A tantra egybeavatáson alapuló hagyomány, melyben a szent és titkos tanítást időtlen idők óta szóban adják tovább a mesterek tanítványaiknak. Ebből a szempontból is nagy különbség van közte és aneotantra(wd) között, amely utóbbi a tantra egy nyugati, leginkább szexuális elemeket tartalmazó változata és amit általában beavatás nélküli, tudásukat könyvből merítő, önjelölt mesterek gyakorolnak és hirdettek (pl.Osho).
Nevét a tantrikus szentírásokról, a Tantrákról kapta,[megj. 1] amelyek elmondják, hogy kell a Legfőbb Urat imádni, valamint a spirituális gyakorlatokat vagy szertartásokat, amelyek segítenek elérni az önmegvalósítást,megvilágosodást vagy amegszabadulást.
A tantrikus ösvényt gyakran említikszádhanaként, az ezen az úton elért megvalósítást pedigsziddhinek is hívják.[3]
Tantrikus művészet (bal oldalt, fentről, az óra járásával egyezően): hindu tantrikus istenség, buddhista tantrikus istenség, dzsain tantrikus festmény,kundalini csakrák, ajantra és a japántendai alapítója
A kifejezés egyszanszkrit szóból származik (तन्त्र =szövet, fonal, lánc, szövőszék, kontinuitás, összefüggés, megnyújtás)
A tantra szó gyökere a szanszkrittan (tágít) szó. A tantrizmus így egy mindent átfogó tudást, illetve a tudás kitágítását jelenti.
A fogalom a hindu és a buddhista gyakorlatban általában titkos, rituális vallási gyakorlatokat jelent, nevének egyik jelentése is „szövőszék”, mivel maga a szöveg egyfajta jellegzetes képet sző a valóságról.
Eredete talán a2. századra tehető,[4] de vannak akik jóval ősibbnek tartják. Némely kutató szerint a tantrikus hagyomány az ősisámánisztikus praktikák finomított változata.[5] Gyökerei valószínűleg a pre-árja Indiamágikuskultuszaiba nyúlnak vissza.[6] Emellett szól, hogy a tantrizmus Észak-Indiában olyan területeken alakult ki, ahol azárja hatás már kevésbé ért el.[6]
Az i. sz. első századokban India két határvidékén tűnt fel: északnyugaton ésBengálban.[7] A felvirágzása, mint teljes körű mozgalom vagy kultúra megszületése csak azelső évezred derekára tehető.[8]A tan teljes formájában azonban legkorábban csak a 7–8. századtól létezik. Teljes kiforrottságátAbhinavagupta(wd) filozófiai iskolájában érte el, nagyjából1000 körül.[8]
Igen komoly hatással volt avédántához hasonló, nem tantrikus iskolák megjelenésére, és gyakorlataira egyaránt. Eme hagyományok követői gyakorta észre sem vették a tantra hatását, olyannyira, hogy felháborodottan reagáltak még a legfinomabb felvetésekre is, amely tipikusan tantrikus gyakorlataikra célzott.[8]
Ma a tantra főként a dél-indiai Srí Vidjá(wd) hagyomány konzervatív(szamaja) köreiben és atibeti buddhista hagyományban él tovább, mindemellett mindkét vonalnak megvannak a maga különösen elkötelezett gyakorlói.[8]
Nyugaton főként a tibetivadzsrajána buddhizmus vált ma is egyre szélesülő körben ismertté, ezért viszonylag könnyű beavatáshoz és útmutatáshoz jutni a tantra ezen formájában.
A tantrizmus olyan felismeréstan, amelynek alapja a relatív és az abszolút dolgok elválaszthatatlansága. A tantrizmus hangsúlyozza az abszolút és a jelenségbeli valóság azonosságát. A tantrizmus lényege, hogy a gyakorló eggyé váljon az abszolúttal és felismerje a legmagasabb valóságot. Az a feltételezés, hogy ez a valóság energiatermészetű és amikro- ésmakrokozmosz elválaszthatatlanul össze vannak szövődve, a tantrizmus szerint a külső cselekvés, a tett, amit véghezvisz/teljesít/elvégez úgy jelenik meg, mint belső állapotok tükre. Mivel a tantra tanai szerint a szellemet és az anyagot nem lehet teljesen különválasztottnak tekinteni, a hinduizmusban a tantrizmus pozitívan hangsúlyozza az e világi életet és örömöket, segíti az önmegvalósítást.
A tantra rendkívül sok szintre tagolódik, s az irodalma a kezdetlegesmágiától a bonyolultmetafizikaiteológiáig terjed. Egyik végén a fekete mágiához tartozó, teljességgel szabad szellemű gyakorlatokat találhatjuk, amelyek minden tekintetben szemben állnak a hindu és más társadalmak értékeivel. A másik végén olyan mestereket találunk, akik minden tanítást és szertartást pocskondiázva, kizárólag a tökéletes spontaneitás (szahadzsa) eszményét dicsőítik. A legtöbb iskola e két véglet közé esik és nagyban szertartás jellegűek.[9]
A tantra úgy értelmezi magát, mint a jelenlegi sötét korszak, akali-juga evangéliumát, amelynek tanítása a spirituális kutatók számára készült.[10]
Sok újító elgondolása ellenére kezdettől fogva a korábbi tanítások folytatásának tartja magát. Így a buddhista tantra egészenGautama Buddháig visszavezethető ezoterikus hagyományként értelmezi magát, addig a hindu tantra aVédák kinyilatkoztatott tanításait jelöli meg a kezdetének, de néha ötödik Védaként hivatkoznak a Tantrákra.[9]
A számtalan tantrikus gyakorlat célja az elme tükrének megtisztítása, hogy az torzítatlanul tükrözhesse az örökkévaló Valóságot, lehetővé téve az ősi bölcsesség tiszta felragyogását.[9]
Bizonyos elgondolások a tantrizmus minden formájában jelen vannak, például a maszkulinitás és a feminitás polaritása, amelyen belül a hinduizmusbanSiva a passzív,Sakti az aktív pólus. Atantrikus buddhizmusban viszont a femininpradnyá passzív, a maszkulinupája aktív.[6]
Ácsárja (tanító) hagyományos tantrikus megjelenésben
Bizonyos részeit tekintve a tantra titkos tanítás,"guptavidjá". Nem lehet könyvekből megtanulni. E tudáshoz csak azoktól a gyakorlott tántrikáktól (szerzetes), tantraácsárjáktól (tanítóktól) ésguruktól lehet hozzájutni, akik jól ismerik e tudás nyitját.
