ASzphinx (görögül Σφινξ, azaz „fojtogató”) oroszlántestű, emberfejű, szárnyas mitikus lény. Eredete azókori Egyiptomra nyúlik vissza, ahol oroszlántestű, madár-, kos- vagy emberfejű lény. A név származásának egyik magyarázata szerint aSeszep-ankh (en-Hafré) kifejezés, amely Kephrén fáraóélő képmását jelenti.
A görög mitológiában a Szphinx szárnyas oroszlán, női fejjel azzal tartotta rettegésbenThébai városát, hogy aki nem tudott felelni a kérdésére, azt kegyetlenül megfojtotta.Tüphón, a százfejű óriás, és a félig kígyó, félig emberEkhidna gyermeke. TestvéreiKerberosz (a háromfejű kutya, aSztüx őre, latinCerberus),Hüdra,nemeai oroszlán, ésKhimaira.
Híres vendégszerepléseOidipusz tragikus történetéhez köthető, mivel a Szphinx Thébai városa mellett, aSzphingia nevű hegyen élt. A monda szerint a hős Oidipusznak sikerült kitalálnia , hogy mi is a megfejtés.A feladvány így hangzott: Reggel négy lábon, délben két lábon, este pedig három lábon jár.
A megfejtés azember. Oidipusz rájött, hogy a napszakok az ember életszakaszait szimbolizálják. A 'reggel' a csecsemőkort jelenti, amikor az ember még négykézláb mászik, a 'dél' az élet középső szakaszát, amikor két lábon jár, az 'alkony' pedig az öregkort, amikor már botra támaszkodik. A Szphinx a helyes válasz hallatán elpusztult.
Az egyiptomi oroszlántestű, emberfejű szobrokat szfinxnek nevezzük. A leghíresebb szfinxábrázolás azegyiptomi Gízában található emberfejű szfinx, egyben a legrégebbi ismert ábrázolás. Azóbirodalomhoz visszafordulóközépbirodalmi uralkodók elevenítették fel a típust, és az uralkodók erejét, méltóságát jelképező, oroszlántestű portrékat készítettek. A hagyomány sokáig élt, azújbirodalom korában már tipizált formában is megjelent. Aluxori templom mellett egy hosszú utat szegélyeztek szfinxek. A Mediterráneum többi részére görög közvetítéssel kerültek a hellenisztikus korban az oroszlántestű, emberfejű szobrok.
.png)
