Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Szojuz–23 | |
| Szaljut-program | |
 | |
| Repülésadatok | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Radon (Радон) |
| Hordozórakéta | R7 |
| NSSDC ID | 1976-100A |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1976.október 14. 17:39:18UTC |
| Starthely | Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás |
| Keringések száma | 32 |
| Leszállás | |
| ideje | 1976.október 16. 17:45:53 UTC |
| helye | Tengiz tó |
| Időtartam | 2 nap 0 óra 6 perc 35 mp |
| Az űrhajó tömege | 6760 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 239 / 269 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,6° |
| Periódus | |
| Föld körül | 89,5 perc |
 AWikimédia Commons tartalmazSzojuz–23 témájú médiaállományokat. | |
ASzojuz–23 (7K-T/A9) (oroszul: Союз 23)szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakítottszkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben építettSzojuz űrhajó. Azűrhajó vitte volna a harmadik legénységet aSzaljut–5űrállomásra.
A küldetést 14 naposra tervezték, de több technikai probléma miatt félbeszakították a program végrehajtását.
Központi tervező iroda CKBEM[1] (OKB-1, ОКБ-1), most OAO RKK Energiya im. SP Korolev.[2] Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1976.október 14-én abajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egySzojuz hordozórakéta (11А511U) juttattaFöld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,5 perc, 51,6 fok hajlásszögű,elliptikus pálya-perigeuma 239 kilométer,apogeuma 269 kilométer volt. Hasznos tömege 6760 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve megegyezik aSzojuz–14napelemtáblák nélküli változatával. Összesen 2 napot, 6 percet töltött a világűrben, 32 alkalommal kerülte meg a Földet.
A felszálláskor olyan erős volt a szél, hogy majdnem működésbe lépett a fellövést félbeszakító automatika. Az elért keringési pálya magassága alacsonyabb volt a tervezettnél. Erőteljes űzemanyag-fogyasztás felhasználásával hajtottak végre pályamódosítást. Ráadásul elromlott a megközelítéshez szükségesradar elektronikája, ami meghiúsította az automatikus dokkolást.
Október 16-ánbelépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt. A szovjet űrkutatás történetének eddigi egyetlen vízre szállását hajtotta végre.
Az űrhajó nem rendelkezettnapelemekkel, csakakkumulátorokkal, az újonc űrhajósok minden nélkülözhető energiafogyasztót kikapcsoltak, és a hideg kabinban,szkafanderbe öltözve várták, hogy az űrhajó kedvező pozícióban érkezzen a leszálláshoz. A fékezőrakéták rendben működtek, de a leszállás körzetében az erős szél eltérítette a leszállókabint, amiCelinográdtól 121 km-rel délnyugatra érkezett meg aTengiz-tó jegére, ami beszakadt alatta. A külső hőmérséklet -22 °C, a levegő ködös volt. A kabin hőmérséklete rohamosan csökkent. A mentést hátráltatta, hogy éjszaka volt és nem állt rendelkezésre megfelelő eszköz a kabin kiemelésére, amit csak másnap reggel tudtak megtenni. A tó sekély volt, így a kabin nem süllyedt el, a nyomáskiegyenlítő szelepen pedig friss levegő tudott beáramlani.
Elődje: | Szojuz-program | Utódja: |
