Movatterモバイル変換


[0]ホーム

URL:


Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia
Keresés

T–27

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez aközzétett változat,ellenőrizve:2023. június 23.

Pontosságellenőrzött

T–27
A kijevi Nagy Honvédő Háború Múzeumában kiállított T–27 kisharckocsi makettje
A kijevi Nagy Honvédő Háború Múzeumában kiállított T–27 kisharckocsi makettje

Típuskisharckocsi
Fejlesztő országSzovjetunió
GyártóObukhov State Plant
Gyártási darabszám2540
Háborús részvételmásodik világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet2 fő
Hosszúság2,6 m
Szélesség1,83 m
Magasság1,44 m
Tömeg2,7 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat6–10 mm
Elsődleges fegyverzet1 db 7,62 mm-esDT géppuska 2520 db lőszerrel
Műszaki adatok
MotorFord–AA (GAZ–AA)
Teljesítmény30 kW (40 LE)
Sebesség42 km/h
Fajlagos teljesítmény11 kW/t
Hatótávolság120 km
AWikimédia Commons tartalmazT–27 témájú médiaállományokat.

AT–27 aSzovjetunióban19311934 között az angolCarden-Loyd Mark VI típus alapján gyártottkisharckocsi (tanketta).

Története

[szerkesztés]

A kisharckocsi az1920-as,1930-as évek jellegzetes harcjárműve. Rendszeresítése és alkalmazása a hadseregek motorizálásának kezdeti időszakára esik. A Szovjetunióban az1926. június 2-án elfogadott harckocsi-fejlesztési program keretében egy kisharckocsi-zászlóalj felállítását tervezték 69 db harcjárművel. Az első kísérletek még abban az évben kezdődtek aLiliput nevű kisharckocsival, de műszaki nehézségek miatt a munkát hamarosan felfüggesztették. A következő modell az 1,95 t-s T–17 volt, melyből két példány készült, de a próbák során harci alkalmazásra alkalmatlannak bizonyult (főként az egyfős kezelőszemélyzet miatt, aki egymaga képtelen volt a harc során minden szükséges funkciót betölteni). Hasonlóan sikertelenek maradtak a későbbi próbálkozások, így19291930-ban a T–21, majd a T–22 és T–23, valamint a 3,5 t-s T–25.

1930 elején szovjet katonai küldöttség jártNagy-Britanniában az ottani harckocsi gyártás tanulmányozása és esetleges vásárlás céljából. A delegációnak bemutatták az akkori legsikeresebb, klasszikus kisharckocsinak számítóCarden-Loyd Mark VI típust. A delegáció megállapodást kötött 20 db kisharckocsi megvásárlásáról, valamint a tervek és gyártási dokumentáció megvételéről. 1930 augusztusában a megvásárolt kisharckocsikat bemutatták aMunkás-paraszt Vörös Hadsereg vezérkarának, köztükMihail Tuhacsevszkij marsallnak. A bemutató jó benyomást tett a hadsereg vezetésére, ennek hatására támogatták a rendszeresítését és a hazai gyártását.

A tervrajzok és a gyártási dokumentáció tanulmányozása után úgy döntöttek, hogy kisebb módosításokat eszközölnek az eredeti harckocsin. 1930. november 3-án készült el egy kísérleti prototípus, majd1931 januárjában a későbbi sorozatgyártású változat, amely a T–27 típusjelzést kapta. Az angol kisharckocsihoz képest néhány kisebb változtatást hajtottak végre, de a jármű kialakításán és alapvető konstrukciós megoldásain nem változtattak. A T–27 méretei kissé nagyobbak lettek, szélesebblánctalpat kapott, vastagabb volt a páncélzata, nagyobb lett az üzemanyagtartály, továbbá a gépészeti berendezéseinél több, a szovjet járműgyártásban más típusokhoz készült alkatrészt is felhasználtak.

1931. február 13-án rendszeresítették a Vörös Hadseregben. 1931. augusztus 2-án pedig határozatot hozott a szovjet hadvezetés, melynek értelmében a T–27 lett a hadsereg alapvető harckocsi-típusa háborús esetre. Ez azt jelentette, hogy fel kellett készülni a harckocsi tömeggyártására, és egy esetleges háború esetén az első év végére 16 ezer db T–27 megépítésére kellett alkalmassá tenni az ipart.

A kisharckocsi sorozatgyártása 1931-ben a Bolsevik üzemben kezdődött, ahol 45 db-ot gyártottak. A sorozatgyártás később a 37. sz. üzemben és aGorkiji Autógyárban folytatódott. Összesen kb. 3200–3300 db T–27 készült.

