Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Tartuffe | |
 | |
| Szerző | Molière |
| Eredeti cím | Tartuffe, ou l’Imposteur |
| Ország |  Franciaország |
| Nyelv | francia |
| Műfaj | Komédia |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1664 |
| Fordító | Vas István |
| Külső hivatkozások | |
| A könyv a MEK-ben | |
 AWikimédia Commons tartalmazTartuffe témájú médiaállományokat. | |
ATartuffeMolière francia színdarabíró egyik legismertebb, ötfelvonásosvígjátéka. 1664-ben írta, és ugyanebben az évben május 12-én mutatták beVersailles-ban. A darabot szinte azonnal cenzúrázták aXIV. Lajos királyt körülvevő, odaadó hívek felzúdulása miatt. Bár a királynak nem volt személyes érdeke a darabot betiltani, befolyásos udvari emberei hatására mégis megtette. Ezek az emberek ugyan mind mélyen vallásosnak mutatkoztak, a valóságban java részük igencsakálszent módon viselkedett, és a hozzájuk hasonló képmutatókat pellengérezte ki Molière a művében. A címet adó beszédes név –tartuffe: álszent, képmutató; az olasz komédia egyik visszatérő szereplője (Tartufo) – a francián kívül még sok más nyelvben is megtalálható mint a jámborságot megjátszó ember karakterének szimbóluma.
Ezenkívül rokonok, szobalányok, szolgálók és Argas (személyesen nem jelenik meg a darabban), Orgon barátja. Argas bizonyos dokumentumokat bíz Orgonra, amit Tartuffe ellop azzal a céllal, hogy felhasználja Orgon ellen.
Színtér: Párizs, 1660-as évek, Orgon háza.
Orgon, a jómódú francia polgár, anyjával, Pernelle asszonnyal együtt egy látszólag mélyen vallásos, cselszövő kalandor, Tartuffe befolyása alá kerül. Tartuffe színleli az erkölcsösséget, viselkedése és beszédmodora erényesen kenetteljes. A családtagok hamarosan átlátnak Tartuffe karakterén, de Orgont és anyját nem tudják meggyőzni arról, hogy a férfi egy kalandor. Pernelle asszony - szobalánya kíséretében - távozik, szidva a család magatartását a „szent emberrel” szemben. Érdekes módon, Tartuffe célját nem hazugsággal akarja elérni, hanem azzal, hogy Orgont mint a ház urát, a család feletti hatalom gyakorlására ösztönzi. Arra számít, hogy Orgon manipulálásán keresztül majd ő lesz a ház ura. Lépésről lépésre közeledik céljához: törvényes kontroll alá igyekszik helyezni Orgont és családját. Mariane és Valér ekkor már jegyesek voltak, Orgon mégis Tartuffe-höz akarja adni lányát, hogy a családjában tudhassa a férfit, aki azonban Elmirába szerelmes titkon.
A család kidolgoz egy tervet Tartuffe lebuktatására. Elmira kettesben találkozik Tartuffe-fel, hogy távozásra biztassa, de Tartuffe tervei egészen mások. Mint vendégnek, vallásos embernek ezt természetesen bűn lenne elkövetni, tehát vallomása végre ellene szólna. Tartuffe meg is próbálja Elmirát elcsábítani, de Orgon fia, Damis, aki a háttérben hallgatózik, nem bírja tovább, kiugrik rejtekhelyéről, és leleplezi Tartuffe-öt. Tartuffe először megijed, de mire Orgon belép, összeszedi magát, és felveszi jámbor, vallásos maszkját. Orgon meg van győződve, hogy Damis hazudik, és kiparancsolja fiát a házból. Orgon, hogy elejét vegye a pletykáknak és megmutassa, hogy ő dönt, megengedi, sőt kéri, hogy Tartuffe Elmira közelében maradhasson, és találkozzanak csak kettesben. A hiszékeny Orgon kitűzi Tartuffe és lánya esküvőjét, sőt vagyonát is Tartuffe-re íratja. Elmira eldönti, hogy ezúttal határozottabban lép fel a kalandorral szemben. Megkéri Orgont, legyen tanúja a Tartuffe-fel való második találkozásnak. Orgon az asztal alá bújik, mindent hall, kimászik az asztal alól, készen arra, hogy Tartuffe-öt kizavarja a házból.
Csakhogy ettől a „jámbor hívőtől” nem lehet olyan könnyen megszabadulni. Tartuffe előkeríti azokat a dokumentumokat, amelyek Orgon számára problémát jelentenének, és elmegy a törvényszéki végrehajtóért, hogy Orgont letartóztattassa. Meglepetésére a rendőr Orgon helyett őt tartóztatja le. A király – aki közben értesült mindarról, ami Orgon házában lezajlott – az utolsó pillanatban közbelép, és Tartuffe-öt börtönbe zárják. Pernelle asszony visszatér, meggyőződik Tartuffe csaló mivoltáról, és az egész család boldog, hogy megszabadult a kalandortól, akiről kiderül, hogy megrögzött bűnöző.
Molière az egész darabotalexandrinusokban, tehát 12 tagú sorokban és rímelő verspárokban írta meg.
