más értelmezés szerint apozitív egész számokat, tehát az 1, 2, 3, … számtani sorozat tagjait.[4]
A sorozat lépésköze 1, tehát a sorozat következő tagját mindig úgy kapjuk, hogy az utolsó taghoz hozzáadunk 1-et. Végtelen sok természetes szám van, mivel bármilyen nagy számhoz is hozzá tudunk adni 1-et, újabb tagot képezve a sorozatban.
Az ókorban a természetes számokat egyszerűen csak számoknak nevezték (a görögök még az 1-et sem értették közéjük); más nevezetes számosztályokat nem tartottak számon (a racionális számokat pl. számok arányainak tekintették, nem pedig önálló számosztálynak).
A "természetes" elnevezés valószínűleg csak a19. század végén alakult ki.R. Dedekind, akitől a nevezetes számosztályok (természetes, egész, valós stb.) betűs jelöléseinek egy része származik (ezek szintén ebben az időben alakultak ki), egy1872-es cikkében a természetes számokról még mint „úgynevezett természetes számokról” beszél (vagyis a kifejezés még nem rögzült teljesen).[5]Grosschmid Lajos magyar matematikus egy 1911-es számelméleti cikkében[6] (egy lábjegyzetben) Dedekindnek tulajdonította a „természetes” kifejezést („Természetes szám alatt - Dedekind nyomán - értek bármely pozitív raczionális egész számot. V. ö. : naturliche Zahl; Dirichlet-Dedekind i.m.[7] XI. Suppl. 436. l.”).
A szakirodalomban eltérések találhatóak abban, hogy a 0 számot a természetes számok közé sorolják-e; másképp szólva, hogy a "természetes szám" elnevezéssel a {0; 1; 2; 3; 4, ....} vagy az egy elemmel szűkebb {1; 2; 3; 4; ...} halmazt illessük-e. Mivel ez nem szorosabb értelemben véve matematikai probléma (nem lehet matematikai tételekből kiszámítani vagy bebizonyítani, természetes szám-e a nulla), hanem pusztán egy elnevezés tartalmáról való döntés, így definíció, megállapodás kérdése, hogy mi tartozik a névvel jelölt csoporthoz. A kérdés mégsem érdektelen, mert, bár a probléma nem matematikai jellegű, eldöntésének már vannak ilyen következményei - a feladatok, állítások, tételek rendszeresen hivatkoznak a természetes számok halmazára, és a feladat megoldhatóságát, a tétel érvényességét vagy bizonyíthatóságát döntheti el a fogalom értelmezése.
Régebben a nulla nem tartozott a természetes számokhoz. A klasszikus, ösztönszerű számfogalom megformálódásakor sem vesszük a számok közé a „semmit”, a nulla Európába csak arab közvetítéssel jutott el a középkorban, a nullával nem lehet osztani. Ennek az értelmezésnek az alátámasztására következzenek idézetek:
A19. században, halmazelméleti levezetésekben vették először a nullát, mint üres halmazt a természetes számok közé, a definíciót „nem-negatív egész számok”-ra módosítva. Az egyértelműség keresésének szándékával született az a szokás, hogy a nem-negatív egészeket, a pozitív egészeket, tehát a nulla nélküli értelmezést pedig vagy szimbólummal jelölik[forrás?]; az jel önmagában bizonytalanságban hagyja az olvasót. Az jelöléssel is lehet találkozni, de ennek értelmezése nem egységes.
Jellemző, hogyG. Peano, akinek a természetes számok első formális matematikai jellegű elméletének lefektetését tulajdonítják, első ilyen tárgyú cikkeiben még nem sorolta a 0-t a természetes számok közé, későbbi cikkeiben (1898-tól,Formulaire de mathématiques II. c. kiadvány, 2. fej.) azonban már igen. Peano használta és vezette be (ugyanott) a fentebb említettN0 ésN1 jeleket is a kétféle számhalmaz megkülönböztetésére.[11]
A természetes számok formális-axiomatikus elmélete – a Peano-aritmetika
Mindenmatematikai természetű témakör akkor tehető tudományos vizsgálódás tárgyává, ha rögzítjük azt azaxiomatikus elméletet, melyben a témakör összes állítása formális kijelentés alakjában megfogalmazható. A természetes számok matematikájának axiomatikus elmélete, mintelsőrendű elmélet aPeano-aritmetika, jelben:PA (Giuseppe Peano olasz matematikus tiszteletére).
APAalapfogalmai a 0 konstansjel (individuumnév), melyetnullának nevezünk, a ' egyváltozós függvényjel (egybemenetű névfunktor), melyetrákövetkezés vagyszukceszor operátornak mondunk (szemléletesenn' azn számot pontosan eggyel követő szám), a + kétváltozós függvényjel, azaz azösszeadás és a függvényjel, ami aszorzás.
