Ateremin vagytheremin az egyik első elektronikus hangszer. Lényegét tekintve egy egyedi módon, rádióhullámok interferenciája által vezérelt analógszintetizátor.
A teremint 1919-ben találta felLeon Theremin (eredetileg: Lev Szergejevics Tyermen, Лев Сергеевич Термен) orosz fizikus. Egyedi abban a tekintetben, hogy ez az első olyan hangszer, amit pusztán gesztusokkal lehet megszólaltatni, anélkül, hogy a zenész magát a hangszert megérintené.
Felépítése egyszerű: két, egymáshoz közeli rezgésszámra hangolt rádiófrekvenciásoszcillátor és egyantenna alkotja. Az egyik oszcillátor fix, 170 kHz-esfrekvencián, a másik – amihez egy antenna csatlakozik – 168 és 170 kHz közötti, az antenna által hangolható frekvencián rezeg. A két jelinterferenciája, a hallható hang frekvenciatartományába esőlebegése hozza létre az elektromos jelet, amelyerősítőn keresztül jut a hangszórókhoz, zenei hangot eredményezve. Egy másik, hasonló elven működő antenna a hangerő szabályozására szolgál.[1] A tereminen úgy lehet játszani, hogy a zenész a kezét mozgatja a két antenna körül, az egyikkel a hang frekvenciáját (magasságát), a másikkal amplitúdóját (a hangerőt) szabályozza.
Tyermen eredetileg távérzékelő kifejlesztésén dolgozott, e kutatás mellékterméke a hangszer. Saját elmondása szerint egymoszkvai elektronikai konferenciánLenin is kipróbálta a találmányt,GlinkaPacsirtáját játszotta el rajta.[2]