A tantrikus szövegek megértése körüli nehézségek egyik oka az élő hagyománnyal való eleven kapcsolat hiánya, a másik egy szándékos akadály, amelyet tudatosan emeltek a tantrát kutató be nem avatottak elé. Ez a „szürkületi nyelvezet”. A szürkületi nyelvezet olyan szóhasználat, ami egyszerre világítja meg és fedi el a valóságot. Hasonlatai sokféle szövegértelmezésre adnak lehetőséget, ugyanakkor elfedik a tényleges jelentést a kívülállók elől.[11]
AKaula-avalí-nirjana például kiköti, hogy a tanításokat titokban kell tartani. Ezen követelmény mögött az húzódik meg, hogy aki abeavatás folyamatáról vagy saját spirituális tapasztalatairól beszél, az szétszórja energiáit. Ezen felül a tantrikus titkokat beavatatlanok számára kifecsegő magára vonja mások nemtetszését és rossz szándékát, főleg, ha balkezes irányzatról van szó. Ráadásul a tantrikus tudás csak bajt fog hozni azok fejére, akik még nem érettek rá. Néhány Tantra komolykarmikus következményekről biztosítja azon beavatottakat, akik kifecsegik hagyományuk titkait az azokat befogadni nem képes személyeknek.[12]
AVíná-sikha-tantra rámutat arra ,[13] hogy könyvekre könnyen lehet szert tenni, de a gyakorlat tényleges szabályait, útmutatásait nehéz megszerezni.
A Tantrák nagyjából ugyanolyanmetafizikus világképet írnak le, mint aPuránák. A tantrikus-puránikus világkép szerint Földünk egy hatalmas, többsíkú és többrétegű, gyakran"Brahmá tojása"ként(brahmánda) leírt világegyetem közepén helyezkedik el. A kézzelfogható anyagiFöld a világegyetem legdurvább és legkevésbé látványos megjelenési formája. A mindenség csak elmélyültmeditációban fedi fel igazi ragyogását.[14]
A szinte végtelen kiterjedésűBrahmá-tojás mögött az alaktalanAbszolút felfoghatatlan világa van, ami a Mundaka-upanisad szerint[15]"kifinomultabb a legkifinomultabbnál". A tantrakozmogóniája duális, így Sakti az Abszolút Létező, Siva kiáradása.[7] ASivával ésSaktival azonosított Abszolút túl van az ok és okozat sors által uralt világán, és a felszabadulásról szóló tanítások végső célja. Ez a téren és időn túli Valóság, a halhatatlan, aki felfoghatatlan módon behatol a világmindenségbe, annak minden síkjával és élőlényével együtt, és ezért az emberi lények legbensőbb spirituális lényege.[16]
Mivel a durva-fizikai világot leszámítva a világegyetem különböző síkjai csak a meditáció és a benső látás ösvénye révén érhetők el, a világ Tantrákban és a Puránákban található háromdimenziós leírása sokkal inkább leegyszerűsítése a valóságnak, hiszen egy végtelenül összetett és sokszínű valóságról van szó.[16]
A tantrikus világszemlélet elfogadja afélistenek létezését, akik az embereknél jóval hosszabb életűek a finomfizikai síkokon élnek és számunkra természetfölöttinek tűnő erőkkel vannak megáldva.[8] A tántrikák imákon, könyörgéseken, meditatív képszerűsítéseiken és nem utolsósorbanmantrák zengésén keresztül keresik segítségüket.[8]
A tantrikus lételmélet alapvető kategóriáit már jóval korábban kidolgozta aszánkhja bölcseleti iskola, amelynek fogalmait aRigvédában is megtalálhatjuk. Hagyományos formájában, amelyet Ísvara Krisna foglalt összeSzánkhja-káriká című művében, 24 lételméleti alapelvet határoz meg majd 25-ként a tudatos önvalót (purusa) határozza meg. A 24 alaptényező az anyagi természet (prakriti) hatáskörébe tartozik, és lényegében megegyezik a tantrikus filozófusok által meghatározottakkal. Ezen felül még 12 alapelvvel bővítették a sort, amelyet kifinomult meditációikban és eksztatikus tudatállapotaikban megélt mélyreható tapasztalásaik révén fedtek fel.[17]
A legutolsó elem a tiszta tudatosság, a minden élőlényben közös elpusztíthatatlan önazonosság. A Pratjabhigá iskolaParama Sivának nevezi. Azadvaita-védánta rendszerrel ellentétben fenntartja, hogy a végső Valóság, bár egyetlen, mégis magába foglalja a transzcendentális hatóerőt, képességet (sakti). A kettő elválaszthatatlan egymástól. Ahogy a Tantrák mondják: Siva erőtlen Sakti nélkül, és Sakti is éppúgy tehetetlen Siva nélkül.[17]
Ez ízig-vérig tantrikus tantétel. Amint azt asaiva tántrikák szeretik aláhúzni: a valóság természetének általuk történő megértése egészen más minőséget képvisel, mint azadvaita-védánta metafizikája, messze meghaladva azt.[17]
Amikor a TantrákSiváról beszélnek, akkor az Istenség, a végső Valóság vagy a Parama Siva szavakat használják.[18] Sakti a végső Valóság második aspektusa vagy alapelve, ő testesíti meg a kreativitást. Sivával együtt létezik és együtt teremtik meg az anyagi világegyetemet. Néhány iskola nem is különálló elvként említi, hanem Sivával együtt.[19]
A hindu tantrában széles körben elterjedt, nagy hatású jelkép, amely Siva és Sakti összefonódó, egymást kiegészítő viszonyát fejezi ki: asrí-jantra.
