Szomália, hivatalos nevénSzomáliai Szövetségi Köztársaság[4] (szomáli: Jamhuuriyadda Federaalka Soomaaliya) egyMagyarországnál csaknem hétszer nagyobb országKelet-Afrikában, az ún.Afrika szarván. Apolgárháború és a szeparatisták tevékenysége következtében Szomália valójában hosszú időre megszűnt mint állam, és több részre esett szét. 2012 óta központi politikai vezetéssel rendelkezik, ésMogadishuban új, ideiglenesalkotmányt fogadtak el,[5] amely Szomáliátföderációként határozta meg.[6] A felkelők viszont továbbra is ellenőrzésük alatt tartják Szomália középső és déli területének nagy részét,[7][8] és befolyást gyakorolnak a kormány által ellenőrzött területeken,[8] aholDzsilib(wd) városa a felkelőkde facto fővárosa.[7][9]
Szomália domborzati térképeAz ország műholdas képe
Területének északi részét a tengerpartról lépcsőzetesen emelkedő félsivatagos hegyvidék jellemzi. AzIndiai-óceán partját déli irányban kiszélesedő szavannássíkság kíséri.
Az északi és középső területek rendkívül szárazak, a déli rész valamivel több csapadékot kap. A hőség olykor elviselhetetlen. A magasabban fekvő belső vidék éghajlata már kellemesebb.[11] AzEgyenlítőhöz való közelsége miatt éghajlatánál nincs sok szezonális változás, de négyévszak különböztethető meg főleg a csapadék alapján:[12]
decembertől márciusig tart aJilal, forró, és egyben az év legszárazabb évszaka,
Guban: AzÁdeni-öböl partján fekvő, keskeny (2–12 km), sivatagos tengerparti síkság északnyugat-Szomáliában,Zeila ésBerbera városok között.
Észak-szomáli-hegyvidék(Medzsurtin): azEtióp-magasföldből kinyúlva az ország északi részén, nyugat-keleti irányban húzódik, az etióp határtól Afrika szarváig. Több tagból áll. Itt található az ország legmagasabb pontja:Shimbiris (Shimbir Beris, 2460 m)[13]
Szomáli-felföld vagyfennsík: fokozatosan lejt az Indiai-óceán (kelet) felé, és az ország középső részén a Mudug-síkságot alkotja. Egyik fontos része a Nugaal-völgy, melyet számos időszakos folyó szel át. A fennsík dél felé lejt, és egy lankás dombvidékbe (Haud [Hawd]), majd a Mudug síkságába megy át.[14]
Szomália déli felén széles feltöltött síkság húzódik.
Az ország száraz; legnagyobb részét alacsony, bozótos felföldek alkotják. AGuban területénörökzöldvegetáció jellemző, de itt száraz azéghajlat, a fű foltszerűen nő. Jellemzőnövények azakácia, a tüskés cserjék, azaloe, abaobab és atömjénfa. Az északi hegyvidéken örökzöld fák és cserjék élnek, az alacsonyabb részeken ritkás erdőket is alkotnak. ASzomáli-felföld fás, bokros, füves térség, sok helyen erősen elsivatagosodott a túllegeltetés miatt.[14][15]
Legnagyobb folyója azEtiópia felől érkezőDzsubba(Jubba), amely az ország déli végében,Kismaayo mellett ömlik azIndiai-óceánba. Másik állandó folyója aShebelle, amelyik szintén Etiópiából érkezik, majd megközelíti a szomáliai fővárost, ezután élesen délnyugat felé fordul. Utána időszakossá válik, vize általában elfogy, de az esős időszakokban eléri a Dzsubba folyót.
A túllegeltetés és afaszén növekvő termelése hozzájárul a terület elsivatagosodáshoz.[16]
Számtalan illegális szemétlerakóhely jön létre; afőváros régiójában a szemetet egyéni vállalkozók gyűjtik össze, aztán a saját telkükön elégetik vagy elássák. A közösségi területek (piacok, vágóhidak, kórházak) nem rendelkeznek szennyvízkezelő rendszerrel, csak nagyon ritkán (éttermek, üzletek) gyűjtik a szennyvizet és szállítják el tartálykocsikkal. Az emésztőgödröket többnyire nem ürítik; ha megtelik, csak betemetik és újat ásnak.[16]
Sok más ország Szomália partjai közelében szórja az óceánba a különösen veszélyes hulladékát, emiatt az itt élő tengeri állatok jelentős része kipusztult.[16][17]
Szomáliában korábban nemzeti parkok és természetvédelmi területek kiterjedt rendszere létezett.[18] A mai állapotról, a volt nemzeti parkok tényleges helyzetéről keveset tudni, de nem valószínű, hogy a hadviselő felek különös figyelemmel lennének a természeti értékekre.
