TGV Sud-Est
A motorvonat eredeti narancsszínű festése
TGV Sud-Est
Általános adatok
Gyártó	Alstom
Gyártásban	1978-1985
Szolgálatba állás	1981. szeptember
Selejtezés	2013-2019
Darabszám	111 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	Jacobs forgóvázakon
Nyomtávolság	1 435 mm
Teljesítmény
Névleges	3 100 kW (1,5 kV) 6 540 kW (25 kV) 2 800 kW (15 kV)
Engedélyezett legnagyobb sebesség	300 km/h
Ütközők közötti hossz	200 190 mm
Szolgálati tömeg	385 t (kétáramnemű) 390 (három áramnemű) t
Legnagyobb tengelyterhelés	16 tonna
Vonatbefolyásoló rendszer	TVM-300,KVB
Villamos vontatás
Áramnem	1,5 kVDC, 25 kV 50 HzAC, 15 kV 16,7 Hz AC
Áramellátás	felsővezeték
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma	1. osztály(1. széria): 110 1. osztály(2. széria): 69 2. osztály(1. széria): 240 2. osztály(2. széria): 276 db
AWikimédia Commons tartalmazTGV Sud-Est témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

AzSNCFTGV Sud-Est szerelvények voltak az elsőTGV-k, amelyek az1978 és1988 között épült újnagysebességű pályán közlekedtekPárizs ésLyon között. AzAlstom cég gyártotta a szerelvényeket1978 és1985 között. A jármű egy félállandóan összekapcsolt villamos motorvonat.

ATGV Sud-Est flottát1978 és1988 között építették és1981-ben indult az első TGV szolgáltatás Párizs és Lyon között. Összesen 107 szerelvény készült, melyekből kilenc 3 áramnemű (25 kV 50 HzAC – Francia TGV vonalak, 1500 VDC – francia egyéb vonalak,15 kV 16,7 Hz AC – Svájc), a többi kétáramnemű (25 kV 50 Hz AC, 1500 V DC). Továbbá volt hét kétáramnemű szerelvény –TGV La Poste – ülések nélkül, amelyek postát szállítottak aLa Poste-nak Párizs és Lyon között. Ezek a szerelvények sárga színűek voltak.

Mindegyik szerelvény két motorkocsiból és nyolc kocsiból állt (345 férőhellyel), beleértve a motorkocsik melletti kocsikat, melyekben további egy-egy motoros forgóváz volt. A szerelvények 200 m hosszúak és 2,904 m szélesek voltak. Tömegük 385 tonna volt, teljesítményük 25 kV alatt 6450 kW (8650 lóerő).

A vonatok átadásakor jellegzetes narancssárga, szürke és fehér színű festést viseltek. Az utolsó ilyen festést viselő szerelvényt2001-ben festették át aTGV Atlantique szerelvényekhez hasonló ezüstszínűre.2012-től a vonatokat az SNCF Carmillon új festésére festették át. A TGV Sud-Est szerelvényeket optikailag a kevésbé áramvonalas motorkocsik, valamint a bisztrókocsi ajtajának eltérő elhelyezése különbözteti meg az Atlantique és aTGV Réseau szerelvényektől.^[1]

Eredetileg a szerelvényeket 270 km/h sebességre építették, de a legtöbbet 300 km/h sebességre fejlesztették azLGV Méditerranée megnyitására való felkészülés során. Az a néhány szerelvény, amelynek maximális sebessége még mindig 270 km/h, olyan útvonalakon közlekedik, amelyek viszonylag rövid távolságot tettek meg a lignes à grande vitesse-n, mint például aDijonon keresztülSvájcba vezető útvonalak. Az SNCF nem tartotta pénzügyileg kifizetődőnek a sebességük növelését a menetidő csekély mértékű csökkentéséért cserébe.

Eredetileg kilenc garnitúrát szállítottak le csak első osztállyal. A 88-as szerelvényt a szinkronvontatómotorok tesztvonataként használták, majd később háromfeszültségű szerelvénnyé építették át, és a 118-as számot kapta. A 114-es szerelvényt1993-ban eladták azSBB-CFF-FFS-nek, egy második szerelvényt pedig2005-ben.^[2]1995-ben a 38-as pályaszámú szerelvényt, az első osztályú szerelvények egyikét a meglévő 5 félszerelvény mellett további postai szerelvénnyé alakították át.^[3]

2012 márciusában egy bérelt, a 951-es számú postaszerelvényt vittekLondonba, hogy az Euro Carex projektet reklámozzák.^[4]

2013 februárjában a Svájcba irányuló járatokra tervezettTGV Lyria szerelvényeket (110-118) kivonták a forgalomból. Ezeket aTGV POS szerelvények váltották fel.

2019 decemberében az összes TGV Sud-Est szerelvényt kivonták a forgalomból.2020 elején búcsújáratot indítottak az első sorozatgyártású TGV-szerelvénnyel. Ezt a vonatot mind a három színre átfestették, amelyet a szolgálati ideje alatt használt.^[5]

Mindegyik motorvonat kétvonófejből és nyolc betétkocsiból (kapacitás 345 ülés) állt. A szomszédos betétkocsik közös forgóvázon nyugszanak, kivéve a hajtófej utáni kocsikat. Maximális teljesítménye 6 540 kW.

ATGV Sud-Est szerelvények korábban narancssárgák voltak, de később ezüst-kék színűek lettek, akárcsak aTGV Atlantique szerelvények. A legutolsó festési változatuk a fekete-fehér ún.Carmillon volt.

Eredetileg a szerelvényeket 270 km/h sebességre tervezték, de azLGV Méditerranée megnyitásánál300 km/h-ra építették át, amikor a járműveket felújították. Néhány szerelvényt azonban nem építettek át, mert olyan útvonalon közlekednek, ahol nincs szükség nagyobb sebességre, mert csak csekély időnyereség érhető el.

• EgyTGV Sud-Est döntötte meg a francia vasút addigi rekordját1981 februárjában elért 380,4 km/h-s sebességgel;
• A motorvonat szerepel aTransport Tycoon Deluxe nevű játékprogramban is, mintT.I.M..^[6]

A szerelvények az évek alatt több különböző festési sémát is viseltek magukon. Ezek az alábbiak:

• 
  Az eredeti narancs színben
• 
  Ezüst színben, második festési változat
• 
  Ezüst színben
• 
  TGV Chocolat
• 
  Fehér-lila színben, harmadik festési változat
• 
  Fehér-lila színben

AWikimédia Commons tartalmazTGV Sud-Est témájú médiaállományokat.

• Railfaneurope Picture Gallery - TGV Sud-Est_classic. railfaneurope.net, 2011 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
• Pictures of high-speed trains - The TGV Sud-Est train. tgveurofrance.com.pagesperso-orange.fr, 2006 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
• TGV-Paris-Sud-Est - Frankreichs erster Serien-Hochgeschwindigkeitszug. hochgeschwindigkeitszuege.com, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 2.)

• Mezei István.Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 64. o..ISBN 963-11376-3-5 

• TGV motorvonatok
• Nagysebességű vonatok
• Alstom motorvonatok