Athüsszageták – görög hallás szerint lejegyzett nevük θυσσαγέται – a kelet-európai szkíta népeket képviselték.Hérodotosz tudósítása szerint azUrál folyó és aDonyec között nyújtózkodó pusztát birtokolták. Egyik csoportjuk, a fekete köpenyesek, avagymelankhlainok aDon mellékén laktak, a névadó thüsszageták pedig – szomszédságukban a királyi szkítáktól elpártoltiürkák – az Obscsij Szirt, illetve aSzamara folyó vidékén. A régészek Szamara–Urál csoportként is hivatkoznak rájuk.

A fekete köpenyt viselők saját nevét nem ismerjük. Első ízbenHékataiosz említi, kelet-európai szkíta népnek nevezi őket, és azután Hérodotosz tudósít róluk. Utóbbi szerint nevezettek nem szkíták – érthetjük így is: nem királyi szkíták –, de szkíta szokás szerint élnek.

A thüsszagetákról, illetve a fekete köpenyesekről első ízben az i. e. 6–5. században tudósítanak a görög történetírók, hírük-nevük pedig az i. e. 4–3. században veszett el.

A későbronzkori szrubnaja – gerendavázashalomsírokat építő – műveltség (i. e. kb. 1900–800.) népessége az i. e. 8. század előtt aDéli-Urál vidékét birtokolta.^[1] A szóban forgó embertömeg nagyobb része az i. e. 8. században elköltözött ősi lakóhelyéről, és a kelet-európai puszta nyugati felét vette birtokba. Az új hazába költözött sokaság utóbburogi (υρογι), illetvebaszileioi szküthai (βασιλειοι σκυθαι), a visszamaradt, tősgyökeres népesség pedigthüsszagetai ésmelankhlainoi (μελαγχλαινοι) néven tűnt fel a görögök látóterében. (Részletesebben:A királyiak költözése.)

A thüsszageták országa nyugaton a Donyec és aDéli-Bug, illetve az Al-Duna között honoskirályi szkíták birodalmával volt határos, keleten pedig az uráli (nyugat-szibériai)argippaiok és a szkítaisszédok birtokaival érintkezett. Amazok a Déli-Urál erdős vidékein, emezek aKözépső- és a Déli-Urál keleti oldalának pusztáin laktak. A thüsszageták földjeitől északra, Kelet-Európa erdős vidékein, a maiPenza környékén abudinok éltek, délen, a Don és aVolga mentén pedig az iráni szauromaták. Utóbbiak nem tévesztendők össze a helytelenül szarmatának is címzett szkítákkal, azalán szövetség népeivel.

Hérodotosz leírása szerint a thüsszageták országán is áthaladt a Déli-Urál, illetve azAltaj felé vezető kereskedelmi út. A görög, szkíta stb. kereskedők aFekete-tenger mellékéről, pl. a görögök gyarmatvárosaiból indultak útnak. Áthaladtak a királyi szkíták birtokain, átkeltek a Don folyón a szauromaták földjére, onnan a budinok és a társaságukban élőgelónok városáig meneteltek, majd a Volgán átkelve a thüsszageták birtokaira, s onnan az isszédok országába jutottak.^[2]

Hérodotosz beszámolója a thüsszagetai és a iürkai népet, legalábbis utóbbit, lovasként írja le.

