Ez a lap egy ellenőrzött változata
Egynyelvsztenderd (angolul:standard) magyarulszabványosítottnyelvváltozata olyandialektus, amelybensztenderdizáció játszódott le, és amely autonómmá vált. A sztenderd tehát abban különbözik a nemsztenderd dialektusoktól, hogy nemcsak magától, természetes módon kialakultnormája, hanem mesterségesen létrehozott, kodifikált (vagyis általános és helyesírási szótárakban, nyelvtanokban, nyelvhelyességi kézikönyvekben rögzített, „törvényesített”) normája is van. A sztenderd dialektust többnyire az írott szövegekben használják, a művelt anyanyelvi beszélők beszélik, ezt tanítják az iskolákban és az adott nyelvet tanuló nem anyanyelvi beszélőknek is.
A sztenderd általában – de nem mindig – az a nyelvváltozat, amelyet az országfővárosában használnak.Norvégiában példáulOslo (ejtsd:uslu) fővárosban két sztenderd nyelvváltozat is van, a dán uralom idejéből megmaradtbokmål (ejtsd:bukmól), amelyenHenrik Ibsen is írt, és a nyelv régebbi változatát jobban megőrző nyugat-norvég dialektusokból létrehozottnynorsk (ejtsd:nűnorsk).
A magyar sztenderdnek nincs egyetlen kiválasztottkiejtésváltozata, amely ehhez adialektushoz társulna, deszókincsét ésnyelvtanátszótárakban (például aMagyar értelmező kéziszótárban), illetve nyelvtanokban (példáulA mai magyar nyelv rendszere című akadémiai nyelvtanban) kodifikálták.
A sztenderd nyelvváltozat mintszociolingvisztikai kifejezés nem feleltethető meg sem az „irodalmi nyelv”, sem az (igényes) „köznyelv” fogalmának (ugyanis ez utóbbiakkal szemben asztenderd egy létező nyelvváltozat neve), ugyanakkor a hétköznapi nyelvhasználatban és a hagyományos nyelvészetben újabban – tévesen –szinonimaként használják őket. (A szociolingvisztikában – alkalmanként még ingadozva – egyre inkábbsztenderdnek és nemstandardnak hívják ezt a fogalmat, ezzel is jelezve, hogy a sztenderd jelentése a szociolingvisztikában nem azonos azzal, amit a magyar nyelvészetben jobbárairodalmi nyelvnek, ritkábbannormanyelvnek vagystandardnak neveznek. Asztenderd terminus a szociolingvisztikában valószínűleg azért váltotta fel a régóta meglevő (és egyébként ugyanannak az angolstandard [ejtsd:sztenderd] szónak az írásbeli átvételéből származó)standard szavunkat, mert maga a fogalom nem magyar találmány, hanem azangol nyelvű szociolingvisztika szakszavának átvétele.)
A sztenderd változat társadalmi tekintélye nem belső sajátosságaiból, tökéletességéből származik, nem is a sztenderdizációnak, hanem a sztenderdizáció megtörténtének a következménye. Más szavakkal: a sztenderd nem attól „jobb”, hogy kodifikálták, hanem attól, hogy tudjuk róla, hogy ennek a szabályai szerepelnek a nyelvtanokban és a szótárakban, és hogy használata apolitikai és/vagy agazdasági és/vagy akulturális hatalmat gyakorló társadalmi csoportokhoz kötődik. Ez az oka, hogy például az iskolai oktatás vagy anyelvművelés a sztenderd használatát mint egyetlen „helyes” nyelvet követeli meg a beszélőktől, jóllehet a sztenderd nyelvváltozat nem minden helyzetben alkalmas eszköze az érintkezésnek: használata ugyanúgy csak meghatározott helyzetekre korlátozódik, mint bármely más nyelvváltozaté.