ASzovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (1936-ig:Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége),[* 1] rövidenSzovjetunió vagySZSZKSZ (oroszul:Союз Советских Социалистических Республик, magyaros átírásban:Szojuz Szovjetszkih Szocialisztyicseszkih Reszpublik, rövidítve: Советский Союз[Szovjetszkij Szojuz] vagy СССР, azaz:esz-esz-esz-er, angolul:Union of Soviet Socialist Republics, rövidítve:USSR)államszocialista ésállamkapitalista berendezkedésűszövetségi állam voltEurázsiában, amely1922.december 30-ától1991.december 26-áig állt fönn. Az emberiség történeténekegyik legnagyobb területű országa volt: több mint 22 milliókm²-es területe aFöld szárazföldjének csaknem egyhatodát fedte le. Nyugaton a külpolitikája miatt néhaszovjet birodalomnak is nevezték.[1][2]
A Szovjetunió kettős államszövetség volt: nemcsak a Szovjetunió mint keret volt föderatív, azon belül egyes tagállamok szintén föderációként működtek (fennállása során mindvégig ilyen volt azOroszországi SZSZSZK, valamint 1936-ig aKaukázusontúli SZSZSZK; ennek öröksége a maiOroszország föderatív államszervezete). Minden tagállam saját alkotmánnyal, kormánnyal, igazságszolgáltatással, törvényhozással, hivatalos nyelv(ek)kel és kommunista párttal rendelkezett. Az autonóm területek hatásköre kisebb volt, de egy bizonyos szintig szintén rendelkeztek saját államszervezettel.
22 402 200 km²-es területével a korában a világlegnagyobb területű állama volt, és ezt a pozíciót későbbOroszország is megőrizte. A Föld szárazföldi területeinek hatodát lefedte; mérete nagyjából akkora volt, mint az egészészak-amerikai kontinensé.
Nyugati része, amelyEurópa több mint felét elfoglalta, teljes területének mintegy negyedét adta, és itt összpontosult a szovjet kultúra és gazdaság jelentős hányada. Az ország keleti, nagyobbik fele földrajzilagÁzsiához tartozott; legtávolabb keleten aCsendes-óceánig, míg délenAfganisztánig tartott. Néhányközép-ázsiai térséget leszámítva az ország keleti része meglehetősen ritkán lakott volt.
Kelet–nyugati irányban, több mint 10 000 kilométeren keresztül 11időzóna érintette, észak–déli irányban a legnagyobb kiterjedése 7200 km volt.
A Szovjetunió rendelkezett a világ leghosszabb határával; ennek nagyjából a kétharmada tengerpart. A szárazföldön 12 országgal volt határos.
A határainak több mint kétharmada tenger volt, így a partvonala akkoriban a világ országai közül a leghosszabb volt. Ugyanakkor a partvonal nagy része azÉszaki sarkkör felett volt, és az év nagy részében jég borította. Itt északon, a melegNorvég-áramlat által elértMurmanszk volt aJeges-tengermelléktengereinek egyetlen egész évben működő kikötője.
A Szovjetunió hatalmas területe rendkívül változatos domborzattal rendelkezett, amelyet síkságok, hegységek, fennsíkok, mélyföldek, sivatagos és félsivatagos tájak egyaránt jellemeztek.Domborzatilag a területének nagy része
három óriási síkságon:
Kelet-európai-síkvidék: ez a világ egyik legnagyobb síksága, amely az ország európai részének jelentős részét lefedte.
Nyugat-szibériai-alföld: a világ egyik legnagyobb alföldje, amelyet mocsarak és folyók hálóznak be.
Turáni-alföld: Közép-Ázsiában elhelyezkedő sivatagos és félsivatagos terület, ahol az Amu-darja és a Szir-darja folyók találhatók.
Kazak-hátság: Közép-Ázsiában található hullámos, száraz vidék
valamint az ország északkeleti részén és déli részén található hegyvidéki területeken feküdt.
Bár a Szovjetunió nagy része síkság volt, több jelentős hegység is megtalálható volt területén. A 2500 km hosszúUrál-hegység Európát és Ázsiát választotta el, mely közepes magasságú, ásványkincsekben gazdag terület. AKaukázusban található Európa legmagasabb csúcsa az Elbrusz (5642 m). Szibéria és Mongólia határán fekvő hegység az Altáji-hegység, amely természeti szépségeiről és gleccsereiről híres. Sziklás és vulkanikus hegységek a Távol-Keleten, például aKamcsatkai-félsziget vulkanikus hegyei, ahol aktív vulkánok is találhatók. ATien-San Közép-Ázsiában fekvő magashegység, melynek a legmagasabb pontja a kirgiz-kínai határon fekvő 7439 méter magasGyőzelem-csúcs.
Legmagasabb pontja 7495 méteres magasságával a Kommunizmus-csúcs volt (napjainkban:Iszmoilí Szomoní-csúcs), amiTádzsikisztán területén található aPamír-hegységben.
AzAral-tó területe műholdfelvételen 1989-ben és 2014-ben[6]
A Szovjetunió területén számos nagy folyó volt, amelyek közül több a világ leghosszabb és legbővizűbb folyói közé tartozik. A legjelentősebb folyók közé tartozott aVolga (leghosszabb európai folyó), aDnyeper, aDon és aNyeman. Szibériában és a távol-keleten találhatók a hatalmas és hosszan tartó jegesedési időszakokkal jellemzett folyók, például aJenyiszej, az Ob, aLéna, valamint azAmur a kínai határ közelében. Közép-Ázsiában olyan folyók, mint azAmu-darja és aSzir-darja, amelyeket az öntözés intenzíven hasznosított, de ez hozzájárult azAral-tó kiszáradásához, amely egykor a világ egyik legnagyobb tava volt. Leghosszabb folyója azOb volt azIrtissel együtt (5410 km). A szibériai folyók sajátossága, hogy tavasszal délről észak felé olvadnak ki, ami gyakran áradást okoz. A sarkvidéki területeken permafroszt (állandóan fagyos talaj) befolyásolta a vízáramlást, mivel a csapadék kevésbé tudott beszivárogni.