Lehetséges, hogy ezen a területen feküdt az ókori egyiptomiak általPunt néven ismert vidék. Egy része a2–7. században azEtiópiai Királysághoz tartozott. Azarabok a 7. században telepedtek le a partvidéken, míg aszomáliak a9. században kezdtek a területére bevándorolni. 1200 és 1500 között virágoztak különböző szomáli városállamok és királyságok. Északnyugat-Szomáliában azAdal Szultánság (szomáliak,afarok éshararék többnemzetiségű állama) uralkodója 1520-tól kezdve meghódítottaEtiópia háromnegyedét, aztán vereséget szenvedett az egyesült etióp-portugál csapatoktól 1543. február 21-én. AzAdzsuran Szultánság a14. és a17. század között virágzott. Adal és Ajuuraan összeomlása után a 17. században új városállamok virágoztak fel.
A19. században északi részebrit, déli része pedigolasz közigazgatás alá került. A gyarmati időszakban is folytatódott aszomáli törzsek egymás közti küzdelme. Iszlám szekták szerveződtek, amelyek közül volt, amelyik fegyverrel harcolt a gyarmatosítók ellen, mások az erőszakmentes ellenállást választották.
Amásodik világháborúban átmenetileg az olaszok elfoglalták egész Szomáliát, majd brit csapatokKenyából kiindulva elfoglalták egészOlasz Kelet-Afrikát (Szomáliát ésEtiópiát). Mindkét oldalon harcoltak szomáli katonák is. A háború után nem csak a brit, de az olasz gyarmati uralmat is helyreállították.
A polgárháborút megelőzően Mogadishu az "Indiai-óceán partjának drágaköve volt.".[19]
Az állam 1960-ban nyerte el függetlenségét, az egykoriBrit Szomáliföld ésOlasz Szomáliföld egyesítéseként. 1969. október 15-én meggyilkoltákAbdi Rasid Ali Sermarke köztársasági elnököt. Hat nappal későbbSziad Barre (1910–1995) tábornok vezetésével a katonaság és a rendőrség puccsal magához ragadta a hatalmat, és létrejött aSzomáli Demokratikus Köztársaság.1970-benszocialista fejlődési irány ésállamosítások kezdődtek. Az 1974–75-ös szárazság óriási éhínségeket okozott. Az 1970-es évek közepétől 1988-igEtiópiával véres háborút vívott (lásd:Ogadeni háború). A háborút rosszul készítették elő, Szomália nem kapott külső támogatást, míg Etiópiát aSzovjetunió ésKuba támogatta. Szomália katonai vereségét gazdasági összeomlás követte, majd a rezsim minden támogatóját elvesztve az Etiópia által támogatott különböző fegyveres ellenállási csoportok egyidejű támadása miatt megbukott.
Az1990-es évek elejénpolgárháború tört ki, északi részei (Szomáliföld,Puntföld ésJubaföld) kinyilvánították függetlenségüket (amelyet sem a központi kormány, sem azENSZ nem ismert el), a központi hatalom széthullott, a déli területeken állandósult a belviszály. Az 1990-es években volt olyan időszak, amikor a különböző hadurak közötti határok állandósultak, viszonylagos béke állt be. De a hadurak, illetve az általuk vezetett törzsek közti, Barre által is erősen szított mély gyűlölet és bizalmatlanság megakadályozta egy működőképes központi kormány szervezését.2000-ben végül szerveztek egy ideiglenes központi szövetségi kormányt a rend helyreigazítására, az északi területek újraintegrálására, de ez még arra se volt képes, hogy a fővárost,Mogadishut birtokába vegye. Nyugatabbra,Baidoa városban rendezte be hivatalait.
A zűrzavaros körülmények kedveztek az iszlám szélsőségek térnyerésének. AzIszlám Bíróságok Uniója (ICU) nevű szervezet milicistái 2006 elejére az ország déli részének jelentős vidékein magukhoz ragadták a tényleges kormányzást. Megromlott a viszonyuk az ideiglenes kormány mögött álló hadurakkal. A nézeteltérés asaría (iszlám jog) alkalmazása körül robbant ki. Az iszlám bíróságok megváltoztatták a társadalmi életet szabályozó törvényeket, betiltották akhat (amfetamin-szerű stimuláns anyagot tartalmazó növény) fogyasztását, a magatartás megváltoztatását követelték, szigorú erkölcsi törvényeket érvényesítettek. Betiltották afutballt, beleértve a tévéközvetítéseket is. Ez utóbbi intézkedést magában az ICU-ban sem tartották be. A hadurak megkíséreltek leszámolni az ICU-val, de vereséget szenvedtek. Csapataikat kiűzték Szomáliából, egész Dél-Szomália az ICU milicistáinak kezére került 2006 júniusára. Szeptemberben, amikor a Baidoában székelő kormány utolsó kikötője is az ICU kezére került, Etiópia beavatkozott. Páncélosok és modern légierő támogatásával harcoló csapatai december 8-án elfoglalták Mogadishut. Folytatták az ICU erőinek üldözését, és 2007 januárjában minden jelentősebb településről kiszorították az ICU milicistáit.
2006 és 2009 között új iszlamista militáns csoportokat szerveztek (Al-Shabaab, Jabhatul Islamiya, Hizbul Islam) és folytatták az átmeneti kormány erői és az etióp csapatok elleni harcot. Sikerült ellenőrzésük alá vonni az ország nagy részét. Mogadishuban is folytatódtak a harcok. Az átmeneti kormány továbbra is csak Mogadishut és Baidoát tartja ellenőrzése alatt.
A politikai helyzet Szomáliában továbbra is áttekinthetetlen, törzsi harcosok harcolnak a másik törzs harcosai ellen. ASziad Barre rezsimje idején szerveződött frakciók megakadályozzák, hogy szilárd kormány alakuljon. Nincs működő központi kormány Sziad Barre rezsimjének összeomlása, a késő nyolcvanas, kora kilencvenes évek óta. Ennek nagy szerepe van a folyamatos káoszban és az 1989–1992-es polgárháborúban.Barre"oszd meg és uralkodj" taktikája következtében a nemzetségek között súlyos gyűlölet és bizalmatlanság alakult ki. Szomáliföldön szinte szóba sem jöhet az egyesülés, főleg mert Barre[20] felelős ottani népirtásokért, amelyekben több tízezer ember életét oltották ki[21][22] és rengeteg települést romboltak földig (Hargeysát példáulAfrika Drezdájának nevezik a történtek után).[23][24]
Bár aBarre rezsim bukását követő polgárháború komoly gazdasági nehézségeket okozott Szomáliának, az ország 2012 óta központi politikai vezetéssel rendelkezik, melyet a nemzetközi közösség is elismer. A 2017-es politikai választások sikeresen zajlottak az országban, mely évtizedes küzdelmek után elindult a fejlődés útján.[25]
Az egykori brit gyarmat területén találhatóSzomáliföld1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. ASzomáliföld Köztársaság saját parlamenttel rendelkezik, a gazdasága stabil, s a polgárháború véres eseményei elkerülték. Bár a terület politikai vezetése törekszik arra, hogy Szomáliföldet önálló államként ismerjék el, azEgyesült Nemzetek Szervezete továbbra is Szomália részének tekinti azt.[26]
A továbbiakbanPuntföld ésJubaföld is egyoldalúan bejelentette a függetlenségét, de végül ezen területen úgy döntöttek, hogy az ország föderatív átalakítása mellett visszatérnének Szomáliához. A szeparatizmus ellenben nem ért véget, mert2008-ban az ún. Északi föld (Northland) is kinyilvánította függetlenségét, de a parlamentje egy éven belül feloszlott.