A tantrizmus összetett ezoterikusanatómiát is kidolgozott. A tantra egyik, filozófiailag csiszolt iskolája, a kasmíriTrika(wd) három testet különböztet meg: durvafizikait, finomfizikait és az okságit.[20]
Afinomfizikai test legállandóbb részeit "kerekeknek" (csakra) vagy "lótuszoknak" (padma) nevezik, mert alakjuk körkörös, és állandó örvénylő mozgásban vannak, s mert beléjük csatlakoznak aprána-vezetékek, és rajtuk keresztül áramlik ki-be az életenergia.
A legtöbb tantrikus mester hét fő tudati-energetikai központról beszél de akad iskola, amely csak ötről míg mások kilencről, tízről és jóval többről beszélnek. A legáltalánosabban elfogadott csakra-modell hét tudati-energetikai központot határoz meg.
Anádi a finomtest csatornája, amely összeköti a csakrákat. A nádí-rendszer előzetes megtisztítása nélkül a kígyóerő (kundaliní-sakti) felemelkedése nemcsak lehetetlen, de roppant veszélyes is.[21]
A különféle testtartások (ászana) például az energiavezetékek (nádí) megtisztulását eredményezik. AHatha-jóga Pradípiká kiemeli a tökéletességet elért mester (sziddha) testtartást (sziddhászana), mint erre a célra legalkalmasabbat, bár más írások más tartásokat részesítenek előnyben.[22]
Aszamanu típusú tisztító gyakorlat magos(szabídzsa) légzőgyakorlatból áll, azaz egymantra néma ismétléséből.[23] AGhéranda-szanhitá a következőképp magyarázza:
Felvéve a lótusz testtartást aJógi először hajoljon meg a Gurunak stb. tanítója utasítása szerint; utána gyakorolja aNádik megtisztítását, amely sikert hoz aPránájámában. Egy füstszínű és ragyogással teli Váju-Bídzsán (Jam) elmélkedve lélegezzen a bölcs Jógi a Csandra-Nádíval, (bal orrlyuk), tizenhatszor ismételve közben a Bídzsát. Tartsa vissza a lélegzetét addig, míg hatvannégyszer elismétli a Bídzsa-Mantrát; utána lélegezzen ki a Szúrja-Nádíval (jobb orrlyuk) mialatt a Bídzsa-Mantrát harminckétszer elismétli. Utána emelje fel a Tüzet a köldök tövénél lévő Tedzsasz-tattvából, elmélkedjék ennek a Prithiví-tattvával való vegyülésén, mialatt belélegez a Szúrja-Nádíval (jobb orrlyuk) és ismételje az Agní-Bídzsát (Ram) tizenhatszor. A lélegzetet vissza kell tartani (Kumbhaka) amíg a Bídzsát (Ram) hatvannégyszer ismételgeti és utána ki kell lélegezni a Csandra-Nádíval (bal orrlyuk) mialatt a Bidzsát harminckétszer ismétli. Elmélkedve az orr tövén lévő Hold ragyogó fényességén lélegezzen be a bal orrlyukkal ismételve a Bidzsát (Vam) tizenhatszor. Tartsa vissza a lélegzetet mialatt a Bidzsát hatvannégyszer ismétli. Ugyanakkor képzeljen el egy, a Holdról ömlő nektárfolyamot és tisztítsa meg mindegyik Nádit; utána, míg a Bidzsát (Lam) harminckétszer ismétli, lélegezzen ki a Pingalá-Nádíval (jobb orrlyuk) elképzelve, hogy a megtisztítás teljes.[24]
Aguru a tantrikus nézet szerint nem más, mint az istenség (legtöbbször a Legfőbb Istenanya)megtestesülése, aki azért jött a földre, hogy a tanítványait felemelje.[25] A guru az, aki fel tudja mérni a tanítvány fejlettségi szintjét és ennek megfelelőszádhanát ír elő.
A guru az, aki letépi a misztérium fátylát, és a tanítványt képessé tesz a szent könyvek sorai közt megbúvó igazság felismerésére. Ezen könyvek általában a misztikus(szürkületi) nyelvezet homályába burkolóznak, ezért ha valaki magától akarja tanulmányozni őket, nem fogja megérteni a jelentésüket. Az autodidakta módszer csak még nagyobb tudatlansághoz vezet. Egyedül a guru adhatja meg a helyes látásmódot a szent iratok tanulmányozásához és ajóga gyakorlásához adíksá(beavatás) által.[25]
A guruk megmutatják az utat, amelyen a tanítványnak járnia kell. A guru nélkülözhetetlen segítség, de aszádhana gyakorlásának feladata a tanítványra hárul.