A Szovjetunió rendelkezett a világ legnagyobb méretű tavával is:Kaszpi-tenger (Iránnal megosztva). ABajkál-tó ugyanakkor a világ legmélyebb édes vizű tavának minősül. ALadoga-tó és azOnyega-tó Európa legnagyobb tavai az ország északnyugati részén szintén a legjelentősebb tavak közé tartoztak.
Az ország éghajlata rendkívül változatos volt, mivel hatalmas területen, több éghajlati övezetben terült el. Az északi területeketsarkvidéki ésszubarktikus éghajlat jellemezte. A telek rendkívül hidegek (–30°C és –50°C között) és hosszúak, míg a nyarak rövidek és hűvösek voltak és kevés csapadék volt a jellemző. AJeges-tenger partvidéke,Novaja Zemlja,Tajmir-félsziget és Szibéria északi része tartozott ide. A Szovjetunió legnagyobb területét akontinentális éghajlat fedte le nagyon hideg telekkel (–20 és –40 között) és meleg vagy forró nyarakkal (25–35°C). Ezeken a területeken nagy volt az éves hőingás és kevés a csapadék, főleg nyáron. Ide tartozott Oroszország keleti és középső része, valamintNyugat- ésKözép-Szibéria. Az ország európai részének jelentős része (Fehéroroszország,Ukrajna,Baltikum,Nyugat-Oroszország) amérsékelt éghajlatú volt. Enyhébb telek (–5°C és –15°C között) és csapadékosabb, mérsékelten meleg nyarak (20–25°C) jellemezték. AzAtlanti-óceán felől érkező nedves légtömeg hatása érezhető volt. AKaszpi-tenger környéke,Közép-Ázsia és Dél-Szibéria a szárazsztyepp ésfélsivatagi éghajlat övezetbe tartoztak. A forró nyarakat (35–40°C), hideg telek (–10°C és –20°C között) váltották, mely nagyon kevés csapadékkal (200–400 mm/év) párosult. AFekete-tenger partvidékén, különösenGrúziában és aKaukázusbanszubtrópusi éghajlat volt a jellemző enyhe telekkel (5–10°C) és meleg, csapadékos nyarakkal (25–30°C). A tenger közelsége miatt magas volt az éves csapadékmennyiség.
A Szovjetuniót hagyományosan azOrosz Birodalom utódaként tartják számon. Az utolsóorosz cár,II. Miklós1917 márciusáig uralkodott, majd a következő évben családjával együtt kivégezték. Az októberi forradalomban a bolsevíkok (kommunisták) hatalomra kerültek ésVlagyimir Lenin vezetésével elkezdték kiépíteni a szocialista államot. A bolsevík Vörös Hadsereg harcolt a fehérgárdák (ellenforradalmárok) és más csoportok ellen, majd azt követően konszolidálták a hatalmat. A Szovjetuniót 1922 december 30-án alapították meg abolsevik pártok uralma alatt levőOroszországi SZSZSZK,Belorusz SZSZK,Ukrán SZSZK és aKaukázusontúli SZSZSZK uniójaként.[7] Az új államnak Lenin volt az első vezetője. A politikai és gazdasági rendszer a kommunizmus elveire épült. A Szovjetunió első évtizede a polgárháború utáni helyreállítás, a gazdasági kísérletek és a politikai harcok időszaka volt. 1921-ben Lenin bevezette aNEP-et (Új gazdaságpolitika), amely vegyítette a szocialista és a kapitalista elemeket.[8] Ez lehetővé tette a magánkereskedelmet és a paraszti termelést, hogy helyreállítsák a háború után összeomlott gazdaságot. A NEP sikeres volt a mezőgazdaság és a kereskedelem fellendítésében. Az ipar állami ellenőrzés alatt maradt, de a nagy ipari fejlesztések ekkor még nem kezdődtek el.
Aweimari Németország 1922. április 16-án kötötte meg az új országgal arapallói egyezményt: ebben lemondtak a háborús jóvátételi követelésekről, továbbá megállapodtak a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok helyreállításáról.Nagy-Britannia,Olaszország,Ausztria ésFranciaország1924-ben ismerte el az uniót.Abban az évbenMagyarország is kötött megállapodásokat, ezeket azonban – feltehetően az októberi brit választásokon hatalomra kerültkonzervatívok hatására – nem ratifikálták.[9]
Az elismerés második hulláma1934-ben folytatódott: Magyarország (február 4.),Románia,Csehszlovákia (június), majd ezt követőenBulgária.
Lenin halálát követőenJoszif Sztálin lett a Szovjetunió vezetője, aki autoriter uralmat vezetett be. KezdetbenTrockijjal,Zinovjevvel ésKamenyevvel szemben harcolt a hatalomért, de sikeresen elszigetelete ellenfeleit és megszilárdította pozícióját. Legnagyobb riválisa Trockij volt, aki a világforradalom elméletét támogatta, míg Sztálin a "szocializmus egy országban" politikáját képviselte. Sztálin köré 1927-reszemélyi kultusz épült ki, vezetőként szinte isteni státuszba emelkedett, Trockijt pedig száműzték. Ebben az időszakban zajlott le a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása, amely sok millió ember halálához vezetett az éhinségek miatt, ezek közül a legismertebb az ukrajnaiholodomor. A kollektivizálás során a földeket elvették a parasztoktól éskolhozokat (kollektív gazdaság) hoztak létre. Ezzel egyidőben, az első ötéves terv (1928–1933) során beindult a nehézipar gyors fejlesztése is, amely ugyan gazdasági eredményeket hozott, de szintén óriási emberveszteséggel járt és a lakosság életszínvonala romlott. Sztálin uralma alatt milliókat hurcoltak el agulag táborokba és sokakat kivégeztek anagy tisztogatás során, sok esetben koholt vádak alapján. AzNKVD Sztálin uralma alatt minden szinten fenntartotta a terror légkörét. 1939-ben a Szovjetunió megnemtámadási egyezményt (Molotov–Ribbentrop-paktum) kötöttNémetországgal, amelynek részeként a szovjetek elfoglalták Kelet-Lengyelországot, abalti államokat ésBesszarábiát. Az egyezmény ellenére 1941-benAdolf Hitler megtámadta a Szovjetuniót (Barbarossa hadművelet). Az esemény a Nagy Honvédő Háború nevet kapta és a Szovjetunió négy évvel később, 1945-ben döntő szerepet játszott a náci Németország legyőzésében.
