Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Tadeusz Mazowiecki | |
 | |
| 80. születésnapján | |
| ALengyel Köztársaság Minisztertanácsának elnöke | |
| Hivatali idő 1989.augusztus 29. – 1991.január 12. | |
| Előd | Czesław Kiszczak |
| Utód | Jan Krzysztof Bielecki |
| Született | 1927.április 18. Płock |
| Elhunyt | 2013.október 28. (86 évesen) Varsó |
| Sírhely | Forest Cemetery in Laski |
| Párt | PAX Association (1949–55) Znak (1961–72) Solidaritás (1980–91)Demokratikus Unió (1991–94)Szabadság Unió (1994–2005) Lengyel Demokrata Párt (2005–2006) |
| Házastársa | Krystyna Ewa |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | Író, újságíró, politikus |
| Iskolái |
|
| Halál oka | tüdőgyulladás |
| Vallás | Római katolikus |
| Díjak |
|
 | |
| Tadeusz Mazowiecki aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazTadeusz Mazowiecki témájú médiaállományokat. | |
Tadeusz Mazowiecki (Płock,1927.április 18. –Varsó,2013.október 28.) lengyel író, újságíró,kereszténydemokrata politikus, „a Lengyel Népköztársaság utolsó és a szabadLengyelország első miniszterelnöke…”[1]
Jogi egyetemet végzett. Az 1950-es évek közepén katolikus klubot alapított és katolikus folyóiratot indított. 1980-ban, agdański hajógyári sztrájkok idejénLech Wałęsa egyik közeli tanácsadója volt. Részt vett aSzolidaritás szakszervezet létrehozásában, főszerkesztője volt a Szolidaritás hetilapjának. AJaruzelski-féle szükségállapot (1981) idején internálták.
Az 1989 nyári parlamenti választáson a pártállam látványos vereséget szenvedett, ekkor lényegében a Szolidaritás jelöltjeként Mazowiecki lett a kormányfő. Miniszterelnöksége alatt zajlottak le a rendszerváltás első legfontosabb lépései, köztük az államforma megváltoztatása. Miután Wojciech Jaruzelski államelnök lemondott, az új elnökválasztáson Mazowiecki is indult, de Lech Wałęsával szemben alulmaradt. Ekkor lemondott miniszterelnöki címéről. Az 1990-es években többek között a Szabadság Unió elnöke és három cikluson át képviselő volt. A balkáni háború idején azENSZ emberjogi különmegbízottjaként működött.
