Aszláv nyelvek aszláv népcsoportok egymással közeli kapcsolatban álló nyelvei.Kelet-Európa,Közép-Európa és aBalkán nagy részén, valamintÉszak-Ázsiában beszélik őket. Azindoeurópai nyelvcsalád részét képezik. A szláv nyelvek között vannak vitatott státuszú dialektusok is. Ezek beszélői gyakorta nem önálló szláv népek. A területi elhelyezkedésből adódóan egy-egy nyelvnek némely dialektusa önállósodott, de beszélői megőrizték az adott néphez való kötődésüket főleg identitás szempontjából.
kajkavica nyelv – századokon át a régi horvát állam adminisztratív és irodalmi nyelve volt
čakavica nyelv – a nyugati régióban beszélt variáns, szintén van irodalmi nyelv és külön irodalma
štokavica nyelv – a mostani horvát irodalmi nyelv štokavi alapú, amelynek motivációja az „egységes délszláv nemzet” megteremtése volt, ugyanis a štokavi nyelv áll legközelebb a szerbhez
gradistyei nyelv – a horvát legtávolabbi variánsa, amelynek mostani formája a három másik horvát nyelvből ötvöződik. A16. században a Nyugat-Magyarországra és Ausztriába menekülő horvát alkottak maguknak saját nyelvet
A szláv nyelveknek ez a felosztása nem veszi figyelembe az egyes nyelvek beszélt nyelvjárásait. A különböző nyelvek közt léteznek ún. átmeneti nyelvjárások és keveréknyelvek, melyek áthidalják a különbségeket, és olyan hasonlóságokat mutatnak, amelyek a hivatalos nyelvjárások összehasonlításakor nem észrevehetőek (lásd például atorlaki nyelvjárást).
A különböző szláv nyelvek közt elég eltérés van ahhoz, hogy nehezen értsék meg egymást a különböző nyelvű beszélők. Az egyes nyelveken belüli nyelvjárások közti eltérések lehetnek kisebbek (mint például az orosznál) vagy nagyobbak (például a szlovénnál). A modern tömegtájékoztatási eszközök azonban sokat segítettek a szláv nyelvek különbségeinek kiegyenlítésében. A történelem során hasonló szerepet töltöttek be az egyházi szláv nyelvek.
Egyes tudósok feltevései szerint létezett egy északi szláv nyelvcsoport is, ennek maradványa azó-novgorodi nyelvjárás. Az „északi szláv” kifejezést néha használják együttesen a keleti és nyugati szláv nyelvekre, hogy megkülönböztessék őket a délszláv nyelvektől.
Létezik egyslovio nevűmesterséges nyelv is, mely a szláv nyelveken alapul, és arra hivatott, hogy megkönnyítse akommunikációt azok közt, akik legalább egy szláv nyelvet értenek.
A szláv nyelvek mind aprotoszláv (ősszláv) nyelvből alakultak ki. Egyes történeti nyelvészeti feltételezések szerint a protoszláv a „proto-balti-szláv” nyelvből fejlődött ki, ami abalti nyelvek ősének, a proto-balti nyelvnek is az őse. Eszerint az elmélet szerint az őshaza valahol a maiLitvánia körüli területeken feküdt, nem sokkal azután, hogy az indoeurópai nyelvcsalád több különböző nyelvre oszlott (az i. e. 4. évezred vége körül). A szláv és balti nyelvekben legalább 289 közös szó van, ami ebből a feltételezett nyelvből származhat. Egyes nyelvészek szerint a protoszláv és protobalti nyelvek elválása az i. e. 1. évezred elején történhetett.
Más nyelvészek szerint a szláv nyelvek túlságosan eltérnek a szomszédos balti nyelvektől (litván,lett és a kihaltóporosz). A balti nyelvek beszélői egykor sokkal nagyobb területen éltek aBalti-tenger partvidékén és attól délre. A 6. század körül a szláv nyelvet beszélők kezdtek elterjedni, és nagy területeket foglaltak el abaltikumi (balti) törzsek által lakott vidékekből. (És ugyanebben az időbenGörögországból is.) Az első feljegyzés arról, hogy szláv nyelveket beszélők balti területeket foglaltak el, 997-ből származik,Prágai Szent Adalberttől. Az elméletet támogató nyelvészek szerint a balti és szláv nyelvek közti nyelvtani és szókincsbeli hasonlóságok annak tudhatóak be, hogy a szlávok a baltiak által lakott területekre költöztek és sokáig közelségben éltek egymással.
