Ez a lap egy ellenőrzött változata
A szkizofreniform zavar mentális betegség, amelynek diagnózisa akkor állítható fel, amikor valakinél aszkizofrénia tünetei egy legalább egy hónapos időtartam nagy része alatt fennállnak, de a zavar nem tart a szkizofrénia diagnózisának felállításához szükséges hat hónapig.
Mindkét rendellenesség (a szkizofrénia és a szkizofreniform zavar) tünetei között szerepelhetnektéveszmék,hallucinációk, rendezetlen beszéd, rendezetlen vagykatatón viselkedés, valamint szociális elszigetelődés. Míg a szkizofrénia diagnosztizálásához szükség van a szociális, a munkahelyi vagy tanulási teljesítmény romlására, a szkizofreniform rendellenesség esetén az egyén funkcionalitása nem feltétlenül romlik. A szkizofrénia kialakulása több hónapon vagy éven keresztül fokozatosan történhet, a szkizofreniform zavar pedig viszonylag gyorsan alakul ki.
A szkizofréniahoz hasonlóan ezt a betegséget is gyakranantipszichotikus gyógyszerekkel, különösen atípusos antipszichotikumokkal kezelik, különféle szociális foglalkozásokkal (pl.:egyéni pszichoterápia,családterápia, foglalkozásterápia stb.) kiegészítve, amelyek célja a betegség társadalomra és érzelmekre gyakorolt hatásainak csökkentése. A prognózis a tünetek jellegétől, súlyosságától és időtartamától függően változik, ám a szkizofreniform zavarral diagnosztizált egyének kb. kétharmadánál később szkizofrénia alakul ki.[1]
A szkizofreniform zavar egy olyan mentális betegség, amelyetpszichózis jellemez és szorosan kapcsolódik aszkizofréniához. Mind a szkizofrénia, mind a szkizofreniform zavar - ahogyan azta mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-IV-TR) meghatározta - ugyanazokkal a tünetekkel és alapvető jellemzőkkel bír, két különbség kivételével: a funkcionális károsodás szintje és a tünetek időtartama. A szociális, munkahelyi vagy tanulási teljesítmény romlása általában szkizofrénia esetén fordul elő, különösen az első diagnózis idején, de a szkizofreniform zavarban ez a tünet hiányozhat. Szkizofreniform zavar esetén a tüneteknek (ideértve a prodromális, az aktív és a reziduális fázist is) legalább 1 hónapig, de legfeljebb 6 hónapig kell tartaniuk, míg a szkizofrénia esetén a tüneteknek legalább 6 hónapig fenn kell állniuk.[2]
A rendellenesség pontos oka ismeretlen, és viszonylag kevés tanulmány foglalkozik kizárólag a szkizofreniform zavar etiológiájával. Máspszichotikus rendellenességekhez hasonlóan a diatézis-stressz modellt is szemügyre vették, amely arra utal, hogy egyes egyének alapvetőmultifaktorálisgenetikai sebezhetőséggel rendelkeznek a rendellenességgel szemben, amelyet bizonyos környezeti tényezõk válthatnak ki. A szkizofreniform zavar inkább azoknál az egyéneknél fordul elő, akik családjában szkizofrénia vagybipoláris zavar van jelen.
Ha a tünetek legalább egy hónapig fennállnak, ideiglenes diagnózist lehet felállítani a szkizofreniform zavarról, arra az időre, amíg megvárják, hogy meggyógyul-e a beteg. Ha a tünetek a megjelenéstől számított 6 hónapon belül eltűnnek, az 'ideiglenes' minősítést eltávolítják a diagnózisból. Ha azonban a tünetek legalább 6 hónapig fennállnak, a szkizofreniform zavar diagnózisát felül kell vizsgálni. Az "akut és átmeneti pszichotikus zavar" diagnózis fontolóra vehető, ha a tünetek egy hónapnál rövidebbek.