„A budinokon tul éjszakra következik először hét napi járásnyi pusztaság; a pusztaság mögött pedig, kanyarodván a napkeleti szél felé, Thyssagéták laknak, számos és sajátszerű nép. Élnek pedig vadászatból. Ezek szomszédságában ugyan e helyeken laknak azok, kiknek nevök tyrkák; ezek is vadászatból élnek következőleg: fölmászván a fára leselkedik. Fák pedig sürüen vannak az egész vidéken. S mindegyiknek készen van a lova, megtanittatva hasára feküdni az alacsonyság végett, és kutyája. Miután megpillantja a fáról a vadat, nyilazván s lovára ugorván üldözi és a kutya utána. – Ezeken tul, kelet felé kanyarodva, más scythák laknak, kik a királyi scytháktól elpártoltak s igy ezen vidékre érkeztek.” – IV. könyv, 22. szakasz (Télfy János fordítása).^[3]

Vékony Gábor szerint a thüsszageták – talán obi-ugorok – a Középső-Urál keleti oldalán élő isszédok nyugati szomszédai voltak, ennélfogva lakóhelyüket a nevezett hegységtől nyugatra kell keresni. A thüsszagetákkal egy területen osztoztak, valószínűleg aKáma mentén laktak a iürkák. E népet talán amagyarokkal lehet azonosítani. Nevezettek keleti szomszédai pedig az argippaiok voltak.

A thüsszageták neve – Vékony szerint – levezethető a görögösThüssza vagyThüsszész szóalakból, s ez aPerm környékiCsuszovaja folyóra vonatkozhat.

Vékony kijelentései nem újak. Ellis Minns szintén a Csuszovaja folyó és a thüsszageták nevének közös gyökeréről értekezik.^[4] Wilhelm Tomaschek pedig a nevezett népet amanysikkal (vogulokkal) azonosította.^[2] A iürkákHarmatta János szerint „ősmagyarok” voltak, és Minns, illetve Tomaschek szintén a magyarokat említi velük kapcsolatban.^[5][4][2]

Hérodotosz szerint négy folyó kanyarog a thüsszageták földjén; vizüket a Maiótiszba, vagyis azAzovi-tengerbe szállítják. Nevezett folyóvizek – keletről nyugat felé haladva – a Lükosz (Λυκος: Urál), az Oarosz (Οαρος: Volga), a Tanaisz (Ταναις: Don) és a Hürgisz vagy Szürgisz (Υργις, Συργις: Donyec). (Az Urál folyó és a Volga valójában aKaszpi-tengerbe szakad, jeles történetírónk idejében azonban a földrajztudomány még gyermekcipőben járt.) A felsoroltakat Vékony – nyugatról kelet felé haladva – rendre ekképpen azonosítja:

a Donyec felső folyása az Oszkol torkolatáig,

az Oszkol és a Donyec az Ajdar torkolatáig,

az Ajdar és a Donyec a Donig,

a Don.^[6]

A budinok lakóhelyétől északra elterülő, Hérodotosz által említett hét nap járóföldnyi „pusztaság” Vékony szerint a Don, a Donyec és azOka folyó közötti vízválasztó területe, melyet nyugaton az Oszkol vidéke határol. A thüsszageták – állítja Vékony – az Oka, a Don és a Volga által körbezárt tartományt birtokolták, ennélfogva agorogyec-műveltség népességével azonosíthatók.

A thüsszageták neve – Vékony feltételezése szerint – a manysik nyelvénekszossza (tősgyökeres, idevaló, bennszülött) szavából származhat. Ennek feltételezett ősalakja*csocseg, többes számban*csocseget lehetett. E kifejezés az iráninak nevezettszkíták közvetítésével juthatott el a görögökhöz, s őkthüsszagetai alakban rögzítették.^[6]

Vékony Gábor feltételezéseit több más tudós nem fogadja el, illetve élesen bírálja.^[7]

Vékony javaslata a Hérodotosz által megnevezett kelet-európai folyók azonosításával kapcsolatban teljességgel ellentmond az ókori szerző leírásának. A budinok, a iürkák és a thüsszageták lakóhelyére vonatkozó megállapításai nem különben.

Hérodotosz szerint a iürkák a királyi szkítáktól szakadtak el, és a thüsszageták tőszomszédai voltak. Vékony szerint a iürkák ősmagyarok – szerzőnk felfogása szerint obi-ugorok – lehettek, s a Káma mellett laktak.