Amásodik világháborút követőenszuperhatalommá vált és kezdetét vette azEgyesült Államokkal vívotthidegháború. A kelet-európai országokban kommunista rendszereket hoztak létre és megalakult akeleti blokk. 1949-ben a közép- és kelet-európai szocialista országok gazdasági együttműködési szervezeteként létrejött aKGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa). 1953-ban Sztálin meghalt ésNyikita Hruscsov került a párt és az állam élére. 1955-ben a Szovjetunió javaslatára megkötötték aVarsói Szerződést, amely a szovjet érdekszférába tartozó országok katonai és védelmi szervezete volt. A Szovjetunió eleinte meghatározó sikereket ért el az Egyesült Államokkal folytatottűrversenyben. Az első műholdat (Szputnyik–1, 1957) és az első embert (Jurij Gagarin, 1961) is a szovjetek juttatták a világűrbe. Hruscsovdesztalinizációt hírdetett, de politikája ellentmondásos volt. Az 1956-os XX. pártkongresszuson híres beszédében bírálta Sztálin személyi kultuszát és elnyomó politikáját. A személyi kultuszt megszüntette és több politikai foglyot szabadon engedtek a gulag-táborokból. A sajtó és a kultúra nagyobb szabadságot kapott, bár továbbra is állami ellenőrzés alatt maradt. Hruscsov megpróbálta átalakítani a gazdaságot, hogy hatékonyabb legyen de az intézkedések sok helyen kaotikus következményekkel jártak. A kukorica-kampány és az Új Földek program célja a mezőgazdasági termelés növelése volt, de ezek gyakran kudarcba fulladtak. 1956-ban Hruscsov határozottan lépett fel és a Szovjetunió leverte amagyar forradalmat, megerősítve ezzel a szovjet blokk feletti ellenőrzést. Akubai rakétaválság során a világ közel került a nukleáris háborúhoz. Bár a válságot békés úton megoldották, de Hruscsov pozíciója meggyengült. Reformjai és külpolitikai hibái miatt sok politikai ellenfelet szerzett magának. ASzovjetunió Kommunista Pártja puccsal távolította el a hatalomból, az utódjaLeonyid Brezsnyev lett.
Brezsnyev kezdetben a kollektív vezetést hangsúlyozta, de fokozatosan személyi hatalmát növelte. Visszafogta Hruscsov reformjait és Sztálin bizonyos elemeit újraértelmezte, bár személyi kultuszát nem állította helyre. A kultúra és a tudomány szigorú ideológiai ellenőrzés alatt állt, de a cenzúra enyhébb volt, mint Sztálin idején. A rendszerellenes gondolkodókat és értelmiségieket (például:Alekszandr Szolzsenyicin) elhallgattatták vagy száműzték. A gazdaság ugyan rövid távon növekedett, de a hosszú távú fejlődés lelassult. A nehézipar fejlesztése mellett elhanyagolták a könnyűipart és a fogyasztási cikkek gyártását, a technológiai fejlesztések pedig elmaradtak a Nyugattól. A lakosság életszínvonala ugyan lassan javult, de a gazdaság egyre kevésbé tudott megfelelni az emberek igényeinek, miközben az államapparátus korrupciója és bürokráciája elburjánzott. ABrezsnyev-doktrína értelmében Brezsnyev kijelentette, hogy a Szovjetunió fenntartja a jogot a kommunizmus védelmére bármelyikszocialista országban. Alkalmazása az 1968-asprágai tavasz intervenciója során csúcsosodott ki, amikor a csehszlovák reformkísérletet a Varsói Szerződés csapatai leverték. Brezsnyev tovább fokozta a nukleáris és hagyományos fegyverek gyártását, ami hatalmas terhet rótt a szovjet gazdaságra. A hidegháború során az 1970-es években a Nyugattal (különösen az USA-val) való kapcsolatok enyhültek. Aláírták aSALT megállapodásokat. 1979-től kezdve a Szovjetuniókatonai erővel támogatta az afganisztáni kommunista vezetést, de a konfliktus elhúzódása azolajválság gazdasági hatásaival együtt politikai hanyatlást is okozott. Brezsnyev 1982-ben, 18 évnyi uralkodás után halt meg.
UtódaiJurij Andropov ésKonsztantyin Csernyenko csak rövid ideig vezették az országot. Brezsnyev korszaka a Szovjetunió belső gyengeségeinek és elmaradottságának felhalmozódásához vezetett. 1985-ben az ambiciózusMihail Gorbacsov került a párt élére, aki a fiatalabb generáció tagjaként az idősebb, konzervatív vezetők után innovatív szemléletet hozott. A Szovjetunió utolsó vezetőjeként reformokat indított (glasznoszty-peresztrojka), de ezek már nem tudták megmenteni az eszkalálódó technológiai lemaradás és aCsernobili atomerőmű-baleset nyomán gyorsabban erodálodó rendszert. Célja a szovjet gazdaság hatékonyságának növelése volt apiacgazdaság elemeinek bevezetésével. A reformok azonban lassan haladtak és az életszínvonal tovább romlott. Tárgyalásokat folytatott az USA-val, különösenRonald Reagannel. Afegyverkezési versenyt csökkentették és 1987-ben megkötötték azINF-szerződést.[10] Próbálkozások indultak több párt bevonására a politikai rendszerbe és az 1989-es választásokon már részben szabad választásokat tartottak. Időközben a kelet európai országok 1989-ben sorra megszabadultak a kommunista berendezkedéstől és a Szovjetunió már nem avatkozott be. A balti államok és más tagköztársaságok függetlenségi mozgalmai is felerősödtek. A konzervatív, keményvonalas kommunista vezetők puccskísérletet hajtottak végre Gorbacsovval szemben, de ez megbukott és csak idő kérdése volt az államalakulat szétesése.
