobban termelő körútjá”nak, a maga 437 millió dollárjával. Ebből az észak-amerikai ág 138,5 millió dollárral a harmadik helyen áll, a két2005-ösU2 turné mögött (az egyik 138,9, a másik 162 millió dolláros bevételt hozott a konyhára).[36]
2006.október 29-én ésnovember 1-jénMartin Scorsese lefilmezte a Rolling Stones fellépését a New York-i Beacon Theater-ben. A közönségben többek köztBill ésHillary Clinton is helyet foglalt. A filmben vendégszerepet vállaltBuddy Guy,Jack White ésChristina Aguilera is.[37]2007.március 24-én a zenekar bejelentett egy európai körutat „Bigger Bang 2007” néven. 2007. június 12-én kiadták második,The Biggest Bang című négylemezes DVD kiadványukat. A szett hét órás és azaustini, Rio de Janeiró-i,szaitamai, (Japán),sanghaji és extraként aBuenos Aires-i állomások felvételeit tartalmazza. Csakúgy, mint első DVD készletüket, ezt is a Best Buy-on keresztül lehet megvenni.[38]
Keith Richards egy, aShine a Light-al kapcsolatos interjún bogarat ültetett a rajongók fülébe egy lehetséges Rolling Stones stúdióalbum megjelenésének tervével:
Úgy gondolom, lehet, hogy csinálunk még egy albumot. Amint túl vagyunk a film reklámozásán.[40]
Az 50 éves évforduló, a dokumentumfilm és a Blue & Lonesome: 2012–2016
A Rolling Stones2012 nyarán aThe Rolling Stones: 50 cimű könyvvel ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A zenekar logójának Shepard Fairey által tervezett új változatát is ekkor mutatták be.
A Brett Morgen által rendezettCrossfire Hurricane című dokumentumfilmet2012 októberében mutatták be. A filmhez mintegy ötven órányi interjút készült, köztükBill Wymannel ésMick Taylorral. Ez volt az első hivatalos, karrierjüket átfogó dokumentumfilm1989 óta.2012. November 12-én megjelent egy új válogatásalbum, aGRRRR! címmel. A négy különböző formátumban kapható album két új számot tartalmazott, a "Doom and Gloom" és a "One More Shot" címűeket, amelyeket2012 augusztusának utolsó heteiben vettek fel a párizsi Guillaume Tell stúdióban,Franciaországban. Az album több mint kétmillió példányban kelt el világszerte. A "Doom and Gloom" című dalhoz videóklip is készült.
2012 novemberében a Stones a londoniO2 Arénában kezdte meg50 & Counting... turnéját.2012 novemberében a második londoni koncertjükönEric Clapton ésFlorence Welch is színpadra lépett. 2012. december 8-án a New York-iBarclays Centerben,Brooklynban tartották a harmadik jubileumi koncertet.2012. december 13-án és 15-én a New Jersey állambeli Newarkban, a Prudential Centerben tartották az utolsó két koncertet. Az utolsó esténBruce Springsteen és a blues-rock zenekar, a Black Keys csatlakozott a zenekarhoz.
2013 tavaszán tizenkilenc koncertet adtak az Egyesült Államokban különböző vendégekkel, köztükKaty Perryvel ésTaylor Swifttel. Június 29-én felléptek a2013-asGlastonbury Fesztiválon. Júliusban visszatértek aHyde Parkba, ahol azelőtt1969-ben játszottak utoljára. A számokat ugyanabban a sorrendben játszották, mint az1969-es koncerten. A július 6-i és 13-i két Hyde Park-i koncerten rögzített album kizárólag digitálisan jelent meg aziTunes-on keresztül még abban a hónapban.
2014 februárjában a zenekar elindult a14 On Fire turnéra, amely a tervek szerint a Közel-Keleten, Ázsiában, Ausztráliában és Európában zajlott volna, és egészen nyárig tartott volna.2014. március 17-én Jagger barátnője,L'Wren Scott hirtelen meghalt, ami a dátumok lemondásához és októberre való átütemezéséhez vezetett.
2014. június 4-én a Rolling Stones először lépett fel Izraelben.
Egy2015-ös interjúban Jagger, amikor megkérdezték tőle, hogy megfordult-e a fejében a visszavonulás, azt mondta:
Azon gondolkodom, hogy mi lesz a következő turné. Nem gondolok a visszavonulásra. A következő turnékat tervezem, szóval a válaszom tényleg az, hogy nem, nem igazán.
2016 februárjában indultak el a Latin-amerikai turnéra.2016. március 25-én a zenekar bónuszkoncertet adott, egy ingyenes szabadtéri koncertet a kubaiHavannában, amelyen a becslések szerint 500 000 ember vett részt.2016. március 25-én több formátumban is kiadták a Totally Stripped című album kibővített és újragondolt változatát. A kubai koncertjükről a Havana Moon című filmben emlékeztek meg.