A budinok Hérodotosz szerint a Volga táján, erdős területen éltek, Vékony ellenben aPoltava vidéki pusztákon, Bilszk környékén keresi őket.

Hérodotosz a thüsszageták lakóhelyeként az Urál folyó, a Volga, a Don és a Donyec között nyújtózkodó pusztát, a névadó csoport lakóhelyéül pedig a Déli-Urál vidékét jelöli meg. Vékony szerint a szóban forgó nép az Oka, a Don és Volga közötti erdős tartományt birtokolta, s földjük keleten a Középső-Urál vidékéig, a (Vékony feltevése szerint névadó) Csuszovaja folyó környékéig terjedt.

A gorogyec-műveltség népességét a szakemberek többsége nem a thüsszagetákkal, hanem amordvinokkal azonosítja.^[8]

A manysiszossza (tősgyökeres, idevaló, bennszülött) kifejezéssel, illetve feltételezett ősalakjával (*csocseg,*csocseget) kapcsolatban – bizonyos értelemben – igaza lehet Vékony Gábornak. A felsorolt betűhalmazok bajosan, a magyartős kifejezés ellenben eléggé jól illeszkedik a görögösthüsszagetai szó első (θυσσ) eleméhez.A magyar nyelv szótára szerint„TŐS (1) (tő-ös) mn. tt. tős-t, v. ~et. tb. ~ek. Minek tulajd. értelemben vett növényi töve van, töves, gyökös. Átv. ért. főleg a gyökeres szóval is ikerülve am. régi eredetü, nem korcs származásu, ősi. Tős gyökeres nemzetség, jószág, szokások.”^[9] A görögösített név második eleme – αγεται (a szó végi -αι a névszó, illetve többesének, görögben kötelező, jelölése) – egybevág bizonyos szkíta népi stb. elnevezésekkel, pl.getai (γεται), illetve második elemükkel, pl. masszagetai (μασσαγεται), matüketai (ματυκεται), türegetai (τυρεγεται).^[4] E kifejezések első eleme a szkíták nyelvében a minősítő jelző szerepét tölthetné be, s a második képviselhetné a főnévi részt, pl. tős „szkíta”.

Aszossza, illetve a feltételezett*csocseg,*csocseget kifejezést, valamint a Csuszovaja folyó nevét csakis a nyelvhasonlítás szabályain^[10] erőszakot téve lehet egymással, illetve a görögösthüsszaget szótővel egyeztetni. Másként fogalmazva, a manysiknak tulajdonított*csocseget szó görögös alakja nemigen lehetthüsszaget(ai). Még akkor sem, ha az iráninak címzett szkíták közvetítésével jutott (volna) el a görögökhöz.