A Szovjetuniót merev ideológiája és idővel egyre korszerűtlenebb gazdasága az idő előrehaladtával számos politikai és gazdasági nehézségnek tette ki, melyek erodáló hatására előbb bizonyos reformkísérletekbe kényszerült, majd fenntarthatatlan mivolta miatt anyolcvanas évek végére összeroppant, és szuperhatalmi státuszát feladva 15 független államra esett szét, melyek többnyireKelet-Európában ésKözép-Ázsiában találhatók.
A kormány igazgatta az ország gazdaságát és társadalmát. A fontosabb kérdésekről a vezető politikai szervezet, aSzovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) döntött.
A Szovjetuniópártállam volt, amelyet azSZKP irányított. Az állam magát antiimperialistának és népi demokráciának vallotta – ennek ellenére Nyugaton ahidegháborús külpolitikája miattimperialistaként jellemezték.[2]
A pirossal jelölt államok nyíltan együttműködtek a Szovjetunióval, míg a „szocialista fejlődési útra” lépőket narancssárgával emeltük ki. A szövetségesei közül nem mindegyik maradt a befolyási övezetében a SZU összeomlásáig
Négy kulcsfontosságú tényező, amely lehetővé tette, hogy amásodik világháború után szuperhatalommá váljon:[12]
AVörös Hadsereg a II. világháború végén számos kelet-európai országot „felszabadított”, de meg is szállta ezeket az országokat. 1949-re kialakult akeleti blokk, amely „szovjet befolyási övezetként” jött létre.
A gazdaság: 1952-re a teljes ipari termelés duplája volt az 1940-esnek. A gazdasága háborúra készült, ami az országot erőssé is tette. Az ipari termelés meghaladta a kitűzött célokat.
Azatomfegyver kifejlesztése katonailag erősítette meg. A kiterjedt kémhálózat miatt a fizikusokat az amerikai és brit atomtitkok is segítették.
A politika: 1946-ra a második világháborús Nagy Szövetség felbomlott, és Kelet-Európa aszocializmus zászlaja alatt szövetkezett a Szovjetunióval.
A Szovjetunió népsűrűségi térképe 1974-benA Szovjetunió (piros vonal) és utódállamai (kék) népességének változása millió főben, 1950-től, illetve az előrejelzések 2100-ig
A Szovjetunió lakossága 1926-ban 148 millió fő volt. A népességszám folyamatosan növekedett, és 1941-re elérte a 196 milliót, azonban a II. világháború embervesztesége hatalmas méreteket öltött. A katonai és civil áldozatokat is egybevéve mintegy 27 millió körül becsülik az áldozatok számát. Mindezek ellenére a győztesek oldalán fejezték be a háborút, és abalti államok,Besszarábia, az egykoriKönigsberg ésKárpátalja bekebelezésével pedig további nemzetiségek kerültek a Szovjetunió fennhatósága alá. Nemzetiségi, etnikai, vallási és kulturális szempontból amúgy is rendkívül heterogén országnak számított, mivel maga az állam is 15 tagköztársaságból állt. Területén legalább 120 különböző nyelvet és legalább ekkora számú népcsoportot tartottak nyilván. Minden egyes tagköztársaságban a helyi nemzetiség jelentette a népességen belüli többséget. Egyedül a nagyvárosokban fordult elő, hogy egymás mellett éltek a különböző nemzetiségek és etnikumok, míg a falvakban többnyire csak a helyi nemzetiség volt jelen. Az ország gerincét jelentő népcsoport az oroszoké volt, ők alkották a lakosságnak nagyjából a felét, és az ország hivatalos nyelve is az orosz volt. A Szovjetunióban 1959-ben a népességszámot 208 millió főben határozták meg.
A Szovjetunió köztársaságainak népessége 1966-ban és 1989-ben
1991-ben a Szovjetunió szétesett, és a legnagyobb utódállamának számítóOroszországban a különböző etnikumok száma továbbra is jelentős.A Szovjetunió felbomlása egyben azt is jelentette, hogy azoroszok váltak Európa legnagyobb számú nemzetiségi kisebbségévé. Nagyjából 25 millió orosz származású kerültOroszország határain kívülre.[14]
A Szovjetunió államidoktrínájaateista volt. Az ateista nevelést a kommunista társadalom felépítésének szerves részének tekintették.[15]Lenin az ateizmus propagandáját akapitalizmus megdöntésére és egy új, szocialista társadalom felépítésére irányuló tevékenység egyik láncszemeként vette fel.[16]
Az ateista világnézetet párt- és állami intézmények támogatták és hirdették; a marxista „tudományos ateizmust” egyetemeken oktatták. Ez a tudományos ateizmus kritikusan elemezte avallást ésmaterialista nézőpontból feltételezte annak filozófiai, természettudományos és történelmi kudarcát.[17]
A vallásgyakorlást átmenetileg betiltották vagy kiterjedt állami korlátozásoknak vetették alá, pl. a vallásos énekek nyilvános éneklését tiltó törvények születtek.
