Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ehhez a szócikkhez továbbiforrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek azellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsa szócikk fejlesztésében továbbimegbízható források hozzáadásával. |
Aszociális piacgazdaság vagy más névenrajnai kapitalizmus,[1]rajnai-alpesi kapitalizmus ésszociális kapitalizmus,[2] egy olyan társadalmi-gazdasági modell, amely a szabadpiaci kapitalista gazdasági rendszert ötvözi a szociálpolitikával.
Nyugat-Németországban aKereszténydemokrata Unió politikusaLudwig Erhard közgazdász dolgozta ki és alkalmazta 1949-től,Konrad Adenauer kancellár vezetésével. Erősen ihlette azordoliberalizmus(wd), aszociáldemokrácia eszméi és akatolikus egyházszociális tanítása és általában a keresztényetika.
Konrad Adenauer aNémet Szövetségi Köztársaság elsőkancellárja volt1949 szeptemberétől1963 októberéig.Nyugat-Németország amásodik világháború után romokban hevert gazdasági értelemben is, ezen gazdaságpolitika segítségével azonban kilábaltak a válságból. Jólétet hozott Nyugat-Németországnak a háború után; ez egy köztes út volt a kapitalizmus és az államgazdaság között.
ALisszaboni Szerződés értelmében azEurópai Unió is egy „versenyképes szociális piacgazdaságra” törekszik , teljes foglalkoztatottsággal és társadalmi fejlődéssel.[3]
A következők voltak a legfontosabb központi fogalmai:
Központi alapelve volt a szociális piacgazdaságnak a vállalatok közötti verseny fenntartása. Azállam támogatta pénzzel azokat a vállalatokat, amelyek a versenyben alulmaradtak, így továbbra is fenntartva az érdeküket a gazdasági életben való szereplésre.
Elsődleges feladat volt, hogy lakást teremtsenek a háborúban kárt szenvedett embereknek, valamint a menekültek és a hazatérők számára.
Az1950-ben elfogadott első lakásépítési törvénynek köszönhetően hat év alatt 2,4 millió lakás épült a szociális ill. az államilag támogatott lakásépítés keretében.
Lépésről lépésre, de kemény belpolitikai csatározások közepette a gazdaság további területeit piacosították. Felszabadították avas- ésacélárakat, a60-as évek elején a fűtőolaj és azatomenergia hasznosításával végérvényesen megszűnt aszénmonopóliuma.
Adenauer mellettLudwig Erhard nevéhez köthető a szociális piacgazdaság. Ő jelentette be 1949-ben a kartell-törvényt, ami a szabadságon alapuló szociális piacgazdaság egyik rendpolitikai pillérét jelentette. Fordulatot jelentett ez a törvény, hiszen a Német Császári Birodalom óta bekövetkezett fejlődés előnyben részesítette akartelleket.
Az1957-esnyugdíjreform volt az50-es évek másik történelmi jellegű szociálpolitikai intézkedése.
A gazdasági növekedés hihetetlen dinamikája és a takarékos költségvetés lehetővé tette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság újjáépítését valamint az új szociális törvényeket az állam nagyobb fokú eladósodása nélkül valósítsák meg.1950 és 1960 között a társadalmi össztermék évente reálértékben átlagosan nyolc százalékkal növekedett, az ipari termelés azonos időszakban 150 százalékkal, a beruházási javak ipara 220 százalékkal nőtt.
Adenauer és Erhard politikája megteremtette a gazdasági fellendülés, a társadalmi béke és a személyes kezdeményezések szabad kibontakoztatásának alapjait.