Ez a lap egy ellenőrzött változata
Aszulfonátok aszulfonsavaksói vagyészterei, bennükR−SO2O−funkciós csoport található.
AzRSO2O− általános képletű anionokat szulfonátoknak nevezzük, ezek azRSO2OH képletűszulfonsavak konjugáltbázisai. Mivel a szulfonsavak jellemzően erős savak, a megfelelő szulfonátok gyenge bázisok. A szulfonát anionok stabilitása miatt a szulfonátsók – például a szkandium-triflát – kationjait Lewis-savként alkalmazzák.
A szulfonátok előállításának klasszikus szerves kémiai reakciója azalkil-halogenidekszulfitokkal, példáulnátrium-szulfittal végzett reakciója, melyet elsőkéntAdolph Strecker írt le 1868-ban (Strecker-féle szulfit alkilezés).[1] A reakció általános egyenlete:
Katalizátorkéntjodidot alkalmaznak.
AzR1SO2OR2 általános képletű észtereketszulfonsav-észtereknek hívjuk, az egyes vegyületeket akarbonsavészterekhez hasonlóan nevezzük el. Ha példáulR2metilcsoport,R1 pedig trifluormetilcsoport, akkor a vegyület nevemetil-trifluormetánszulfonát.
A szulfonsavésztereket a szerves kémiai szintézisekben reagensként alkalmazzák, elsősorban azért, mert azRSO2O- csoport azSN1,SN2, E1 és E2 reakciókban jótávozó csoport. Ametil-triflát például erélyes metilezőszer. Gyakran használják őket fehérjék keresztkötőszereinek, mint az N-hidroxiszulfoszukcinimid (szulfo-NHS),BS3, szulfo-SMCC stb. vízoldhatóvá tételére.
Ez a szócikk részben vagy egészben aSulfonate című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.