Nyelvészek egy kisebb, ageolingvisztikában hívő csoportja úgy tartja, a szláv nyelvek a Balkánon őshonosak.
A nyelvészek szerint a szlávok még a 10–12. században is gyakorlatilag egy nyelvet beszéltek, bár több nyelvjárás létezett.
A nyelvészek szerint a nyelvek elválása amiatt következett be, hogy a szlávok egyre nagyobb területet foglaltak el – Közép-Európában nagyobb területet, mint ma. A 9., 10. és 11. században íródott feljegyzések már mutatnak regionális eltéréseket, aFreising-kéziratokban például olyan nyelv szerepel, melyben megfigyelhetőek a szlovén nyelvjárások jellegzetességei (például arotacizmus és akrilatec szó).
A mostani nyelvjárások közül vannak olyanok amelyek olyan nagyfokú önállóságot mutatnak, hogy szinte önálló nyelvi normák lehetnének már. A délszláv nyelvek között ilyen aréziai, abánáti bolgár, avend. Ezek nyelvként való számbavételét gyakorta a nacionalizmus és a nemzetek megosztásától való félelem is akadályozza.
A szláv nyelvűek által elfoglalt terület egyre növekedett a szlávok balkáni területre történő migrációjával, ami aKeletrómai Birodalom hanyatlásának idején következett be, az ezeken a területeken beszélt nyelvek (például agörög) azonban fennmaradtak. Amagyarok megérkezése aKárpát-medencébe elválasztotta egymástól a déli és nyugati szláv területeket. Afrank hódítások fejezték be a két nyelvcsoport elszigetelését, elválasztva azalsó-ausztriai szlávokat és amorvákat a maiStájerország,Karintia ésKelet-Tirol területén élőktől, a maiszlovének őseitől.
A szláv nyelvek használatát és elterjedését a politikai helyzet is befolyásolta. Történelmük során több szláv nyelvű nép is élt idegen uralom alatt hosszabb-rövidebb ideig. Azoroszokat amongolok hajtották igába, a balkáni területeket,Bulgáriát ésSzerbiát azOszmán Birodalom uralta, acseheket pedigAusztria olvasztotta magába, . A szláv népesség legnagyobb kiterjedésű területe, amely aközépkorban magába foglalta a manémet többségűBurgenlandot ésPomerániát is, a németDrang nach Osten során egyre csökkent.
A cseh és szlovák nyelvek, melyek eredetileg nagyon közel álltak egymáshoz, akkor váltak el igazán, amikorCsehország német, a maiSzlovákia területe pedig magyar uralom alatt állt. Ugyanez az elválás jellemzi a szlovén és horvát nyelvet, melyek ma észrevehetően elkülönülnek egymástól, bár egyes nyelvjárások átmenetet képeznek köztük. A szlovén nyelv esetében a vend nevezetű változatánál is hasonló folyamat ment végbe. Bár a történelem során sokan úgy próbálták nyelvi normáját igazolni, hogy nem áll összefüggésben a szlovénnal, ma azonban sokan úgy állnak ki a nyelvi jellege mellett, hogy a szlovén származéka. Hasonló eset áll fenn a réziai nyelv esetében is. A horvátok Ausztriába, Nyugat-Magyarországra (Burgenland), illetve Olaszországba kivándorló csoportjaiknak szintén alakult saját nyelvük (gradistyei nyelv,molizei nyelvjárás). A bolgárok közül abánáti bolgár nyelvnek van hivatalosan elismert nyelvi normája, de ugyanakkor létezik egybesszarábiai bolgár nyelvi norma is.
Alengyelek birodalma a 18. századra lehanyatlott, majd területét felosztották egymás közt a nagyhatalmak, ésLengyelország csak a 20. században nyerte el újra önállóságát. Egyes szláv népcsoportoknak (például a szlovéneknek) a 20. század előtt egyáltalán nem nyílt lehetősége sajátnemzetállamuk felállítására. Több szláv csoport régóta más népek – akár más szláv népek – hatása alatt él; azukránok ésbelaruszok előbb lengyel, majd egészen a legutóbbi időkig orosz uralom alatt álltak, aszorbok és akasubok pedig a mai napig kisebbségként élnek németek, illetve lengyelek között.