Szerkezeti kialakítása

[szerkesztés]

A T–27-re a kisharckocsik klasszikus felépítése jellemző. Torony nélküli kialakítású. A páncéltest elülső részében kapott helyet az erőátvitel, középen a motor, a hátulsó részen pedig a küzdőtér található. A páncéltesten három búvónyílást alakítottak ki. A küzdőtér fölötti nyílásokon keresztül közelíthető meg a vezető és a parancsnok munkahelye, elől pedig az erőátviteli berendezések érhetők el egy nyíláson keresztül.

A páncéltest hengerelt acéllemezekből készült, amelyeket nagyobb részt szegecseléssel rögzítettek, de egyes helyeken hegesztett kötést is alkalmaztak. A páncéltest oldalsó lemezei a homlokpáncélt leszámítva függőlegesek. A páncélvastagság többnyire 10 mm, egyes helyeken 6 mm-es.

A kisharckocsi meghajtására a Ford–AA négyhengeres, négyüteműbenzinmotorjának a Szovjetunióban GAZ–AA típusjellel licenc alapján gyártott változatát használták. A 40 LE-s motort aGAZ által gyártott teherautókban alkalmazták. A motor egy egytárcsás száraz tengelykapcsolón keresztül kapcsolódik az erőátviteli berendezésekhez. Váltója 4 előremeneti, és egy hátrameneti fokozattal rendelkezik.

Lánctalpas futóműve félmerev kialakítású. Oldalanként hat futógörgővel rendelkezik, ezek párosával egy csuklósan rögzített futókeretben helyezkednek el. A rugózásról laprugó gondoskodik. A meghajtókerék elöl, a láncfeszítő kerék hátul található. A lánctalp szélessége 150 mm.

A kisharckocsi fegyverzetét egy db 7,62 mm-esDT-géppuska alkotja, amelyet a páncéltest homloklemezén jobbra kialakított nyílásban helyeztek el. A géppuska beépítése oldalirányba jobbra és balra is 10–10°-os, függőlegesen föl- és lefelé szintén 10–10°-os elmozdulást tesz lehetővé. A géppuska lőszerjavadalmazása kezdetben 2550 db lőszer volt 40 db tárban, amelyet a küzdőtérben helyeztek el. A későbbi sorozatoknál a lőszerjavadalmazást 1764 db-ra csökkentették (28 tárban).

A kisharckocsit csak a vezetéséhez szükséges legalapvetőbb kezelőszervekkel és műszerekkel szerelték fel. Nem rendelkezik sem figyelőműszerrel, sem rádióval.

Típusváltozatok

[szerkesztés]
  • Carden–Loyd Mk. IV – Az eredeti angol gyártású változat, amelyből 20 db-t vásárolt a Szovjetunió. 1939-ra már csak 4 db maradt.
  • T–27 (sorozatgyártású változat) – A gyártás során kisebb módosításokkal – például géppuska rögzítésének változása, hegesztett kötések nagyobb mértékű alkalmazása – gyártott változat.
  • T–27 (ágyús változat) – 1931-ben készült két változatban, egy Gocskis féle 37 mm-es ágyúval, vagy ágyúval és géppuskával felszerelve. Két kísérleti példánya készült el, harci cselekményekben nem vett részt. Egyes források az önjáró löveg kategóriába sorolják. A lőszerek szállítására a harckocsi után kapcsolt lánctalpas utánfutót használtak.
  • OT–27/HT–27 (BHM–4) – Lángszórós kisharckocsi. 1932–1933 között 187 db készült. AMunkás-paraszt Vörös Hadsereg első lángszórós harckocsija volt. Fegyverzete egy db KSZ–1 lángszóró, amelynek hatótávolsága 25 m.

Források

[szerkesztés]
  • M. Szvirin: Bronya krepka – Isztorija szovetszkogo tanka 1919–1937, Jauza–Ekszmo, Moszkva, 2005,ISBN 5-699-13809-9, p. 384

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:T-27
AWikimédia Commons tartalmazT–27 témájú médiaállományokat.
Azelső és amásodik világháború közötti harckocsik és páncélozott gépjárművek
Egyesült Királyság
Franciaország
Olaszország
Németország
Szovjetunió
Amerikai Egyesült Államok
Lengyelország
Csehszlovákia
Svédország
Japán
Magyar Királyság
Szovjet páncélozott harcjárművek amásodik világháborúban
Harckocsik
Kisharckocsik
Úszó harckocsik
Könnyű harckocsik
Gyorsharckocsik
Közepes harckocsik
Nehézharckocsik
T–26

T–34

SZU–100

ISZ–2
Önjáró lövegek
Önjáró légvédelmi lövegek
Páncélautók
Kétéltű páncélautók
Páncélozott vontatók
Aeroszánok
Improvizált járművek
Kísérleti harcjárművek
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=T–27&oldid=26233406
Kategóriák:

[8]ページ先頭

©2009-2025 Movatter.jp