Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Tótmegyer(Palárikovo) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Érsekújvári | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1248 | ||
| Polgármester | Jozef Derňár | ||
| Irányítószám | 941 11 | ||
| Körzethívószám | 00421 (0) 35 | ||
| Forgalmi rendszám | NZ | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 4203 fő(2024. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 85 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 117 m | ||
| Terület | 51,29 km² | ||
| Időzóna | CET,UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 02′ 36″,k. h. 18° 04′ 24″48.043333333333,18.07333333333348.043333°N 18.073333°EKoordináták:é. sz. 48° 02′ 36″,k. h. 18° 04′ 24″48.043333333333,18.07333333333348.043333°N 18.073333°E | |||
| Tótmegyer weboldala | |||
 | |||
 AWikimédia Commons tartalmazTótmegyer témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása:Szlovák Statisztikai Hivatal,http://obce.info | |||
Tótmegyer (szlovákulPalárikovo, korábbanSlovenský Meder) községSzlovákiában, aNyitrai kerületben, azÉrsekújvári járásban.
AKisalföldön,Érsekújvártól 12 km-re északnyugatra fekszik.Lajoshalma (szlovákulĽudovítov) tartozik hozzá.
Neve alapján arra következtethetünk, hogy ahonfoglalást követően ittÁrpád vezér törzsének, aMegyer törzsnek a szállásterülete volt. ATót- előtag a község nevében csak1725-ben jelenik meg. Szlovák nyelvű nevét a csehszlovák hatóságok két alkalommal módosították,1920-tólSlovenský Meder,1948. augusztus 1-jétől pedigJán Palárik szlovák drámaíró nevérőlPalárikovo a település hivatalos neve.
A régészeti leletek alapján megállapítható, hogy a község területe az újkőkor óta lakott volt. A középső bronzkorból hamvasztásos sírok kerültek elő. Az i. e. 3. századtól az i. e. 1. századig a kelták megerősített települése állt itt[2] és lakott volt a római korban is.
A falu első írásos említéseMeger néven1248-ból származik, ekkor királyi birtok volt. A régészeti ásatások során feltárt kőalapzat alapján a12. században már templommal rendelkezett.1431-ig Stíbor birtoka, anagysurányi uradalom része.1435-benLuxemburgi Zsigmond szolgálataiért Országh Mihálynak adja. A16. században a Nyáryak, később Károlyiak a birtokosai. A török1559-ben a falut teljesen elpusztította, még1617-ben is Pusztamegyerként említik.1690-ben a török kiűzése után a birtok a morva eredetű Kaunitz családé lett, akik 1690 és 1694 között morvákkal, szlovákokkal és magyarokkal telepítették be. ARákóczi-szabadságharc idején a Kaunitz család a császár pártján állt, ezért a kuruc hadak az egész uradalmat elpusztították.1725-ben a falu már a Károlyi család birtoka, akik a régi Kaunitz-kastély helyén új, későbarokk kastélyt építettek ide. A kastélyt a19. század elején klasszicista stílusban építették át. A Károlyi család egészen1945-ig volt birtokos a községben.1787-ben 187 házában 1466 lakos élt.1828-ban 285 háza volt 1992 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.1865-benszeszfőzde,1871-ben téglagyár épült a községben. Hitelszövetkezetét1898-ban alapították. A18. századtól a Pálffy családnak méntelepe volt a településen.