Szanszkritül abeavatást adíksá szó jelöli. A beavatás folyamatát találóan fejezi ki asakti-páta kifejezés, mely szó szerinti jelentése: az erő alászállása.[26]
Amikor a mester elfogadja a jelöltet az avatásra, akkor abban a pillanatban is beavathatja, függetlenül a helyzettől. A tanító általában kijelöl egy helyet és időpontot az avatás szertartására. A hely legtöbbször a guru lakhelye, de gyakran egy különlegesen szent hely, egy templom, síremlék, barlang vagy egy szent folyó partja. A folyópartok közül aGangeszét különösen áldásosnak tartják. A balkezes tantrában a temetők is kedvelt helyek.[27]
Ahogy az egyik lámpást meg lehet gyújtani egy másik lángjával, úgy száll át a gururól tanítványára az isteniSakti (erő)mantra formájában. A tanítványböjtöl, megtartja abrahmacsarját, és a gurutól megkapja a mantrát.[25]
AMantra-jógá-szanhitá szerint az avatást megelőző napon a tanítónak meg kell kötnie a tanítvány feje búbjának hátulján levő hajtincset(sikhá), egy álom-mantrát recitálva, amit a tanítványnak többször meg kell ismételnie mielőtt lefekszik aludni. A beavató mesternek is készülnie kell az avatásra. AVíná-sikha-tantra meghatározása szerint egész éjjel ébren kell maradnia és folyamatosan egy védelmet biztosító mantrát kell recitálnia.[28]
Mivel bizonyos napokat és a nap bizonyos óráit egy adottistenséghez kötik, a guru elhalaszthatja az avatást a megfelelő alkalomig. Ettől függetlenül, minden esetben a beavatás legfontosabb eleme a tanítvány lelki tanítómester általi spirituális erővel való tényleges felruházása. Az amantra, amit nem ruháztak fel erővel, az lényegében teljesen haszontalan.[29]
AVíná-sikha-tantra elmagyarázza, hogyan készít színes porokból a gurumandalát, melynek a négy égtáj irányába néző négy kapuja van. Különféle felajánlásokat tesz, valamint elméjében megjeleníti a főistenségeket és másfélisteneket is, akiknek védelmét kéri. Amikor a megszentelt tér ily módon előáll, a jelölt annak rendje és módja szerint megtisztult, a guru behívja törekvőt a mandalába. Jellemző módon a tanító kelet vagy dél felé fordulva ül, az avatandóval szemben. Ezután további vizualizáció és imádat következik, majd végül a mester elmagyarázza a jelöltnek az imádat alapvető, kezdő lépéseit, az iskola tanításainak lényegét, és bizonyos esetekben alégzésszabályozás, illetve ameditáció művészetét. Ezután figyelmezteti beavatottját az átadandómantra teljes titokban tartására, majd végül átadja az általa kiválasztott mantrát. A szertartás végén a tanítvány teljes testével a földre borul a mester előtt.[29]
AMahánirvána-tantra kijelenti[30] hogy amint a tanítvány megkapta a mantrát, lénye telítődik a mantra által megszólított istenséggel. Ezentúl a gurunak engedelmes módon vándorol a világban "mint egy félisten". Ez azt jelenti, hogy az isteni test(divja-déha) kifejlesztésének magja elültetett.[29]
Miután felajánlott a gurunak egy kis gyümölcsöt, füstölőt, pénzt vagy önnön lényét, a tanítvány tisztelete jeléül, az óramutató járásával megegyezően háromszor körbejárja a gurut. Ezután kap a szertartás során az isteneknek felajánlott étel maradékából, majd végül elmegy a templomba és hálája jeléül imádatot végez.[29]
Sok nyugati tudós korábban úgy gondolta, hogy amantrák csupán értelmetlen, összevissza szótagok. A tantrizmusban és a keleti vallásokban ezzel szemben teremtő erők, amelyek közvetlenül a tudatra hatnak. De ahhoz hogy egy hangnak mantikus ereje legyen, egy beavatottnak kell átadnia azt. Más szóval: önmagában például a közismertóm hang még nem rendelkezik nagyobb mantrikus erővel mint bármely más szó. Mantrikus erejét csak akkor nyeri el, ha egy beavatott mester erővel ruházza fel, és átadja tanítványának. Kizárólag egy felébredtkundaliníjű beavatott képes erővel felruházni egy hangot – bármilyen hangot – és ezáltal mantrává tenni.[31]
A sikeres mantra-gyakorlat nemcsak a megfelelő beavatástól függ, hanem a hang mögötti lényegiség megvalósításától is. Ezt teszi egyértelművé aSrí-kanthíjá-szanhitá:
A mantrát recitáló mindaddig nem lehet sikeres, amíg különbözik a mantrától. Ennek egyetlen gyökere a bölcsesség kell, hogy legyen, máskülönben nem válhat sikeressé.
Az egyén bármilyen mantrát is használ, a végső soron az a lényeg, hogy kifinomítsa a tudatosságát, és éberségét addig a pontig fokozza, ahol már érzi a benne folyamatosan jelenlévő pulzálást. Amikor ezt eléri még magáról a mantráról is megfeledkezik, hiszen ekkor már teljesen "ébren" van, távol a benne és körülötte nyüzsgő forgatagtól. A folyamat során önmagát lényegíti át.[32]
A tudatosság nélküli mantra nem különbözik bármilyen más hétköznapi hangtól. Ahogy aKula-arnava-tantra kijelenti :[33]
A tudatosság nélküli mantrák nem többek puszta betűknél. Nem teremnek gyümölcsöt még trilliónyi ismétlés után sem.
Az az állapot, amely akkor nyilvánul meg, amikor a mantrát tudatosan recitálják, olyan eredményt kínál azonnal, amit lehetetlen elérni száz, ezer, százezer recitálással sem.
A tantrikus mesterek többé-kevésbé szigorú irányelveket szabnak meg tanítványaiknak, melyeketszádhanának neveznek. Ezek bizonyos mértékig iskolánként és tanítványi lánconként változhatnak, de legfontosabb alapelveiket tekintve közösek: számtalan gyakorlatuk között bizonyosan megtaláljuk amantra recitálást, a különféleimákat, az imádatot és a vizualizációt.[34]
A szádhana minden fajtája azt a célt szolgálja, hogy leválassza a tanítványt saját begyöpesedett gondolkodásmódjáról és tudatosság nélküli hajlamairól. Ebből adódóan ez egy szent megpróbáltatásokból álló folyamat, amiben ki kell tartania.[34]
Néhány Tantra ezentúl még kibővíti ajama ésnijama szintet. Apránájáma éspratjáhára szinteket nagyjából a hagyományos módon határozzák meg.A Tantra szerint adháraná viszont az életerőnek(prána-marut) a test különböző pontjaiba történő irányítása. Adhjána a választott istenségen, mint magán az önvalón való meditáció. A tantrában ez a gyakorlat egy meditatív képszerűsítés formájában nyilvánul meg, amelyben az istenség egy emberszerű eleven ragyogásként jelenik meg. Aszamádhi viszontPatandzsaliJóga-szútrájával ellentétben, a még le nem fordítottszanszkrit nyelvűSáradhá-tilaka-tantra szerint az egyéni lélek (dzsíva) és az egyetemes önvaló azonosságán való szakadatlan meditáció.[35]
A következő gyakorlatok egészítik ki még a nyolcfokú jógarendszert[35]:
Az előkészítő tisztítás: önmagunk megtisztítása, az alapvető mantra, a szertartás helyének és a szertartás elemeinek megtisztítása.