1920 körül az Orosz SZSZKSZ lakosságának körülbelül 90%-a még azorosz ortodox egyházhoz tartozott; 1940-re ez a szám 30% alá esett. Sok hívőt megtorlás ért, megfélemlítették vagy Szibériába száműzték őket. Valójában az egyházakat a régi rend képviselőinek, híveiket pedig ellenforradalmároknak tekintették. Ennek eredményeként tömegesen végezték ki az orosz ortodox egyház papjait.[18][19][20]
Ugyanakkor a vallási élet teljes felszámolása és a vallás hivatalos tilalma soha nem történt meg.1943-ban helyreállították a patriarchátust, és ekkor Szergiusz lett apátriárka a szovjet kormány védnöksége alatt. Ettől kezdve minden legális vallási tevékenység a kormányzati szerv közvetlen irányítása alatt állt. Később az állam és a vallási szervezetek közötti kapcsolatok újabb jelentős lehűlése következett be, és sok templomot bezárattak.
MégGorbacsov kormányzásának első éveiben (1985–1987) is hűvös volt a valláshoz való hozzáállás. Az 1986. évi Taskentben tett látogatása során határozott harcra szólított fel a vallásosság megnyilvánulásai ellen.[21] Végül azorosz ortodox egyház rehabilitációja aperesztrojka éveiben történt meg, amikor 1988-ban állami szinten megünnepelték Oroszország megkeresztelésénekmilleniumát.[22]
Felbomlása előtt a Szovjetunió rendelkezett a világ legnagyobb központilag irányított gazdaságával. Az1917-es októberi forradalom után a fejletlen paraszti társadalmú ország a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává nőtte ki magát. Az 1940-es évek elejére a szovjet gazdaság viszonylag önellátóvá vált; aKGST létrejöttéig tartó időszak nagy részében viszont a hazai termékeknek csak elenyésző részétexportálták.[23] Akeleti blokk létrehozása után a külkereskedelem gyorsan emelkedett.
A szovjet statisztikák szerint az 5,5% világpiaci részesedés1913 és1980 között 20%-ra nőtt, bár a teljes, tervgazdálkodásos keleti blokk gazdasági teljesítménye aszabadpiac teljes hiánya miatt nagy tévedési valószínűséggel becsülhető csak.
A Szovjetuniótervgazdálkodást fogadott el, amelynek során az áruk előállítását és forgalmazását a kormány központosította és irányította. 1928-tól kezdve a gazdaságának menetét ötéves tervek sorozata irányította. Az1950-es évekre a korábbi agrártársadalomból jelentős ipari hatalommá vált. Gazdaságának egyik legnagyobb erőssége az óriásikőolaj- ésföldgázvagyona volt. 1954-ben üzembe helyezték a világ első ipari (5000kW teljesítményű) atomerőművét is (→Obnyinszki atomerőmű). Úttörő volt az atommeghajtású jégtörő hajók gyártásában, megalkotva a világ első atommeghajtású jégtörőjét ("Lenin", 1957)
Ahidegháború éveiben a gazdasága azUSA után a világon a második legnagyobb lett, egészen1988-ig, amikor a nominálisGDP-jévelJapán került második helyre.[24]
Az1960-as évekre a gazdasága első lett a világon a következők tekintetében: szénbányászat, vasércbányászat, koksz- és cementgyártás, dízelmozdonyok gyártása, fűrészáru, gyapjúszövet, kristálycukor gyártása stb., és a világon a 2. helyre került az összes ipari termék gyártása, a villamos energia, kőolaj- és földgázkitermelés, acél- és vasgyártás, vegyi termékek, pamutszövetek stb. gyártásában.
A gazdasági rendszer alacsony hatékonysága, az energiaáraktól való erős függés, a fegyverkezési versenyre fordított aszámottevő arányú kiadások, a hatalmas áruhiány, az etnikai konfliktusok és egyéb problémák miatt az1980-as évek második felében a Szovjetunióban gazdasági és politikai válság alakult ki. A szovjet rendszer megreformálására tett kísérletek (demokratizálás,piacgazdaságra és többpártrendszerre történő átállás) nem segítették a felgyülemlett problémák megoldását. Mindezen események következményei aSzovjetunió összeomlásához vezettek.
A Szovjetunió kultúrája sok változáson ment keresztül az ország 70 éves fennállása alatt. Az1917-es októberi forradalom utáni első 11 évben (1918–1929) relatív szabadság állt fenn, a művészek számos művészeti ággal kísérleteztek, hogy megtalálják az igazi szovjet művészeti irányzatot.Lenin azt akarta, hogy a művészet az egyszerű ember számára is elérhető legyen.
Sztálin uralma alatt a szovjet kultúrát a kormány által rákényszerítettszocialista realizmus térnyerése és uralma jellemezte, minden más irányzatot súlyosan visszaszorítottak, ritka kivételekkel. Sok írót bebörtönöztek és meggyilkoltak.[25]
A Szovjetunióban mindenmédiumot az állam irányított, beleértve a televízió- és rádióműsorokat, az újság-, folyóirat- és könyvkiadást is.Cenzúrát alkalmaztak azokban az esetekben, amikor az anyagok nem feleltek meg a szovjet vezetés tetszésének.
Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a hruscsovi olvadás után a cenzúra engedett a szorításán. Aművészetekben kezdték megengedni a kísérletezést. Az építészetben a fő irányzat amodernizmus lett, amely felváltotta a korábbikonstruktivizmust és a monumentálissztálinista építészetet.
Az 1970-es években megengedhetővé vált a művészeti formákban való nagyobb kísérletezés, aminek következtében enyhébb kritikus alkotások is születtek. Fellazultak aszocialista realizmus korlátai; így példáulJurij Trifonov szerző regényeinek számos főszereplője inkább a mindennapi élet problémáival foglalkozott, semmint aszocializmus építésével.
A zenében, bár az állam továbbra is rossz szemmel nézte az olyan nyugati jelenségeket, mint adzsessz és arock, elkezdte megengedni az ezekre a műfajokra specializálódott nyugati zenei együttesek korlátozott megjelenését.A késő Szovjetunióban a szovjetpopuláris kultúrát az amerikai populáris kultúra iránti elragadtatás jellemezte, amit a kékfarmer őrület is jól szemléltet.
