Anap-éj egyenlőség (latinulaequinoctium[3]) egy csillagászati esemény, amelyben a földiegyenlítő síkja áthalad aNap középpontján,[4] ez évente kétszer fordul elő (március 21. és szeptember 23. körül).
A21. században2011 volt az utolsó olyan év (közép-európai idő szerint), amikor március 21-én következett be ez az időpont, innentől a század végéig mindig korábban lesz.[5] 2011-ben ugyanis még március 21-ére esett a csillagászati tavasz kezdete, de mivel2012szökőév volt, ezért ebben az évben 20-án reggel következett be. Ezt követően, mivel 365 napos évek jönnek, a nap-éj egyenlőség időpontja ismét egyre későbbre kezdett tolódni, de2015-ben is még március 20-ára esett, nem sokkaléjfél előtt köszöntött be a csillagászati tavasz. Ezután, mielőtt még újra elérte volna a 21-ét, ismét szökőév jött, ezért2016-ban a nap-éj egyenlőség március 20-án reggelre került vissza. A négyévenkénti 45 perces csúszás azt eredményezi, hogy 2012-től2047-ig minden évben – közép-európai idő szerint – március 20-ára,2048-tól viszont már 19-ére esik a jeles nap, a tavasz kezdete – csillagászatilag. Mivel2100-ban kimarad (az egyébként négyévente esedékes)február 29., így 1 napot előrefelé mozdul el a folyamat, és2102-ben már – a22. században először – ismét 21-én következik be a természet újjászületésének e fontos szimbóluma.
Viszont mivel a Földön mindenhol ugyanabban az időpillanatban következik be, és csakidőzónánként változik az időpontja, ez azt is jelenti, hogy2050-ben a legkeletebbre található időzónában helyi idő szerint (UTC+14) március 21-én, 0 óra 20 perckor következik be, tehát ott még aszázad közepéig kell várni a 21. század utolsó 21-ei nap-éj egyenlőségére.
Az északi félgömbön tavaszi nap-éj egyenlőségnek, a délin őszi nap-éj egyenlőségnek nevezik. A két féltekén ez a csillagászatitavasz, illetve a csillagászatiősz kezdete is egyben.
Az időnként előforduló eltérés a naptári és csillagászati számítás között abból adódik, hogy arómai katolikus egyház annak érdekében, hogy ahúsvét időpontját egyszerűbben meg lehessen határozni, a nap-éj egyenlőség időpontját mindig március 21-ére teszi.
A szeptemberi nap-éj egyenlőség napjaszeptember 22., illetveszeptember 23. Jellemzően 23-ára esik, csak szökőévekben, illetve közvetlenül 1 évvel utána fordul elő 22-én, illetve a nyugatabbra található időzónákban – ritkán –21-én este köszönt be a csillagászati ősz.
Az északi féltekén őszi nap-éj egyenlőségnek, a délin tavaszi nap-éj egyenlőségnek nevezik. A két félgömbön ez a csillagászati ősz, illetve a csillagászati tavasz kezdete is egyben.
A nap-éj egyenlőség idején a Nap és a Föld középpontját összekötő egyenesre merőlegesen, a Föld középpontjában állított sík a földfelszínből aterminátornak nevezett gömbi főkört metszi ki, amely ekkor az egyenlítőre és minden szélességi körre merőleges; ezeket felezi, amiből következik, hogy az egész Földön nap-éj egyenlőség van. Ezt a bevezető ábra is szemléletesen mutatja.
A geometriai magyarázattól eltérően anappal és azéjszaka hossza a definícióból adódóan ekkor sem azonos. Az egyenlítőn a nappal megközelítőleg 12 perccel hosszabb az éjszakánál, és az eltérés az egyenlítőtől távolodva egyre jobban növekszik: a pólusoknál fél évig tart a nappal, és fél évig az éjszaka.[6]
