Ez a lap egy ellenőrzött változata
Történeti (történelmi) alkotmánynak nevezik azállam és atársadalom működésének a korszaknak megfelelően kiválasztott szabályait, mely tartalmazza az állammá egyesülésének alaptörvényeit, az államfőhatalomnak és atársadalmi rendeknek (társadalmi osztályoknak) az állam vezetése végett adott jogait és kötelességeit (közjog), a társadalom tagjainak az állam és mások iránti jogait és kötelességét (részint köz- és részintmagánjogi törvények) és aszokásjogot. Időszakonként egymást felváltó, kiegészítő és nem mindig pontosan módosító alkotmányjellegű jogszabályokat, illetve a szokásjog szabályrendszerét foglalják magukban. Itt a szokásjog szerepe általában lényegesen nagyobb, mint általában akartális alkotmányra épülő alkotmányjogban. Az ide tartozó szabályok kiválasztása a hagyomány alapján történik, tehát nincsenek hivatalosan és tételesen felsorolva, nincs egy egységes, írásba foglalt alaptörvény, ezért nagy a jelentősége az írott jog mellett a jogértelmezésnek is.
Egyes államok létrejöttével és jogrendjének megjelennek az államra és a jogrendre vonatkozó legalapvetőbb szabályok, melyek az adott állam berendezkedését is meghatározzák. Alkotmányjellegű törvények már a középkorban is voltak. Például 1215. évből az angliaiMagna Charta; másodikként a magyaroknál azAranybulla 1222-es évből.
Az „alkotmány” fogalma, mint egy egységes, írásba foglalt alaptörvény, a polgári alkotmányosság érvényesülése előtti korszakokra csak átvitt fogalomként értendő, mert abban az időben még az ország törvényei és jogszokásai kifejezés a használatos.A polgári írott alkotmányosság megjelenése előtt, némely államban már a polgári alkotmányosság követelményeinek megfelelő átformálódásokra került sor. Ezt az angol polgári fejlődés folyamata mutatja. A XVIII. századtól kezdődően, döntően a XIX-XX. század folyamán, szerte a világon folyamatosan a polgári alkotmányosság követelményeit hordozó kartális alkotmányok terjedtek el. A történeti alkotmányokat radikális társadalmi politikai változások tették általában félre, felváltva azokat írott alkotmányokkal, vagy ott keletkeztek kartális alkotmányok, ahol nem voltak meggyökerezett hagyományos alkotmányos előzmények, mint pl. azEgyesült Államok esetében.
Az „alkotmányozó” hatalom a törvényhozó hatalomtól az „alkotmányt” képező törvények megalkotása kapcsán nem válhat külön. Ugyanolyan módon kerülnek elfogadásra, mint a többi törvény. Ahatalmi ágak szétválasztásáig az uralkodó joga atörvényhozás, atörvénykezés és akormányzás, ami így meghatározza a társadalomra ráerőszakoltjogszabályok jellegét.
Nem biztosítják olyan tartalmi és formai megoldások, melyek a kartális alkotmányra jellemzőek, hogy csak speciális eljárással lehet módosítani. Például: megváltozhatatlan rendelkezések, minősített többséghez kötött elfogadás, stb.
Mindenbíróság végez jogszabály-értelmező tevékenységet, azonban az alkotmányjogi szempontból is releváns döntések idővel mégis a bírósági rendszer felsőbb szintjére összpontosulnak, mert nincsalkotmánybíróság.
Ilyen alkotmánya van például azEgyesült Királyságnak. Azon kívül például azúj-zélandi alkotmány tekintendő történetinek, egyesek azizraelit is idesorolják.