Bár a közönségnek, sőt a királynak is tetszett a darab, különböző társadalmi körök azonnal megtámadták. Ilyenek voltak arómai katolikus egyház, a francia felső osztály, és aCompagnie du Saint-Sacrement, egy háttérben működő befolyásos vallási szervezet. A párizsiérsek felhívást adott ki, amelyben kiközösítéssel fenyegette mindazokat, akik a darabot megnézik, játszanak benne, vagy akár elolvassák. Hogy az egyházat megbékítse, Molière újraírta a színdarabot, címéül aL’imposteurt választotta. Tartuffe helyett a főszereplőt Panulphe-nek hívta, és tompította a vallást kritizáló részeket. A változtatások ellenére az egyház nem engedett, XIV. Lajos támogatása nélkül Molière-t a katolikus egyház minden bizonnyal kiközösítette volna. Habár a nyilvános előadásokat betiltották, az arisztokrácia számára megengedték, hogy a darabot magánelőadásokon bemutathassák. 1669 után, amikor Molière ellenfelei kezdték elveszteni befolyásukat, megengedték, hogy színpadra vigye a darab utolsó verzióját. Ennyi gond után azonban az író eldöntötte, a jövőben tartózkodni fog az ilyen metszően éles darabok megírásától.
1667-ben Molière aTartuffe körül viharzó kritikára egy nyilvános levélben reagált(Lettre sur la comédie de l'Imposteur). Azt próbálta bizonyítani, hogy a komédia elkerülhetetlen eleme a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a bölcsesség és a butaság szembeállítása. A humoros elemek arra szolgálnak, hogy megvilágítsák a racionális cselekedetet és gondolkodást. Levelében ezt írta:„A komédia az a látható forma, amivel a természet ruházott fel mindent, ami észszerűtlen, azért, hogy meglássuk és ugyanakkor el is tudjuk kerülni ezt az észszerűtlenséget. Hogy fel tudjuk ismerni a komikust, tudnunk kell mi a racionális; meg kell látni annak hiányát, és ennek segítségével megállapítani miből is áll az észszerűség … a komédia lényege tulajdonképpen az össze nem illő dolgokban rejlik … a hazugság, a leplezés, csalás, a tettetés, mindez csak szereplés ami nem egyenlő a valósággal, sőt annak egyenesen ellentmond – lényegében ez alkotja a komédiát.”
Az idők folyamán számtalan színház mutatta be aTartuffe-öt a világ színpadain, eredeti vagy modernizált felfogásban. Az előadások helyeit és számait szinte lehetetlen nyomon követni.
A németUFA filmstúdió 1925-ben némafilmre vitte a darabotHerr Tartüff címmel. RendezőjeFriedrich Wilhelm Murnau, címszereplőjeEmil Jannings volt.Lil Dagover Elmire szerepét,Werner Krauss Orgonét alakította. A 2007-ben készültMolière című francia film Tartuffe-fel kapcsolatban sok direkt vagy indirekt utalást tartalmaz.
Kirke Mechem amerikai zeneszerzőTartuffe című háromfelvonásosoperájátSan Francisco operaházában mutatták be 1980-ban.
ATartuffe-öt magyar nyelvre előszörErnyi Mihály fordította le1795-benTértüffe címmel.
A 19. században elsőkéntFekete Soma fordította le és ezzel a fordítással is mutatta be aNemzeti Színház1857.július 4-én Tóth József rendezésében. A 19. században mégKazinczy Gábor fordította le1863-ban és jelent is meg1866-ban aKisfaludy Társaságnál, aMolière vígjátékai című sorozatban és került bemutatásra aNemzeti Színházban1866.november 28-án.
A 20. században előszörIvánfi Jenő fordította le. Ez a fordítás1904-ben jelent meg aBudapesti Hírlapban és a Nemzeti Színházban mutatták be 1904.december 10-én.1943-ban jelent megJankovich Ferenc fordítása a Franklin Kiadónál ésApáthi Imre rendezésében mutatta be a Nemzeti Színház Kamaraszínháza1943.október 8-án. Az1950-es évek elején készült elVas István fordítása, mely az egyik legjelentősebb változat.1993-banPetri György fordításában mutatta be aBudapesti Kamaraszínház,Kapás Dezső rendezésében,Kubik Anna (Elmira),Helyey László (Orgon) ésDerzsi János (Tartuffe) főszereplésével.
A 21. század elejénParti Nagy Lajos átiratában mutatták be aNemzeti Színház társulatának előadásában2006.augusztus 11-én aSzentendrei TeátrumbanAlföldi Róbert rendezésében,Udvaros Dorottya (Elmira),Stohl András (Orgon) ésLászló Zsolt (Tartuffe) főszereplésével. A szöveg megírására Alföldi kérte fel az írót.Parti Nagy eredetileg teljesen elhagyta az ötödik felvonást, melyben Tartuffe lelepleződik és megbűnhődik álságosságáért, mert úgy vélte, ez a befejezés hamis és hazug. Az első,2006-os premiert követően a színházak ezzel a befejezéssel játszották a darabot, míg2014-benBagossy László kérésére Parti Nagy megírta az ötödik felvonást, melyben Tartuffe megbűnhődik. Ezt a változatot először azÖrkény István Színházban mutatták be2015.február 16.-án,Znamenák István (Orgon),Pálya Pompónia (Elmira) ésNagy Zsolt (Tartuffe) főszereplésével. AMoliére átiratok című kötetben az ötödik felvonást is tartalmazó változat jelent meg aMagvető Könyvkiadónál,2015-ben.
Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap