Aszlovének vagyszlovénok (szlovénulSlovenci) egy dél-szláv népcsoport tagjai, akik főlegSzlovéniában és Szlovénia szomszéd országaiban élnek.
A világon legtöbb szlovén napjainkban már a függetlenSzlovénia határain belül él, számuk körülbelül 1 631 363 főre tehető. Ezen kívül több országban vannak jelen, nemzetikisebbségben élők.Olaszország északi részén, becslések szerint 83 000 – 100 000 közötti fő él, mígAusztriában 18 000 fő,Horvátországban 13 200 fő ésMagyarországon 3180 fő van számon tartva. Ebben a 4 országban hivatalosan is elismerik a népcsoportot kisebbségnek.
Hivatalos népszámlálási adatok szerint Szlovéniában 2002-ben, 1 631 363 ember vallotta magát etnikailag is a népcsoporthoz tartozónak,[16] míg 1 723 434 fő nyilvánította a szlovén nyelvet anyanyelvének.[17]
A szlovének összesített száma Ausztriában 24 855 fő, amelyből 17 953 fő alkot valós kisebbséget az országban a 6902 külföldi mellett.[18]
A szlovének nyelvének déli és nyugati szláv elemei arról tanúskodnak, hogy az Alpok keleti részének betelepítésében mindkét szláv csoport törzsei részt vettek. Úgy tűnik, előbb a nyugati szlávok jelentek meg alongobárdokpannóniai betelepedése548 után, és elfoglalták az Alpok keleti nyúlványait. Azavarok betelepülése (567–568) után avar, majd a 8. század közepétől bajor fennhatóság alá kerültek. Ebben az időben kezdődött meg körükben a keresztény térítés, amelyről a főleg az alpi szlávokhoz köthetőKöttlach-kultúra régészeti eredményei is tanúskodnak, a temetkezési ételmellékletek eltűnésével. A frankok 788-ban foglalták el Isztriát, ahol laktak a szlovének elődei is. Ekkoriban foglalhatták el a szlávok a Felső-Száva vidékét. A 9. század elején, azAvar Birodalom összeomlása után a szlávok előrenyomultak az Enns, a Duna és a Bécsi-erdő vidékére, valamint a Dunántúl nyugati–délnyugati vidékére is. Utóbbi helyeken a szlovének elődei alkották a szlávok többségét. Ekkor a mai Karintia, Krajna és Stájerország területét is nagyrészt szlávok (lásdkarantánok) lakták, ez volt az alpi szláv településterület legnagyobb kiterjedése. A magyar honfoglalás után a magyarok elfoglalták a Dunántúlt, az itt élő szlovén-szlávok egy része őrizte csak meg identitását, ők avendek. A bajorok fokozatosan kolonizálták, németesítették a nyugatra eső területeket és a középkor végére nagyjából kialakult a mai német–szlovén nyelvhatár.[19]
A rendkívül magas és olykor nehezen átjárható hegyekkel szabdalt szlovén területek miatt a nyelvjárások rendkívül differenciáltak lettek. Két peremterületi nyelvjárásnak kifejezetten nagy az önállósága, abból az egyiknek hosszú irodalmi hagyományai vannak, amelyeket az utóbbi években felélesztettek.
Primož Trubar volt az irodalmi nyelv megalkotója.1550-ben Ulrich Morhart Bad Urach-ban megírta az első szlovén szótárat.1584-ben Jurij Dalmatin fordította az első szlovén nyelvű bibliát (megjegyzés:Károlyi Gáspár Biblia fordítása1586. és1589. között készült, majd1590-ben jelent meg).
Magyarországon élő szlovének is megalkották a maguk irodalmi nyelvét. A18. századbanKüzmics István ésKüzmics Miklós átültették avend nyelvre a bibliát és további könyvek születtek a szlovének ezen dialektusában, amit még ma is használnak.
Egy másik kiszakadt dialektust beszélnek Olaszországban, alig másfél ezren. Ez az ún.réziai nyelv, amit aRézia-völgyben használnak az ott élő szlovénok.
↑abZupančič, Jernej (author), Orožen Adamič, Milan (photographer), Filipič, Hanzi (photographer):Slovenci po svetu. In publication:Nacionalni atlas Slovenije (Kartografsko gradivo) / Inštitut za geografijo, Geografski inštitut Antona Melika. Ljubljana: Rokus, 2001.
↑abcdefghiTrebše-Štolfa, Milica, ed., Klemenčič, Matjaž, resp. ed.:Slovensko izseljenstvo: zbornik ob 50-letnici Slovenske izseljenske matice. Ljubljana: Združenje Slovenska izseljenska matica, 2001.