APAaxiómái a következők (azn,m,k, … jelek olyan változók, melyek természetes számokat szimbolizálnak):
(P1) n' 0
(azaz a nulla semminek sem rákövetkezője)
(P2) n' = m' n = m
(ha két szám rákövetkezője egyenlő, akkor a számok is egyenlők)
(P3) n + 0 = n
(a nulla alaptulajdonsága)
(P4) n + m' = (n + m)'
(összeg rákövetkezője)
(P5) n 0 = 0
(nullával való szorzás)
(P6) n m' = (n m) + n
("elődisztributivitás")
(P7) ( F(0) & (F(n) F( n' ) ) ) F(n)
(ateljes indukció formulasémája, F tetszőleges a Peano-aritmetika nyelvén megfogalmazható tulajdonság (predikátum))
A 0 rákövetkezőjét, 0'-t 1-gyel jelöljük. A (P1) axiómába n helyére 0-t helyettesítve ekkor kapjuk, hogy
A Peano-aritmetika halmazelméleti modelljének nevezzük az olyan (N, 0, ', +,) rendezett 5-öst, aholN halmaz, 0 ∈ N, ' :N N függvény, +:N N N, és:N N N pedig művelet, melyekre teljesülnek aPA rendszer axiómái.
A természetes számok halmazelméleti modelljeként kiválóan megfelel a
halmaz. Itt rendre
A természetes számok halmaza végtelen (mégpedig megszámlálhatóan végtelen),számosságát az
(alef null – itt a héber ábécé első betűje) szimbólummal jelöljük. Ha mintrendszámra gondolunk rá, akkor az
jelet használjuk.
A természetes számok halmaza a legkisebb számosságú végtelen halmaz.
Rendezési tulajdonságok: A természetes számok halmazának egy nagyon fontos tulajdonsága, hogy (a szokásos rendezéssel)jólrendezett, azaz akárhány (de legalább egy) természetes számot kiválasztva azok közt van egy legkisebb.
Algebrai tulajdonságok: A természetes számok halmaza az összeadással kommutatívfélcsoport, a szorzással szintúgy. Az (N,+) egyműveletes struktúráta természetes számok additív félcsoportjának, míg az (N, ·) egyműveletes struktúráta természetes számok multiplikatív félcsoportjának nevezzük.
A természetes számok halmaza zárt (a négy alapművelet közül) az összeadásra és a szorzásra.
Először Richard Dedekind definiálta axiómákkal a természetes számokat 1888-ban implicit módon.[12] Ettől függetlenül Giuseppe Peano 1889-ben egyszerűbb és formálisan precíz axiómarendszert adott meg.[13][14] Ezeket a Peano-axiómákat elterjedten használják. Mivel az eredetihez másodfokú predikátumlogika szükséges, azért használják ennek gyengébb változatát, a Peano-aritmetikát.[15] Más, hasonló axiómarendszerek a Robinson-aritmetika és a primitív rekurzív aritmetika.
A természetes számok definiálhatók a Peano-axiomákkal. Ekkor a természetes számok halmaza az, ami eleget tesz a Peano-axiómáknak. Végtelen sok halmaz van, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak, de ezek csak a jelölésben különböznek, a viselkedésük ugyanaz. A matematikában ezt izomorfiának nevezik. Ezt az eredménytDedekind-féle egyértelműségi tételnek nevezik. Emiatt lehetséges a természetes számokról beszélni.
Neumann Jánosnak sikerült a természetes számokat halmazokkal ábrázolnia, azaz megalkotta a természetes számok halmazelméleti modelljét:
A kiindulási elem a „0“ a üres halmaz. Az „1“ az az egyelemű halmaz, aminek egyetlen eleme a nulla. Ez különbözik az üres halmaztól, mivel annak nulla eleme van.
A rákövetkezési reláció azt a halmazt adja, ami tartalmazza az adott halmaz összes elemét, és a halmazt is. Más szavakkal, az adott halmaz és az azt egyelemű halmazként tartalmazó halmaz uniója. Ez utóbbi diszjunkt az adott halmaztól, így minden halmaz különbözik az előzőtől, tehát a rákövetkező reláció injektív.
Az egyes természetes számok létezését már a gyenge halmazelméleti axiómák biztosítják. A természetes számok vagy halmazának létezéséhez a Zermelo-Fraenkel-axiómarendszerben egy külön axiómának, a végtelenségi axióma biztosítja.
A konstrukció további folytatása, illetve további megelőző számok nélküli számok definiálása a rendszámokat hozza létre.
↑Grosschmid Lajos:A négyzetes binóm-kongruencziák gyökeiről. Mathematikai és Physikai Lapok XX. (1911). Kiadja a Mathematikai és Physikai Társulat. Teljes cikk 4.-72. old., hivatkozások: 53. és 61. o.
↑Dirichlet, P. G. L. -Dedekind, R.:Vorlesungen über Zahlentheorie. Druck und Verlag von Friedrich Vieweg & Sohn, Braunschweig, 1894.
↑Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003)
↑Obádovics József Gyula:Matematika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1980), 65. oldal
↑Kósa András:Ismerkedés a matematikai analízissel (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981), 35-37. oldal
↑Dedekind:Was sind und was sollen die Zahlen? Braunschweig 1888.
↑Peano:Arithmetices principia nova methodo exposita. Turin 1889.
↑Zur Unabhängigkeit von Dedekind siehe: Hubert Kennedy:The origins of modern Axiomatics. In:American Mathematical monthly. 79 (1972), S. 133–136. Auch in: Kennedy:Giuseppe Peano. San Francisco 2002, S. 35 f.
Ez a szócikk részben vagy egészben aNatürliche Zahl című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.