Az 1980-as évek második felében Gorbacsovperesztrojka ésglasznoszty politikája jelentősen kiterjesztette az egész országban a véleménynyilvánítás szabadságát amédiában.[26]
Az OSZSZSZK-hoz számos autonóm köztársaság, autonóm terület és nemzetiségi körzet tartozott, a KSZSZSZK pedig három köztársaságból (Azerbajdzsáni, Grúz és Örmény) állt, melyekhez több autonóm köztársaság és autonóm terület is tartozott. A négy köztársaságon kívül különleges kapcsolat fűzte a Szovjetunióhoz a Közép-Ázsiában fekvőBuharai ésHivai Népi Szovjetköztársaságot, melyek az Orosz Birodalomvazallus államaiból jöttek létre 1920-ban.
1924-ben teljesen átszervezték a közép-ázsiai területek köztársasági felosztását. Megszüntették a két népi szovjetköztársaságot és az Oroszországhoz tartozóTurkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot, és helyükön a nemzetiségi elvnek megfelelően létrehozták aTürkmén SZSZK-t és azÜzbég SZSZK-t, valamint a kisebb nemzetiségek számára több autonóm köztársaságot és autonóm területet szerveztek.
Az 1924-ben szervezett autonóm köztársaságok egyikének átalakulásával jött létre 1929-ben aTádzsik SZSZK, amivel a köztársaságok száma hétre emelkedett.
A sztálini hatalomátvétel befejezéséhez kapcsolódott a Szovjetunió második alkotmányának megalkotása 1936-ban, ami egyúttal a köztársaságok számának további növekedését is hozta. Egyrészt az Oroszországhoz tartozó közép-ázsiai autonóm köztársaságok közül újabb kettőből alakult önálló köztársaság (Kazah SZSZK ésKirgiz SZSZK), másrészt megszűnt a KSZSZSZK, és az ezt alkotó három köztársaság szintén önállóvá vált és közvetlenül lett tagja a Szovjetuniónak. Ezen átszervezések következtében a Szovjetuniónak 1936-tól már 11 tagköztársasága volt.
1940-ben öt újabb köztársaság alakult, de ezek már nem – illetve nem kizárólag – a meglévő területek újrafelosztásával, hanem a második világháború kezdetén aMolotov–Ribbentrop-paktum következtében megszerzett új területeken jöttek létre. AzÉszt, aLett és aLitván SZSZK-t a megszállt balti köztársaságokból hozták létre, aMoldáv SZSZK-t aRomániától megszerzettBesszarábiával kiegészített, addig Ukrajnához tartozott Moldáv ASZSZK-ból, aKarél-Finn SZSZK-t pedig aFinnországtól megszerzett területek egy részének az addig Oroszországhoz tartozott Karél ASZSZK-val való egyesítésével. A Szovjetunió tehát 1940-től 16 köztársaságból állt.
1944-ben az Oroszországi SZSZSZK-hoz csatolták a Szovjetunió által bekebelezettTuvát.
A második világháború végén a Szovjetunió katonai erővel visszavette Szahalin déli részét és aKuril-szigeteket, de Japán fenntartja követelését a négy legdélebbi szigetre, Kunasirira, Itoropura, Sikotanra és a Habomai sziklákra, ezeket együttesen „északi területeknek” nevezik. Ezen területi követelések miatt nem került sor békeszerződésre a két ország között.
1945. június 29-én a Szovjetunióhoz csatoltákKárpátalját.
Az 1947-es párizsi békeszerződés a Szovjetuniónak juttatta aKígyó-szigetet.
1956-ban a Karél-Finn SZSZK-t ismét beolvasztották az OSZSZSZK-ba Karél ASZSZK-ként, így végül a Szovjetuniót 1956 és 1991 között 15 köztársaság alkotta.
A Szovjetunió közigazgatási felosztása 1989-ben. A köztársaságokat a színezés különbözteti meg
Összefoglalva, a Szovjetunió köztársaságai 1922 és 1991 között az alábbiak voltak:
A Szovjetunió 15 köztársasága a Szovjetunió megszűnésének évében korábbi határait megtartva vált önálló állammá. Szoros értelembenÉsztországot,Lettországot ésLitvániát nem tekintik a Szovjetunió utódállamainak, ugyanis ezek még a Szovjetunió felbomlása előtt kiléptek az államszövetségből, illetve hivatalos álláspontjuk szerint jogszerűen soha nem is csatlakoztak ahhoz, ráadásul napjainkban (más szovjet utódállammal ellentétben) tagjai aNATO-nak és azEurópai Uniónak is.
A nagy távolságok miatt kb. 500repülőtérrel a polgári repülés egyik nagy résztvevője volt. A nem megfelelő karbantartás miatt azonban a szovjet polgári légi és vízi közlekedés nagy része elavult és technológiailag elmaradott volt a fejlett országokhoz képest.
Vasúthálózata széles nyomtávú, azelső világhoz képest fejlett volt. A szovjet vasúti rendszer 1965 és 1980 között évi 639 km-rel nőtt, miközben azelső világ országaiban a vasúti közlekedés vagy csökkent vagy stagnált. A Szovjetunió vasúti közlekedésének folyamatos fejlesztése azzal magyarázható, hogy az országnak a fejlődéshez ki kellett termelnie a természeti erőforrásait, amelyek többsége Szibériához közel vagy Szibériában volt megtalálható. A vasutak hatékonysága az idő múlásával javult, és az 1980-as évekre számos teljesítménymutatója meghaladta az Egyesült Államokét. Az 1980-as évekre a szovjet vasutak a világ legintenzívebben használt vonalaivá váltak. A legtöbb szovjet állampolgárnak nem volt magánautója, és ha volt is, az utak rossz állapota miatt nehéz volt nagyobb távolságokat megtenni.