Előkészítő gyakorlat(purascsarana), melynek célja a teljes megszentelés, és ami különbözőmantrák egymás utáni, hosszabb ideig tartó recitálásából áll.
Az istenségek üléseként szolgálómandalák készítése igen fontos eleme a tantrikus szertartásoknak
Anjásza, az életerő egy bizonyos tárgyba való beleáramoltatása
Adévatá-púdzsá a választott istenség imádatát jelenti
Aguru-púdzsá a lelki tanítómester imádata, akit a Legfelsőbbmegtestesülésének tartanak
Adaksina a tanítónak ünnepélyesen átadott ajándék. Kifejezi a tanítvány elkötelezettségét abeavatással kezdődő lelki folyamat iránt.
Ajátrá a szent vagy nagy energiájú helyekre valózarándoklatot jelenti, ahol a gyakornok elmélyítheti a szádhanáját.
Avrata fogadalmat jelent, és többféle tevékenységből áll, élükön adurgá-púdzsával,Durgá istennő napi imádatával. Ezen felül tehetnek még további felajánlásokat, példáulböjtölés, virrasztás, amelyek erősítik a törekvő szádhanáját.
Alatá-szádhaná a balkezes tantra kaula iskolájának sajátossága.
Ez az osztályozás azonban kissé félrevezető, mivel a tantrikus irányzatok Ázsiában fejlődtek ki, és követői egyáltalán nem foglalkoztak a nemi élettel. A tantra ágai a világ különböző pontjain eltérő és sokoldalú iskolákként bukkantak fel.[36] Ilyen fő iskolák a klasszikushindu tantra, abuddhista és adzsain tantra.[7]
Akaula(wd) irányzat sajátságos jellemzője a tantrán belül asakti elvének meghatározó jelenléte, az elméletben és gyakorlatban egyaránt. Ezen tantrikusokSaktit imádják és hódolatukat, szexuális gyakorlatokat tartalmazó külső szertartások formájában fejezik ki. Az ember bensőjében levő erőn (kundalini) meditálnak, amelyet a gerincoszlop alján található muladharacsakránál ébresztenek fel.[37]
A sakti-tantraadvaita-váda vagyismonizmus. Azt hirdeti, hogy aParamátman (Legfőbb Lélek) és adzsíva (egyéni lélek) egyek. A sakta tantrát úgy tekintik, mint aVédákban kifejtett cél eléréséhez szükséges eszközök kifejtését.
A kaula ág talán az 5. században keletkezett, és 3-4 évszázaddal később emelkedett fel igazán. Egyesül benne adaksina- és aváma-márga(a jobb és baloldali út), s számtalan beavatottat és szentírást adott a világnak, mely utóbbiak közül sok elveszett. Az átadás láncolata(szantati) sok aliskolából áll, amelyet még mind a mai napig nem ismerünk eléggé.[38]
A kaula vagy kaulizmus – ahogy a tantra eme ágát néha nevezik – hamarosan majdnem egyet jelentett a tantrával aszubkontinens északi részén. A 13. századra az erős hatású kaula hagyomány néhány eleme beszivárgott a dél-indiaisziddhánta hagyomány sok iskolájába.[39]
A kaula-tantra egyik kiemelkedő mestereMatszjéndra Nátha(wd) volt, akit a jóginí-kaula ág alapítójának tartanak. A hagyomány szerint ő voltGórakhnáth, az eredeti hatha-jóga alapítója is.[40]
A balkezes-tantra (vámácsára(wd)) több olyanrituálét foglal magába, amelyek áthágják a hagyományos hindu erkölcsi normákat. Gyakran mondják, hogy az út legfőképp asziddhik megszerzése körül forog; és ez a szó mindkét értelmében igaz, úgyis mint tökéletesség(felszabadulás) és mint „erő”(természetfeletti képességek). Tény, hogy különösen erősmágikus áramlat hatja át abalkezes ösvény iskoláit.[8] Ezen irányzat majdnem minden Tantrája elveszett, és csak néhányukat ismerjük név szerint. A balkezes iskolák esnek legtávolabb a védikushinduizmus eredeti vonalától, megállapodva a társadalom peremén. Ezen irányzat követőit arra kötelezik, hogy szertartásaikat titokban, a többi embertől távol végezzék.[41] Ide tartozik a maiaghori és egykorikápálika szekta is.
asaktíkat női istenségként imádja, akik a férfi istenségekkel szerelmes egyesülésben kapcsolódnak össze, így kölcsönözve nekik erőt
nagyszámú démonban és félelmetes istenségben hisz
a nemi érintkezés és az „erkölcstelen” vagy inkább amorális viselkedés felvétele a megszabaduláshoz vezető gyakorlatok közé
A balkezes iskolák és néhány kaula irányzat legszervesebb elemeinek egyike apanycsa-ma-kára, azaz az öt „m” betű. Nevét öt alkotóeleméről kapta, amelyek mindegyike m-mel kezdődik aszanszkritban:[8]
madja vagymadirá (bor vagy likőr)
matszja (hal)
mánsza (hús)
mudrá (szárított gabona)
maithuná (rituális nemi közösülés)
A balkezes és a több kaula-iskola szádhanájának leglényegesebb eleme az összekapcsolódás vagymaithuná(wd), amelynek során a férfi és női gyakornok eljátssza a Siva és Sakti közötti közösülést. Általában, de nem kizárólagosan ezt a szertartást csoportos módon végzik. A szakrális közösülést nagyfokú előkészületek előzik meg, és szigorú előírások szerint zajlik, amelyről aMahánirvána-tantra 6. fejezete számol be részletesen.[42]
AKula-arnava-tantra egyértelműen kifejti a nemi közösülésről,[43] hogy kizárólag csak a megfelelő módon szabad végezni, gondosan megtervezett szertartás részeként. Aki nem így tesz, az nehezen megszerzett tudásának elvesztését kockáztatja. Amaithuná szakrális közösülése összetett szertartásrendbe ágyazódik, ami – a férfi beavatott részéről – magába foglalja bizonyos mantrák recitálását, megtisztító folyamatokat, kifejező kéztartásokat, önmaga Sivaként és partnere Saktiként való képszerűsítését, valamint ezután az Istennő emberi formában való imádatát, ami önmagában is számtalan szertartásos tettből áll. A tényleges közösülés a végtelennek tűnő előkészületek után jön, ami az elkötelezett és összpontosító gyakornokokon kívül mindenkit bizonyosan elriasztana.[44]
A tántrikák nem félnek az anyag mélyére hatolni a tényleges eredeti tudatosság, a lélek megtalálása végett. A balkezes ösvény vagy bizonyos kaula iskolák követői tudatosan törekszenek az anyagi lét legmélyebb alapjáig lemenni, amelyet az alsó kétcsakra által képviselt tevékenységek végzésével fejeznek ki. Nevén nevezve a dolgokat: nem szégyenlősködnek az emberi nemiséget illetően, amit ők az Istennő,Sakti, minden vágy lényegének egyik megnyilvánulásaként fognak fel. Mikrokozmikus formájában,kundaliní-sakti-ként ő áll minden testi és elmebeli folyamat mögött, beleértve a széklet ürítését(múládhára-csakrához kötött) vagy a nemi vágyat(szvádhisthána-csakrához kötött).[45]
A mishra(kevert vagy egyesített) irányzatában a belső áhítat külső gyakorlatokkal egészül ki. Felébresztik a kundalinit és az anáhata csakrához (szívközpont) vezetik, ott hódolnak neki.