Bár politikai hatalom gyakran nem állt a rendelkezésükre, a szláv nyelveket beszélők nagy alkalmazkodóképességről tettek tanúbizonyságot, gyakran sajátkultúrájukra formálták az uralkodó réteget, például Bulgáriában, ahol a kora középkoribolgár-török uralkodók elszlávosodtak. ADubrovniki Köztársaságban a horvát lett az egyik hivatalos nyelv adalmát és alatin mellett. ABalkán még az oszmán uralom alatt is nagyrészt szláv maradt, leszámítvaGörögországot, valamint azalbán ésromán területeket.
Még sajátosabb amontenegrói ésmacedón nyelv, amelyet voltaképp politikai akaratból választottak szét. A macedónokat tulajdonképpen csak kultúrája és genetikai vonásai különböztetik meg a bolgároktól, nyelvük és a bolgár nyelv között a különbség minimum 1%. Nyilvánvalóan politikai okokból választották el őket a bolgároktól, különösképpen a macedóniai szerb uralom idején. Belgrád úgy akarta megtartani a területet, hogy a macedónok számára megalkotta a makedón-macedón azonosság elméletét, amely szerint az itteni szláv Nagy Sándor makedónjainak utódai. Ennek jegyében saját nyelvet is alkottak maguknak a macedónok.Montenegró, bár századokon át független állam volt (a törököknek ezt a délszláv államot nem sikerült teljesen leigázniuk), de népe mindvégig szerbnek tekintette magát. Ismeretes, hogy ugyan a montenegrói iskolákban az itteni nyelvváltozatot oktatták, melyet szerb nyelvnek jelöltek meg, de szerbiai nyelvészek szerint ha ez az állapot így marad, akkor a montenegrói és a szerb még jobban elválik egymástól, s ténylegesen is kialakul a montenegrói nyelv. A nyelv fogalma már megszületett a 19. században, de támogatóinak tábora legfőképp akkor nőtt meg, miután az ország függetlenné vált Szerbiától, s ennek jegyében a szerbektől való megkülönböztetés végett kinyilvánították, hogy az állam hivatalos nyelve a montenegrói.
Azegyházi szláv nyelv azegyházi ószlávból alakult ki, az eredeti szókincs jelentős része óorosz szavakkal és más regionális alakokkal helyettesült. Azorosz ortodox egyház és aszerb ortodox egyház ma is ezt használjaliturgikus nyelvként. Bár beszélt nyelvként nem használt,irodalmi használata néha előfordul. Csehországban például fennmaradt egy egyházi szláv nyelven írt mise, amelyet többen meg is zenésítettek. Leginkább aJanáček által megzenésített változata ismert(Glagolita mise).
Aromán ésmagyar nyelvben felmérhető a szomszédos szláv népek hatása, különösen egyes foglalkozásokkal és aföldműveléssel kapcsolatos szókincsben – ezek voltak a legnagyobb kulturális fejlemények, amikor a nyelvek kapcsolatba kerültek egymással.
Annak ellenére, hogy történelmük jelentős részét töltötték közel egymáshoz, anémet nyelv nem mutat fontosabb szláv hatásokat. Egy közismert kivétel a határt jelentő németGrenze szó (hollandul:grens), mely a szláv*granĭca szóból ered.
A szláv nyelvek rövidítései az informatikában és bibliográfiákban:
ISO 639-1 kódok: belarusz – be, ukrán – uk, orosz – ru, lengyel – pl, cseh – cs, knaani – czk, szlovák – sk, szlovén – sl, horvát – hr, bosnyák – bs, szerb – sr, szerbhorvát – sh, macedón – mk, bolgár – bg, egyházi szláv – cu. ISO 639-2 ésSIL kódok: belarusz – bel, ukrán – ukr, orosz – rus, szorb nyelv – wen, alsó-szorb – dsb, felső-szorb – hsb, lengyel – pol, kasub – csb, cseh – cze (ISO 639-2 B) ces (ISO 639-2 T és SIL), szlovák – slo (ISO 639-2 B) slk (ISO 639-2 T és SIL), szlovén – slv, horvát – hrv, bosnyák – bos, szerb – srp, szerbhorvát – scr/scc (SIL: src), macedón – mkd, bolgár – bul, egyházi szláv – chu. (Az ISO 639-2 asla jelölést használja a szláv nyelvekre általában véve, valamint a ruszin, poláb és knaani nyelvre, míg a SIL szerint ezek rövidítése: ruszin – rue, poláb – pox, knaani – czk.)
.svg)