• Czuczor Gergely ésFogarasi János (1874):A magyar nyelv szótára. Hatodik kötet. Budapest. (Tős (1) szócikk.)
• Davis-Kimball, J.,Bashilov, V. A. andYablonsky, L. T. (eds.) (1995):Nomads of the Eurasian steppes in the Early Iron Age. Berkeley.
• http://www.vasiszemle.hu/2003/01/denes.htm[Dénes József (2003): Vékony Gábor: Magyar őstörténet – magyar honfoglalás. Nap Kiadó. Bp., 2002. 223. p.Vasi Szemle57 (1): 122–124.]Archiválva2021. február 2-i dátummal aWayback Machine-ben
• Dyer, Th. H. (1854): Thyssa’getae. P. 1196.InSmith, W. (ed.):Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. II. Iabidus–Zymethus. London.
• Gardiner-Garden, J. R. (1986):Ancient literary conceptions of Eastern Scythian ethnography from the 7th to the 2nd century B.C. A thesis submitted for the degree of Doctor of Philosophy at the Australian National University.
• Gimbutas, M. (1961): “Timber-graves” in Southern Russia.Expedition Magazine3: 14–22.
• Harmatta János (1997): A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban. Pp. 129–130.InKovács László ésVeszprémy László (szerk.):Honfoglalás és nyelvészet. A honfoglalásról sok szemmel III. Budapest.
• HerodotosinGeréb József (1892): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Első kötet. I–III. könyv.Görög és latín remekírók. Budapest.
• HerodotosinGeréb József (1893): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Második kötet. IV–VI. könyv.Görög és latín remekírók. Budapest.
• HerodotosinGeréb József (1894): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Harmadik kötet. VII–IX. könyv.Görög és latín remekírók. Budapest.
• Honti László (2004): Vékony Gábor, Magyar őstörténet – magyar honfoglalás. Nap Kiadó, Budapest, 2002. 223 lap.Magyar nyelv, 100. évfolyam4: 486–489.
• Latham, R. G. (1854): Scythia. Pp. 936–945.InSmith, W. (ed.):Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. II. Iabidus–Zymethus. London.
• Mallory, J. P. andAdams, D. Q. (eds.) (1997):Encyclopedia of Indo-European Culture. London and Chicago.
• Minns, E. H. (1913):Scythians and Greeks. A survey of ancient history and archaeology on the north coast of the Euxine from the Danube to the Caucasus. Cambridge.
• Nagy Géza (1894a): Egy pár szó a szkithákról. (Első közlemény.)Ethnographia5 (4): 223–238.Archiválva2015. december 24-i dátummal aWayback Machine-ben
• Nagy Géza (1894b): Egy pár szó a szkithákról. (Második közlemény.)Ethnographia5 (5): 279–320.Archiválva2015. december 23-i dátummal aWayback Machine-ben
• Nagy Géza (1909): A skythák. Székfoglaló értekezés.Értekezések a Történeti Tudományok köréből22 (1908–1911): 1–96.
• Oszkó Beatrix,Sipos Mária ésVárnai Zsuzsa (é. n.):A nyelvhasonlítás alapfogalmai. Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet.
• Patrushev, V. (1995): Uralic Nations of Russia: Historic Development and Present Condition.Julkaisussa Congressus octavus internationalis Fenno-Ugristarum, Jyväskylä 10–15.8.1995. Pars 1, Orationes plenariae et conspectus quinquennales Pars 1: Orationes plenariae et conspectus quinquennales: 97–116.
• Pozder Károly (2001): Thyssagetae.InPecz Vilmos (szerk.):Ókori lexikon. (Elektronikus dokumentum.) Budapest.
• Sulimirski, T. (1985): Chapter 4. The Scyths. Pp. 149–199., (1–7.) (Bibliography).InGershevitch, I. (ed):The Cambridge History of Iran. Volume 2. The Median and Achaemenian Periods. Cambridge.
• Sulimirski, T. andTaylor, T. (1992): Chapter 33a. The Scythians. Pp. 547–590.InBoardman, J.,Edwards, I. E. S.,Sollberger, E. andHammond, N. G. L. (eds):The Cambridge Ancient History. III. Part 2. The Assyrian and Babylonian empires and other states of the Near East, from the eighth to the sixth centuries b.c. Second edition. Cambridge.
• Télfy János (1863):Magyarok őstörténete. Görög források a scythák történetéhez. Pest.
• Tomaschek, W. (1888): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. I. Ueber das Arimaspische Gedicht des Aristeas.Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften116: 715–780.
• Tomaschek, W. (1889): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. II. Die Nachrichten Herodot’s über den skythischen Karawanenweg nach Innerasien.Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften117: 1–70.
• Vékony Gábor (2002):Magyar őstörténet – magyar honfoglalás. Budapest.

• Agathürszök
• Argippaiok
• Arimaszpok
• Budinok
• Isszédok
• Iürkák
• Királyi szkíták
• Melankhlainok
• Szkíták

• Magyar őstörténet
• Ókori sztyeppei népek