Aszamaja(wd) a tantra hagyományos, legtisztább és legmagasabb szintű útja,jobbkezes útnak(daksina-márga) is nevezik. A daksina szó jelentése: „jobb” és „dél”. Ez a kettős jelentés utal arra is, hogy valaki kelet felé, a legfőbb szertartási irányba néz, akkor a dél a jobb keze felé van.[46]
Ez az iskola kerüli a szélsőséges gyakorlatokat, és egyetért a védikus társadalmi rend fenntartásával.[47] Nincs köze semmiféle szertartáshoz, vagy a hódolat olyan formáihoz, amelyek szexuális gyakorlatokkal egészülnek ki. Itt ameditáció a lényeg, de annak is egy szokatlan formája. Ebben az iskolában az ezerszirmú lótusz – a legfelső csakra – a meditáció tárgya. Az imádság e formáját azupanisadokantarjagának nevezik. Ahhoz, hogy valaki az iskola tanítványa lehessen, ismernie kell acsakrákat, anádikat(energiacsatornákat) és apránákat(életerőket), valamint az élet alapelveinek elmélyült ismerete is szükséges.[37]
A tantra a velejéig jógikus hagyomány, és a Tantrák (szentírások)szádhaná-sásztrák-nak, a lelki gyakorlatok könyveinek hívják magukat. Gyakorta használt összetétel atantra-jóga, amelynek jelentése egyszerűen csak: tantrikus tan, és a tantrikus hagyomány kifejezetten tapasztalati voltát (jóga) igyekszik kidomborítani, ami a kifinomultabbfinomfizikai síkok, majd végül a végső Valóság megvalósítását jelenti.[48]
Ajóga és a tantra között bár felfedezhetők nagyobb hasonlóságok elméleti, gyakorlati és fejlődéstörténeti szempontból egyaránt, mégis más tradíciókat követnek. Míg a jóga a tudat fogvatartójaként tekint a testre, addig a tantra inkább annak megismerésére törekszik.
Módszerei
Az emberben lakozó, az isteni természetben gyökerező kreatív képességek kibontakoztatása és szakrális tartalommal való megtöltése.[49]
A tantrában új értelmet nyernek a klasszikus jógából is ismert sajátos testtartások (ászana), és a testgyakorlás gazdag és változatos eszköztárát dolgozza ki. A tartás funkciója itt nem csupán a tudat meditatív elnyugtatása, hanem az, hogy a különféle létállapotokat (példáulː állati, növényi létformák) jelképező testi tartások létrehozásával és feloldásával ráébresszen a világ formáiban működő szellemi teremtőerő természetére.[49]
A tantrában rendkívül nagy szerepet játszik arítus. A szertartás (púdzsá) nemcsak áldozat bemutatása az istenség alakjában megszemélyesített magasabb szellemi lényeg felé, hanem egyben a formavilág és az emberi tevékenység átértelmezésének eszköze. A rítuson keresztül a jógi megszenteli környezetét, s annak konvencionális megjelenését feloldva az isteni energiák megnyilvánulásává avatja.[49]
A tantra sajátos imaginációs gyakorlataival megtanítja az egyént arra, hogyan veheti birtokba a teremtő képzelet erőit. A tökéletes formák és istenségek vizualizálásával a meditáló olyan látomásokat bontakoztat ki, melyek a dolgokban láthatóvá teszik a hétköznapi értelmezések káprázata által elrejtett magasabb valóságot.[49]
A tantra minden tudati aktivitást, melyek a klasszikus meditációs ösvényen akadályként jelentkeznek, igyekszik a gyakorlás körébe vonni. Még a gondolati tevékenységet is, mely az életre vonatkozó fiktív, fogalmi elképzelések gerjesztésével az egyik legnehezebben áttörhető fátyol a hiteles megismerés útjában, ügyes módszerekkel a szellemi tisztulás szolgálatába állítja.[49]
Fontos módszer a misztikus hangok (mantra) kiterjedt alkalmazása. A tantrikus jógában a mantra kelti életre a képzelet segítségével megalkotottistenségeket és tiszta valóságokat.[49]
Jellegzetes módszer afinomtesti energiák jógája, amely nagy hangsúlyt fektet amúládhárától azádnyáig terjedő hatcsakrában levő erők fejlesztésére. A tantrikus jógák, például akundalini-jóga valójában a tantrikusszádhana (spirituális gyakorlás) része, mely részletes leírást ad erről akígyóerőről és a csakrákról. Az egész tantrikus szádhana célja a kundalini felébresztése és az Úrral való egyesítése aszahaszráracsakrában. A tantrikus szádhanában ennek a célnak az elérésére alkalmazott módszer Isten vagy az Istenanya nevének ismételgetése (dzsapa,mantra), azimádság és különféle gyakorlatok és szertartások.[50]