Az utcahálózat és az autóipar fejletlen maradt, a nagyvárosokon kívül a földutak gyakoriak voltak.[27] A szovjet karbantartási projektek képtelenek voltak ellátni azt a kevés utat is, amely kiépült. Az 1980-as évek elejére-közepére a hatóságok új utak építésének elrendelésével próbálták megoldani a problémát.[27] Eközben az autóipar gyorsabb ütemben növekedett, mint az útépítés.[27]
A fejletlen úthálózat és autóipar a tömegközlekedés iránti kereslet növekedéséhez vezetett.Autóbusz-,villamos- éstrolibuszhálózata a világon egyedülálló volt. 13 nagyvárosban működöttmetró.
A Szovjet Olimpiai Bizottságot 1951. április 21-én alapították, és rögtön aNemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai lettek. AHelsinkiben rendezett1952. évi nyári olimpiai játékokon szerepeltek először sportolók szovjet színekben. Az 1980. évi játékoknak Moszkva adott otthon, ami arról maradt emlékezetes, hogy több ország – élén az Amerikai Egyesült Államokkal – a feszült politikai helyzet miatt nem vett részt rajta.[28] Válaszul négy évvel később aLos Angelesben rendezett1984. évi játékokat pedig a Szovjetunió és több szocialista állam isbojkottálta.[29] A szovjet sportolók összesen 423 aranyérmet, 376 ezüstérmet és 355 bronzérmet szereztek az olimpiai játékokon. A legeredményesebb sportoló a kilencszeres olimpiai bajnokLarisza Latinyina, aki összesen 18 alkalommal állhatott a dobogóra az olimpiai játékokon.
Aszovjet férfi jégkorong-válogatott 1954 és 1991 között néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag megnyerte az összesvilágbajnokságot ésolimpiát, és fennállása során egyetlen olyan tornáról sem tért haza érem nélkül, amit aNemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) szervezett.Vlagyiszlav Tretyjak háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok; a jégkorong történetének egyik legjobb kapusa. A Nemzetközi Jégkorongszövetség 100 éves évfordulóján megtartott szavazáson beválasztották a 100 év legjobb hat játékosa közé.
Aszovjet labdarúgó-válogatott világbajnokságon elért legjobb eredménye egy negyedik hely volt, amit az1966-os világbajnokságon ért el. Az Európa-bajnokságokon sikeresebbek voltak. A legelső1960-as tornát megnyerték, emellett három alkalommal (1964,1972,1988) végeztek a második helyen, egy alkalommal (1968) pedig negyedikek lettek. Az olimpiai játékokon kétszer nyertek aranyérmet (1956,1988).Lev Jasin a labdarúgás történetének egyetlen aranylabdása, aki kapusként nyerte el a címet. Az 1975-ben aranylabdával díjazottOleh Blohin a válogatottsági rekorder 112 mérkőzéssel és egyben a legeredményesebb játékos is 42 góllal. Rajtuk kívül mégIhor Bjelanov nyerte el a díjat 1986-ban.
1945-ben ezen a napon lett vége Európában amásodik világháborúnak (a háborúnak május nyolcadikán lett vége, de az egyik kapitulációs okmányt május kilencedikén írták alá)
A Szovjetunió öröksége egyszerre jelent előrehaladást és súlyos társadalmi, gazdasági és politikai terheket. Míg az iparosítás, az űrkutatás és az oktatási reformok pozitív hatásúak voltak, addig azautoritarizmus, a politikai elnyomás és a nemzetiségi feszültségek máig meghatározzák az utódállamok belső viszonyait és külpolitikáját. Az orosz politika jelenleg is gyakran hivatkozik a Szovjetunió örökségére, mint nemzeti büszkeség forrására, miközben a társadalmak feldolgozzák a múlt traumáit.
A Szovjetunió ahidegháború során az Egyesült Államok fő ellenfelévé vált, meghatározva a világrendet és a nemzetközi politikát. A bipoláris világ máig befolyásolja a nemzetközi kapcsolatok dinamikáját. A szovjet dominancia alatt kialakult kelet-európai kommunista rendszerek helyét arendszerváltások után új, demokratikus berendezkedések vették át, de ezek társadalmi, politikai és gazdasági átmenete hosszú távon is kihívást jelentett. A felbomlás után létrejött 15 független állam, amelyek közül több, mintOroszország,Ukrajna és abalti országok, meghatározó szerepet játszanak a regionális és globális politikában.
A szovjet állam az első, hosszú távon fennállókommunista rendszer volt, amely világszerte inspiráltszocialista és kommunista mozgalmakat. Azonban a rendszer bukása az ideológia iránti hit gyengüléséhez vezetett. Központosított politikai rendszerének öröksége sok utódállamban fennmaradt, különösen Oroszországban, ahol a hatalom koncentrációja továbbra is jellemző. A Szovjetunió autoriter rendszere, asztálini tisztogatások, agulag-táborok, valamint a politikai elnyomás emléke mély sebeket hagyott a társadalmakban.[30]
A szovjet gazdasági rendszer központitervezésen alapult, amely sok esetben merevnek és hatástalannak bizonyult. Az utódállamok közül soknak évtizedekig tartó gazdasági reformokra volt szüksége apiacgazdaság bevezetéséhez. Jelentős ipari fejlesztéseket hajtottak végre, amelyek alapvetően átalakították az ország gazdasági és társadalmi struktúráját. Az ország bukása után számos utódállam hosszú időn keresztül küzdött gazdasági visszaeséssel, egyenlőtlenséggel éskorrupcióval.[31]
A Szovjetunió elősegítette az urbanizációt és az oktatási rendszer fejlesztését, beleértve a tudományos és technológiai fejlődést. Az emberek széles körének hozzáférést biztosított az alapszintű oktatáshoz és egészségügyhöz. A szovjet ideológia hangsúlyozta a társadalmi egyenlőséget és a nők emancipációját, ami bizonyos mértékig megvalósult, de sokszor propaganda-elem maradt. A szovjet vezetés erőszakosan integrálta a különböző nemzetiségeket, ami hosszú távon súlyos etnikai és politikai konfliktusokat eredményezett (pl.Csecsenföld,Hegyi-Karabah, balti államok).[32]
A Szovjetunióűrkutatási programja kiemelkedő eredményeket ért el, mint aSzputnyik–1 műhold (1957) ésJurij Gagarin űrutazása (1961). Az űrversenyben elért sikerek máig az ország büszkeségei közé tartoznak. A szovjet időszak irodalmi, zenei és filmművészeti alkotásai jelentős hatást gyakoroltak, bár sok mű a politikai cenzúra keretei között született. A Szovjetunió a sport területén is világhatalom volt, azolimpiai játékokon és más nemzetközi versenyeken elért sikerei a propaganda fontos eszközévé váltak.
A Szovjetunió támogatta adekolonizációs mozgalmakat és számos fejlődő ország szocialista rezsimjét, példáulKubát,Vietnámot ésAngolát. Ezek az országok máig emlékeznek a szovjet segítségre. A hidegháború alatt kialakult technológiai és katonai fejlesztések máig hatással vannak a globális fegyverkezési és biztonsági kérdésekre.[33]
Переход в ООН места СССР к Российской Федерации не потребовал никаких официальных решений Генеральной Ассамблеи или Совета Безопасности. Генеральный секретарь ООН исходил из того, что обращение к нему Президента Российской Федерации от 24 декабря 1991 г. о продолжении Россией членства в ООН и других международных организациях системы ООН носит уведомительный характер. О согласии с этим сообщили постоянные члены Совета Безопасности и ряд других стран. Этот подход не встретил никаких препятствий в других международных организациях.— Az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma
↑A „Szovjetunió utódállama” kifejezést az Orosz Föderáció vonatkozásában „az Orosz Föderáció nemzetközi szerződéseiről” szóló, 1995. július 15-i, 101. sz. szövetségi törvény 1. cikkének (3) bekezdése és 37. cikkének (7) bekezdése rögzítette. (az Orosz Föderáció Állami Dumája 1995. június 16-án fogadta el.)
↑1992. január 13-án az orosz külügyminisztérium feljegyzést küldött a moszkvai diplomáciai képviseletek vezetőinek, amelyben kijelentette, hogy az Orosz Föderáció továbbra is gyakorolja a Szovjetunió által megkötött valamennyi szerződés szerinti jogait és teljesíti kötelezettségeit. E feljegyzés alapján a világközösség elismerte a Szovjetunió Orosz Föderáció utódállamának státuszát. Lásd:Nemzetközi szerződések az Orosz Föderáció jogrendszerében(oroszul)
↑В. А. Болдырев. Итоги переписи населения СССР / Госкомстат. — Moszkva: Финансы и статистика, 1990.
↑Font M., Krausz T., Niederhauser E., Szvák Gy. | (2001), 605-606. old.
↑Коллектив кафедры теории и истории атеизма МГУ под руководством И. Д. Панцхава, при участии Кравченко И. И. § 4. Теория научного атеизма // Глава VI. Развитие марксистской философии после Ленина. Вопросы истории философии, эстетики, этики, атеизма / Под ред. М. А. Дынника и др.. — М. : Изд-во Акад. наук СССР, 1965. — Т. VI, кн. 1. История философии. — С. 485—499. — 17 000 экз.(oroszul)
↑А. Ф. Окулов. Ленинский вклад в развитие марксистского атеизма // Ленинизм и философские проблемы современности / Под общ. ред. М. Т. Иовчука (руководитель автор. коллектива) и В. В. Мшвениерадзе ; АН СССР. Ин-т философии. — М. : Мысль, 1970. — С. 502—507. — 652 с. — 20 000 экз.(oroszul)
↑Peter Scheibert, Lenin an der Macht, Acta humaniora, Weinheim 1984,ISBN 3-527-17503-2.
↑Alexander Jakowlew, A Century of Violence in Soviet Russia, Yale University Press, New Haven/London 2002 („Ein Jahrhundert der Gewalt in Sowjetrussland“, Berlin Verlag, 2004,ISBN 3-8270-0547-7)
↑Месяц / История. www.sovsekretno.ru. [2022. június 10-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
↑Rayfield, Donald (2004). Stalin and His Hangmen: An Authoritative Portrait of a Tyrant and Those Who Served Him. Viking Press.ISBN 978-0-375-75771-6.
↑"Gorbachev, Mikhail". Encyclopædia Britannica. 2 October 2007. Retrieved 1 December 2017. Under his new policy of glasnost ("openness"), a major cultural thaw took place: freedoms of expression and of information were significantly expanded; the press and broadcasting were allowed unprecedented candor in their reportage and criticism; and the country's legacy of Stalinist totalitarian rule was eventually completely repudiated by the government."
↑abcAmbler, John; Shaw, Denis J.B.; Symons, Leslie (1985). Soviet and East European Transport Problems. Taylor & Francis.ISBN 978-0-7099-0557-8.
↑Aszovjet szó jelentése ’tanács’. Ezzel összhangban a második világháborút megelőzően az állam magyar elnevezése hivatalos használatban általábanSzocialista Tanácsköztársaságok Szövetsége volt, amit az is indokolt, hogy 1936-ig az orosz elnevezésben más volt a jelzők sorrendje:Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége.
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
%3b_Flag_of_Kyrgyzstan_(1991%25E2%2580%25931992).svg)
.svg)
.svg)
.jpg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
%3b_Flag_of_Kazakhstan_(1991%25E2%2580%25931992).svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
%2c_Flag_of_Tajikistan_(1991%25E2%2580%25931992).svg)
%3b_Flag_of_Turkmenistan_(1991%25E2%2580%25931992).svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
%2c_Flag_of_Syria_(1980%25E2%2580%25932024).svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
_(1960%25E2%2580%25931963).svg)
.svg)