2016. december 2-án jelentették meg aBlue & Lonesome című albumot. Az album 12 blues feldolgozásból állt, olyan előadók dalaiból, mintHowlin' Wolf,Jimmy Reed ésLittle Walter.2015 decemberében a londoni British Grove Studiosban zajlottak a felvételek. Két számbanEric Clapton is közreműködött. Az album az Egyesült Királyságban az első helyen végzett, ami a második legmagasabb nyitó eladási hét volt abban az évben, és a Billboard 200-as listán is a 4. helyen debütált.
No Filter turné, Jagger műtétje, Charlie Watts halála: 2017–jelenleg
2017 májusában jelentették be a No Filter turnét, amely tizennégy koncertet tartalmazott tizenkét különböző európai helyszínen, ugyanezen év szeptemberében és októberében. Később 14 dátummal bővítették, egészen 2018 júliusáig, Egyesült Királyságbeli és Európai koncertekkel, így2006 óta ez volt a zenekar első brit turnéja.
2018 novemberében a bejelentették, hogy 2019-ben az amerikai stadionokba is elviszik a No Filter turnét, amely tizenhárom koncertet tartalmazott volna áprilistól júniusig.2019 márciusában bejelentették, hogy Jagger szívbillentyű-műtéten fog átesni, ami arra kényszerítette a zenekart, hogy elhalasszák a No Filter Tour 17 állomásos észak-amerikai szakaszát.
2019. április 4-én bejelentették hogy, Jagger a sikeres műtét után (kórházban) lábadozik, és a következő napokban hazaengedhetik.2019. május 16-án a Rolling Stones bejelentette, hogy a No Filter turné június 21-én folytatódik, és a 17 elhalasztott dátumot augusztus végéig átütemezik.
2020 márciusában a No Filter turné következő Észak-Amerikai szakaszát aCOVID-19 járvány miatt elhalasztották.
A zenekar1973-as Goats Head Soup című albumát2020. szeptember 4-én újra kiadták. 2020. szeptember 11-én az album a brit albumlisták élére került, amivel a Rolling Stones lett az első zenekar, amely hat különböző évtizedben vezette a listát.
2021 augusztusában bejelentették, hogy Watts orvosi beavatkozáson esik át, és nem lép fel a No Filter turné hátralévő részében, helyére Steve Jordan "ugrik" dobosként.
2021. augusztus 24-én, 80 éves korában Watts meghalt egy londoni kórházban, családja körében.
Mérhetetlen szomorúsággal jelentjük be Charlie Watts halálát. A mai nap folyamán békésen, családja körében hunyt el egy londoni kórházban. Nagyra becsült férj, apa és nagyapa volt, és generációjának egyik legnagyobb dobosa
Tíz napig a Rolling Stones hivatalos weboldalának tartalmát Watts képe helyettesítette. Augusztus 27-én a zenekar közösségi média fiókjain megosztottak egy montázst Wattsról készült képekből és videókból. A továbbiakban a No Filter turné (és később a SIXTY turné) minden koncertjének elején Wattsról készült képeket és videókat mutattak a kivetítők.
A zenekar 60. éves fennállását ünneplő turnét 2022. március 14-én jelentették be,SIXTY néven. A dátumok között kizárólag európai városok szerepeltek, többek között Bécs vagy London. A turné június 1-én indult Spanyolország fővárosában Madridban. Június 13-án Jagger pozitívkoronavírus tesztje miatt, az amszterdami koncertet elhalasztották, aBern városába tervezett fellépést pedig törölték. Mick Jagger gyógyulása után a zenekar a június 21-ei Milánói koncerttel tért vissza. Két nappal később egy Berlini koncertet adtak hozzá a turnénaptárhoz, az elhalaszott svájci koncert "pótllására". Az európai koncertkörút2022. augusztus 3-án zárult a berlini Waldbühnében.[41][42]
Miután 2023 februárjában hírek láttak napvilágot arról, hogy a korábbi Beatles-tagok, Paul McCartney és Ringo Starr is fellépnek majd az új albumukon, a zenekar képviselői megerősítették, hogy McCartney fellép, de kijelentették, hogy Starr nem. Ez lesz az első alkalom, hogy McCartney és a Stones együttműködnek egy stúdióalbumon. Négy hónappal később arról számoltak be, hogy Wyman visszatér egy dal erejéig, több mint 30 évvel a zenekarból való távozása után.