Vályi András szerint„MEGYER. Tót Megyer. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura G. Károlyi Uraság, lakosai többfélék, fekszik Érsek Újvárhoz 1 mértföldnyire, határja jó, legelője elég. Vág vizén keresetre módgyok van.”[3]
Fényes Elek szerint„Megyer (Tót), nagy vegyes tót-német helység, Nyitra vármegyében, ut. postája Érsek-Ujvárhoz 2 1/2 órányira: 2098 kath. lak., kath. paroch. templommal, s az uraságnak igen szép kastélyával s angol kertével. Róna határa gazdag termékenységü; rétjei kétszer kaszálhatók; legelője tágas, s az uraság spanyol birkanyája felette szép; ugy, hogy hazánkban finomságra nézve egy sem mulja felül; egyszóval itt a gazdálkodás ésszerüleg folytattatik, s igen virágzó állapotban van. Nézésre méltó továbbá az urasági nagy pálinka-főzőház, angol-erőmüvekkel elkészitve. Emlitést érdemel végre az is, hogy sok gazdasági eszközöket, mellyek Angliában s Németországban a kimüvelt gazdaságnál használtatnak, az ide való lakosok minta után szinte tökéletesen megtudják késziteni. F. u. gr. Károlyi Lajos.”[4]
Nyitra vármegye monográfiája szerint„Tót-Megyer a vármegye déli részén, a Vág és a Nyitra között, Érsekujvártól 8 kilométernyire fekvő nagyközség, 2919 lakossal, kik közül 2163 tót, 619 magyar, 135 német; vallásra nézve 2789 r. kath., 105 izraelita, néhány egyéb vallású. A budapest-bécsi (marcheggi) vasut állomása, a honnan a nyitra-privigyei vonal indul ki. E község 1248-ban, „Meger” néven, mint a királyné birtoka szerepelt. Kath. temploma 1754-ben épült. Kegyura gróf Károlyi Lajos, kinek itt nagyszabásu régi kastélya, gyönyörű, nagy kiterjedésü parkja, nagy uradalma és állattenyésztése van. A XVI. században már Károlyi-birtok volt és a kastélyt is a Károlyi grófok építették. 90 szobája főúri elegancziával és kényelemmel van berendezve. Rendkívül érdekesek és művészi becsűek a kastélyban levő családi képek, valamint a számos történeti becsű családi ereklye, műtárgy, nemkülönben a körülbelül 12000 kötetet tartalmazó könyvtár. Gyönyörű függeléke a kastélynak a tágas szép pálmaház, melyben a délszaki fák és cserjék remek példányai díszlenek. A kies részletekben bővelkedő park mögött van a község főtere, mely csinos épületeivel és tisztaságával tünik ki. Itt áll a tetszetős külsejü barokk-stilü templom, a kórház, melyben apáczák végzik a betegek ápolását, a szép emeletes iskola és a takaros gazdatiszti lakások. Mindezek pedig a község bőkezü földesurainak, a gróf Károlyiaknak köszönik fennállásukat.”[5]
Atrianoni békeszerződésigNyitra vármegyeÉrsekújvári járásához tartozott. A háború után lakói mezőgazdasággal, idénymunkákkal foglalkoztak, de sokan dolgoztak a vasútnál is. A faluban két szeszfőzde is működött. 1928-ban itt alapította grófKárolyi Lajos ésMaxime Ducrocqa aNemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanácsot.1938 és1945 között a község Magyarországhoz tartozott, ekkorNyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része. A magyar bevonulás előtt a lakosság 20 százaléka elmenekült.A falu termelőszövetkezetét1950-ben alapították.1952-ben árvíz okozott súlyos károkat.
Tótmegyeren két gólyafészket és egy alátétet tartanak nyilván. A vasútállomáson lévő fészek új építésű, 2013-ban fészkeltek benne gólyák. 2020-ban az egyikben 3, és a vásutállomásnál is 3 fiókát számoltak össze. 2021-ben a vasútállomáson 3 fióka kelt ki. Az egykori gazdasági udvarban is voltak gólyafészkek, jelenleg egy aktív. 2022-ben itt 3, 2023-ban 2, 2024-ben 4 fióka kelt ki.[6]
A kastélypark (angolpark) védett terület. A közelben vadaspark található, többek között fácánokkal ésmuflonokkal.[7]
| Év: | 1994. | 2004. | 2014. | 2024. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 4385 | 4398 | 4301 | 4203 |
| Különbség | +0,29 % | -2,20 % | -2,27 % |
| Év | 2023. | 2024. |
|---|---|---|
| Lakosság | 4224 | 4203 |
| Eltérés | -0,49 % |
A 16. század közepéig lakosságát nagyrészt magyarok alkothatták. A török 1559-ben a falut teljesen elpusztította. 1690-ben a török kiűzése után a birtok a morva eredetűKaunitz családé lett, akik 1690 és 1694 között főkéntmorvákkal telepítették be, részben ők a mostani szlovák lakosságának ősei. Az első népszámlálásokkor már szlovák többségű volt. A magyarság számarányának további csökkenése által 2021-ben 4272 lakosából már mindössze 75 volt magyar.
| ||||||||||||
| ||||||||||||
| Sókszelőce | Tardoskedd | Nagysurány |
| Vágfarkasd |
| Bánkeszi |
| Szímő | Gúg | Érsekújvár |
AzÉrsekújvári járás települései | ||
|---|---|---|
Érsekújvár (Nové Zámky) | ||
|  | |
Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
