Atöbbistenhit vagypoliteizmus a többistenből állópanteonok jellemzője. Apoliteizmus szó agörögpolitheosz szóból ered (poli, 'több' +theosz, 'isten'), szabad fordításbantöbb (sok) istent jelent.
A politeizmus kialakulásáról több elmélet létezik. Az egyik szerint a megszemélyesített természeti erők, asztrális–kozmikus jelenségek,fétisek,totemek ésamulettek tisztelete váltott idővel istenhitbe. A másik elképzeléstÉtienne Drioton francia egyiptológus vezette be, aki szerint az egyes népek, törzsek, települések közös világteremtő elképzelései és mítoszai váltak a nagyobb területi egységek (korai államok) alakulásával párhuzamosanszinkretista panteonokká. Ez alátens monoteizmus elmélete.
A politeista vallások istenei eredetileg csak megszemélyesített, isteni erővel bíró fogalmak, egyes vallásfejlődési periódusokbanantropomorf jelleget kapnak. A késői típusú politeizmusok, mint például agörög mitológia és arómai mitológia, már kizárólag emberalakú isteneket ismertek (leszámítva a szörnynek tekintetttitánokat vagygigászokat), de mindkettőnél megtalálható a legkorábbi rétegekben a nem emberi jelleg. Ezek a panteonok a késő római kortól eltekintve nem egységesek, nemcsak az istenek sokasága nem ugyanaz a különböző mítoszokban, hanem sokszor még a főisten sem. A politeizmusok egyik legfontosabb jellemzője ahenoteizmus.
A politeista vallásokban minden dolognak, természeti jelenségnek megvan a saját felelőse, istene. Azonban az istenek egyszerre több dolog felett is uralkodnak, például agörög mitológiábanApollón azene és azorvostudomány istene – bár eredetileg napisten, ehhez kötődik a „messzenyilazó” prenomen és a dögvészhozó szerep,Aphrodité aszépség és aszerelem istene – eredetileg termékenység-istennő,Démétér amezőgazdaság és atavasz istennője.
A politeista panteonok legkorábbi ismert példái azókori Egyiptomból ésMezopotámiából ismertek, amelynek egyszerű oka az, hogy e területek alakult ki először azírás. Az ókori Egyiptom istenei többnyire állati, totemisztikus jelképekből alakultak ki, míg a mezopotámiai istenvilágra a kozmikus istenek jellemzőek. Mindkét térségre jellemző az idő haladtával antropomorfizálódás, de egyikben sem kizárólagos. A görög panteonnak a több évezredes közel-keleti vallási elképzelések váltak alapjává, míg a római panteonnumenek tiszteletéből erős hellenizálódás során vált antropomorf istenvilággá.