Mind a szkizofreniform zavar, mind a szkizofrénia fő tünetei a következők lehetnek:[1]
A szkizofreniform zavarra különböző kezelési módozatok léteznek, beleértve a gyógyszeres,pszichoterápiás és egyéb pszichoszociális kezelést. A gyógyszeres kezelés a leggyakrabban alkalmazott módszer, mivel a pszichiátriai gyógyszerek gyorsan csökkentik a tünetek súlyosságát, illetve azok időtartamát is. Az alkalmazott gyógyszerek nagyjából megegyeznek a szkizofrénia kezelésénél alkalmazott gyógyszerekkel (atípusos antipszichotikumok). Azoknak a betegeknek, akik nem reagálnak a kezdeti atípusos antipszichotikumokra, előnyös lehet, ha átváltanak egy másik ilyen antipszichotikumra, hozzáadnak egy hangulatstabilizálót, példáullítiumot vagyantikonvulzánst, vagy átváltanak egy típusos antipszichotikumra.[1]
A szkizofreniform zavar kezelése fekvő-, illetve járóbeteg-ellátásban, valamint részleges kórházi kezelések formájában is megvalósulhat. A kezelési módszer kiválasztásakor az elsődleges cél a páciens pszichoszociális sérüléseinek minimalizálása, valamint a beteg és mások biztonságának fenntartása. Noha a betegek tünetei szinte mindig gyors kezelést igényelnek, a beteg tüneteinek súlyossága, a családi támogatás, és a kezelési előírások betartásának valószínűségének figyelembevétele segíthet meghatározni, hogy az állapotjavulás megtörténhet-e a járóbeteg-ellátásban.[1]
Amint a kezelés során a beteg állapota javulásnak indul, a problémamegoldó technikák, a pszichopedagógiai megközelítések, valamint a foglalkozásterápia gyakran segít a betegeknek és családjuknak. A szkizofreniform zavar kezelésében gyakorlatilag mindenfajtaegyéni pszichoterápiát alkalmaznak, kivéve a belátás-orientált terápiát, mivel ennél a kórképnél a betegségbelátás hiányozhat.[1]
Mivel ennek a betegségnek gyorsan jelentkeznek a tünetei, az érintettek néha nem ismerik be, hogy betegek, ami szintén korlátozná az belátás-orientált terápia hatékonyságát. A pszichoterápia támogató formái, például az interperszonális pszichoterápia, a támogató pszichoterápia és a kognitív viselkedésterápia különösen jól alkalmazhatók a rendellenesség kezelése során. Acsoportos pszichoterápia általában nem javallt szkizofreniform rendellenességben szenvedő betegek számára, mivel az előrehaladottabbpszichotikus rendellenességekben szenvedő betegek tünetei zavarhatják őket.[1]
A szkizofreniform rendellenesség alábbi specifikációi használhatók annak meghatározására, hogy vannak-e olyan jellemzők, amelyek jobb prognózist ígérnek:
A negatív tünetek jelenléte és a szegényes szemkontaktus egyaránt prognosztizálja a negatív kimenetelt.[3] A szkizofréniában szenvedő betegekagyában tapasztalt anatómiai és funkcionális változások sokasága a szkizofreniform zavarban szenvedő betegeknél is előfordul. Jelenleg azonban a tudósok között nincs egyetértés abban, hogy a kamrai megnagyobbodásnak - amely a szkizofrénia rossz prognosztikai tényezõje -, van-e prognosztikai jelentősége a szkizoaffektív zavarban szenvedő betegeknél.[1] Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség szerint az "ideiglenes" szkizofreniform zavarral diagnosztizált betegek kb. kétharmadánál később szkizofréniát diagnosztizálnak; a fennmaradóak pedig is a 'szkizofreniform zavar' diagnózisa alatt maradnak.
A szkizofreniform zavar egyforma gyakorisággalfordul elő a férfiak és a nők körében. Kezdete férfiak esetében 18–24, nők esetében pedig 18–35 éves korra tehető. Míg a szkizofrénia tünetei gyakran évek során, fokozatosan alakulnak ki, addig a szkizofreniform zavar diagnosztikai kritériumaiban sokkal gyorsabb kialakulás szerepel.[1]
A rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy azelőfordulási gyakoriság a társadalmi/kulturális körülményektől függően eltér. AzEgyesült Államokban és más fejlett országokban az előfordulási arány alacsony; akár ötször kevesebb, mint a szkizofrénia esetében. A fejlődő országokban az előfordulási gyakoriság lényegesen magasabb, különösen a "jó prognosztikai faktorok" altípus esetében. Emiatt az altípus miatt a szkizofreniform zavar ugyanolyan gyakori lehet, mint a szkizofrénia.
Ez a szócikk részben vagy egészben aSchizophreniform disorder című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| idegrendszeri fejlődési zavarok |
|  | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| szkizofrénia spektrum és máspszichotikus zavarok | |||||||||||
| hangulati zavarok |
| ||||||||||
| neurotikus, stresszor, szomatoform |
| ||||||||||
| fiziológiai |
| ||||||||||
| szerrel kapcsolatos és addiktív zavarok | |||||||||||
| neurokognitív zavarok | |||||||||||
| személyiségzavarok |
| ||||||||||
| viselkedési |
| ||||||||||
| egyéb mentális zavarok | |||||||||||
 | Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek,nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |