1960 és1964 között apécsiNagy Lajos Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Már előtte is, de a gimnáziumi beiratkozásánál még komolyabb nehézségeket okozott számára a származása.[1] Érettségi után dolgozott uránbányászként, újságkihordóként, könyvtárosként. A katonaság után1967-ben, levelező tagozaton kezdte meg az egyetemet. A magyar-könyvtár szakból az utóbbit, amint lehetősége nyílt rá, lecserélte bolgárra, és nappali tagozatra iratkozott. Diplomáját1974-ben kapta kézhez.
1981 és1984 között azMTA aspiránsa Szófiában.1984-ben védi meg kandidátusi disszertációját, bolgár nyelven.[2]1999-től2004-ig a Szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója és a magyar nagykövetség kulturális tanácsosa. 2004 és2009 között a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem vendégdocense.
Bulgáriában az irodalmat szerető emberek saját költőjüknek tartják Szondit (Djord Szondi néven jelennek meg bolgár nyelvű versei, írásai, kötetei), de talán az alkotóművészinél is jelentősebb irodalomtörténészi és kulturális szervezői megbecsültsége.
1994 és 1999 között aPOLISZ folyóirat főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője, 1999-től2003-ig a Masszi Kiadó ügyvezetője, 1999-től aNapút főszerkesztője, 2003-tól 2016-ig aNapkút Kiadó igazgatója,[3] 2016-tól a naputonline.hu főszerkesztője.
A Világirodalmi Lexikonba[4] közel 200 szócikket írt bolgár írókról, irodalomról. Összességében mintegy 400 szerzőtől 11 ezer oldalnyi prózát, 20 ezer verssort ültetett át eddig magyarra. Több tucat magyar szerzőktől fordított antológia, folyóiratszám, tanulmánykötet összeállítását jegyzi, közel száz magyar író bulgáriai megjelenését segítette megvalósulni. Bolgárul megjelent írásainak, tanulmányainak, interjúinak száma félezernél több.
Költőként a merész kísérletezés jellemzi, szokatlan nyelvtani megoldásokkal, szóképzésekkel és kihagyásokkal hoz létre többnyire rövid, "olvasati kiegészítésre váró" szövegeket.
Eötvös-, NKA- és Soros-ösztöndíjban (utóbbiban Bulgáriában) részesült.
Amatőr fényképészként számos könyvet illusztrált, fotópályázatok nyertese, képeit önálló tárlatokon is bemutatták.
Ljuben Petkov:Zöld keresztek. Regény; ford., utószó Szondi György, versford. Nagy László; Európa, Budapest, 1977 (Modern könyvtár)
Zahari Sztojanov:Egy nemzet mámora. Feljegyzések a bolgár felkelésről; ford., utószó Szondi György, magyar kiad. rövidítése Juhász Péter; Európa, Budapest, 1978 (Századok, emberek)
Emilijan Sztanev:Kormoska (Móra, 1980)
A rózsaszínű pelikán. Bolgár elbeszélések; ford. Csíkhelyi Lenke et al., vál., jegyz. Szondi György; Európa, Budapest, 1980 (Modern könyvtár)
Régi idők bolgárai. A bolgár újjászületés prózája (más fordítókkal közösen, Európa Könyvkiadó, 1981)
Aleko Konsztantinov:Hihetetlen történetek egy mai bolgárról. Baj Ganjo; ford., utószó, jegyz. Szondi György; Európa, Budapest, 1983
Emilijan Sztanev:Lázár és Jézus / Szibin herceg legendája / Tihik és Nazarij / Antikrisztus; regények és kisregények (Juhász Péterrel, a "Szibin herceg legendája" fordítójával, Európa Könyvkiadó, 1985)
↑Magyarországon1949-től egészen1963-ig az állampolgárokat származásuk alapján megkülönböztették. Az osztályozási rendszerben az ikszes kategória foglalta magába az összes "osztályidegent", a népi szocialista hatalom ellenségeit. Szondi, katonatiszt nagyapja és édesapja révén, ebbe a kategóriába került.
↑Értekezésének címe (fordításban):Funkciók és grammatikai kategóriák a magyar és bolgár igerendszerben.
↑A kiadót és a folyóiratot Szondi lényegében családi vállalkozás keretében gyermekeivel, Szondi Bencével és hat éven át Szondi Eszter Bojanával, 2015-től menyével (Cserép Nelli) együtt működtettte.
↑Világirodalmi lexikon I–XIX. Főszerk. Király István, Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1970–1996.ISBN 963-05-0871-0
Kelemen Lajos:Szirmok, tövisek, tűlevelek a bolgár irodalom kertjéből (In:Árnyalatok igazsága, Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2013)
Mátyus Aliz:Próbálok egységet teremteni akár a sokszor széttartó viszonylatok és viszonyok között. Ez éltet. Ezt éltetném – beszélgetés Szondi Györggyel (Agria, 2011/1.)