A megoldást nehezíti, hogy Szomáliföld, amely nemcsak, hogy továbbra is elszakadási törekvéseket folytat, de határvitája van egyes szomszédos országokkal, sőt Szomálián belül magával Puntfölddel is, a szomszédos tartománnyal. A két ország határai továbbra sem tisztázottak, így Szomália esetleges föderalizálása esetén is meg kellene tárgyalni a két szövetségi állam határait.
Szomália politikai megoszlása (2017). 2016-ban Szomália elméletileg 6 regionális államra osztható:[27] Puntföld (Puntland), Szomáliföld (Somaliland), Galmudug (Central State), Délnyugati Állam (South West State), Hirshabelle, Dzsubaföld (Jubaland)
Szomália hadereje a szárazföldi erőkből, haditengerészetből, a légierőből valamint a légvédelemből állt1991-ig. Aszomáliai polgárháború kitörése utánde facto feloszlott az ország hadserege. Ugyanakkor a kormány folyamatosan építi újra és fejleszti a hadsereget, melyért 2004 óta a védelmi minisztérium a felelős.Szomáliföld ésPuntföld helyi kormányzósága a saját hadseregét felügyeli.
A legnagyobb agglomerációs település a főváros,Mogadishu. Ott az ország lakosságának mintegy 20 százaléka koncentrálódik. A további legnagyobb városok nagy része északon találhatók,Szomáliföldön, ésPuntföld északi részén:Hargeysa,Boosaaso,Burao(Burco),Berbera.
Szomáliában az uralkodó vallás aziszlám (kb. a lakosság 99,8%-a),[29] ennek is aszunnita ága.[28] Aszúfizmus, az iszlám misztikus irányzata szintén sok hívet vallhat magának.[30]
Fotómontázs szomáliai kalózokról az MV Faina teherhajó fedélzetén
Képek
Bosaso kikötője az ország északi részénSzomáli halkonzervA Hormu'd távközlési cég központja a fővárosbanBanképület BosasobanBevásárlóközpont Burco városábanFöldműves az ország északkeleti részénEgy férfi kecskenyájjal közép-SzomáliábanAz Air Somalia légitársaság egy repülőgépe
Az ország gazdasága a felkelések, a polgárháború, az anarchia és a hatékony központi kormányzás hiányának ellenére is működik, és az afrikai körülményekhez viszonyítva képes egy magas életszínvonalat biztosítani nem csak a haduraknak és a kalózoknak, de az átlagember nagy részének is.[14] A mezőgazdaság és állattenyésztés a legfontosabb ágazat(főleg az utóbbi), ahonnan aGDP 40%-a és azexport bevételének több mint fele származik.[31] Afrika országai közül itt a legnagyobb a népesség számához viszonyított állatállomány.[14]
Fő termények: banán, cirok, köles, kukorica, rizs, cukornád, mangó, kókuszdió, szezámmag, bab.[28] Földművelés az éghajlati adottságok miatt csak az ország töredékén folyik. Nevezetes terménye még atömjén és amirha, ezekből a termékekből innen látják el a világpiacot.[14]A 2000-es években nőtt afaszén termelése is.
A lakosság nagy része nomád állattenyésztéssel (teve,juh,kecske) foglalkozik. Szomália a világ első számú tevetenyésztője.[32] Az állati termékek adják a kivitel több mint 50%-át.
Légi közlekedése az1989-es kormányváltást követően indult fejlődésnek. Ma mintegy 15 légitársaság több mint 60 repülőgéppel szállít utasokat 6 nemzetközi és számos belföldi repülőtérre. Szomáliában 65 repülőtér található. A 7 aszfaltozott repülőtér közül 4-nek hosszabb a kifutópályája 3000 m-nél. A nem aszfaltozott repülőterek jellemzően 900 – 1500 m hosszúak.
A nemzetközi forgalmú repülőterek:Mogadishu, Hargeysa, Berbera, Kismaayo.
Bár az ország nem rendelkezik jelentős saját tengeri flottával, az ágazat azonban 1991 óta folyamatosan fejlődik. A legfontosabb kikötőkben,Bosasóban ésBerberában zajlott az összes kelet-afrikai kecskeexport 95%-a, valamint a birkaexport 52%-a 1999-ben. További fontos tengeri kikötő mégKismaayo,Merka ésMogadishu.