2023 augusztusában a média egy helyi brit újságban megjelent hirdetés alapján arról számolt be, hogy egy új Stones album megjelenhet 2023 szeptemberében. A Hackney Gazette hirdetése számos korábbi Stones-slágerre hivatkozott, és egy fiktív "Hackney Diamonds" nevű gyémántékszerészre mutatott be, amelynek weboldalának adatvédelmi szabályzata megegyezik a Universal Music Groupéval; a zenekar logóját használták az "i" betű kipontozására a "gyémántok" szóban. Augusztus 29-én a zenekar megerősítette a weboldallal való kapcsolatát a közösségi média profiljain közzétett bejegyzéseken keresztül. A hirdetés miatt gyanítható volt, hogy az album címe Hackney Diamonds lehet. Többek közöttElton John,Lady Gaga,Stevie Wonder ésPaul McCartney is várhatóan vendégszerepelt az új albumon (és mindannyian így is tettek).
2023. szeptember 6-án Jagger, Richards és Wood élő kérdezz-felelek keretében jelentek meg Jimmy Fallonnal, hogy bejelentsék a Hackney Diamonds című album megjelenését 2023. október 20-án. Az albumon szerepel Charlie Watts halála előtt a zenekarral felvett utolsó két dal, és az album egyik számában közreműködik Bill Wyman, a zenekar korábbi basszusgitárosa is, ami mindössze a második stúdiófelvétele a zenekarral az 1991-es Flashpoint album óta. Az " Angry ", az album első kislemeze és videoklipje (Sydney Sweeney színésznő főszereplésével) szintén a kérdezz-felelek során jelent meg, a dal pedig felkerült az EA Sports FC 24 filmzenéjére is. Jagger feltételezése szerint a zenekar Hackney Diamonds című albumának folytatása 75%-ban készen volt az album megjelenésekor. Tíz hónappal később Jagger kijelentette, hogy a zenekar valószínűleg "hamarosan" új zenét ad ki.
A következő Hackney Diamonds turnéra 2024. április 28. és július 21. között került sor, és általánosságban jól fogadták. A Los Angeles Times a zenekart „továbbra is ugyanolyan veszélyesnek és életerősnek” nevezte, mint valaha, és más lapok is osztoztak ebben a véleményben, köztük a Vancouver Sun és a The New York Times. A zenekar júniusban érdeklődést mutatott a turné 2025-ös folytatása iránt, és a Reutersnek azt nyilatkozta: „Megfontoljuk ezeket az ajánlatokat, hová fogunk menni, és hol lesz szórakoztató, tudod?... Lehet Európa, lehet Dél-Amerika, lehet bárhol.” Wood egy 2025 májusában a Timesnak adott interjúban megerősítette, hogy a zenekar továbbra is tervezi egy új album megjelenését.
A Rolling Stones figyelemre méltóan ötvözte mind előadásában, mind felvételeiben a modern populáris zenét a különböző zenei irányzatokkal. Így hozva létre egy a védjegyükké vált saját stílust. Pályafutásukat végigkíséri egyfajta folyamatos támaszkodás egymás után a különböző stílusokra, úgy mint amerikaiblues,country,folk-rock,reggae,disco, aMaster Musicians of Jajouka közreműködésével avilágzene, vagy ahárfa használatával elért tradicionális angol hangzás. A zenekar ismertetőjévé vált az is, hogy korai rock n roll és blues slágereket dolgozott fel, és azok élőben játszását vagy újabb dalok feldolgozását se hagyta abba.
A kezdetekben leginkább egy blues-alapú R&B hangzást használt a Stones. Jagger és Richards közös kedvenceikkel, mint Jimmy Reed-del, Muddy Waters-szal, vagy Little Walterral próbáltak több-kevesebb sikerrel hatást gyakorolni az akkori vezetőre, Brian Jones-ra. Richards szerint:
Őt akkor T-Bone Walker és hasonló jazz-blues formációk érdekelték. Mi pedig próbáltuk Chuck Berry felé terelni inkább a figyelmét, és mondtuk 'Nézd, ugyanannak a szarnak a része, ember, ezt te is meg tudod csinálni.[43]
Charlie Watts-ot a tradicionális jazz-dobost is próbálták a blues felé terelgetni, a Stones-ba való belépése után:
Keith és Brian Jimmy Reed-et és más, általuk szeretett előadókat mutogattak. Megtudtam, hogy Earl Phillips zenélt azokon a felvételeken, mint egy jazz-dobos, miközbenswinget és négy negyedet játszott…[43]
Jagger első hallásra beleszeretett az amerikai blues egy rétegének olyan előadóiba, mint: Chuck Berry, Bo Diddley, Muddy Waters vagy Fats Domino. Azt mondta: „Ez tűnt a legigazabb dolognak”, amit addig a pontig hallott életében.[44] Hasonlóan nyilatkozott Keith Richards is arról az élményről, mikor először hallgatott Muddy Waterst: „A legerőteljesebb zene, amit valaha hallottam… és a legkifejezőbb”[45] Ezeknek az erős korai hatásoknak köszönhető, hogy ilyen erősen beleivódott a Rolling Stones zenéjébe az amerikai blues.