A tantra célja akundaliní folyamatos felemelkedett helyzetben tartása a legfelső tudati-energetikai központban, ami megegyezik a felszabadulás állapotával. A kundaliní ugyanakkor a kezdetek kezdetén természetes módon mindig visszatér a legalsócsakrába, mert a test és az elme még nem áll készen fenntartására. Ezért a gyakorlónak újra és újra meg kell hívnia az Istennő-erőt, hogy aszahaszrára-csakrát jelképezőKailásza-hegy tetején egyesüljön isteni hitvesével, Sivával. Ez fokozatosan megsemmisít minden, önmagunk testtel és elmével való azonosítására irányuló karmikus hajlamot, amelyek visszatartanak valódi önazonosságunk felismerésétől, ami nem más, mint Siva-Sakti.[51]
A tantra úgy értelmezi önmagát, mint a jelenlegi sötét világkorszak, akali-juga evangéliumát. Atantra szentírások kiemelik: tanításuk a sötét kor börtönébe zárt spirituális kutatók számára készült.[8]
A Mahánirvána-tantra az Istennő profetikus szavaival ily módon írja le a jelenlegi világkorszakot:[52]
„A minden törvényt elpusztító, ördögi folyamatokban, jelenségekben és tettekben bővelkedő, bűnökkel telikali-juga előrehaladtával aVédák használhatatlanná válnak, mit sem szólva aszmritikről. A számtalan lelki történetet és a felszabadulás különböző ösvényeit leíróPuránák pedig elpusztulnak. Uram, az emberek elfordulnak az erényes tettektől és megrögzötten gátlástalanná, büszkeségtől őrültté, ördögi tettekbe habarodottá, kéjessé, zavarttá, kegyetlenné, durvává, trágárrá, álnokká, rövid életűvé, tompa eszűvé, betegségtől sújtottá, szomorúvá, visszataszítóvá, gyengévé, hitvánnyá, aljas magatartásúvá, gonosz társaságot keresővé és tolvajokká válnak. Gazemberekké lesznek, akik csak kritizálni, felelősségre vonni, rágalmazni és másokat megbántani tudnak, akik nem éreznek bűnt, félelmet vagy ellenérzést más feleségének elcsábításában.”
A Mahánirvána-tantra tovább folytatja a kali-juga sivár kietlenségének leírását, majd kiemeli, hogy a papok is züllötté válnak. Így a törvény(dharma) őrei csak közreműködnek a szent hagyományok és az erkölcsi rend elpusztításában. A Tantra ezután megismétli:Siva azért fedte fel a tantrikus tanítást, hogy javítson ezen a tragikus helyzeten.[8]
A tantra mesterei szerint még a legrosszabb társadalmi és erkölcsi körülmények között is lehetséges afelszabadulás vagymegvilágosodás elérése. Ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az előző korokban kialakított vagy kinyilatkoztatott, hagyományos eszközök használata nem megfelelő többé, hiszen azokat egy jóval nagyobb spirituális és erkölcsi állóképességű emberre tervezték, aki egy benső gyarapodást szolgáló, békésebb környezetben élt. A sötétség jelenkora számtalan akadályt állít a lelki fejlődés útjába, módfelett nehézzé téve az előrejutást. Ezért sokkal erőteljesebb lépések kellenek: a tantra módszertana.[8]Soktántrika[megj. 2] egy korábbikinyilatkoztatásként kezeli aVédákat, amelyek elvesztették hatékonyságukat a jelenleg is tartókali-jugában.[8]
A tantrát irtózattal szemlélő ortodoxpanditákat[megj. 3] leszámítva a művelt hinduk többsége már régóta úgy tekint a tantrára, mint egy védikus örökséggel párhuzamosan és azzal szoros kölcsönhatásban fejlődő hagyományra, sokkal inkább, mint egy azzal ellenszegülő rendszerre. Természetesen különbséget tesznek a hindu spiritualitás védikus(vaidika) és a tantrikus(tántrika) áramlatai között.[8]
A tantra sok esetben olyan hatással volt, hogy a maga tipikus gyakorlataival és tanaival átformálta a védikus áramlatot. Példa erre apúdzsá nevű szertartás, amelyben valamelyistenség szobrát vagy képét imádják megfelelő szertartások közepette; ez sokkal inkább tantrikus jellegű, mintsem védikus.[53]
A tantrához gyakran negatív dolgokat (szexuális- és fekete mágiát) társítanak, habár legtöbb formája megfelel az erkölcsi normáknak.
A hinduizmus tanításai szerint a megnyilvánult világ két pólusú. E két ellentétes energia az egésznek két arca, elválaszthatatlanul táncolnak együtt az idők végezetéig. A tantrizmus a valóság feminin, befogadó aspektusát hangsúlyozva sajátos lelki gyakorlatokon keresztül vezeti el a hívőt aszanszárától való megszabaduláshoz (móksa). A tantra tanítása szerint minden élőlény ezen energia megvalósulása, és a minket körülvevő dolgok ugyanazontudat termékei, amelyek folyamatosan különböző módokon mutatkoznak meg.
A tantrikus gyakornokok törekvése: minden fellelhető energiát egy fókuszpontba gyűjteni, és a Legfelsőbbre irányítani azt.[megj. 4] A számtalan tantrikus gyakorlat mindegyike, valamint a mögöttük húzódó szemlélet, ezt az egyetlen célt szolgálja.[54] Céljuk a két ellentétes alapelv, Siva és Sakti újraegyesítése.