A közúthálózat teljes hossza 22 100 km, melyből 2608 km burkolt (2000).[35] Nagyrészt burkolt, elsőrendű utak hálózata köti össze az ország nagyvárosait. A maradék több mint 19 ezer km-nyi úthálózatnak csak 10%-a van használható (jó) állapotban.[16]
A terep járhatósága az időjárástól függ. Az év nagy részében, a száraz időszakokban az ország majdnem egész területe járható. Csak az északi hegyvidék meredek lejtői és az északi partot szegélyező sziklafal jelenthet komoly akadályt. A déli részen az esős évszakban a gyalogos mozgást a folyók órákra vagy napokra korlátozhatják ugyan, de nagyobb akadályt csak aDzsubba és aShabelle folyók képeznek.[36]
A külföldi látogatók Szomálián belül csak szervezett, fegyveres konvojok keretében tudnak mozogni. Az utakon egymást érik a fegyveres ellenőrző pontok.[37]
Az iszlám vallásnak jelentős szerepe van a kulturális életben, különösen az oktatásban.
Az elmúlt évtizedek háborúinak köszönhetően a városokban a műemlékek csaknem teljes hiánya tapasztalható.
A szomáli etnikumok közötti keveredés ritka: a lakosok a más etnikumhoz tartozókat alacsonyabb rendűnek tartják, és kivételesen, ritkán kötnek velük házasságot.[14]
Az ország nagy részét uralóAl-Shabaab környezetvédelmi okokból 2018-ban betiltotta a nejlonszatyrok használatát. Ezen kívül a csoport még tiltja a nyugati zenét, a mozit és a műholdas adóvevőt is az általa ellenőrzött területeken.[38]
Képek
Mogadishu új egyetemeIskolateremHargeysábanTaleh erődjének romjaiBorama mecsetjének minareteMecset PuntföldönMogadishu az Isbaheysiga-mecsettel az előtérbenMagánépület PuntföldönSzomáli lányok táncolnakSzomáli úd-zenészCanje'lo, szomáliai kenyérféleTevehús rizzselKókuszból készült süteményK’naan, szomáliai származásúhiphop zenész
A szomáli társadalom alapját a törzsek képezik, a törzseken belül a klánok.A társadalom ma is a klánrendszeren alapul, melynek kulturális és politikai jelentősége is óriási. A klánba tartozás apai ágon öröklődik, a nagyobb klánok további alklánokra, azok esetleg kisebb csoportokra oszlanak.A legnagyobb klánok, részarányuk és lakóhelyük:
Hawiye (25%): Szomália középső területeiMogadishuval,Kenya északkeleti része,Etiópia déli területei
Darod (20%): Szomália északkeleti és déli része,Etiópia keleti területei
Isaaq (22%): Szomália északnyugati része (Szomáliföld)
Nincs egységes iskolarendszer, de valamilyen oktatás mindenhol van. Nem kormányzati szervezetek, magánszemélyek és vallási szervezetek, helyi és nemzetközi szervezetek különféle tandíjas vagy ingyenes iskolákat működtetnek.[16]
A reggelit hagyományosan teával indítják. A teát egész tealevelekből főzik, a lefőzés után a levelekből pedig ételt csinálnakgyömbér,kardamom ésfahéj valamint tej hozzáadásával.[39] Esznek továbbá palacsintához hasonló kenyeret, a lahohot vagy kandzsirót, amelyhez méz vagy olíva- esetleg szezámolaj jár, de fogyasztanak még mellé marhamájat vagy kecskehúst is.
Ebédre rizses vagy tésztás ételek kerülnek az asztalra, utóbbiak némelyike olasz eredetű. Szomáliában is fogyasztanakspagettit,[40] amelyhez gyakran adnak rizst. A rizses spagettit a két különféle étel egyesülésére utalvaföderáció-nak nevezik. Arab eredetű ahummusz nevű csicseriborsó leves.
↑Jones, Adam (2004): Genocide, war crimes and the West. History and complicity. Zed Books.ISBN 978-1-84277-191-4.
↑Straus, Scott (2015): Making and Unmaking Nations. The Origins and Dynamics of Genocide in Contemporary Africa. Cornell University Press.ISBN 978-0-8014-5567-4.
Ez a szócikk részben vagy egészben aSomalia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben aSomali people című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
-Blue_version.svg)
.jpg)
.svg)