Annak ellenére, hogy a kezdetekben repertoárjuk nagy részét blues és R&B dalok tették ki, széles körű érdeklődéssel kellett szembesülniük. Az első Jagger/Richards szerzeményre, aTell Me (You're Coming Back)-re a kritikus Richie Unterberger az alábbiakat mondta:
pop/rock ballada… mikor [Jagger és Richards] dalokat kezdtek írni, általában nem a bluesból merítettek, és mégis meglepően jól írtak Mersey-típusú popszámokat.[46]
AzAs Tears Go By ballada, amit eredetilegMarianne Faithfull-nak írtak, egy volt a sok közül, amit más művésznek írt a duó. Jagger szerint:
Ez egy viszonylag érett dal, figyelembe véve a megírásának idejét. Mi akkor nem gondoltunk rá, hogy felvegyük, mert a Rolling Stones egy kegyetlen blues zenekar volt.[47]
Végül a Stones verzió ötödik helyig jutott az amerikai slágerlistán.[48] A korai élményekről Richards ekképpen vélekedett:
Bámulatos, hogy a Mick-kel írott dalokról úgy gondoltam, gyermekded óvodás irományok, és mégis mind elég tisztességes helyet ért el a slágerlistákon. Ez rendkívüli önbizalmat adott a folytatáshoz, mert a kezdeti daloknál, hogy elég erőnk legyen az íráshoz, Andrew [Loog Oldham]-nak mindig olyasmikkel kellett noszogatnia, hogy 'Nos, gyerünk, legalább próbáljuk meg'…[49]
Jagger ezt mondta:
Mi nagyon popközpontúak voltunk. Nem álltunk meg csak Muddy Watrers hallgatásánál, meghallgattunk mindent. Bizonyos szempontból másoknak könnyebb írni… Keith és én olyan összhangba kerültünk, hogy megírtuk azokat a dalokat tíz perc alatt. Azt gondolom, nem vettük elég komolyan, és végül kiderült, ez remek tanulóidőnek bizonyult.[49]
AThe Last Time című daluk volt az első jelentős szerzemény, ami fordulópontnak bizonyult a Stones számára. Richards jellemzése szerint ez a szám
…híd volt, az igazán Stones-ra jellemző gondolatok megírásához. Bizonyos szintű önbizalmat adott, utat mutatott, hogy kell igazán dalt írni.[50]
A dalba építettriff, amit Brian Jones játszott, egy hagyományosgospel-dal alapján került a szerzeménybe, amit aThe Staples Singers tett híressé. A Stonesnak eztán alakult ki máig ismert, erős gitáralapú hangzása.
Az első öt Rolling Stones album nyolc nagylemezen jelent meg az Egyesült Államokban, megtoldva az eredeti számlistákat az Angliában csak kislemezen vagy középlemezen kiadott dalokkal, koncertfelvételekkel.
A hivatalos Rolling Stones dokumentumfilmek listája, eredeti kiadási dátumokkal. (A formátum a jelenleg forgalomban lévő filmek állapotát tükrözi, nem feltétlen-l az első kiadások helyzetét)
Földes László:Rolling Stones könyv; Zeneműkiadó, Budapest, 1982
Gördülő kövek. A magyar Rolling Stones Klub lapja; szerk. Szigeti Árpád; Kosztolányi Művelődési Ház, Budapest, 1989–1990
Christopher Sandford:Mick Jagger, primitive cool; ford. Berényi Gábor; Gulliver, Budapest, 1994
Stanley Booth:Rolling Stones; ford. Tomori Gábor; Cartaphilus, Budapest, 2007 (Legendák élve vagy halva)
According to the Rolling Stones. Az igaz történet; Mick Jagger et al., szerk. Dora Loewenstein, Philip Dodd, ford. Lehoczki Bernadett, Mozsik Imre, Wierdl Sára; Kossuth, Budapest, 2004
The Rolling Stones. A nagy durranás. Budapest, 2007; szerk. Sebők János; Népszabadság, Budapest, 2007
Victor Bockris:Keith Richards; ford. Tomori Gábor; Cartaphilus, Budapest, 2007 (Legendák élve vagy halva)
The Rolling Stones 50. Mick Jagger, Keith Richards, Charlie Watts, Ronnie Wood; ford. Bálint Bianka; Showtime, Budapest, 2012
The Rolling Stones; ford. Boross Anna, Kállai Tibor; Kossuth, Budapest, 2017 (Polihisztor)
Steve Appleford–Glenn Crouch:The Rolling Stones. A rock 'n' roll királyai; ford. Varga Csaba; Álomgyár, Budapest, 2022 (Történelem a dalok mögött)
Mike Edison:Sympathy for the drummer. Mit tudott Charlie Watts?; ford. Kabdebó Flórián; Helikon, Budapest, 2023
.png)