A Tantrák nemboszorkányságról,varázslásról vagy titkos formulákról szóló könyvek, hanem szent iratok. A hinduizmus tantra szövegei az úgynevezettágamák. Az ágamák teológiai értekezések és Isten imádatának gyakorlati útmutatói. Három nagy csoportjuk avaisnava, asaiva és asakta ágamák. Ez a három fő hindu irányzat mind a megfelelő ágamákra alapozza tanításait és hittételeit. A vaisnava ágamák vagypanycsarátra ágamák IstentVisnuként dicsőítik. A saiva ágamák Istent, mintSivát dicsőítik; belőlük nőtte ki magát a saiva szidhántaként ismert jelentős filozófiai iskola. A sakta vagy sákta ágamák vagy Tantrák Istent mint a világ Anyját dicsőítik,Dévi számos nevének egyikén.[50]
Az ágamák magukba foglalják a Tantrákat,mantrákat ésjantrákat és arra vonatkozóan adnak magyarázatot, hogyan imádjuk Istent külsőleg, pl. képmásokban, templomokban stb. Emellett részletesen kifejtik a lételmélet, akozmológia, a megszabadulás, az áhítat és a meditáció kérdéseit, valamint a mantrák, a misztikus diagramok, az igézet és a bűbáj, a templomépítés és képmáskészítés, az otthon betartandó előírások, a társadalmi szabályok filozófiáját. Minden ágama tárgyalja a tudás(dnyána), a koncentráció(jóga), a cselekvés(krija) és a szertartások(csarja) helyes elvégzésének kérdéseit.[50]
Az ágamák számosokkult gyakorlatot is tanítanak, amelyek közül néhány különleges képességekkel (sziddhi) ruházza fel az embert, más gyakorlatok pedig tudást ésmegszabadulást vagy megvilágosodást adnak. A meglévő könyvek közül a Mahánirvána-tantra az egyik leghíresebb.[50]
A6. századtól kezdve fejlődött ki India északi részén abuddhizmus hagyományos elveit megkérdőjelező irányzat, ami a tanításait összefoglaló szövegekről a tantra nevet kapta. Célja, hogy átalakítsa a fájdalmat és a szenvedést amegvilágosodáshoz vezető eszközzé.[55]
Számos szekta mellett két jelentős iskolát is létrehozott: avadzsrajána balkezes formáját és a kínaimi-cung(„Titkok iskolája”) jobbkezes formáját.[2]
Avadzsrajánát tantrikus buddhizmusnak is nevezik, és hívei szerint abuddhaság eléréséhez ez az út vezet el a leggyorsabban.
Krija-tantra(wd) (Cselekvés-Tantra) – szigorú diétát, meditációt és cölibátust kíván[55]
Csarija-tantra(wd) (Véghezvitel-Tantra) – a vallási világban tiltott húsok és alkohol fogyasztását, illetve tiltott szexuális aktusokat ír elő követőinek[55]
Jóga-tantra(wd) – a követőket guruk vezetik be a tanokba, és vizualizációs gyakorlatokat végeznek[55]
Legfelső Jóga-tantra = Anuttarajóga-tantra(wd) – a pszichikai hatalom fejlesztése a célja[55]
A mágikus buddhizmus vagy buddhista tantrizmus különbséget tesz beavatottak és nem beavatottak között, élesen elválasztva egymástól az exoterikus és az ezoterikus tant.[2] A megváltás módszereit nem lehet írásokból kitanulni, azok csakis személyes kapcsolatban sajátíthatók el egy tanítótól, aki a tanítványok köre számára Buddha helyét tölti be. A tantrizmus a mágikus gyakorlatok három fajtáját ismeri: varázsmondások (mantrák) recitálását, rituális táncok és kézmozdulatok végzését, valamint az istenségekkel való azonosulást különleges meditáció útján.[2]
A tantrizmus követői a mantráktól, varázsigéktől elsősorban közvetlen segítséget várnak szerencsétlenség, szenvedés, betegség, démoni hatalmak és hasonlók ellen, továbbá az élet védelmét is szolgálja.[2]
A tökéletességet elért mesterek (sziddha) nemcsak felszabadult lények, hanem egyfajtavarázslók, akiknek az anyagi világmindenség törvényei nem állítanak korlátokat. Egy beavatott ily módon, Sivához hasonlatosansaktimat, azaz erővel(sakti) felruházott. A természetfeletti képességek (sziddhi) egyszerűen csak az isteni erő vagy sakti megnyilvánulásai. Azadvaita-védánta hagyományosan elutasító véleményével szemben aJógá-sikhá-upanisad egyértelműen üdvözli a természetfeletti képességek megjelenését.[57]
Észak-India 84 nagy beavatottat (mahá-sziddha) ismer, akik között hinduk és buddhisták egyaránt vannak.[8] Ezek:
A dél-indiai hagyomány 18csittart említ(a sziddhatamil megfelelője). A legnépszerűbbek:[8]
Akattijar(a hagyomány alapján ő vitte el a tantrát délre), Tirumúlar, Pámpátti, Akappéj, Itaikkátar, Csivakákkijar, Pattinatár, Rámalinga(a 19. sz. egyik legnagyobb tamil mestere és költője).
Az északi hagyomány kilencnátha-sziddhát ismer, kiknek tetteit számtalan legenda őrzi a mai napig. Az egyik legnépszerűbbMatszjéndranáth(wd)(Matszjéndra) és tanítványa Góraksa.[8]
Alexander Berzin:A buddhista tantra /Az üresség természete; Magyarországi Nyingmapa Közösség–A Tan Kapuja Buddhista Egyház, Bp., 1996 (Dharma-füzetek)
Sunyata Saraswati–Bodhi Avinasha:A lótusz ékköve. A magasabb tudatállapot tantrikus útja : teljes és rendszeres tantra-kriya jóga tanfolyam; ford. Tardai Gabriella; Astraker Bt., Bp., 2002
Tenzin Wangyal Rinpocse:Gyógyítás formával, energiával és fénnyel. Az öt elem a tibeti sámánizmusban, tantrában és Dzongcsenben; ford. Urgyen, Jakab Katalin; Magyar Könyvklub, Bp., 2003
Georg Feuerstein:Tantra, az eksztázis ösvénye; ford. Dóka Róbert; Mandala-Veda, Budakeszi, 2004
A Kristály és a Fény útja. Szútra, tantra és dzogcsen. Chögyal Namkhai Norbu tanításai; szerk., összeáll. John Shane; Magyarországi Dzogcsen Közösség, Bp., 2007
Tantra és dzogcsen. A 21 Tára gyakorlatai. Khencsen Palden Serab rinpocse és khenpo Cewang Döngyal rinpocse nyomán Csöpel láma; Buddhista Meditáció Központ, Bp., 2011
